Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. május 26., szombat Az idők homályában A magyarság őstörténetének és a honfoglalást megelőző évszázadainak kutatói, sok esetben zavarba kerülnek a különböző népekkel való együttélé­sünket, kapcsolatainkat illetően. Több­féle nyelvi, tárgyi népszolfósi zenei és egyéb megközelítése van az idők ho­mályában való tudósi tájékozódásnak, bizonyosat mondani mégis nagyon ne­héz. Az alább következő sorok az is­mert kiindulópontok közé szőtt egyik le­hetséges megközelítést tartalmazzák, korántsem a csalhatatlanság és bizo­nyosság igényével. A téma érdekessé­gére való tekintettel közöljük. Történetírásunk három forrás alapján gyökereztette meg, hogy a magyarokat előző hazájukból a besenyők űzték el. A három forrás: Widukind krónikája, Anna- lista Saxo (Szász Évkönyv) és Konstantin bizánci csá­szár iratai. Widukind valóban bese­nyő támadásról beszél, de vi­lágosan megmondja: a be­senyők az avarokat űzték el korábbi lakóhelyükről és ezeket az avarokat most magyaroknak nevezik. Másik forrásunkról, a Szász Évkönyvről kiderült, hogy Widukindre megy visz- sza. Annak szövegét rövidít­ve vette át, kihagyva az avarokat, csak magyarokat ért besenyő támadásról be­szél. Konstantin császár ezt ír-r ja: Levédiában a türköket besenyő támadás érte, ezért költöztek Etelközbe. Később ismét rájuk támadtak a be­senyők és elűzték őket mai helyükre. Etelközbe betele­pedtek a besenyők. Megadja Etelköz folyóinak nevét: Bug, -Prut, Szeret. Utal a tá­madás évére is (895). Ezután azt állítja a 898-ban megkö­tött besenyő—bolgár szövet­ségről. hogy az etelközi tör­kök elűzése céljából jött lét­re és abban az időben a türkök fejedelme Árpád fia Levente volt. Nyilvánvaló, hogy a 895 évi besenyő-türk és a 896 évi magyar—bolgár háborút olvasztja egybe. A bizánci császár nem ke­vesebbet állít ezzel, mint hogy a magyar honfoglalás után a Lajta és Bug közötti terület besenvő kézen van. A magvarokkal azonosított türkök viszont tőlük délre a Temesközben laknak. iHatszáz évvel később osz­mán-török szerző ír magyar krónikát (Tarik-i Ünsürüsz). Ebben szintén elűzött ma­gvarokról van szó. akik Er­délybe mentek lakni. Hon­foglalásukat a szerző azzal a mondattal vezeti be. ame­lyet a magvar krónikákból már ismerünk: látták, hogy itt az ő nyelvükön beszél­nek. Ezután megleoő folyta­tás következik. A temesközi magyarok hírvivőket külde­nek a keleten maradottak­hoz Hunor és Magor népé­hez. Gk felkerekednek, el­foglallak a tulaidon'rénDeni Magvaror=zág területét. ,s így egyesülnek a temesközi magyarokkal. A török szer­ző időbeli csanonsásától el­tekintve határozottan kide­rül. amit Konstantin ellent­mondásai is seithotővé tet­tek. hoev az Etelközből el­űzött tűrünk annyiban ma­gyarok. mint Widukind avar­jai. de nem azonosak Árpád nénével. Ugyanez derül ki az orosz Nesztor krónikáiból: a ma­gvarok felkerekedtek, elvo­nultak Kijev mellett és el­foglalták Pannóniát. Csak­hogy, ha valaki Kijev felől megy Pannóniáha, félúton azokhoz a folyókhoz ér. Ki- jevet elhagyva, amelyeknek közét Konstantin Etelköznek (folyóköz) tudja. Minden forrás említi a magyarok kijevi vonulását. Ez a tény kizárja azonossá­gukat az etelközi türkökkel, hiszen a magyarok etelközi letelepedéséről nem tudnak a szomszéd oroszok, míg Konstantin szerint a türkök hosszabb ideig éltek ott, s „később” érte őket a máso­dik besenyő támadás. Anonymus oda - telepíti le a „kunokat”, ahol valójá­ban sosem laktak kunok: Dunántúlon a Sár vizétől Baranyáig és Borsod megyé­be. Éppen e területeken ta­láljuk a besenyő centrumo­kat. A Duna—Tisza-közét nem szállták, meg a honfog­lalók, s innen hiányoznak a besenyő telepek is. Anony­mus a vérszerződés kapcsán kiemeli, hogy a királyokat ezentúl Árpád nemzetségé­ből kell választani, mégis természetszerűleg közli, hogy Aba Sámuel királyunk „kun” volt.' Kunnak mondja Bors vezért is, Böngér fiát. Tő­lük származik az a nő, aki a Miskolc nemzetség ősany­ja lett. Miskolc város ere­deti neve Temeháza: „ala­pította örsúr, akitől szár­mazik a Katapán nemzetség. A család előző neve Gyula volt”. Forrásunk szerint örs­úr Gyula nevet is viselt, ami köztudomásúlag az Ár­pád-házi hercegek méltóság­neve. A német Ortilo de Li­lienfeld évkönyve alapján Örsúr—Gyula Taksony feje­delemmel azonosítható. Tak­sony a Káta nemzetségből származik. Birtokán hét falu őrzi nemzetségnevét: Nagy- káta, Egreskáta, Szinkáta (Cinkota) stb. A Káta nem­zetségnév már Konstantin császárnál is szerepel, mint a besenyők várainak neve: Tankáta, Kraknokáta, Szal- rnakáta, Szakakáta. Győkáta és Fehér (vár). Taksony a Bors nemzetség Paan (Pa- nyi) nevű tagjának lányát vette feleségül. Ezt a bese­nvő íkun) lányt említik kró­nikáink. Egvik fiúk, Géza fejedelem lett a KataDán nemzetség őse. Másik fiúk Szerénd. akit Miháilv névre kereszteltek. Mihály lensvel felesége szólította, férjét a szláv kicsinyítő kéDzős Mis­kor íMies7kol-nak. ami egvik leszármazottiuk nemzetség- neve lett. Mihály fiai Kop­pány, Vazul és Fehér (Szár) László az erdélyi Gyula Szt. István anyai nagyapja. A Katapán nemzetség (Géza— István—Imre) kihalt. Későb­bi szerepeltetése hibás ol­vasatból ered: az egykori Borsova vármegye, tehát Bors-birtok Csaroda nevű fa­lujának templomát a Káta nemzetség alapította (Kom­játhy A.: Felső-Tísza-vidéki templomok 5. 18. 1.). Egy 1239. évi oklevél ennek a Káta nemzetségnek Panyi személynevű tagját említi, aki valószínűleg az egri püs­pökkel azonos. Mint látha­tó, nein Katapán-név szere­pel. Bors comes 1237. évi Bors-monostori végrendele­tében feltűnik a Káta föld­rajzi név. Egy 1291-i okle­vél szerint, az örsúr nem­zetség tulajdonában Bögér- Besenyő nevű birtok van (Kandra K.: Adatok az egri egyhm. tört. 366. 1.). EgyVi- segrádon kelt 1399-i oklevél szerint, az örsúr nem bir­tokhatára a Káta nevű domb. A Miskolc nem Erdélyben élő ága Káta nevű székhely- lyel bír (Nagy I.). Oklevél bizonyítja, hogy a Miskolc nemzetség Gyula előnevet viselt (Chulia), amit tévesen Csuja-nak olvasnak (Szend- rei: Miskolc v. története II.) stb. A X. századi Magyarország településföldrajzából, régé­szeti anyagából az olvasha­tó ki, hogy a magyar ural­kodók székhelye, Fehérvár térségében van a legnagyobb besenyő haderő csoportosít­va. Besenyők védelmezik az ország határait. A földvárak és vízi átkelőhelyek (rév) besenyő kézen vannak. El­lenőrizhetetlen forrás (2.) közli „a besenyők országát Polyákiának (Lengyelország) is nevezik”. Az adat össz­hangban van Konstantin csá­szár állításával, hogy a bese­nyők északra vannak a te­mesközi türköktől, továbbá Anonymus elbeszélésével a lengyelekig kitolt határról — Bars vezér által, és össz­hangban van a lengyelor­szági Przemysl körzetében előkerült, honfoglaló ma­gyarnak vélt temetkezések­kel. Magyar régészek szerint a magyar és a besenyő ré­gészeti hagyatékot „még” nem tudják elkülöníteni. Szovjet kollégáik határozot­tabban fogalmaznak: a hon­foglaló magyarnak tartott le­letek valamely török nép ha­gyatéka. E sorok írója nem tartja töröknek a besenyő­ket. Ugyanakkor finnugor­nak sem, hiszen az e nyelv­családba sorolt népek etni­kailag és fajilag is külön­böznek egymástól. Végül Anonymus soraihoz térek vissza. Ö a bibliai Ma- góg (Magor) királyról szár­maztatja a magyar népne­vet. Nem bizonygatja állítá­sát, s talán ez adja hitelét, mert a Biblia szerint Magóg Besen királya volt. Pintye Mihály Megkeresztelt bese:turul ^fehér sólyom totemőseink éné:emese ^üsző anya) Kitekintő Patkós Irma Rezzenetlen arccal, egye­nes derékkal ül a fényben. Két keze egymáson, az ölé­ben pihen. Így várja, .míg egy szék sem reccsen, míg az utolsó suttogás is elül. Tekintetével a közönségét keresi, majd ajka kinyílik, és varázslatos hangján me­sélni kezd. Eltűnik a pará­nyi színpad, s egyetlen helyről, az arcáról sugárzik a fény. Messze kerültünk időben és térben, míg hallgattuk a madárlátta kenyér történe­tét, s aztán versek követ­keztek: József Attila. Gyóni Géza költeményei... Irma néni előadott. A legtisztább magyar nyelven jelenítette meg a sokszínű, sokértelmű gondolatot. Kilencven éve­sen, egyszemélyben is teljes élményű színházat teremt. ahogy tette hosszú évtizede­kig. Legendás szépségét koz­metikumok nélkül is meg­őrizte, arca most is ragyog, szeme fényt sugárzón csil­logó. Cegléden él. egy aprócska házban, most már testvérek nélkül, egyedül. Cegléden, szülővárosában, 1900 óta. Az országos színészegyesület is­koláját elvégezve kapott diplomát. Első ízben a Víg­színházban lépett fel. Majd játszott Békéscsabán, Pé- • esett, s a leghosszabb ideig Szegeden. Primadonna volt. Énekelt operát és operettet. Ö volt Médi (Schubert— Berte: Három a kislány). Suzuki (Puccini: A Pillangó- kisasszony), Solvejg (Ibsen: Peer Gynt), de a Lili báró­nő is (Huszka), s a herceg­nő Fedóra (Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő). A Főváro­si Operett, a Néphadsereg, és a Madách Színház tagja. Itt játszott a legendás Nóra előadásiban visszavonulásáig. A fiatalabb korosztály fiilmszerepeiből ismeri. Ö volt a Sárika, drágám (Sán­dor Pál filmjében, 1970- ben). De láthattuk a Gyer- mekibetegségékben (1965). az Ünnepnapokban (1967), a Végre hétfő és a Hangya­boly (1971), A legszebb fér­fikor, az Újvidék (1972) cí­mű filmekben is. Gyakran tűnik fél alakja tévéfilmek­ben. Legutóbb Odze György: A nagypapa ajándéka című írásából készült tévéfilmben szerepelt. Mint mondja, már fáraszt­ja az autóút, különösen ak­kor. ha többször kell meg­tenni a fordulót. Ritkán vállal fel lépéséire t. De ha íelvevőgóp elé áll — akár­milyen kis időre is —, ha dobogóra lép, hogy verseket, mondjon, sugárzó körülötte a fény. Józsa Ágnes Mit is mondott a papagáj? ZENEI ANALFABÉTA Feleség: abbahagyja a zongorázást. Férj: megkérdezi, m'i volt ez, amit játszottál szívem? Feleség: ez fiacskám, „Tosca halála” volt. Férj: rettenetes kínok kö­zött halhatott meg a sze­rencsétlen. MAJDNEM ÍGY VOLT Gépírónő: mondd, mi tör­tént az öreggel? Eddig, ha alá kellett írni valamit, mindig csak két keresztet tett. most meg hármat!!! Titkárnő: jaj, elfelejtettem mondani neked, hogy még szabadságon voltál, az öreg ledoktorált! KIÉ LEGYEN A SAJT... Három igazhitű talált egy gyönyörű szép, kövér sajtot. Mivel mind a három csak magának szerette volna, el­határozták, hogy azé lesz a sajt, aki a legnagyobbat tudja hazudni. El is mentek a bölcs ikádihoz. hogy a ver­senyt döntse el. A kádi meghallgatva kérésüket, te­kintetét az égre emelve így szól hozzájuk: drága gyer­mekeim! Rossz helyre jötte­tek, nem segíthetek! Hát hogy tudnám én eldönteni, hogy melyiketek hazudott nagyobbat, mikor én még sose hazudtam! A három igazhitű egyszerre kiáltott fél: övé a‘sajt!!! Összeszedte: K. J. ÁRLESZÁLLÍTÁS Apám egy ízben a pénz­tárat helyettesítette az egyik Miskolc 'környéki vasútállo­máson. Tudta, hogy ugyan- ékkor egyik jőbarátja szin­tén a pénztárosi teendőket látja el a miskolci pályaud­varon. Gondolt egyet, és az alábbiak szerint tréfálta meg miskolci jóbarátját. Mielőtt a jegykiadást meg­kezdte volna, kiszólt a pénz- tárabiakon keresztül a mis­kolci hetipiacra utazókhoz, valahogy így: Emberek! Má­tól kezdve 2 krajcárral ol­csóbb lett a menetjegy Mis­kolcra! Visszafelé utazva, vigyázzanak ám, mert a miskolci pénztáros huncut ember. Nehogy a régi árat fizettesse meg magukkal! A visszafelé utazók termé­szetesen óriási botrányt csaptaik a miskolci pénztár előtt. A mit sem sejtő pénz­táros alig , úszta meg verés nélkül. Apám pedig a pénz­tárzáráskor — a jól végzett munka örömével tette be a kasszába a saját pénzéből a hiányzó 2 krajcárokat. R. Gy. Krahács közeledtével Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezéséről Nem itúlzás, ha azt mondjuk, hogy az el- rnűlit évtizedek válságát — többek között — az okozta, hogy „nem volt áru az ideo­lógiai piacon” (ahogy egyik kollegám fo­galmazta). Nincs kínzóbb érzés a már nem és még nem köztes állapotnál. A kor em­bere 'természetesen úgy él meg minden válságot, mintha az először és csak vele történne meg. Pedig megélték ezt apáink, dédapáink is. A történelem nem ilenne más, minit válságok története? Igen, vál­ságok és ideakeresések sorozata, ahogyan azit Madách látta. Ádám mindig elbukik és mindig újrakezd. Mi az állandó, a kons­tans elem ebben? Talán éppen a vágy az elérhetetlen, az ideális uitán. Ennyi bevezétő italán elég is egy ilevól- gyűjiteményhez. Liszltóczky László, >az egri tanárképző főiskola tanára gyűjtötte össze, írt hozzá élőszót, látta ell szakszerű jegy­zetekkel Kerényi Károly és Gulyás Pál levelezését. Joggal vetődhet foil a kérdés, hogy egyáltalán mi „haszna”, értelme van ma egy ilyen könyvnek, az ilyen köny­veknek? Nos, a válasz talán éppen a fen­tebbi bevezetőben keresendő. Korunk el­bizonytalanodott embere is keresi az elő­döket a szellemi kapaszkodókat. Ezért lett népszerű olvasmány a memoire, a levele­zések, egyszóval a félidézett múilit. Kerényi Károly, a világhírű klassz i ka- filológus és . Gulyás Pál, a debreceni „ta­nonciskolái” Itanár és költő akkor ismer­kednek meg, amikor a szellem emberei ' előitt már nyilvánvaló, hogy Európát nagy veszedelem fenyegeti. A keletiről még ke­veset, de a nyugati (német, olasz, sítb.) fa­sizmusról már egyre többet tudnak. Nem naiv optimizmus akkor (1939—40—41) még, hogy elhárítható á veszély. Ennek a mó­dozatairól', esélyeiről vált llevelet a külön­böző temperamentumú, de rokonlelkű Ke­rényi és Gulyás. A kapcsolódást (kapasz­kodás!) pont, mondhatnék a mérték az antik görög-római kultúra és humánum. Nem először a történelemben és irodal­munkban. Kerényi a szigorúbb, robosztu­sabb Berzsenyit, Gulyás Pál a bohémebb, dyoniszoszi Csokonait idézi, de ez a felfo­gásbeli különbség sem elválasztja, inkább összeköti őket. Eszményük a Sziget, amely védelmet, kiemelkedő pontot jelenthet az egyre durvábban jelentkező barbárságban. Kapcsolódik hozzájuk közös barátjuk Né­meth László a Tanú-val, a Tanú. eszmei­ségével. jellegzetesen „filosz”, azaz bölcsész tár­sulás, szervezkedés ez, iteháit ha úgy tet­szik naiv. A történelem — akkor már — durvább eszközökkel dolgozott. Előbb az egymással acsarkodó ideológiák (fasizmus- balsevizmus), pártok, majd a fegyverek vették át a vezérszólamot. A levelezés is — lényegében — eddig tart. Kerényi Ká­roly Svájcba megy professzornak, Gulyás Pállal végez ia súlyos betegség. De ahogy Dürrenmatt (Einstein) mondja a Fiziku­sokban a kigondolt gondolat nem semmi­sülhet meg. A Sziget és a Tanú eszmeisé­ge üldöztetése, föld alá szorítottsága elle­nére is tovább ól és hat. Felfedezni vé­tem pll. a Liget című folyóiratban, a „vá- sárhelyiiség”, a debreceni népiesség szelle­mében, törekvéseiben. Ezek a törekvések (magyarság-európaiság) olykor ellentmon­dani látszanak egymásnak, heves vitáik is vannak, de a hegeit megszüntetve meg­őrizni elV alapján 'tovább élnek és hatnak. Korunk humán értelmisége is rosszul ér­zi magát. Mára megszűnőben van az ideo­lógiai nyomás, de éled egy kraháesi-bál- káni kultúra (és irodalom) alllenesség, amely most meg az „üzletre” hivatkozik, s — ami mélységesen erkölcstelen — az olvasóra. Megféledkezve Goethe intelmé­ről, akt azt írta két évszázada, hogy a népnek nem azt ken adni, amit kér (por­nó, szenzáció sitb), hanem amire ténylege­sen szüksége van. Hiszen tudjuk jód', hogy a humánum, az értelem mindenkor kisebb­ségben van, de a többség tragédiája (is), ha vereségét szenved... Megengedjük? (Kráter Kiadó Bp.) , Horpácsi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom