Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám

1990. május 25., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Döntött a Legfelsőbb Bíróság (Folytatás az 1. oldalról) A három vállalat átalakí­tási törekvéseivel nem értett egyet a megyei tanács vb igazgatási főosztálya sem, így a BIK, a Bükkvidéki Vendéglátó és a BRKV ve­zetői a. Kereskedelmi Mi­nisztériumhoz, illetve a Leg­felsőbb Bírósághoz fordultak. A minisztérium döntését egy hónappal ezelőtt fogalmazták meg és helybenhagyták a megyei tanács vb igazgatási főosztályának határozatát, az pedig kimondta, hogy az ál­lami vagyont térítésmente­sen nem adhatják át kft.-ék- nek. A három vállalat cí­mére megküldött határozat­ból az is kitűnik, hogy fel­lebbezésnek immár nincs he­lye. Ugyanez a helyzet most, a Legfelsőbb Bíróság végzé­sével is. Tudomásul kell venni tehát, hogy a megyé­ben hozott bírósági döntések megalapozottak voltak és azokat immár fellebbezés nélkül végre kell hajtani. A jövő hetek feladata marad, hogy az említett cégeknél az eredeti állapotot helyreállít­sák, amit a bíróság rendel el, meghatározva a faladat idejét és módját. A vissza­állítás után a „megkerült” állami vagyon befektetésként működik majd az üzletek kis kft-iben, amelyek sorsát, jövőjét sem a minisztérium, sem a Legfelsőbb Bíróság döntése nem érinti, legfel­jebb az egyébként is kívá­natos és szükséges önállósá­gukat erősíti. Az országos visszhangot is kiváltó átalakulási ügy ak­táiba betekinthettünk a me­gyei bíróságnál, egyúttal a történtek hátteréről, a fon­tosabb részletekről érdeklőd­tünk dr. Szoják Ferencnél, a Borsod Megyei Bíróság elnö­kénél. Megtudtuk, hogy ad­dig teljesen szabályos volt a három vállalat korszerűsíté­se, amíg a bolti, vendéglői stb. önálló kft.-ék létrejöt­tek. Ezek szinte kivétel nél­kül, rövid időn belül iga­zolták is létjogosultságukat, életrevalóságukat. A bolti ve­zetők, eladók tulajdonosok lettek a kft.-én belül a va­gyonjegyek megvásárlásával és mint az eredmények mu­tatják, átalakult köreikben a kereskedői szellem is. —- Csakhogy a vállalat ve­zetői itt nem álltak meg. — A további korszerűsí­tést egy viszonylag kis törzs­tőkével létrehozott kft. meg­alapításával tervezték. Ezzel párhuzamosan egy rt. is szü­letett, mszerivel a vállalati központi feladatok ellátásá­ra. Utólag derült csak ki, hogy e két fantomszervező­dés csupán arra volt jó, hogy az állami tulajdont magába áttranszformálja. —* Mikor tűnt fel a sza­bálytalan lépés? — Akkor, amikor az előbb említett fantom-kft. egyszer csak bejelentette, hogy a törzstőkét 100 milliókkal emelni kívánja. Érthetetlen volt, honnan ez a pénz, ami­kor még az eredmények sem voltak ismertek és az adózás sem történt meg. A cégbí­róság vizsgálata kiderítette, hogy a vállalati vagyon el­tűnt és a magánérdekeltségű kft.-ék részévé vált. További megállapítások is figyelmet érdemelnek, így többek között az is, hogy az állami vállalatok különböző szintű egykori vezetői a kft. tagjaivá váltak. Az első ügy­vezetői funkciót az eredeti vállalati igazgató töltötte be. A tagok törzsbetétjeinek for­rása túlnyomórészben az ál­lami válla'at által kibocsá­tott és ellenérték nélkül jut­tatott vagvonjegv volt. Jogi személvként tagia lett a kft.