Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

1990. május 10., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Segédedzői tanfolyamok A Borsod Megyei Tanács V. B. Sportszövetségi és Rendezvényi Irodája segéd­edzői tanfolyamokat hirdet. Jelentkezési feltételek: középiskolai érettségi, betöl­tött 18. életév, büntetlen elő­élet, sportversenyzői múlt. Jelentkezési határidő: szep­tember 3. A tanfolyam ön­költséges, díja 3000 forint. Az elméleti képzés — min­den Magyarországon működő sportágat érintően — októ­berben kezdődik és 1991. áp­rilisáig tart. Ezután a hall­gatók 5—10 napos sportági gyakorlati táborban vesznek részt, majd vizsgáznak. (Bővebb felvilágosítással a SPORI-ban — Miskolc, Széchenyi u. 103. — Szilágyi Dezső főmunkatárs szol­gál.) Zökkenők nélkül értek célba „Kijelölt úton haladtunk 9 9 Legördült a függöny az élvonalbeli férfi röplafoda- b-aj-ndkság képzeletbeli szín­padán. véget ért a rájátszás, eldőlt, melyik két csapat harcolta ki ,a felsőháziba ke­rülést. A megyénkben élő, sportágat szeretők bizonyára örömmel könyvelik el. hogy a Kazincbarcikai Vegyész gárdája az őszt már a krém tagjaként kezdheti. Az együttes fennállása óta most érte e'l a legnagyobb sikert, amely korántsem a véletlen műve. Figyeltem a társaságot az utolsó. Szolnok elleni mér­kőzésen. Tudom, a legkisebb jelentőséggel sem bírt a ta­lálkozó, hiszen a lényeges kérdésekre már korábban felelet fogalmazódott. Ára, hogy mekkorát fordult a vi­lág kereke, kitűnően példáz­ta az összecsapás. Nem olyan régen a harcik alak késhegyre menő csatákra kényszerültek a Vegyimű­veikkel. s inkább kevesebb, miint tölbb siker kísérte fel­lépéseikét. Az említett bajnoki zárá­son Viszont olyan magától értetődő természetességgel lépték le a Tisza-pairtiakat, hogy 'kétség sem férhetett a fölényes győzelemhez. Eről­ködés nélkül, magabiztosan kényszerítettéik két vállra ve'télytáirsukat. s olykor íze­lítőt villantottak fel abból, miért szép játék a röplabda. Sugárzott, a társaságból a Saját erőiben, tudásban való hit. érződött a felvértezett- ség. Már jeleztem: a vegyé­szek esetében csekély szerep sem jutott a véletlennek. Fejedelem György, az egye­sület elnöke: — Kétéves program vált valóra. Az el­sőben a megkapaszkodás volt a cél. a legjobbak kö­zött. a másodikban az elit osztályba kerülés. A gárda haladt a kijelölt úton. s kü­lönösebb zökkenők nélkül teljesítette vállalását. Talán egyszer kellett ide­geskedniük a szurkolóknak és a szakosztály irányítói­nak. A rájátszást megelőző­en öt mérkőzésből négyet nyerniük kellett, hogy kva­lifikálják magukat. Mind az ötöt hozták. Vajon hogyan csinálták? . Nos, Dudás András, edző jól ismerte fel. hogy a gárdá­ban sok lehetőség rejlik, S miivel a szakvezető gyűlöl veszíteni, ezt a mentalitást, felfogást játékosaiba is igye­kezett átplántálni. Nem ment könnyen. Volt egy olyan pillanat, éppen .a rá­játszást megelőzően, amikor úgy döntött: félreáll. Véle­ménye szerint ugyanis a társaság nem tört magasra, beérte részsikerekkel. Az egymás közötti beszélgetései? aztán tisztázták a dolgokat. Az edző is változott, s a röpliafodások is rájöttek, ér­demesebb a legmagasabb csúcsot megcélozni. Danada János, szakosztályelnök: — Tavaly nyáron fantasztiku­san kemény felkészülést vé­geztek a fiúk. Haszonnal járt a homokpályán való gyakorlás, a furcsának tűnő, de eredményes kézlekötés . . . Minden együttessel szemben magassági fölényben vol­tunk, Nagypál mellett öt ütőt tudtunk felvonultatni. Dudás követelt, de most is le lehet mérni, milyen álla­potban vannak röplabdása- ink. Szakvezetőnk előnyére változott, lehiggadt, körülte­kintőbben döntött, felhagyott túlságosan érzékeny maga­tartásával. Képes volt arra, hogy alapvetően más rit­must vezényeljen a gyakor­lásokon, elmaradt a mono­tónia. A KVSE remek menetelé­sében 'igen jelentős szerepet vállaltak a csehszlovák ven­dégmunkások. A helyi veze­tők egy szóval jellemezték őket: iprofák. Tudják, miért, kerülték a vegyészvárosba, tisztában voltak azzal, mit várnák tőlük. Fél év kellett, amiig beilleszkedtek, ám a többiek gyorsan befogadták őket. A technikás Tomis, és a rendkívüli ütőerővel ren­delkező Panelek egyaránt sóikat tett a diadal érdeké­ben. Két fecske persze, nem csinál nyarat, éppen ezért igazságtalanság lenne elfe­ledkezni mindazokról, akik a -maguk módján, ki-ki ere­je, tudása, tehetsége szerint járult hozzá a csapatmunka eredményességéhez. Fölösleges tagadni: a kds- padon ülők egy időben ne­kikeseredtek. nem látták ér­telmét a munkának. Őket is meg tudták arról győzni, hogy a cél nem enged kí­sérletezgetést. (Felülemelked­tek az egyéni érdekeken, vállalták az alkalmankénti kisegítést, jóízű -beszélgeté­sek tisztáztak .alapvető mo­rális kérdéseket. A kék-sárgák erejét jfelzi az a tény: a rájátszást meg­előzően Pálinkás kéztörést szenvedett; Tóth a visszavo­nulás gondolatával foglalko­zott; Nagypál térdműtéten esett át. Más csapat esetleg hitét veszítette -volna, s en­nék egyenes következménye, hogy a ter-vek megvalósulat­lanok maradnak. Nos. a KVSE a zavaró körülmé­nyek ellenére első helyen zá-rt'a a sorozat-terhelést. 12 mérkőzésből tízet nyert, -ab­szolút vitán felüli teljesít­ménnyel biztosította helyét a felső'házban. Pediig a lebonyolítás lehe­tett volna sokkal egysze­rűbb, a szurkolói? érdekeit szem előtt tartó. A szövet­ség valósággal űzte-haj szólta a c'siapatoka-t. az ifjúsági EB miatt „gyorsítottak”. Ez az­zal járt. hogy nehezen lehe­tett áttekinteni a pillanat­nyi helyzetet, követhetetlen­né vált a bajnoki menete­lés. így nagyon nehéz egy sportágat népszerűsíteni! A közönséget tisztelni kell — talán jövőre -ez is szempont lesz a versenykiírás álkészí­tői -előtt. A 'Miagyar K-uipa egy ideig még leköti a gárda tagjai­nak figyelmét, aztán — öt hónap .szünet... Illetve: a b ajnoki küzdelmek ra j t j ái g telik el az ominózus 150 nap. Sóknak tűnik, roppant nehéz a tűzben tartani a já­tékosokat. edzést vezényelni úgy. hogy köziben nincs fel­adat, nincs mozgósító erő. Fejed elem György: — Szpon­zorunk. a BVK az igazán nagy teljesítményért hajlan­dó áldozni. Ezért azt szeret­nénk, ha. ez a tehetséges társaság beverekedné magát a legjobb 4 közé. kilépne a nemzetközi porondra, s résztvevője lenne valamelyik európai kupa-küzdelemnek. Mindez kiicáit már előre­tekintés. egyfajta feladat- meghatározás. Amikor vége lett a Szolnok elleni, alig egy órás találkozónak, az öltözőiben pezsgőt bontottak. Mosolygós arcok, derűs te­kintetek. jókedv. Az egyik sarokban állt az