Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-24 / 120. szám

1990. május 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Magyar nevek a világtörténelemből Az idő pénz! A magyarok bekukkantot­tak Dél-Afrikába címmel megjelent írás (április 21.) ösztönzött a következők köz­readására, s nem titkoltan az a szándék, hogy az olva­sók többet megtudjanak a magyar katonák világsza­badságért folytatott küzdel­meiről. Egyes, a történelem- tudományban járatlan körök „hunoknak” tituláltak ben­nünket. Nos, ezek a hunok a felszabadítás hadseregei­ben mindig ott voltak. Az a bizonyos Emődi Fe­renc és társai — ma már meg nem állapítható lét­számban — harcoltak a búr háborúban. Báró Luzsénszky Félix lovas, Simon Vilmos gyalogezred, Péchy Tibor a külföldi légiók parancsnoka volt. Ferenczy Mihály, Jan­sen Lajos, Fleischer Pál ne­ve a Hadtörténelmi Levél­tárban megtalálható. Báró Atzél György, Szigethy La­jos hősi haláláról is van feljegyzés. De fűzzük tovább a sort. Az amerikaiak 1775-ben kezdik — a lexingtoni híd­nál — függetlenségi harcu­kat. Már 1777-ben Kovács Mihály ezredes önálló harc­vezetéssel vitézül harcolt ezredével a felszabadulásért. 1779-ben halt hősi halált. Itt harcolt még Benyovszky Fe­renc (Benyovszky Mór öccse), Polerecki János huszár őr­nagy és sokan mások. Prágay János — Klapka századosa — Kubában har­colt a Lopez-felkelésben, magyar csapatával. Elfogása után, kivégzés helyett, meg­engedték, hogy agyonlője magát. Xantus János az amerikai, Herman Ottó a lengyel szabadságmozga­lomban vett részt. (A mis­kolciak nem csak mint tu­dósra lehetnek büszkék.) Az amerikai Észak—Dél háború (többek között a rab­szolga-felszabadításért) új­ból sok magyart vonzott az igaz ügy mellé. A „Garibal- di-gárdát” Ütassy Frigyes, a „Lincoln-puskásokat” Miha- lóczi Géza vezette hősi har­cokra. Nyugat-Amerikában Frémont tábornok hadtesté­ben a vezérkari főnök As- bóth Sándor volt, a mér­nökkar főnöke Fiala János, a tüzérségé Wágner Gusz­táv, a testőrségé Zágonyi Károly székely huszártiszt. Hogy mit tudott ez a szé­kely? Az amerikai hadtör­ténelemben írva van „Zá­gonyi halállovaglása”, mint harci esemény. 1861. októ­ber 25-én Springfield mel­lett táborozott 1700 déli gya­logos és 4000 lovas. Bem apó huszárkapitánya, Majthényi hadsegédét az ellenségre szabadította kis csapatával. A megzavarodott déliekre támadt kentuckyi katonái­val „Come on! Old Ken- tuck!” kiáltással, és szétver­ték a rabszolgatartók nagy­számú seregét. A branyisz- kói hős, Számwald Gyula, az altábornagyi rendfokoza­tig vitte. Hosszú lenne a névsor annak felsorolására, hogy kik, milyen harcokban vet­tek részt, hány kitüntetést kaptak, és hányán nyugsza­nak az arlingtoni nemzeti temetőben. Mexikóban 177 hősi halottról tudunk. Kíná­ban, a Pei-Ho folyó torko­latánál magyar tengerészek is harcoltak. Hát ezek a „hun” katonák bizony sok helyen megfordultak. Illen­dő lenne, ha a sok hallga­tás után ezt is megismerné a magyar olvasó. Csapó András Miskolc a közlekedésről A hír még ia húsvét előtti időből származik, de úgy gondolom, 'nem érdemtelen visszatérni rá. Az esemény Franciaországhoz 'kötődik, ahol az első sikeres kezde­ményezésen felbuzdulva, raá. sodízben rendezték meg a „fehér zászlós” akciót. 'Né­hány napra több százezer autóra tűztek ki díjtalanul osztott fehér zászlócskákat, jelezve ezzel: a gépkocsive­zetők 'betartják a közleke­dési szabályokat, udvariasan vezetnek, elvárva ugyanezt autóstársaiktól ds. Az akció­tól azt remélték, hogy a már hagyományosan véres húsvéti forgalomban leg­alább egyharmadára csökken a halálos, valamint a súlyos sérülésekkel járó közúti bal­esetek száma. Az ez évi eredményességről nem szól ugyan a fáma, de semmi okunk kételkedni a sikeré­ben. Nyilván azért került sor e számomra cseppet sem mulatságos ötlet bevezetésé­re, mert nagyon sok a .gyors- hajtő, az Ittas vezető, a sza­bálytalankodó, a türelmet­len, agresszív vezető az uta­kon. És nálunk ? ... sajnos, sokkal rosszabb a helyzet. A környező országokhoz ké­pest elképesztően alacsony a közlekedési morálunk. Az állandó közúti ellenőrzések, szondázások, traffipax-méré- sek és az ezekből eredő bün­tetések ellenére az utóbbi hónapokban tovább emelke­dett a balesetek száma, me­gyénkben például 17 száza­lékkal. De úgy látszik, mind­hiába halljuk az előző hét feketekrónikáját, mely tíznél mindig több halállal végző­dő balesetet, 80—90 körüli súlyos, s csaknem állandóan 100 fölötti könnyű sérülést regisztrál. Többnapos ünne­pek idején még szomorúb­bak az adatok. Tessenek mondani: nem kellene nálunk is kipróbál­ni a gépkocsivezetőkre pszichikailag ható francia fehér zászlós módszert, leg­alább a nagy szezonális ki­rajzások táján? Vajon mennyivel lenne kevesebb az értelmetlen halál, vala­mint a súlyos és könnyebb Nagyon sok család örömé­re az elmúlt évben Bocs több utcájában bevezették a gázt. A közterületi közműépítéshez sokan vették igénybe a 36 hónap alatt visszafizetendő hosszú lejáratú kölcsönt. Ügy esett, hogy az érintett utcák lakói szinte egyszerre kötöt­ték meg a szerződést az OTP-veil, miután 'a pénzinté­zet egyik képviselője kiszállt a helyszínre ez ügyben. Az azonos keltezésű köl­csönszerződések ellenére mégis furcsa helyzet állt elő ez év áprilisától, de ennek legkevésbé az az oka, hogy januártól változtak a kama­tok. !Ez utóbbi nem is lehet­ne kifogás 'tárgya, hiszen a szerződés 1. pontja is rögzíti a változtatás jogát, illetve a kamat mértékének emelése miatt a törlesztési feltételek módosulását. Ám, amíg az adósok eddig egyöntetűen 860 forintos törlesztőrészletet fizettek, addig mostanra ez az összeg családonként 10— 20—,30—40, sőt 60 forintos eltérést mutat. Így hát mél­tán vetette fel egyik olvasónk azt a kérdést, hogy mi az alapja a megkülönböztetés­nek, s emiatt miért kerültek egyesek anyagilag hátrányo­sabb helyzetbe. Érdeklődtünk, s gyorsan fény derült a családonként újra megállapított havi rész­letek különbözőségére. Ki­Ismét eltelt egy menetren­di év. A Budapest—'Miskolc útvonal szorgalmas utasai­nak — a múlt év javulása után — ismét nehezebb uta­zási körülményekkel kell szembenéznie. Annak elle­nére, hogy ismeretesek a vasút problémái, és hogy a menetrendkészítés rendkívül sokváltozós függvény keze­lését igényli, valamint, hogy az érdekek különbözőek; a vasútnak mindenképpen szolgáltatnia kell. Lényegé­ben a nap minden szakában lehetővé kellene tenni uta­sainak, hogy kis országunk egyik végétől a másikig, vagy bárhonnan bárhova, minél kevesebb átszállással, hamar eljuthassanak. Az új menetrend ezt nem biztosít­ja kielégítően. Nézzük a részleteket! A Miskolc—Pécs közötti közvetlen gyorsvonat meg­szüntetésével (ami mindig zsúfolt volt) Győr, Szombat­hely, Sopron csak átszállás­sal érhető el. Vagy például: annyira azért mégsem lehet a MÁV gyorsvonat-centrikus, hogy Budapestről írd és mondd, három személyvonat jön Miskolciig: a 4.35-ös, 13.45-ös és a 18.35-ös. A többi csak Hatvanig, netán Füzesabonyig jár és ott jó esetben félórás, órás, vagy hosszabb várakozás után utazhat tovább az utas. Ám ez még istenes a másik irá­nyú utazáshoz képest, ahol már csak 4.55-kor és 19-kor indul személyvonat, amivel Budapestre lehet utazni. Mit csináljon az, aki szűkös anyagiak miatt, vagy csak „csökönyösségből” személy- vonattal kíván utazni haj­nal és este között? Két le­hetősége adódik. Ha elindul 7.06-kor, Hatvanban 9.08 és sebb mértékben volt az a meghatározó, hogy a kivite­lezőnek mikor kellett átutal­ni a pénzt, ami érthetően annak ütemében történi, ahogy a munkálatokkal egy- egy utcában előrehaladtak. (Tehát utcánként eltérés mu­tatkozott a folyósítás idejé­ben, attól függetlenül, hogy egyezett a törlesztés kezdete, és a szerződés kelte.) A lé­nyegi eltérés viszont abból adódott, hogy ki mikor fi­zette be az esedékes részle­tét. Igaz, ennek időpontjára is van utalás az igénylőla­pon, de többen abban a Íri­szemben voltak; az a fontos, hogy ez minden hónapban megtörténjen. S ebben iga­zuk is lett volna, ha a csek­ken feladott pénzük az adott hónap utolsó napjáig beéri kezik az OTP-be, amit — mint arról személyesen is meggyőződtünk — nagyon pontosan könyvelnek. Ám arra álmukban sem gondol­tak, hogy a bocsi postán még idejében befizetett pénz, jó­kora késedelemmel fut be a takarékpénztárhoz. Íme két példa: az Oktober 16-án fel­adott összeg november 1-re, a december 18-án feladott pedig január elejére érkezett meg az OTP-be. S ekkor már jogos a késedelmi lkamat fel­számítása. De hát a szegény ügyfél honnan is tudná, hogy a bárhol, bármelyik postán 9.12 között némi testedzéssel (futás, feltéve, ha tudja, hogy melyik vágányhoz) még elélheti a helyi sze­mélyvonatot. Délután pedig Füzesabonyban száll át. 18.33 és 18.37 között. Persze ha ezt szombat—vasárnap sze­retné tenni, az kicsit el­lentmondana az idő irányá­ról szóló fizikai tanításnak, mert 18.33-as érkezéssel, 18.25-kor kellene indulnia, így ezt a vonatot, (igaz, hogy csak 8 perccel) de még az olimpiai bajnok is garantáltan lekési. Sajnos további példát is sorolhat­nék. Az utasok véleménye sze­rint mindenképpen tartha­tatlan állapot, hogy a fővá­rosból Miskolcra még a nyár folyamán sem lehet az esti órákban utazni, hiszen az utolsó személyvonat most már 18.35-kor, az utolsó rendszeres gyorsvonat pedig 19.10-kor indul. Tisztelettel kérnénk a me­netrendszerkesztőket. gon­doljanak arra, hogy nagyon sokan az ország másik végé­ből (netán külföldről) 20—21 óra körül érkeznének Buda­pestre és tovább is szeretné­nek utazni. A nyolcvanas évek elejéig volt is egy 20 óra tájban indított gyorsí­tott személy (régi szép idők!); és az idei menetrend ezt az igényt még jobban kielégítette, de ettől május 26-án búcsúzunk. Nagyon jó lenne egy kis korrekció, mert a MÁV minden nehéz­ségét elfogadva: végül is ő van az utasokért és nem feladott csekket Budapestre küldik a posta csekkleszá­moló hivatalába, mert ilyen csak a fővárosban van. Majd ott szortírozzák az utalványo­kat, s a címzetthez kézbesí­tik. Mindezek miatt sokszor kéthetes a késés. S hozzá kell tenni még azt is, hogy egy-egy csekk „kezeléséért” az OTP fizet a postának. Így hát a postai lassúságnak megissza a levét az OTP {hi­szen az ügyfelek haragja a késedelmi kamat felszámolá­sa miatt elsősorban rájuk irányul), de sokkal inkább a törlesztő állampolgár, aki jó­hiszeműen, még idejében bíz­ta pénzét a postára. S végezetül egy (naiv?) kérdés: miért nincs minden megyében ilyen hivatal? Mi­ért kell utaztatni több száz kilométeren át a csekkeket? Esetünk is jól példázza: az idő pénz. De az utóbbit a posta, hosszadalmas ügyinté­zése miatt az ügyfél zsebé­ből veszi ki. Megnyugtatásul csak any- nyit az érintett bécsieknek: a 36 hónapos befizetési ha­táridő alatt nem lehet nagy­mérvű eltérés a végösszeg­ben. A számla előbb-utóbb kiegyenlítődik mindenki ese­tében, ha nem az idén, hát jövőre, vagy éppen a végle­ges lezárásakor. » Életveszélyes miskolci utcák A „Ki lesz az áldozat?” című, 1990. május 7-én megjelent írás „példatárát” kívánom bővíteni. Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinsz- ky út 16. szám alatti épület 1960 decemberében készült el. 1978-ig a kőporos homlokzatú vakolatból nem hullott le se­mennyi sem. Azért addig, mert a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat felújítási munkákat vég­zett a házon, ám a „felújított” homlokzat nem bizonyult tar­tósnak 2pp a múlt hét végén zuhant le a második-harmadik emelet magasságából egy jóko­ra vakolatdarab a járdára. Mit ad Isten, itt is egy gyermeké­vel erre járó anya mondhatja magát szerencsésnek. Egy másik eset. Több mint egy éve az azóta már lemon­dott tanácstagok beszámolóján tettem szóvá a Bajcsy-Zsi- linszky út 4. szám alatt levő épület utcai homlokzatán meg­lazult, „feltáskásodott” vakolat­részek életveszélyes voltát. Ezt bejelentettem a MIK-nck — amely csak az épület földszint­jét kezeli —, ö pedig erről ér­tesítette a városi tanács épí­tési és közlekedási osztályát — mint kezelőt — a „megnyugta­tó rendezés végett”. Azóta sem történt semmi. A meglazult, mintegy ötven éve készült va­kolat egyik üregébe tavaly óta mintha valamilyen madár ra­kott volna fészket. A madár legfeljebb elrepül, ha biztosnak hitt fészke mellett előbb-utóbb lemáltik és a járdára esik a vakolat. Igaza volt. a fenti című cikk írójának: „Még közöttünk jár, álldogál a leendő áldozat, ko­ponyája még ép, de vajon ki lesz az, s ki lesz a felelős ezért?” Nos, ha mindez a Baj- csy-Zsilinszky út 2—-4. számú házaknál történik meg, a fele­lős már ismert, s talán közel egy év után tehetne is valamit az életveszély elhárítására. A selejtezett Rába es a rozsdafarkú madárka esete A napokban, a 3. Sz. Volán kazincbarcikai kirendeltségének te­lepén két szerelő mit sem sejtve indult szerszámtáskával és vágó- pisztollyai felszerelkezve az egyik roncs teherautóhoz, hogy abból egy még használható alkatrészt kiszereljen. Amikor egyikük a Ká­ba ajtaját kitárta, ugyancsak meglepődött az odabent látottakon. Némán intett hátra társának, s most már ketten nézték a fészkén ülő. pislogó madárkát. Majd az ajtót óvatosan behajtva, haditaná­csot tartottak, hogy mitévők legyenek. Döntöttek, beavatják a do­logba a nagyfőnököt, a főművezetőt is. Megértő, emberi szívre ta­láltak. A mentőakció végül is abból állt, hogy behegesztették az ajtót, ne háborgathassa senki a költő madarat. Másnap aztán meg­lesték a fészkén ülő rozsdafarkút, „aki” békésen pislogott vissza az olajos képű fiúkra. Pál völgyi Károly, Dubicsány „HÉROSZ” A WSPA tagja sérülés? Pásztor György Miskolc Mikor csobognak? • fíí ÉL fsfipn ’W* *' .s .it:| Iái:! * •*. ft * 0 Már jó ideje tavasz van, sőt nyár a tavaszban, s alig három hét múlva itt a vakáció. Mind­eközben jó néhány parkunk, tér ünk megújult, átesett a tavaszi nagytakaritáson, csinosításon. Hogy ennyire futotta a város pénzéből? Meglehet. Reméljük azonban nem elsősorban pénz kér­dése, hogy szökökútjaink újra csobogjanak. Fotó: F. L. fordítva! Dobos Zsolt középiskolai tanár Iglól Gyula Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó Menetrendi kézagnk...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom