Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-08 / 106. szám
1990. május 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Áz ellenségtől az ellenzékig Reméljük, nem feledkezünk meg •arról, hogy nem is oly régen még alig volt különbség ellenfél, ellenzék és ellenség között. Lehetett szabadon és nyilvánosan szeretni, dicsérni a rendszert, de ennek ellenkezője már erőteljesen attól függött: hol, miikor és kik előtt nem dicsérem, avagy nem szeretem. Az ellenzék és az ellenség Iközötti különbségtétel eltüntetése többek között azért is káros, mert az ellenségnek általában a megsemmisítésére szoktak törekedni, viszont ha már a velem egyet nem értőt is .legyőzendőnek tartom, akikor élőbbéi tóbb magamra maradóik. A tavaszi választások eredményeképpen majdnem másfél száz képviselő tekintheti magát ellenzékinek, tucatnyi pártnak reménye sincs arra, hogy érdemi hatalmi tényezőként működhessen, utcán, sajtóban, könyvben megszólalhat szinte mindenféle politikai törekvés. Érdemes hát legalább egy rövid összegzés erejéig számot vetnünk azzál; hányadán is állunk most azzal, hogy ki az ellenzék és mi lehet a szerepe? összezagyivált fogalmaink lassanként kitisztulhatnak. Az elmúlt két év változásai a politikai szókészlet világában mutatkoznak meg leginkább. Az évtizedeken át gyakorolt és nehezen viselt egységmítosz sokaik fejében egybeolvasztotta az ellenfél fogalmát az ellenségével, s az ellenzéket az ellenséggel. Mindennek jegyében az ellenzéki az ördög cimborája, kártevő, összeesküvő meg minden egyéb volt — csak viselhető politikai kategória nem. Mostanában megtanulunk különbséget tenni e három fogalom között. iEllenifiele mindenkinek lehet, aki a politikai-közéleti cselekvés mezejére téved, s ez .igencsak természetes jelenség. Egy párton, egyetlen politikai platformon belül is sokféle módon lehet .közeledni ugyanazon problémákhoz és lehetnek időlegesen egymás ellenfelei azok .is, .akik egyébként számos fontosabb kérdésiben egymás szövetségesei. Kisebbségi szerep Az ellenzékkel már bonyolultabb a dolog. A mindenkori hatalomgya- korlókat sohasem fogja teljes egyetértés övezni és a politikai élet demokratikus működésének nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a .hatalmi küzdelemben valamilyen módon alul maradóik (például mert kisebbségi véleményt képviselnek) is hallathassák hangjukat, részt vehessenek a politikai közéletben. Ellenzéki helyzetben lenni korántsem jelent örökké kisebbségi szerepet. (Elegendő talán .a jelenlegi parlamenti képviselők nagy részének eddigi politikai életútjára gondolni.) Azokban az országokban, •ahol a politikai intézményi szerkezet lehetővé teszi a különböző irányzatok, párták rendszeres megméretését; ott egy-egy politikussal élete folyamén gyakorta előfordul, hogy a politikai szereplés mindkét oldalát átélheti; épp olyan valószínűséggel lehet miniszter, mint ahogyan ellenzéki figura. Mindez a változások normális részeként a demokrácia egyik feltétele. Ügy tűnik, hogy e finomságok és különbségtételek megtanulása hosz- szú folyamat lesz Magyarországon — s ez teljességgel érthető is. A tavaszi választások, után egy időre leosztódnak a szerepek; lesz három kormányzati felelősséget viselő párt és lesz másik három, amelyek ikép- viselőinek módja nyílik — hazai viszonyok között — a parlament i ellenzék szerepének gyakorlására. Az is kétségtelen azonban, hogy e három utóbbi párt között (SZÓSZ, MSZP és a Fidesz) attól még jelentős különbségek vannak — és lesznek — mert ők jelenleg egyaránt ellenzéki politikai erőkként léteznek. A képet még tovább bonyolítja annak felvetése, hogyan minősítsük majd azokat a pártákat, akik be sem jutottak a parlamentbe? Nyilvánvalóan azok, akíilk túlélik önnön választási vereségüket és továbbra is tevékenykedni szeretnének, majd egyértelműen meg fogják fogalmazni politikai álláspontjukat mind .a kormányzati hatalmat gyakorlókhoz, mind pedig az ellenzéki pártokhoz képest. S ez utóbbi viszony nyomán lesznek majd akik a parlamenti ellenzékiek politikai ellenzékei .lesznek — a szélesebb értelemben vett közéletben. A szavazás csak egyszeri ítélet E vázlatos áttekintés is alkalmas talán arra, hogy előre jelezhessük: az érdeklődő állampolgár nem lesz könnyű helyzetben az elkövetkező időkben. Figyelmét kénytelen lesz megosztani, a többszörösen tagolt politikai erők között — és az állandóan változó politikai erőviszonyok közepette ikevéssé remélheti biztosítottnak álláspontja változatlanságát. Akik valamelyik párthoz szervezetten tartoznak, azoknak véleménye és magatartása együtt fog mozogni pártjukéval, hiszen ők is valamelyest alkotó tényezői e mozgásnak. Jól tudjuk azonban azt, hogy az összes párt együttes tagsága nem éri el még a választási jogosultak száménak tíz százalékát seim. Ezért az igazi talány ma még a magát politikailag meg nem nevező óriási többség minősítésének a kérdése. Rendkívül nehéz megjósolni azt, hogy a lakosság ellenzéki, kormánypárti avagy érdektelen, semleges észjárás és érzelemvilág jegyében viszonyul-e az új hatalmi struktúrához. Ha kiszámoljuk, hogy az első fordulóban (amikor máig pártokra szavaztak) mekkora volt a támogatottsága ama három pártnak, akik most kormányzati koalícióra .lépnék, akkor azt láthatjuk, .hogy klb. 2 millió százezer választó támogatta őket. Az ellenzéki hármas pedig szintén valamivel több mint kétmillió szavazatot. kapott. Igaz, a választópolgárok nem is koalícióra, nem is ellenzéki pozícióra hatalmazták fel pártjaikat; .mégis érdemes azonban e lenti számokon elgondolkodni. Tény, hogy .a szavazói magatartás: egyszeri választói ítélet. S mindebből egyáltalán nem következik, hogy az új kormányzatnak eleve számolnia kellene kétmilliós potenciális ellenzékkel. Hiszen azok, akik valamely más pártra szavaztak, egyáltalán nem biztos, hogy nem lógják támogatni ,az ú.i kormányt. De az ellenkezőjén is el kell töprengeni: ugyanis a választói bázis egyáltalán nem automatikus támasztéka a majdani koalíciós kormánynak. Vagyis: a közeljövő kormányzatának lehet nagyobb is, meg kisebb is az ellenzéke, mint amit eme 2—2 milliós ide-oda megosztottság kifejez. Az emberek nagy valószínűséggel a kormányzati döntésektől függően fognak kormánypárti, ellenzéki avagy tökéletesen érdektelen szerepeket választani. Ez a többpárti struktúra ugyanis túlontúl fiatal ahhoz, hogy a tavaszi pártválasztások eredményeit hosz- szabb távon is meghatározó erejűnek véljük. A választás szabadsága, a sokpárti kínálat még friss élmény; a politika és a politikusók utálata és a velük szembeni bizalmatlanság viszont nagyon is erősen meggyökerezett, s több generáció életében megtapasztalt hagyomány. S éppen e bizalmatlanság folytán nagyobb a késztetés a csöndes, elfojtott, morgolódó, házi sütetű ellenzéki szerepre, .mintsem a kormányzat aktív támogatására. (Ez utóbbi amúgy is gyanús, mert leginkább a politikából élők „kiváltsága” szokott volt lenini.) Az újabb erőpróba: a helyhatósági választások Mindeme — elvontalak látszó — elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentőségét, fogjuk átélni. Mihelyt fölállnak- a központi hatalmi szervek, azután nyomban át fog tolódni a politikai küzdelmek súlypontja a helyhatósági választásokra. Valamennyi, magát komolyan vevő politikai erő ugyanis tisztában van azzal, hogy a tavaszi választásokon a rendszerváltásnak csak a felső régiókban megvalósítható része történhetett meg. Az igazi változást azonban az hozza, ha majd a száznál több város és az ezernyi falu vezérkara is lecserélődik; majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, közlekedési, helyi gazdasági szervezetek alkalmatlan vezetőit is leváltja a sors. A helyhatósági választásoknak nem .lesz majd akkora zaja, nem lesz annyi plakátja és tévéreklámja, mégis az emberek jobban fogják tudni, hogy őket érintő — szolgáló változásokról lesz szó. A helyi küzdelmekben egészen más módon vetődnek majd föl az ellenfél- ellenzék-ellenség problémák. Saját településeiken a leendő választók összehasonlíthatatlanul