edző. — Érdemes volt maradni? — kérdeztem tőle. Tekintetével végigpásztáz- t-a játékosait. — Igen. a ta­vasszal azt nyújtották, ami­re képesnek tartottam őket. Élvezettel játszották a röp­labdát. Ennél többet nem remélhettem. Doros László Szünetben helycsere Mező István rajzó Hogyan lehet egyszerre sírni és nevetni? „Mérgezett nyilak” az MKSZ címére A Magyar Kézilabda Szö­vetség döntése felkavarta a kedélyeket. Történt ugyanis, hogy — pár fordulóval a bajnokságok vége előtt — megváltoztatták a hatályban lévő versenykiírást. A mó­dosítás értelmében az élvo­nal két utolsó, valamint az NB I/ÍB két első helyezettje osztáíyozóra kényszerül. En­nék a „kényszernek” az NB I-esel? -természetesen örül­nek, hiszen fellélegezhetnek, mert kaptak egy lehetőséget a megkapaszkodásra. De mit szólnák az -NB T/B-sek? Nyilván há-borognak. Teljes joggal teszik, mert munká­júi? gyümölcsét nem tudják „zsinórban betakarítani”, amiért egész évben dolgoz­tak, egyszeriben bizonyta­lanná vált. Az átszervezés Borsodban két csapatot érint. A Borsodi .Bányász háza tá­ján nyilván megnyugodtak, megtapsolták az MKSZ-t Mert számukra akkor sincs veszve semmi, ha „véletle­nül” az utolsó (a 14.), vagy az utolsó -előtti (a 13.) hely­re csúsznának vissza. Köz­vetlenül nem esnének ki, és az teljesen egyértelmű, hogy többet tudnak a második vo­nal első, vagy második he­lyezettjétől. A piros-feketék szemszögéből vizsgálódva így „minden oké”. A másik érintett az Ózdi Kohász NiB I/iB-s férfi gár­dája. Hogy a klubnál most mit mondanak a Magyar Ké­zilabda Szövetség elnökségé­re, azt jobb, ha nem vetjük papírra. Ügyvezető elnökük, Marosi István, a volt világ- klasszis játékos egyenesen a maffiához hasonlította a tes­tületet. Mert ilyen döntést — szerinte — csak akkor hoz­nak, ha valakinek, valakik­nek kedvezni alkarnak. Idéz­zük az ózdiak érveit, véle­ményét: „Mi úgy szeretnénk az élvonalat, mint egy falat kenyeret. Ezért, leegyszerű­sítve, egy esztendeje dolgo­zunk. Hajszát indítottunk az N,B HB első és második fo­kozatáért, van esélyünk, hát­rányunk mindössze 1-2 pont, azaz még semmi sem dőlt el. A szövetség döntése után a játékosok nagyon elkese­redtek. Mert hiába kerül­nének be az elsők közé, a csatának nem lenne vége. És ki tudja, mit hozna az osztályozó? Az MKSZ most lehetőséget adott arra, hogy egy csapat végigszunyókálja a bajnokságot, és úgy hosz- szabbítsa meg tagságát, hogy egy pontot sem szerzett. Itt van például a Postás SE női gárdájának esete. Huszonhá­rom találkozóból »csak« hu­szonhármat veszítettek el, ősztől akár mégis az NB I- ben játszhatnak. Aztán mi­vel egyenes ágon nem lehet kiesni, táptalajt adtak a bundának, a pontok adás­vételének. Tudomásul vesz- szük, hogy a kiíráson a szö­vetség változtathat, hiszen ehhez joga van. Tegyék meg a pontvadászat előtt, és ak­kor mindenki »lenyeli«, úgy készül, aszerint kalkulál. Olyan döntést azonban sem­miképpen nem szabad hozni, amely sok együttest hátrá­nyos helyzetbe hoz!” Egyik szemünk 'tehát ne­vet, a másik pedig sír. De lépjünk túl az egyesületeken, a csapatokon, a nevesítésen. Az iMKSZ döntése ugyanis nem csupán a Borsodi Bá­nyászt és az Ózdi Kohászt érinti, hanem rajtuk kívül még egy -tucat klubot. Meg­ítélésünk szerint egy ver­senykiírás szent és sérthe­tetlen, azon a küzdelemso­rozat alaitt szigorúan tilos változtatásokat eszközölni. Az -adminisztratív lépéseket kizárólag a rajt előtt kell ismertetni — a tisztánlátás érdekében. A „kedveskedé­sek” ideje a magyar sport­ban is lejárt. Lehetséges, hogy az MKSZ-re bizonyos nyomás nehezedett, és emi­att engedett. Ugyanilyen ku­tyaszorítóban volt (van?) a Magyar Labdarúgó Szövetség is. Az iNiB I-es Liga ugyanis ed akarja (érni, hogy a 13. és 14. helyezettnek ne kelljen osztáiyozót játszania a benn­maradásért az £NiB ÍJ. má­sodik helyezettjeivel. Az NB II-esek érdeke ezzel szem­ben -teljesen logikusan az, hogy az osztályozó fennma­radjon. A vita az MLSZ el­nöksége ©lé került, és a tes­tület — nagyon helyesen! — nem adta áldását a menet közbeni módosításra. Az MIKSZ-nél másképpen lát­ták ... Természetesen kikértük a szövetség főtitkárának véle­ményét. Madarász István szerint -a döntést és annak következményeit fel kellett vállalniuk — a sportág ér­dekében. ,A felelősséget vise­lik, tudják, hogy most né­hány helyről „mérgezett nyi­lakat” küldenek címükre. Mindenki számára elfogad­ható Intézkedéseket lehetet­len hozni, és az IMKSZ-nek nem az egyes klubok óha­jait, hanem a magyar kézi­labda érdekeit kell szem előtt -tartania. Az a szándék vezérelte a szavazásban részt vevőket, hogy az élvo­nalban lehetőleg a legjobbak szerepeljenek. Az osztályo- zón ugyanis kiderül, hogy a „kieső”- vagy a „feljutóje- löltek” tudnak-e többet. A főtitkár éppen ezt tartja igazságosnak, minden a pá­lyán dőljön el, győzzenek a jobbak, és akkor valószínű­leg nem lesznek majd nul­lapontosak, „pofozógépek". Kétségtelen, hogy ez is egyfajta -megközelítés, még azt sem mondhatjuk: nincs benne logika, az egész egy­fajta „szamárság”. Nem. Na­gyon szimpatikus a főtitkár érvelése, őt és őket valóban azért tartják, hogy vigyázó szemüket a sportágra ves­sék. iDe ezt ne akikor tegyék, amikor a végső sípszóig alig néhány félidő van hátra. Mert ez így nem sportszerű. És akkor még nem is emlí­tettük, hogy esélyegyenlőség is van a világon ... Kolodzey Tamás Moses visszalépett Ma: MVSC-BSE Ma rendezik meg Miskol­con, az MVSC csarnokában a Miskolci VSC—BSE női röp­labda Magyar Kupa-mérkő­zést. A győztes bekerül a legjobb nyolc közé. A nagy érdeklődéssel várt összecsa­pás 17 órakor kezdődik. Edwin Moses, a 400 m-es gát­futás világcsúcstartója bejelen­tette: nem kívánja támogatni az Amerikai Atlétikai Szövetség (TAC) doppingellenes program­ját. A tiltott szerek elleni küz­delem élharcosaként ismert ver­senyző szerint a TAC munka­társai mindenáron meg akarják akadályozni, hogy sikerüljön ki­dolgozni az egész éves dopping- ellenőrzés módszereit. Nemcsak Moses, hanem Har­vey Glance, a volt sprinter, valamint Linda Sheskey közép­távfutónő is elhagyta a TAC doppingellenes testületét. A ne­ves versenyzők tiltakozása kel­lemetlenül érinti a szövetség vezetőit, akik egyelőre nem voltak hajlandók nyilatkozni a történtekről. A testületet az utóbbi időben heves támadások érték, miután négy amerikai atléta — Henry Marsh, Larry My ricks. Greg Foster, és Antonio McKay — rövid időre szóló eltiltást ka­pott serkentőszerek használata miatt. Fő a hiztonsäa «SF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom