Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-05 / 104. szám
1990. május 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 LA TO KOR Az Észak-magyarországi írócsoport rovata Szerkeszti: Serfőző Simon A költők és a művész Dupka György—Nagy Jenő Akiknek magyarsága halálos bűn... (A kárpátaljai magyar férfiak deportálása 1944 novemberében) Lehetünk a költészet előtt annyira prózaiak, s iFeledy Gyula művészete láttán any- nyira földhözragadtak, hogy a Kárpátalján élő fiatal költők illusztrátorát életrajzi adataival mutassuk be a költőknek és az olvasóknak? Azt hiszem, nem lehetünk. Mindnyájunknak be kellene ugyanis mutatnunk egymást egymásnak, mert mi mindig elegen voltunk ahhoz, hogy ne ismerjük egymást. Elegen az egyedülléthez, elegen a megosztható- sághoz. Szétszakítottságunk- ban, szétszóródottságunkban nemcsak találkozni nem tudtunk, de megismerni sem volt módunk egymást. — Sem egymást, sem magunkat, hisz egyre inkább látszik, hogy mi együtt mások vagyunk, mint külön-külön. de különbözőségeinkben is egyek, egymással és magunkkal is azonosabbak mint ahogy eddig hittük. Feledy Gyula nem ismeri a költőket, akiknek művei itt megihlették, a költők pedig nem ismerik a művészt, aki verseikhez néhány rajzot készített. Ki, kit ismer itt évtizedek óta, Uramisten?! Feledy hogyan találkozhatott volna Finta Évával, s hogyan látogathatta volna meg eddig Feledy Gyulát műtermében Vári Fábián László vagy ßalla D. Károly? Ismeret- és önismerethiányban szenvedünk itt mindnyájan, mert láthatatlan falak átjárhatatlannak bizonyultak, és segélykérő palackpostáink sem értek partot soha a legéberebb közöny óceánjában. De a szárazföldek ismét egymás felé úsznak a fodros víz alatt, s a földönlakóknak — íme — van már néhány soruk, s vonaluk, amelyekkel nyomot hagyhatnak az egymással nem közlekedtetett barlangok falán — vagy az egyre rövidülő hidak karfáján — azoknak, akik utánuk jönnek. S mert reméljük, jönnek még, feltételezhetően keresni is fogják, keresni is tudhatják majd egymást, s egymás látószögébe is bekerülhetnek. Lennénk, lehetnénk tán egyek így a művészetben. Versben, rajzban, igében — kapaszkodva az eszmélkedés csúszós peremén, amelyen el kellene vezetni már végre a népet a késdóbálók fala elöl, s ki kellene már oldani azokat a csomókat, amelyeknek szálait — éppen miránk gúzsnak — más-más világtájak emberei sodorják. Uram add, hogy ne győzzön rajtunk a szellemtelen- ség, ne a bigott butaság, közöny és kétségbeesés — lehessünk szépek, tiszták, érzékenyek, mint a rajzok itten — fiatal kárpátukrajnai magyar „sípszólaltatók” s egy idősebb itthoni mester szó- és képzenéi. Feledy olyan tehát, amilyennek itt is látszik. Nagykultúrájú, érzékeny lelkű és tollú rajzművész, akinek van füle a hallásra, s ujja, tolla a meghallott verszene lényegének visszaadására. Teremt ö is építőanyagot, amellyel ki lehet rakni az egymástól elszigetelt haza- barlangok közlekedési útjait, amelyeken — egyszer tán — egy közös házba jutunk, melyet tehetséggel, jószándékkal életre hívott alkotások illata tölthet meg, s amely minden szép és jó előtt egyre több irányba, s egyre szélesebbre tárhatja ajtajait.. Miskolc, 1990. április 24. Gyöngyösi Gábor „... A lerongyolódásnak indult vándorcsapat a hajdani beregszászi pénzügyőrség palotájához érkezett... A foglyok egymást taposva, káromkodva zsúfolod talc be a hatalmas épületbe, de voltak olyanok is, akiknek csak az udvaron jutott hely ... Az alvás azonban sehogy sem ment. mert mire álomba merültünk volna, úgy megfázott a lábunk, hogy szinte jéggé dermedt... Hajnalkor kissé elszenderedtünk. aztán hirtelen újra fel- zúgott a türelmetlen Davaj! Davaj! Podjom... A téglalap alakú udvaron már úgy állott a nép, mint a fűszál. A levegő benzinillattal fűszerezett babgulyástól gőzol- gött. Itt jutott a rabhad először kincstári táplálékhoz, ami egyúttal meleg is volt, csák éppen büdös, mert az üres benzines hordókat használták üst gyanánt,_ okádták a bűzös gőzt. Mielőtt azonban elkezdődött volna a me- názsiosztás. a sorakozót, illetve a hírhedt létszámellenőrzést szigorúan megtartották. Az őrség minden tagja aktiv működésbe lépett, miközben a Sztanoviszty!.. Popjáty!... — folyton és türelmetlenül hangzott, amiből a puskatus és a furkósbot minden alkalommal aktívan kivette a részét. Ilyenkor nemhogy megmoccanni, de még pislogni sem volt szabad ... De az adatok egyeztetése legtöbbször nem stimmelt az ismétlődő összeadás esetén sem .. . ... Ezt addig csak p a s z- s z í v létszám-megállapítás- nák lehet nevezni, de akkor már elkezdődött a káromkodás. Most jött az a k t í v létszám-megállapítás, akkor már nemcsak egymásba kellett karolni, hanem egymásba karolva letérdepelmi. Nem számított, hogy ia pocsolya térdig ért, sőt az volt a jó. ez elégítette, illetve kárpótolta a ..matematikusokat” azért, mert a létszám összege sohasem egyezett. Hiszen annak is a nyomorult magyar volt az oka... Mikor aztán két-három órai számolgatás után sem vágtak egybe az adatok, következett az i n- tenzívein aktív összeadás. Számolás közben mindenki kapott egy-egy jó hátbavá- gást vagy fejenkólimtást. Most már tudták a foglyok, hogy véget ér a sorakozó és hamarosan indulnak. Megérkezett ugyanis egy mongol pofájú. ragyás képű. félszemű kapitány. Sötétkék pa- gont viselt a vállán. A tisztnek állítólag magyar katona lőtte ki a fronton az egyik szemét. S akinek megmaradt másik szeme rettegést keltett a szánalmas hadosztályban. Nekii kellett jelenteni a legújabb adatokat, majd jelenlétében iaz asztalnál ülő írnokoknak a korábban elkészített listával egyeztetni... Végre elindult a civil ármádia. Űtlközben kapta meg a benzines hordóban főzött pa- szulylevest, persze, legtöbben inkább seggberúgást. mivel nem volt edényük, amibe megkapják a porciójukat .. . ... Ezután a ragyás képű tiszt úgy rendelkezett, hogy a foglyokat egy résen, a kerítésből eltávolított léckeda- rab tátongó’ nyílásán kell átpréselni, természetesen egyesével. így talán nem lesz tévedés a létszám-megállapítással kapcsolatban... A partizánok is részt vettek a számolásban... A rés mellett. kezükben a léccel bírták jobb belátásra a foglyokat ... ... A rés másik oldalán egy géppisztolyos szovjet katona serénykedett. Amikor tehát a kiszolgáltatott személy lehajtott, hogy átbújjon a lyukon, a számolás megállapításának hangsúlyozása céljából, mindkét oldalról kapott egy-egy ütést... A libasor egészen a templom melletti térig kacsfca- ringózott, mire Ismét felzárkózott a menet...” * — Nagyszőlős után Beregszász volt a második állomáshelyük ... — Igen .. . Szürkült már, amikor megérkeztünk... A Vérke partjától nem messze egy hosszú épületbe vergel- tek be bennünket. A beregszásziak csak az udvarból, a kertek aljából figyeltek minket ... — Kihalt volt a város .. . — Eléggé ... Ez volt a harmadik éjszakázásunk... A Bereg megyéből összefogdo- sott emberek ezreivel is itt találkoztunk. Mindenki azt nézte, hol találjon egy kis helyet, ahol lerogyhat, leülhet ... Ez volt mindenkinek a legfőbb gondja. Ilyenkor az ember a tömegben csak ismerős hangra figyelt fel.. . így történt, hogy Horváth Lacit, régi jó cimborámat megismertem. — Te vagy az. Laci ? — Te ? .. . Te! — Igen megörültünk egymásnak ... Hajnalban megszámoltak minket... Reggeli zésre már alig futott az időből... Pa- szulyt főzték .. . Hű!... Nekünk ez a paszuly büdös, meg olajos... Hű! Megennétek ti még ezt! — mondták a civil őrök... Itt aztán már kezdtek megjelenni a partizánok. Az egyik ismerős pofa, Sz. Gusztáv azt mondta: — No, megennétek ti még ezt! Disznó banda. Örülni fogsz, ha három szem paszuly lesz a levesben!... Azt is meg fogod enni!... Még fintorogsz!. .. Majd meg fogod ezt még enni! — Jenő bátyám evett belőle? — Én nem. Meg se kóstoltam. Mert irtó büdös volt. Még nem voltam úgy kiéhezve. hogy megkóstoltam volna ... Még volt a hazaiból, elővettük és abból falatoztunk ... — Volt. ,aki ráfanyalodott? — A hadifogoly katonák,... összefogdosták őket Nagyszőlős környékén, Beregszászban. Olyan húszat vagy harmincat. .. Bevágták mindet a sorba. Többsége anyaországi magyar baka volt. Német katonákkal csak Szolyván találkoztunk ... * ...... Végre elindulhatott a m enet... A tatár nemzetiségű szovjet katonatiszt intézkedésére, kísérőink parancsot adtak a nótázásra. Erre aztán rázendített a tömeg: Hál’ Istennek megfordulta világ. Zöld ablakból piros-fehér Virág. . . Gyönge kicsi kezék szórják a virágot... Azon megyürik Kolozsvárott.. . Egy pillanatra megtévedt a beregszászi asszonynép. Hirtelen kitekintett az ablakrács mögül, de ugyanolyan gyorsan elszomorodott és gyorsan el is tűnt mögötte, hogy szabad folyást engedjen könnyeinek ... Az ég is kezdett borongani. Aztán váratlan hózápor hullott az elkeseredett menetelőkre ..." * — Az ugocsai. máramarosi. a beregi deportáltak száma itt Beregszászban mái több ezerre rúgott... Az útnak indított egy-ikét kilométernyi hosszúságú menetoszlopból senki sem próbálkozott szökéssel? — Voltaic vállalkozók. . Két falumbeli, Homóki Gusztáv és Füzesi Béla, amikor Beregszászból kimentünk és Makkos jános i n áthalad tu nlk. akkor ott. .. kezdődik az erdő ... Egy óvatlan pillanatban leléptek ... Eltűntek az erdő sűrűjében. Ők haza is mentek. Otthon maradtak. Egy darabig bujkálták. Aztán egy-két hét múltán nyíltan jártak... Ha mindenki beözönlött volna az erdőbe, ákkor biztosan lemészárolták volna bennünket. Olyat is láttam a menetben, hogy nem bírt tovább menni, lefeküdt. ott lőtték agyon. A másik a szomjúságtól víznek hasalt, ákkor ezt látva a katona, beleengedett egy sorozatot. Foi-dult egyet, A vizet megfestette a vér. A holttestet pedig a Latorca vize vitte lefelé .. . — Aki legyengült, attól így szabadultak meg? — Hogyismondjam . .. Itt nem legyengülésről volt szó. A szerencsétlen nem bírta a szomjúságot tartani. Ott volt a víz. Ott folyt mellettünk .. . Belevetette magát a vízbe. Inni akart. A katona kiabált neki: Igyi!... Sztoj!... Sztavaj!. .. — És az meg csak ivott és beleengedett egy sorozatot.. . — Ezt hogyan értékelték a többiek? — Megrémültek .. . — Ott hagyták a holttestet? — Akikor mit számított az A víz elvitte ... — Munkácsig sor került-e pihenőre? — Nem. Amikor Beregszászból elindultunk Mak- kosjánosin, Gáton. Alsókere- pecen keresztül, meg sem álltunk Munkácsig. Erre az útszakaszra bekalkulált időhöz igazodtak hajcsáraink ... Ha az égből csoroszlya hullott volna is. meg kellett tenni és kész .. . * ...... A menetoszlop hoszs zan kígyózott át Munkácson ... A patinás város Csillag nevű szállodája és vendéglője előtt megálljt parancsolták. Azt mondták, hogy egy szovjet tiszt kíván hozzánk .szólni, mégpedig magyarul. Valóban a felszabadító hadsereg egyik őrnagya lépett az erkélyre. Aztán kiderült, hogy ő Illés Béla. á zsidó internacionalista író ... Magyarul fogalmazta meg az új életre serkentő gondolatait. Körülbelül ilyesmit mondott: ... A Szovjetunióban minden ember egyforma ... mindenféle nemzetiségnek egyenlő jogai vannak a munkára, a szabadságra, az életre ... Nálunk nincs elnyomás. Ami pedig a legfőbb, megszűnt a kizsákmányolás... Nincs nacionalizmus . .. Nincs re- vans... — Hogyne lenne — szóltunk közbe. —- Mikor csak az ártatlan megya.ro- kat, svábokat deportálják, (Folytatás a 8■ oldalon) Finta Éva: (Madrigálok) Feledy Gyula rajza