jdbban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közügyeik intézésére. Tagadhatatlan annak is a jelentősége, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy a már hatalmi helyzetben lévő pártok jelöltjei előnyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is megfontolandó: a pár- tóikat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyire tudnak hiteles, elfogadott személyeket .megnyerni jelöltnek. Ebből pedig fura kombinációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellenzéki helyi jelölteket támogatnak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el konmányzópárti jelölteiket — ha őket látják .alkalmasabbnak. Vagyis: a ma is eléggé bonyolult, belpolitikai képlet további metszeteiben válik még tarkábbá, mindez pedig valamennyiünk számára tanulási folyamat. Megtanulhatjuk — akár alakítani is — azokat a közállapotokat, ahol is az ember végre magától döntheti el, hogy kit és mit támogat, minek-kiinek lesz barátja vagy ellenzéke. S még ha fáradságos és hosszú is ez a tanulási folyamat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetlenül — mások és másutt — döntötték el. hogy ellenfél vagy ellenzék legyen belőle. Az alattvalónak általában nincs választása. (MTI— Press) Kéri László, politológus A MATYÓTÁJ öt évvel ezelőtt, 1985-ben avatták fel a Mezőkövesd Skála Coop áruházát, a Matyótáj Áruházat, amely nemcsak küllemével vált a dél-borsodi centrum jellegzetességévé, hanem gazdag áru- választékával is. Nem csoda, hogy sokan keresik fel a megye minden részéből, sőt a szomszédos országokból érkezők is gyakorta költik el itt forintjaikat. Az épület dísze az egyre városiasabb formát mutató mezőkövesdi főtérnek Legtöbb vásárlót itt is az élelmiszerosztály vonz Az úgynevezett Méta osztály sportruházat termékeit, kempingáruit és horgászcikkeit éppúgy kedveli a vásárló, mint a nap mint nap tapasztalható udvarias kiszolgálást S ha elfáradt a vásárló, az áruház „tetején”, a hangulatos büfében frissítőre talál Fotók: Laczó József A Sztáv-Progress ajánlotta magát Majdnem száz menedzser, vál Iái átvezető jött össze tegnap Miskolcon, -az akadémiai bizottság székházában, azon a rendezvényen, amelyen a szintén miskolci, Sztáv-Progress nevű, oktatási és szolgáltatási kft. bemutatkozott, egyes szolgáltatásaira hívta fel a figyelmet. A rendező cég ez év januárjában alakúit, azzal a céllal, hogy munkapszichológiai, félnőtt oktatási és szakmunkástanulók gyakorlati képzése téréin keresse és kielégítse az igényeket, s ami most már egyre kevésbé „elítélendő”, hogy mindebből jói megéljen. A ikft.-t a Dimág Rt. és a budapesti Isztia Vállalat hozta .létre — ötvözve azt, amiben mindketten jók: a -munkaterületek és az oktatás formáinak magas fokú ismeretét. S mi az a terület, amelyet most, a piacgazdálkodás kezdetén meg kell ragadnunk? A sokat emlegetett és — úgy tűnik — nagyon hatékony menedzseriképzés. Ennek együk módszerére, a nyugatnémet MVR képzési formára helyezték a tegnapi tanácskozáson a rendezők a fő hangsúlyt. A kurzuson már részt vett hallgatók elmondták, mit tanultak, mit nyertek az MVR ölvégzése kapcsán, hogyan képzelik a jövőt. A szakmai megbeszélés második felét az tette ki, hogyan tehetnék túl magukat .azon az örökségen, hogy eddig politikai gazdaságtant tanultak, holott a gazdasági életben az érvényesül jól, aki tiszta közgazdaságtanon nőtt fél. Nos. a dolog nem egyszerű, de tanulható. Azzal együtt, hogy a korábbi, és még élő vállalati mérlegek szimpla adatszolgáló szerepe helyett rá kell állnunk a gazdálkodóst segítő fölméréseik készítésére, egy egészen más szisztémára. olyanra, ami egyaránt használható az egyszemélyes cégnél és a inagyvállalatnál. Hogy hogyan. ,az nem egyszerű. de a Sztáv-Progress ígéri: számítógépei, Oktatási eszközei, nem utolsósorban: tanárai segítenek ebben. A Sztáv-Progress tehát bemutatkozott, sokat kínált, de nem eredménytelenül. Búcsúzóban többen jelezték, a szeptemberben induló tanfolyamokon szívesen részt vesznek.
