Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-14 / 111. szám

XLVI. évfolyam, 111. sióm 1990. május 14. Hétfő Ara: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Rendkívüli népfront-kongresszus Elhalasztott döntés a feloszlásról P ersze jómagam a szentimentális lelkemmel, elérzékenyültem az utolsó csengő­szótól. Ők kevésbé... Am az is lehet, hogy csak meghatottságukat leplezték mo­solygással, egymás fülébe suttogással, heccelődéssel... Mert tényleg furcsa ez a nyakkendős komolyság nekik, a mindenből viccet csináló középiskolás évek befejezéseként. Hihetetlen, hogy eltelt, hihetetlen, hogy más következik. Más követelményrendszernek kell ezentúl megfelelniük, melyben mindenképpen elvárás a több komolyság. Végül is nagyon szép volt. S az idő pedig még szebbé teszi... A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában 6 szakon 220 diák kezdte tanulmányait, s szom­baton 198-an ballagtak. A sikeres éretttségi vizsga után sokan nem hagyják el az iskolát, ha­nem kezdik az ötödik, a technikusi minősítést adó évet. S így egy évig még mindennap találkozhatnak majd névadójuk gondolatával: „Jöhetnek utánam a fiatalok és folytathat­ják a munkámat, járhatják az utat, amit én is segítettem törni hittel, jóakarattal, népün­kért, magyarságunkért, fiainkért.” S ha fele hit, és fele jóakarat lesz is bennük, mint Kós Károlyiján, már sokat tehetnek a szebb, igazibb emberségért, életért. Egyelőre azonban írásbeli... Egy jóadag szerencsét mindenkinek ... D. K. Egyelőre mégsem oszlik fel a Hazafias Népfront — így döntöttek a> szombaton tartott rendkívüli népfront- ,kongresszus résztvevői, akik e ihatározaituk/kal. elvetették az Országos Elnökség javas­latát, miszerint jogutód nél- ikül oszlassák fel a szerve­zetet. A népfrontmozgalom veze­tése ugyanis úgy ítélte meg, bogy a HNF bellső válsága imára kezelhetetlenné vál-t, s a népfrontot — okulva a Hazafias Választási Koalíció gyenge választási eredmé­nyeiből is — nem lehet töb­bé elfogadottá tenni. Ezt erősítette meg a mozgalom ikét vezető politikai személyi­sége is felszólalásában. Ku- korelli István ügyvezető el­nök azt hangsúlyozta, hogy csak a Hazafias Népfront jogutód nélküli megszűnése révén lehet a múlt terheitől megszabadítani a szervezet örökösét. E gondolatokhoz csatlaikozva Kulcsár Kálmán elnök rámutatott: amennyi­ben a Hazafias Népfront valóban segíteni akiarja a civil társadalom szerveződé­sét, a legjobb amit tehet, hogy feloszlatja magát. Ép­pen ezért nem értett egyet azzal1, hogy a népfront jog­utód megnevezésével mondja ki feloszlását, mert — mint hangsúlyozta — ez esetben az új szervezetet végigkíséri mindaz, ami a Hazafias Nép­frontot is „visszahúzta”. A kongresszus résztvevői azonban nem értettek egyet a népfront vezető testületé­nek állásfoglalásával. Élesen, nem egyszer indulatosan, vagy kimondottan vádaskod­va bírálták a népfront ve­zetőit — így e tanácskozás alaphangja jelentősen külön­bözött az ezt megelőző októ. béri kongresszusétól. Most — egyebek között — olyan vádakat kellett meghallgat­nia az akkor nagy rokon- szenwel elnökké választott Kulcsár Kálmánnak, mint­hogy a jelenlegi népfront­vezetés felülről rombolta, .tudatosan szétverte a Haza­fias Népfrontot. A többórás vitában a je­lenlevők főként azzal érvel­tek: a Hazafias Választási Koalíció nem azonos a nép­fronttal, s a választásokon a párt szenvedett vereséget, nem pedig a mozgalom. Hoz­zátették : a népfront napi po­litikai funkciójával, párt jel­legével valóban szakítani kell, ám a mozgalom nem temethető el. Több mint hatórás vita után jutottak végül odáig a kongresszus résztvevői, hogy döntsenek az eleve adott kér­désben : feloszlik-e a nép­front, esetleg jogutódot meg­jelölve, vagy marad a jelen­legi szervezet. Bár a több­ség a feloszlásra voksolt, e szavazatok száma nem érte el az alapszabály szerint szükséges kétharmadot, így nem maradt más hátra, mint az újabb kongresszus előké­szítése. Ennek lelkes szerve­zését az sem zavarta