-ének a részvénytársaság is. Ennek vezérigazgatója az állami vállalat egykori gaz­dasági igazgatóhelyettese. Miután az átalakítás a már többször emlegetett három vállalatnál azonos modell szerint készült, az esemé­nyek megközelítőleg azonos módon zajlottak le mind­egyiknél. A szervezeti vál­toztatás eredményeként így létrejött egy sajátos jogi és gazdasági kapcsolattal ren­delkező háromszög, amely­nek egyes pólusain az ere­deti állami vállalat, a rész­vénytársaság és a kft. he­lyezkedett el. A vállalatokat alapító me­gyei tanács okkal ragaszko­dik az eredeti állapot hely­reállításához, nem egyezhe­tett bele abba, hogy a jelen­tős állami tulajdon elvesz- szen, végleg kiessen az el­lenőrzés hatósugarából. — A levonható és a le­vonandó tanulságokon túl, milyen teendőket fogalmaz meg a most zárult ügy a bí­róság számára? — Mindenekelőtt fontos­nak tartom elmondani: a privatizációra, az átalakulás­ra a magyar gazdaságnak, ezen belül a kereskedelem­nek is elengedhetetlenül szüksége van, mert jelenleg ez hordozza magában a ki­bontakozás zálogát. így ezt a folyamatot támogatni, a kezdeményezéseket bátoríta­ni kell. De ellen kell állni minden törekvésnek, ame­lyik az állami, vállalati va­gyon ellenőrizhetetlen elosz­tását jelentené. Ezért érzem úgy, hogy a Legfelsőbb Bí­róság végzése, ami helyben­hagyta az első fokú megyei bíróság döntését, gazdaság- politikai súllyal bír, hiszen határozott eligazítást ad az átalakulás labirintusában ki­igazodni akaróknak. Nagy József Á Fidesz nem ígér sokat — de az megvalósítható Az ország megismerhette az alakuló kormány prog­ramját. Az ellenzék — fi­noman kifejezve — nem volt odáig a gyönyörtcil, hallván az új kormányfő el­képzeléseit. Mint lassan megszokjuk, a leghevesebb ellenkezést a Fidesz frakció­vezetője nyilvánította ki. Talán érdekes ennek tükré­ben elolvasni, milyen főbb pontjai vannak a fiatal de­mokraták gazdasági elkép­zeléseinek. Az ismeretek a Fidesz miskolci csoportjától valók. Az inflációt, annak leiküz­dését a válságkezelő gazda­ságpolitika tengelyének tart­ják. Nem így a szegénység felszámolását. A szociálpoli­tikának rövid időn 'belül nem lesznek erőforrásai a szegénység megszüntetésére legfeljebb a válság terhei­nek enyhítésére. Ügy, hogy a támogatásokat ne minden­ki. hanem csak a leginkább rászorulók kapják. Erre úgy teremthető elő pénz, hogy megszűnjön a rendszer pa­zarló jellege — már ami az erőforrások felhasználását jellemzi. Az infláció, a munkanélküliség egymással szorosan összefügg — vélik a fideszesek. A 'veszteséges vállalatok felszámolásia for­rásokat szabadít fel. de nö­veli a munkanélküliek, a szegények számát. A Fidesz vallja, hogy vagy az inflá­ciót szorítjuk vissza, vagy a szegénység csökken — a kettő együtt nem javítható A fiatal demokraták cél­szerűnek látják kivenni az állam kezéből a munkaerő- közvetítést úgy, hogy a munkaügyi szolgáltató iro­dák ne munkahelyet, hanem munkaerőt közvetítsenek. Végezzék ezt vállalkozási formáiban, s ©gy-egy munkát kereső révbe juttatásáért kapjon az i.roda — nem túl szép kifejezéssel élve — .,fej,pénzt”, mégpedig az ál­lamtól. A .munkát kereső természetesen ingyen kapná a szolgáltatást. Megyénkben, ahol különösen fenyeget a munkanélküliség, az egyes nagyvállalatok olyan formá­ban is gondoskodjanak munkásaikról, hogy akár kollektiven 'szervezve, kül­földi munkalehetőséget sze­rezzenek számúkra. Borsodra sajnos, jellemző az egy város, egy nagy gyár- helyzet. A fideszesek szerint ezt oldana kell új munka­helyek teremtésével. Ezzel szorosan összefügg, hogy azókon a helyeiken, ahol fő­városi cégek .leányvállalati, vidéki egységei dolgoznak, szorgalmazni kell azok ön­állósulását, gyarmati sorból való kiszakadáséit. Pénz hí­ján nyilván nehezen megva­lósítható. de valószínűleg helyeslésre talál: olyan technológiákra van szükség. amelyek csökkentik a káros anyagok kibocsátását a gyá­raikból. A környezetvédelem szo­rosan összefügg ezzel. A fia­tal demokraták még mindig jelképesnek érzik a környe­zetszennyezési bírságokat. Ezért szorgalmazzák ezek emelését, továbbá átutalását azoknak az önkormányzati közösségeknek, amelyek a szennyeződést elszenvedik. Az olyan komplex környe­zetvédelmi problémák keze­lését. amelyet például a Borsodi Ércelőfcészítő Mű jelent, regionális szakértői bizottságokra kellene bízni. A privatizációt a piacgaz­dálkodás. a szerkezetváltás elengedhetetlen feltételének tartja a Fidesz. A nyugati értelemiben vett piacgazdál­kodás — vélik — feltétele a Nyugat-Európához való csatlakozásnak. így minél gyorsabban végre kell haj­tani. Még akkor is, ha en­nek gazdasági eredményeit egyelőre a társadalom egy szőkébb rétege élvezi csak. A fiatal demokraták elége­detlenek az eddigi spontán privatizációval, mert „a fő­nökök ugyanazok”, mint a korábbi, állami vállalatok­nál voltak. Ráadásul, hogy vezetők maradhassanak, ol­csón adják el cégüket a kül­Földről, munkáról, politikáról Amikor elérik a távoli er_ dősávot, a> tűző napsütés melegét enyhítő (tavaszi szellő az országút felé hoz­za a kedveskedő hangot: — Győző, Győzőkém! Haha! Fordulj szépen, úgy ni! Na, indulj! Szépen, lassan poroszkál- nak a dűlő országút felőli részénél parkoló gumikere­kű szekérhez, amelynek pia. tóján jó adag széna szárad, és a gazda folitos nadrágja, amit megáztatott kissé a né­hány perce elvonuló futó zápor. A szikrázó májusi napfényben párát ereget a föld, odafent e.gy pacsirta zengi énekét, mintha meg­köszönné ezt a szemkápráz­tató gyönyörűséget, ezt az istenáldotta tavaszi napot. Föld, napfény, pacsirta. Lo­va nyomában1 komótosan ballagó gazda. Idilli kép. Mintha a harmincas évek­ben készült, a falusi, parasz. ti élet derűjét, a szántó-vető ember munkáját ábrázoló festményt nézegetnénk, csu­pán csak az árvalányhaj, a lobogó gatya, a> villásszarvú ökör és a pörge kalap hiány­zik. Ezen az emberen, ezen a mai gazdán, aki ezt a boronát húzó szép, formás lovat hajtja, nincs lobogó gatya, csupán egy rövid al­só, a pörge kalap helyett is sildes sapkát visel. És szól: — No, állj meg, Győző! Üdvözöljük a vendégeket, itt, a tiszabábolnai határ­ban... Adjon Isten! Mi já­ratban? — Csak úgy nézelődünk. Ritkán látni manapság lo­vat, embert együtt a határ­ban. — Már azt hittem, néme­tek. Azok szoktak megállni, s fényképezni, .mihelyt meg. látnak egy lovat és az em­bert a földön, bizonyára olyan ez nekik, mintha a holdra csöppentek volna — mondja nevetve Lakatos Endre tiszabábolnai nyugdí­jas parasztember, akivel, ha már ilyen szépen összeboro­nált a véletlen, igyekeztünk szót váltani földről, munká­ról, politikáról, földosztás­ról, mert úgy véltük, ez utóbbiban ő például igazán illetékes. földieknek. Ez ellen hathatna a tőzsde, amelyen a már meglévő cégek részvényeit adnák el — piaci árakon — a külföldieknek, megakadá­lyozva ezzel az áron aluli értékesítést. A tőzsdében egyébként nagy fantáziát lát a Fidesz, de egyelőre több az aggoda­lom. A miskolci csoportnál elmondták, a már működő cégeknek nem érdekük a tőzsdére kerülni. A bankok is jobban járnak, ha az em­berek megtakarított pénzü­kön nem .részvényt, tehát működő tőikét vesznek, ha­nem a bankok által kibo­csátott értékpapírt, amit az­tán a bankok használnak. Küllőn veszélyt látnak a bróker-cégek megjelenésé­ben, amelyek olcsón vett részvények formájában ol­csón adhatnak el egész vál­lalatokat a külföldi tőikének. A bankok közüli a regio­nális fdlépítésűeket pártfo­golják a fiatal demokratáik. Mondván, hogy a helyi .ban­kok ismerik igazán a körül­ményeket, ők dönthetnek ér­demben a hitelek odaítélésé­ről. A .vállalkozások serken­tésére elsősorban a közvetett körülmények lehetnék mérv­adók: az infláció, a hitelka­matok, az adó mértéke, és a kedvezmények, a támoga­tások. hitelek összege, a bü­rokratikus dzsungel, a gaz­dasági szabályzók állandósá­ga. és a politikai stabilitás. Ügy vélik, .hogy ezak kedve­ző alakulása és nem a sza­vaikban való biztatás lendít­heti fel a vállalkozásokat. M. Szabó Zsuzsa — Mármint ez az ezer négyszögöl, amit most boro- nálok? .Mert apám azt mondta: „amikor a kukori­ca bujkál, ha megboronálod fiam, akkor annyi, mintha megkapálnád.” .Igaza volt, én el is végzem mindig ezt a munkát. Egyébként ez a tag nem az enyém, hanem a feleségem unokatestvéréé, annak a .megbízásából, de a saját hasznomra, művelem, hogy ne legyen parlagon. Persze nehéz, mert 64 éve­sen már nem szívesen sza­ladgál, bukdácsol a szántás­ban az ember. Azelőtt az apámnak úgy 40 holdja volt, amíg be nem ment a téesz- be. Mert itt, Bábolnán, van ugyan téesz, de én nem itt dolgoztam, hanem a mező- keresztesi Aranykalászban a nyugdíjig, mint állattenyész­tő. — Endre bátyám, ha meg­engedi, így szólítom. Nyil­ván tud róla, hogy van egy párt, amelyik vissza akarja adni a földet, vagyis, hogy afféle új földosztást hirde­tett meg. Itt, a faluban, akarják-e az emberek a föl­det? — Is-is. Nem a földet, in­kább .a jogot akarják, Mert a földet azok az emberek, akik ittmaradtak a faluban, már nem képesek megdol­gozni. Öregek maradtunk itt. A.ki .képes volt a .tanu­lásra, az elment. Valaha 1500 lakosa volt a község­nek, most meg jó, ha van ötszáz. Fogy az erő és fo­gyatkozunk. Havonta két- szer-háromszor temetünk. — Hát akkor, mit hozhat a jövő? Mi lesz a földdel? — Mi lenne? A .téesz csak megmarad, és aki onnan ment nyugdíjba, az megél. Viszont aki meg fiatal, és még itt van a faluban, an­nak meg nincs .képessége, meg türelme sem a földhöz. — Ha fiatal lenne, visz- szakérné a földet? Belevág­na a munkába? — Bizony, hogy belé! Sőt, mit mondjak, most is erősen gondolkodtam rajta. Voltam is bent a takarékszövetke­zetben, hogy nem lehetne-e azt a 400 ezer forintos újra­kezdési kölcsönt felvenni? Bementem Egerbe is, Mis­kolcra is, az Agrokerhez, traktort nézi. Mert ezzel az öreg, (kedves jószággal, a Győzővel csak elbóklászga- tok ezen a tagem, de mond­juk 20—30 holdon már gép, gépek 'kellenek. Meg még sok minden, amire azért gondolni kellene azoknak a „kérgeskezű” rózsadombi kisgazdáknak, mielőtt vala­mi nagy baj inem követke­zik be. Mert nem elegendő csak a földet újraosztani, ugyan mivel, kiivei .művelné meg a paraszt?! Igásállatta'l, ha lenne .is elegendő, de hol vannak már a lovak, az ök­rök, nem le het meg bírni 15 •—20 holddal. Ahhoz már gép .kell. Amint én utánajártam, egy traktor, a szükséges tar­tozékokkal együtt, majdnem egymillió forintba kerül Honnan ennyi pénz, ki adná azt kölcsönbe, és 'ha adná, ugyan1 milyen kamatra? Én szeretem a földet, szeretek dolgozni, járni is benne. mégis azt mondom, nagyon meg 'kell az|t az új földosz­tást gondolni; .mert a vá­rosból nézve könnyű meg­hirdetni, de megcsinálni, hogy kenyér is jusson min­denkinek az országban, hogy a föld is adja is majd a termést, az lenne a kunszt! Én például, most egy hold föld termését kapom mint téesz.tag, Mezőkeresztesről, a nyugdíj mellett, az anyós nevén, mert még él az anyós, hál’ Istennek, még művelek két hold földet, ez­zel a kedves jószággal, de a nagyobb erőt, a gépet, a szövetkezet adja. Ezt is, ami­ben most vagyok, a szövet­kezet szántotta fel. — Endre bátyám! Ha már a segítséget említette, el tudná .képzelni, hogy a szö­vetkezet segítse majd azo­kat a gazdákat, akik vissza­kérik a földet? — Kezdetnek nem volna rossz, de azért a magyar embernek csak az volt min­dig a született adottsága hogy a maga udvarán sze­retett söpörni, a maga föld­jét szerette dolgozni, a má­sét nem szívesen művelte senki. Csakis a magáét. Azért is vágnék én bele, ha fiatal lennék. Beállítanék, mondjuk, vagy tíz fejőste­henet, olyan mostani, ebben a rendszerben .kialakult Holstein-fríz teheneket. Még ha 20—30 literit is ad na­ponta, abból, is nagyon ura­sán meg lehetne élni. — De ahhoz legelő, takar­mány kellene. .Legelőterület van-e itt, Bábolnán? — A szövetkezet kezelése alatt van. — És a községi legelő? — Pont a múlt hetekben volt vita erről, mert minden községben úgy hagyták meg a. legelőt, hogy az a faluhoz legközelebbi gyepes .részen legyen. Itt meg úgy hagy­ták, hogy birkatanyán, bir- katelepen-járáson hajtódott 6—7 kilométert a csorda úgy, hogy éhesebben jött ha­za a jószág, mint amikor kiment. Le is csökkent úgy az állomány, hogy csak 25 tehén maradt a községben. Sertés, kijáró nyáj még szin­tén van, télidőben 20—30 anyakoca összesen. — Az édesapja jogán ma­gának járna az a 40 hold. Ha ezt ‘kivenné, ebből azért meg lehetne élni. — Nálam ez a föld na­gyon szétszóródna, mert .mi nyolcán vagyunk testvériek. Rám jutna úgy 4—5 hold- nyá. Igaz, az aipósnák volt tizenkettő, a feleségem meg egyes lány volt úgy, hogy lenne tizenhat holdam. És persze, a legjobb földet sze­retném én is, miatt minden­ki. Bábolnán például a falu közelében vannak a legjob­bak. Viszont a szövetkezet a legrosszabbat, meg a leg- távolabbit adná mindenütt, így aztán nagyon nehéz lenne megegyezni, ha jön­nének is a fialtatok, vissza­kérnék és megművelnék a földet. Mert szerintem csak annak kell visszaadni, aki megműveli, dolgozik benne! Mert a föld nem nyolc órát kér, akkor kell művelni, amikor eljön az ideje ... Szarvas Dezső Elfogadhatatlanok a lit, a Bükkvidéki Vendéglátó és a Borsodi Ruházati Vállalat „átalakulási” törekvései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom