Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám

1990. május 25., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 MI MAR FELÉPÍTETTÜK AZ ÖN OTTHONÁT lakásépítő ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KFT. Vásároljon lakást a Lakért Ktl-től! AJÁNLATUNK: KULCSRAKÉSZ LAKÁSOK Miskolc, Bocskai u. l a, III/5. 113 m2 1 + 4 fel szoba + tetőterasz ára: 3 130 000 Ft Miskolc, Bocskai u. I/b, III/5. 93 m- 1 + 2 fél szoba + tetőterasz ára: 2 650 000 Ft A lakásokhoz garázs is vásárolható. Sajószcntpéter, Móra F. u. 36. II/5. 59 m2 1+2 fél szoba ára: 1 440 000 Ft Sajószentpéter, Móra F. u. 36. tetőtér 8. 54 m- 1 +2 fél szoba ára: 1 318 000 Ft Sajószentpéter, Móra Ferenc u. 38. II/5. 70 m2 1 + 2 fél szoba + étkező ára: 1 708 000 Ft FÉLKÉSZ SORHAZLAKÁSOK Kazincbarcika, Dózsa Gy. úton 6 db 119 m2-es, 3 és fél szobás + étkezős lakás (külső közművel bekötött távfűtéses, belső szakipar nélkül) ára: 18 102 Ft/m2 + áfa 13 m2-cs garázs ára: 130 000 Ft + áfa Szerencs, Szabadság úton 5 db 83 m2-cs 1+2 fél szobás lakás (kívülről teljesen kész műszaki tartalommal, belső gé­pészet és szakipar nélkül), ára: 15 162 Ft/m2 + áfa 14 m2-es garázs ára: 133 000 Ft + áfa Érdeklődni az alábbi címen és telefonon: LAKÉRT KFT. Miskolc, Május 1. telep Tel: 69-104, 67-006 HM VIDEOTON Elektronika Kft Széchenyi 3-9. Pátria üzletházban OTP hitelre is ajánlja kedves vásárlói­nak: Videoton és import szines tv-ket, videókat, kamerákat nagy választék­ban. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézete középfokú rendészeti szaktanfolyamot INDÍT A tanfolyam ideje: 1990. szeptember—1991. január havi 5 napos konzultációval Jelentkezési határidő: 1990. június 15. Jelentkezni lehet: B.-A.-Z Megyei Tanács V. B. Oktatási és Továbbképzési Intézet 3434 Mályi, Gárdonyi Géza u. 2. Telefon: 41-422 A Miskolc Megyei Város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztálya megbízásából bontásra felkínáljuk a Széchenyi u. 113. sz. épületet A pályázatokat a Miskolci Beruházási Vállalathoz, Miskolc, Hunyadi u. 5. sz. alá kérjük benyújtani A pályázók közölt a nyilvános versenyt 1990. június 5-én (kedd) 9 órakor tartjuk a vállalat tárgyalójában A pályázati feltételekről felvilágosítást ad Iván László műszaki ellenőr a 89-254 telefonon, vagy személyesen a MIBER műszaki osztályán Miskolci Beruházási Vállalat Ismét Tapolcáról Nagy érdeklődéssel olvas­tam a tapolcai panzióépítés­ről írt leveleiket. Az ügy­höz, mint miisikolici tokos szólok ihozzá. Megszólaláso­mat a cseretelek 'térségének várostörténeti múltja iránti aggódás vezérli, mivelhogy az ott feltételezett régészeti leletek sorsáról a leveleik­ben egy sort sem italálltam. A mai ismereteink szerint ugyanis, amelyek a> százéves Szendrei monográfiára, to­vábbá Marjatoki Kiss Lajos 1926-os, ifj. Horváth Béla 1956-os, majd dr. Major Je­nő 1978-as tanulmányaira épülnék, azon térségben volt a Miskolc-nemzetség monostora, amelynek egy ré­szére a szóban forgó panziót akarják építeni. Marjalaki Kiss Lajos 1926-os véleménye ma is igaz: „a tapolcai monostor helyének régészeti feltárása hozhatja meg” a> bizonyos­ságot, mivel éhhez nagyon kevés levéltári adat maradit meg. Az 1956-os tanulmány térképvázlatán jól felismer­hető, hogy a panzióépítés azon a területen, történne, ahol a „volt bencés apátság helye” is rejtőzik. Major Jenő megállapításai szerint „a monostornak helyet adó, a Hejő völgysíkjá'tóli k:b. 10 méterrel kiemelkedő, a mintegy 2000 négyzetméter alapterületű épületegyüttes számára bőven elegendő, enyhe lejtésű padka a Vár­heggyel szemben a Komlós- völgy és Hejő torkolatánál alakult ki és benyúlik a me. leg forrás előtti kiszélesedő völgysíkba”. A helyzetérté­kelést segítheti a százéves leírás is, ugyanis „Szendrei szerint a Schack-féle szőlő­ben találták meg a monos­tor alapfalait és kriptája egy részét... Az általánosan el­fogadott felfogás szerint a meleg forrással szemben, a folyásirány szerint a patak bal oldalán, a völgy egy te­rasz-szerű széles padkáján épült fel a Mistkölc-Bons- nemzetség saját monostora a temetkezőhely mellett”. A Herman Ottó Múzeum tapolcai leletanyagánaik egy részét 1958-ban és 1969-ben az Anna Szálló (közelségé­ben végzett vízvezetéki árokásásoknál találták meg. Ezek a lelőhelyeik, egyetért­ve Major Jenő értékelésével, olyan helyen vannak, ame­lyek vizenyős voltuk miatt temetőnek 'alkalmatlanok, és viszonylag messze esnek a monostortól. Ahogy 1926-ban Marjalak: Kiss Lajos, akként 1978-ban Major Jenő is 'ki­jelentette: „A monostor ala­pításáról, építészeti kialakí­tásáról a döntő szót, a na­gyon esedékes régészeti ku­tatásoktól várjuk.” A régészek előtt azonban a „döntő szót” ismételten a tanács illetékes szakappará­tusának kell' kimondania. Dönteni arról, hogy mi lesz a „Bencés”, mostani nevén a Zója utcai terület felszíne alatt évszázadok óta rejtőző monostor romjainak sorsa, melyek helyét előzetesen senki sem tudta eddig kö­rülhatárolni „a padkán”. Ml lesz az építkezés sor­sa, ha a kivitelezés közben régészeti leletek kerülnek elő a föld alól? Ha lehet va­lami fontos ebben az ügyben a városnak, akkor a múltjá­nak a védelme az! Mert a „magánvállalkozói pár” — általam is szívesen látott — panziójának végül is Tapol­ca más területén is található telek, de a Miskolc-nemzet­ség monostorát csak azon a földdarabon lehet feltárni, amelyet a fcörténettudósainik megjelöltek. S, ha majd azok előkerülnek, környe­zetüket pihenőparikká lehet alakítani. Iglói Gyula Miskolc lit voltam a IF rendkívüli kongresszusán! Az Észak-Magyarország április havában megjelent egyik cikkére szeretnék ref­lektálni. A szóban forgó cikk: „A Szlovákok Szabad Szervezete Elnökségének nyílt levele Miskolc Városi Tanács V. B. elnökéhez.” Előrebocsátom, nem va­gyok érdekelt az ügyben; Miskolc város állampolgára vagyok ugyan, de nem a vá­rosi tanács alkalmazottja. Immár 20 éve, rálátásom van a megye településeinek infrastrukturális helyzetére. Alexander Kormos úrnak a cikkére — mely Bükk- szentlászló miskolci telepü­lésrész „katasztrofális” hely­zetéről szól, — azt kell vá­laszolnom, mint magánem­ber, de aki mégis tud össze­hasonlítást tenni és objekti­ven képes megítélni a me­gye településeinek infra­strukturális ellátottságának helyzetét, nem volt helyes az ebbéli hiányosságokat a nemzetiségi politika síkjára terelni. Nem történt isemmi olyan diszkriminációs intézkedés, amely egy-egy községet azért hozná hátrányosabb helyzet­be, mert ott többségében, vagy nagy számban szlová­kok, svábok, stb. élnek. Az tény, hogy a magyar nép­gazdaság ma nem képes egy- csapásra minden település gomdját-baját orvosolni. Ha Kormos úr vette volna a fá­radtságot, és megnézi a sta­tisztikát, megtudta volna, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még ma is csak 194 a közműves ivóvízellá­tásba bekapcsolt települések száma ami nem éri el a 60 százalékot sem. (56 száza­lék.) Ez azt igazolja, hogy nagyrészt a magyarok lehet­nének felháborodva, miért nincs megfelelő ivóvízellá­tás. Ez tehát nem nemzeti­ségi ügy! Az ilyetén való felvetés nem használ a két nép kapcsolatának. Azt írja Kormos úr, hogy a szlovák szülők magyar tannyelvű óvodába és isko­lába „kénytelenek” járatni gyermekeiket Miskolcra. Hát már az is elfelejtődött, hogy a bükkszentlászlóiak saját maguk kérték a Miiskolchoz való integrációt, és így ők maguk is miskolci állampol­gárok. Azt nem lehet szá­mon kérni, — mert igazság­talanság lenne — hogy a városi tanács félretéve meg­annyi városi gondot, problé­mát az egyesítést követően rögtön előtérbe helyezné a volt község fejlesztését, ami­kor a városban is számos beruházást le kellett állíta­ni pénz hiányában. Én azt mondom, ha a bükkszentlászlói gyerekek Miskolcra járnak be tanulni, azzal csak nyerhetnek, mert ott magasabb színvonalú ok­tatásban részesülnek. Egyébként a nemzetiségi kérdésről nekem olyan em­ber ne nyilatkozzon, aki alaposan nem ismeri az itte­ni viszonyokat. Kérdezze csak meg az 1990. januári népszámlálási adatokat a KSH-tól. Elszomorítóan ke­vesen vallották magukat szlovák nemzetiségűnek. Erről nekünk lehetne mon­dandónk, de nem kívánom élezni a feszültségeket. Szlo­vákiában ugyanis nem, hogy hivatalos helyen, de még az utcán sem ildomos magyarul megszólalni, mert rájuk szól­nak a „bennszülöttek”. Ná­lunk nem az a gond, hogy valaki milyen nemzetiségű, milyen anyanyelvű, hanem az, hogy nincs elegendő gazdasági forrás a települé­sek fejlesztéséhez. Ez persze egyidejűleg sújtja a magya­rokat és szlovákokat. Remélem, nem sértettem meg levelemmel Kormos urat, de abban is bízom, hogy sikerült egy kicsit összhangra jutni ebben a kérdésben. Kiss András Miskolc Olvastam Ződi Imrének az Észak-Magyarországban köz­zétett véleményét, mely egy kicsit megdöbbentett. Meg kell mondanom, hogy nem a megyétől kaptam a meghívást, hanem a Város­védő és Szépítő Országos Szövetségének voltam meg­hívottja, illetve küldötte, ilyen minőségben Zemplént képviseltem. Tisztánlátás­ként tudni kell, hogy B.-A.-Z. megyét felmondásuk idejét töltő apparátus tagjai kép­viselték meghívottként, majd később küldöttként is. Ez is bizonyítja, hogy az appará­tus kívánta, vagy kívánja megszüntetni a népfrontot utód nélkül. Bizonyítja ezt az is, hogy az etikai bizott­ság elnöke elmondotta a kongresszuson, hogy az or­szágos elnökség tagjainak fele vett részt azon az érte­kezleten, melyen .kimondták a HNF megszűnését, és ezt a sajtóban is közölték. Az alapszabály értelmében, mely jelenleg fel van függesztve, a HNF megszűnését nem mondhatta fel, csak a kong­resszusnak áll ez jogában. Tisztelt Ződi Imre! Lehet, hogy a mozgalom szerinted elvégezte, amit vállalt, so­kak szerint, és itt jelentke­zik a nem apparátusi szem­lélet, hogy most van szük­ség a jól bevált mozgalmak­ra és cselekvési egységre, a pártonkívüli és szimpatizán­sok összefogására. Vidéki vi­szonylatban sem egyértel­műen rossz vélemény van kialakítva a népfrontról, BRÖSTL GYULÁNAK! mint azt nyilatkoztod, mely a kongresszuson is kiderült a hozzászólásokból, a vá­lasztási koalíció szenvedett vereséget, azok, akik való­ban be kívántak jutni a par­lamentbe, ha sikerült volna a népfront égisze alatt. Így a meglátásom szerint és a küldöttek többségének véle­ménye alapján az derült ki, hogy az apparátus húzta ki a mozgalom alól a talajt és igyekezett lejáratni annak tevékenységét. Azzal sem tudok egyetér­teni, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megyében nincs szükség egy olyan szervezet­re, mely nem pártokat ölel fel, hanem a helyi érdekelt­ségeknek megfelelően tömö­ríti a lokálpatriótákat, dol­gozók széles tömegeit. Az biztos, hogy főállású funk­cionáriusokra és ilyen nagy apparátusra egyáltalán nem volt szükség, és az elkövet­kező időszakban nem is fi­nanszírozható. Meg kell ta­lálni azokat az embereket, új arcokat, akik a települé­sükért tenni akarnak és tesznek is. Azt is szeretnénk tudni, hogy a megyében a népfront vagyonát kinek en­gedélyével adták el, vagy adták használatba olyan in­tézményeknek, szerveknek, szerintem jogtalanul, mivel azokkal az eszközökkel, épü­letekkel, értékekkel el kell számolni az ország felé, de nem utolsósorban a HNF kongresszusa felé. Bröstl Gyula Sátoraljaújhely 1. A választási vereség — ténykérdés. 2. .A kongresszuson 15 fő vett részt a megyéből — ebből kettő apparátustag, a többi társadalmi munkás. 3. A kongresszusi résztvevők 58%-a látta úgy, hogy meg kell szűnnie a mozgalomnak, .32%-a úgy, hogy nem. 4. Az apparátus soha nem volt nagy létszámú. 5. Ha igazán ilyen nagy azdgény egy népfrontos szerve­ződésre — nosza. 6. A vagyon — a központosított gazdálkodásból adódóan — az Országos Tanácsé, a május 12-i kengresszuson is elszámolt és vélhetően a júniusin is ez megtörténik. Tisztelettel: Ződi Imre volt megyei titkár Helytörténeti Meglepődve olvastam Me­zei István, a N1ME Társada­lomtudományi Intézet okta­tójának a „Felszabadítás vagy megszállás?” című, 1990. áp­rilis 4-én megjelent cikkben szereplő, helytörténetünkre vonatkozó, kérdésre adott vá­laszát. Megkönnyítendő az ol­vasó dolgát, idézem a kér­dést és a választ is. „Vitatott Miskolc felszaba­dításával kapcsolatban a de­cember i3-a is” — (kérdezte a riporter. „— Igen, ezt a na­pot december 4-re lehet ten­ni, s helyesen őrzi elnevezé­sében a December 4. Drót­művek” — szólt Mezei úr vá­lasza. Ennél nagyobb tévedések­kel — e napot illetően — legutoljára tavaly november végéin, december elején talál­koztam. Őrzöm is a helyi na­pilapokban erről megjelent állami és társadalmi szervek felhívásait, amelyek szerint a német fasizmus alól Miskolc 1945. december 3-án hajnal­ban szabadult meg. Nem tudom miért van az, hogy Miskolcon a saját kö­zelmúltjára vonatkozó lénye­ges dátumokat időnként el­felejtik? Az 1944. december 3-ára vonatkozó események hitelességét a hadtörténeti munkákon kívül a korabeli írásos adatok sokasága, a ma is élő emberek átélt emlé­kei is őrzik, amelyekből én magam is sokat megismer­tem. Az a körülmény pedig, hogy néhány évig, így 1969- ben is, 1944. december 4-ét vallotta a város vezetése Mis­kolc felszabadulási ünnepé­nek, inkább tartozik a helyi határozatok kutatóira, sem­mint a hadtörténészekre. Befejezésül az „Északma- gyarország” 1950. december 9-én, szombaton megjelent számának 3. oldalán közölt cikk néhány sorát idézem. „A miskolci Drótgyár dolgo­zói az ötéves terv első évét minden részletében december 3-ra teljesítették. A dolgozók ebből az alkalomból levelet intéztek a Városi Tanács el­nökségéhez. Jelentették, hogy a város felszabadításának tiszteletére sikeresen befejez­ték 1950. évi tervüket”. Amint olvasható: abban a korban az emberek tudták, hogy mikor mi történt a vá­rosunkban. I. Gy. A tények beszélnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom