Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-14 / 111. szám
XLVI. évfolyam, 111. sióm 1990. május 14. Hétfő Ara: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Rendkívüli népfront-kongresszus Elhalasztott döntés a feloszlásról P ersze jómagam a szentimentális lelkemmel, elérzékenyültem az utolsó csengőszótól. Ők kevésbé... Am az is lehet, hogy csak meghatottságukat leplezték mosolygással, egymás fülébe suttogással, heccelődéssel... Mert tényleg furcsa ez a nyakkendős komolyság nekik, a mindenből viccet csináló középiskolás évek befejezéseként. Hihetetlen, hogy eltelt, hihetetlen, hogy más következik. Más követelményrendszernek kell ezentúl megfelelniük, melyben mindenképpen elvárás a több komolyság. Végül is nagyon szép volt. S az idő pedig még szebbé teszi... A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában 6 szakon 220 diák kezdte tanulmányait, s szombaton 198-an ballagtak. A sikeres éretttségi vizsga után sokan nem hagyják el az iskolát, hanem kezdik az ötödik, a technikusi minősítést adó évet. S így egy évig még mindennap találkozhatnak majd névadójuk gondolatával: „Jöhetnek utánam a fiatalok és folytathatják a munkámat, járhatják az utat, amit én is segítettem törni hittel, jóakarattal, népünkért, magyarságunkért, fiainkért.” S ha fele hit, és fele jóakarat lesz is bennük, mint Kós Károlyiján, már sokat tehetnek a szebb, igazibb emberségért, életért. Egyelőre azonban írásbeli... Egy jóadag szerencsét mindenkinek ... D. K. Egyelőre mégsem oszlik fel a Hazafias Népfront — így döntöttek a> szombaton tartott rendkívüli népfront- ,kongresszus résztvevői, akik e ihatározaituk/kal. elvetették az Országos Elnökség javaslatát, miszerint jogutód nél- ikül oszlassák fel a szervezetet. A népfrontmozgalom vezetése ugyanis úgy ítélte meg, bogy a HNF bellső válsága imára kezelhetetlenné vál-t, s a népfrontot — okulva a Hazafias Választási Koalíció gyenge választási eredményeiből is — nem lehet többé elfogadottá tenni. Ezt erősítette meg a mozgalom ikét vezető politikai személyisége is felszólalásában. Ku- korelli István ügyvezető elnök azt hangsúlyozta, hogy csak a Hazafias Népfront jogutód nélküli megszűnése révén lehet a múlt terheitől megszabadítani a szervezet örökösét. E gondolatokhoz csatlaikozva Kulcsár Kálmán elnök rámutatott: amennyiben a Hazafias Népfront valóban segíteni akiarja a civil társadalom szerveződését, a legjobb amit tehet, hogy feloszlatja magát. Éppen ezért nem értett egyet azzal1, hogy a népfront jogutód megnevezésével mondja ki feloszlását, mert — mint hangsúlyozta — ez esetben az új szervezetet végigkíséri mindaz, ami a Hazafias Népfrontot is „visszahúzta”. A kongresszus résztvevői azonban nem értettek egyet a népfront vezető testületének állásfoglalásával. Élesen, nem egyszer indulatosan, vagy kimondottan vádaskodva bírálták a népfront vezetőit — így e tanácskozás alaphangja jelentősen különbözött az ezt megelőző októ. béri kongresszusétól. Most — egyebek között — olyan vádakat kellett meghallgatnia az akkor nagy rokon- szenwel elnökké választott Kulcsár Kálmánnak, minthogy a jelenlegi népfrontvezetés felülről rombolta, .tudatosan szétverte a Hazafias Népfrontot. A többórás vitában a jelenlevők főként azzal érveltek: a Hazafias Választási Koalíció nem azonos a népfronttal, s a választásokon a párt szenvedett vereséget, nem pedig a mozgalom. Hozzátették : a népfront napi politikai funkciójával, párt jellegével valóban szakítani kell, ám a mozgalom nem temethető el. Több mint hatórás vita után jutottak végül odáig a kongresszus résztvevői, hogy döntsenek az eleve adott kérdésben : feloszlik-e a népfront, esetleg jogutódot megjelölve, vagy marad a jelenlegi szervezet. Bár a többség a feloszlásra voksolt, e szavazatok száma nem érte el az alapszabály szerint szükséges kétharmadot, így nem maradt más hátra, mint az újabb kongresszus előkészítése. Ennek lelkes szervezését az sem zavarta meg, hogy az országos tanács tagjai sorra bejelentették lemondásukat és elhagyták a termet, mondván: a most hozott határozat zsákutcába viszi a népfrontot. Végül döntés született az alapszabály felfüggesztéséről, majd ügyvivő testületet választottak, amely előkészíti a Hazafias Népfront következő — nyolc hónapon belül immár harmadik — kongresz- szusát. Mindennek ellenére a júniusi újbóli kongresszuson a küldötteknek ismételten szembe kell nézniük a mozgalom megmaradásának kérdésével, mert — miként a szombati tanácskozás egyik telszólalója megjegyezte — a mostani döntéssel csupán a népfront halálának időpontja tolódott el. (MTI) A „Fészekhagyó fészekrakók’ pályázat finise Tavaly szeptemberben indította útjára a megyei Vöröskereszt a „Fészekhagyó fészekrakók” pályázatot, mely az országban egyedülálló módon, s nálunk is most először próbált a megszokottól eltérően segíteni a fiataloknak. Nem az egyre Emlékmüavató ■ i Az öreg néni botjára támaszkodva, lassan sétált a még nemzetiszínű zászlóval letakart kőtáblához. Letette a valószínűleg kis nyugdíjából drága pénzen vásárolt celofánba csomagolt csokrokat. s mint azt a temetőben már oly sokszor cseleked- hette, megsimogatta a „fejfát”, s kezét szélére téve állt ott még egy gondolat- villanásnyit. Hogy hová szállt ez a gondolat, fiára, férjére talált-e, azt csak ö tudja. Könnyein át homályosan láthatta a külvilágot, bensője, a lélek ajtaja tárult ki. Nem kérdeztük, nem szóltunk fájdalmába, bár biztos érdekes dolgokat mesélt volna. Ahogy a szikszói templom 11 órát kongató harangja tegnap elhallgatott, már lehetett érzékelni a kifelé jövő emberek ajkáról szálló dallamfoszlányokat. „Magyarországról, édes hazánkról ...” S amikor mindenki megérkezett a főtérre, felcsendült a Himnusz is. Most mindenkihez nagyon közel volt a szövege. Mind több lett a könnyes szem, mind több zsebkendő került elő. Pedig nem a sebek felszakítása volt a szándék. Persze hogy nem. Hanem az emlékezés, az eddig jeltelenekre. Immáron tehát négy évszám olvasható Szikszó főterén: 1914—18, amely, szobor a kőkatonával már régóta áll, s tegnaptól a második világháborúban elesett szikszóiakra emlékezve: 1941—45. Az elhunytak neveit tartalmazó emléklapot Pócsik István miskolci szobrász készítette. (Dobos) szűkösebb, s egyre többfelé oszló segélykeretet „csapolták” meg. Lehetőséget adtak az ifjú jegyes- és házaspároknak, hogy tudásukat is gyarapítva nyerjenek támogatást az önálló otthon létrehozásához. Az első öt írásbeli forduló után tegnap délelőtt került Sor Miskolcon, a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban a mindent eldöntő hatodikra. Itt az előzőleg megmérettetett 15 legjobb pár versengett a győzelemért. Mivel a szervezők nagyon jól tudták, hogy egy háztartásban elméleti és gyakorlati tudásra is szükség van, a kérdéseket is így válogatták össze. A keményebb próba a férfiakra várt. Mész-' sze nem volt elég, ha csak azt tudták, hogyan várják haza feleségüket szülés után a kórházból, de érteniük kellett a pelenkázáshoz, az inghajtogatáshoz, a virág- csokonkötéshez és a versíráshoz is. A legnehezebb feladat mégis csak az volt, amikor társukat a lábukról kellett felismerniük. Reméljük, a tévedések nem járnak majd komolyabb következményekkel. Hiszen a fiatalasszonyok sem tökéleteseik, láthattuk a jó néhány sikertelen nyakkendőkötési kísérletből. Az eredményhirdetésre várva a közönségnek is biztosították a nyerési lehetőséget. Gyermek, felnőtt egyaránt jutalmat kapott a rendőrségtől, ha helyesen válaszolt a közlekedésbiztonsági kérdésekre. Szintén a szponzorok ajándékait kapta az a 17 pár. akik részt vettek az első öt fordulóban, de a döntőbe nem kerültek be, s természetesen a tegnap versengő 15 pár is. Az első díjat, a Postabank 50 000 forintos takarékbetétkönyvét Tóth Gábor és felesége, a második díjat, az (Folytatás a 2. oldalon) mmmm