meg, hogy az országos tanács tag­jai sorra bejelentették le­mondásukat és elhagyták a termet, mondván: a most ho­zott határozat zsákutcába vi­szi a népfrontot. Végül döntés született az alapszabály felfüggesztéséről, majd ügyvivő testületet vá­lasztottak, amely előkészíti a Hazafias Népfront következő — nyolc hónapon belül im­már harmadik — kongresz- szusát. Mindennek ellenére a jú­niusi újbóli kongresszuson a küldötteknek ismételten szembe kell nézniük a moz­galom megmaradásának kér­désével, mert — miként a szombati tanácskozás egyik telszólalója megjegyezte — a mostani döntéssel csupán a népfront halálának idő­pontja tolódott el. (MTI) A „Fészekhagyó fészekrakók’ pályázat finise Tavaly szeptemberben in­dította útjára a megyei Vö­röskereszt a „Fészekhagyó fészekrakók” pályázatot, mely az országban egyedül­álló módon, s nálunk is most először próbált a megszo­kottól eltérően segíteni a fiataloknak. Nem az egyre Emlékmüavató ■ i Az öreg néni botjára tá­maszkodva, lassan sétált a még nemzetiszínű zászlóval letakart kőtáblához. Letette a valószínűleg kis nyugdíjá­ból drága pénzen vásárolt celofánba csomagolt csokro­kat. s mint azt a temetőben már oly sokszor cseleked- hette, megsimogatta a „fej­fát”, s kezét szélére téve állt ott még egy gondolat- villanásnyit. Hogy hová szállt ez a gondolat, fiára, férjére talált-e, azt csak ö tudja. Könnyein át homá­lyosan láthatta a külvilágot, bensője, a lélek ajtaja tá­rult ki. Nem kérdeztük, nem szóltunk fájdalmába, bár biztos érdekes dolgokat mesélt volna. Ahogy a szikszói templom 11 órát kongató harangja tegnap elhallgatott, már le­hetett érzékelni a kifelé jö­vő emberek ajkáról szálló dallamfoszlányokat. „Ma­gyarországról, édes hazánk­ról ...” S amikor mindenki megérkezett a főtérre, fel­csendült a Himnusz is. Most mindenkihez nagyon közel volt a szövege. Mind több lett a könnyes szem, mind több zsebkendő került elő. Pedig nem a sebek felsza­kítása volt a szándék. Per­sze hogy nem. Hanem az emlékezés, az eddig jeltele­nekre. Immáron tehát négy év­szám olvasható Szikszó fő­terén: 1914—18, amely, szo­bor a kőkatonával már régóta áll, s tegnaptól a második világháborúban el­esett szikszóiakra emlékez­ve: 1941—45. Az elhunytak neveit tartalmazó emlékla­pot Pócsik István miskolci szobrász készítette. (Dobos) szűkösebb, s egyre többfelé oszló segélykeretet „csapol­ták” meg. Lehetőséget adtak az ifjú jegyes- és házaspá­roknak, hogy tudásukat is gyarapítva nyerjenek támo­gatást az önálló otthon lét­rehozásához. Az első öt írásbeli forduló után tegnap délelőtt került Sor Miskolcon, a Diósgyőri Vasas Művelődési és Okta­tási Központban a mindent eldöntő hatodikra. Itt az elő­zőleg megmérettetett 15 leg­jobb pár versengett a győ­zelemért. Mivel a szervezők nagyon jól tudták, hogy egy háztartásban elméleti és gya­korlati tudásra is szükség van, a kérdéseket is így vá­logatták össze. A keményebb próba a férfiakra várt. Mész-' sze nem volt elég, ha csak azt tudták, hogyan várják haza feleségüket szülés után a kórházból, de érteniük kellett a pelenkázáshoz, az inghajtogatáshoz, a virág- csokonkötéshez és a vers­íráshoz is. A legnehezebb feladat mégis csak az volt, amikor társukat a lábukról kellett felismerniük. Remél­jük, a tévedések nem jár­nak majd komolyabb követ­kezményekkel. Hiszen a fia­talasszonyok sem tökélete­seik, láthattuk a jó néhány sikertelen nyakkendőkötési kísérletből. Az eredményhirdetésre várva a közönségnek is biz­tosították a nyerési lehető­séget. Gyermek, felnőtt egy­aránt jutalmat kapott a rendőrségtől, ha helyesen válaszolt a közlekedésbiz­tonsági kérdésekre. Szintén a szponzorok ajándékait kapta az a 17 pár. akik részt vettek az első öt forduló­ban, de a döntőbe nem ke­rültek be, s természetesen a tegnap versengő 15 pár is. Az első díjat, a Postabank 50 000 forintos takarékbetét­könyvét Tóth Gábor és fe­lesége, a második díjat, az (Folytatás a 2. oldalon) mmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom