Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. május 19., szombat A képernyő előtt ív III lin-,nnn;’ Vannak oszlopemberek, akik életükkel példázzák, hogy a táj, a hagyomány mekkora érték. Szilárdan állnak, helyben maradnak és növekednek, mint a fák. Szelíd erő van ebben. Jó ezt leírni, mint ahogyan mindenkor szívesen találkoztam, beszélgettem E. Kovács Lászlóval, mindenki Laci bácsijával, aki már életében fogalommá vált. Ezzel be is fejezem a barokkos jelzőhalmozást, meri magamon érzem Laci bácsi szelíden megrovó tekintetét. örülök ennek a tévéfilmnek, hogy a Magyar Televízió újabb időkben kimozdul, s nem csupán a /kuriózumot keresi a magyar vidéken. Gyenes Károly (riporter) és Szabados Tamás (operatőr) jól érzékeltették a táj szépségét, és sajnálatos pusztulását is. Ez a pusztulás azért oly’ sajnálatos, mert nem természeti eredetű, objektíve nem szükségszerű. Trianon után megcsonkul Gömör vármegye, csak a déli rész néhány falva marad Magyarországnak. Borsodhoz (Borsod-Gömör) csatolják, s Putnok lesz a járás székhelye. Később ez is megszűnik, a gazdasági csonkulást követi a közgazdasági, politikai. A gömöriség fogalmát csak néhány lelkes lokálpatrióta őrzi. Nem minden nehézség nélkül. E. Kovács László — a rá jellemző szerénységgel — nem részletezi ezeket. Túléltük, felejtsük el. Ilgaza van, A kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár kilencnapos rendezvénysorozattá bővítette a gyermekek ünnepét. Május 19-én körzeti kórustalálkozóval kezdődik és május 27- én gyermeknapi kavalkáddai mert neki aztán tényleg van mire szerénynek lenni. A pataki és a veszprémi népfőiskolán tanultakat alkalmazva gyűjteni kezdi a táj anyagi és szellemi kultúrájának emlékeit. Az interjúban csak sejtette, hogy milyen külső és belső ellenállást kellett leküzdenie. A „Hivatal”, a politika eleve gyanakvó volt minden nemzet- és értékmentő helyi kezdeményezéssel szemben. Hamar megkaphatta valaki a „nacionalista” jelzőt, minősítést. Ugyanakkor sokszor értetlen volt a bennszülött is. Miért őrizze meg apái házát, szokásait, amikor azokat lesajnálják, ki is gúnyolják? Csak utalok itt a „sátortető” divatra, az ostobán erőltetett „típustervekre”. A falusi gazdaság, beleértve a portát, az épületeket is, racionális, funkcionális, célszerű volt. Évszázadok formálták, alkalmazkodott a táj adottságaihoz, ugyanakkor artisztiusan szép volt, mert a parasztember minden eszközét gonddal formálta és díszítette. Ezeket a tárgyakat csak részben szorította ki a nagyipari tucatáru. A halálos döfést éppen a politikai döntés, a kisgazdaságok kiugrásszerű megszüntetése, a tsz és az iparosítás adta. Hajdan 400 lakója volt Gömörszőlősnek, ma alig másfél száz. Elmenekültek az emberek a tsz elől, az iparba. Igaz, hogy itt a föld nem gazdag (erdők, rétek, sovány dombolzárul a gyermekek hete. E két dátum között számtalan sportvetélkedő (ügyességi kerékpáros, görkorcsolya és gördeszka, játékos verseny stb.), sportbemutató, színházi és mozielőadás, zenei program várja a legifjabbadalak), de mindig eltartotta a népét. iE. Kovács László gyűjtő, szervező, mozgósító szándékába minden bizonnyal belejátszik egyfajta nosztalgia is. Megállítani, lassítani a pusztulást, ha már visszafordítani nem lehet a folyamatot. ízig-vérig, tőről- metszett értelmiségi munka ez, hajdani lelkipásztorok, tanítók, jegyzők nemes hagyományainak a folytatása. -Pedig E. Kovács Lászlónak nincs is diplomája, nem adott ehhez „jogosítványt” senki. De, mert érzékeny, gondolkodó és felelős ember, szakembereket is megszégyenítő szakismeretre tett szert időközben. Életművet hozott létre: galériákat, a mezőgazdasági eszközök múzeumát, s egy tájházat a saját pénzéből, mintegy mintának, kedvcsinálónak. Megtanult festeni is, s ez azért fontos, mert jelzi, hogy Laci bácsi alkotó módon (is) megfogalmazza a véleményét a szülőfalujáról, Gö- mörről. Méltó társat talált ehhez Éva (Babus) asszonyban, aki a szövőszékén kelti életre a szolid, visszafogott gömöri motívumokat. Boldog ember, mert Jutka lánya nem csupán a tehetségét örökölte, de apja ügyszeretetét és felelősségtudatát is. A „gömörség” tehát nem csupán újraéled, de élni is fog, mert van folytonosság, vannak értő örökösök. kát. De lesz rejtvényfej tők délutánja, gyermek Ki mii tud? és aggteleki kirándulás is. Május 27-én pedig megnyílik ugyanott a Gyermekek iHáza. A szervezők szívesen látnak minden bar- cikai és környékbeli gyermeket a rendezvényeken, melyek közül csak a 100 Folk Celsius koncertjén és a mozielőadásokon kérnek belépti díjat. Mikor, s vajon hol halot- ' tam először Tollas Tiborról? Mikor, s hol tudtam meg, -hogy költő, lapszerkesztő, „s a nyugati szórvány magyarság egyik összetartójaként tartják számon? Az időt aligha tudom pontosan behatárolni: talán a nyolcvanas évékben hallottam először a .nevét. A helyre viszont annál pontosabban emlékszem. Lakiteleken jártamban Lezsák Sándor emlegette őt, s -mindjárt adott néhány példányt abból a lapból, a -Nemzetőr havonta megjelenő számaiból, ami Tollas Tibor szerkesztésében 1956. decembere óta jelenik meg Münchenben. Belelapozva az újságba, örömmel fedeztem fel, hogy pályatársaim -közül azok, a'kik a hazai v-iszonya-in-kra a legérzékenyebben reagáltak, a legszó-kimondóbbaik voltak, -mint Buda -Feren-c, Ratkó József -vagy Gál Sándor, az itthoni kis -példányszámú, ily módon a szélesebb olvasóközönség számára szinte ismeretlen folyóiratokból átvett, -új-raközölt verseikkel állandó szereplői a Nemzetőrnek. Ez egyfajta mércét is jelentett. Ugyanakkor ezek a versek egymást erősítették föl, amihez az a szövegkörnyezet 'is hozzájárult, amelyben ezök utá-n- -közlésre 'kerültek. Miért tagadnám: jó érzés volt -magamat is ezek -között a szerzők között -tudni. Ám — s ezt se tagadom el — kis szorongást is akozott néha. Mi lesz ennek a következménye, .miivel -kell számolni? Végül .is nem kellett semmivel. Bár előfordulhatott volna. Az MDF -miskolci szervezetének megalakulása idején a Nemzetőr nálam lévő példányait, amelyeknek természetesen nem mindegyik -közleményével tudtam azonosulni, azután Tollas Tibor verses kazettáját, a Nemzetőr kiadásában megjelent tanulmány- és esszéköteteket, más Nyugatról az országba becsempészett kiadvánnyal együtt — házkutatástól tartva — jobbnak láttam eltüntetni. A félelmem ki tudja, indokolt volt-e vagy sem, mindenesetre állásvesztéssel számolnom kellett. Lélekben meg-megrendültem, omlottam, ha -kitartottam is. Amit az ország akkor,i állapotáról tudtam, s láttam az akkori helyzetéről, ha nem is -mindent, abból sakkal sötétebb kép rajzolódott elém, -mint -amit a politika hajlandó volt elismerni, amiről az újságokban olvasni lehetett. Biztos voltam benne, s ez erőt adott, hogy én látom jól, vagy legalábbis jobban a valóságos helyzetet. Hogy a hírék. tudósítások mögött létezik egy másik Magyarország, amit igyekeznék eltitkolni, elhallgatni a közvélemény elől. Mint ahogy létezett egy másik Magyarország az ötvenes években ,is, amit eltakartak a -Rákosi .pajtást éltető plakátok, őt és a pártot dicsérő szónoklatok. Amíg az egyik oldalon a lobogókat fényes szelek fúi- tá-k, ,a másikon egyre gyűlt a nyomorúság, a törvényesnek álcázott törvénytelenség, a kiszolgáltatottság. Amíg az egyik oldalon a költők egy-ike-másilka örömódákat zengett, a -másikon, ahová Tollas Tibor is -kényszerült, rabok sorakoztak a börtönudvarökon, -kényszermunkatáborokban. „Néma rül szűk a -fal. Mázsás kő a szempilládon, -Fullasztó sötét takar” — írja egyik .versében Tollas Tibor, aki kilenc évig raboskodott a Gyűjtő- fogházban, a váci börtönben, a tatabányai rabbányában. Ebből a megszenvedett élményből táplálkozó ve-rsei — h-isz szívhemariko- lóak — hogyne ráztak volna meg! Hogyne hatottak volna rá-m elementáris erővel. Egyik írásában jó érzéssel nyugtázza Tollas Tibor: „Nagy elégtétel és nem várt ajándék számomra, hogy az utóbbi években, az ’56 után felnőtt, fiatal »búvópatak - n emzedé'k" - n é 1 előítélet nélkül visszhangra találtak verseim.” Tollas Tibor: Azt, hogy Tollas Tibor -ebben a megyében, Nagy- barcán született, csak nemrégiben tudtam meg. Érdekesség; hogy édesanyja, annak édesanyjától, született Geleji Katona Zsuzsannától, -a református zsoltáriőrdító, Geleji Katona István leszármazottjától. örökölte a na-gy- barcai házat, ami ma is áll. Tollas Tibor -1956-ban történt külföldre távozása után a közeli napokiban először látogat haza Magyarországra, s keresi föl szülőföldjét. Megfogadva, hogy erre csak akkor 'kerülhet sor, -ha törvényes kormány ikerül az ország élére. Az ikerült. S ,a szülőföld szeretettel fogadja őt. Serfőző Simon A kritika feladata Vita egy „pártoló” írással 1. Horváth Gyula Van remény a reményre című cikkében (1990. -május 12.) sérelmezi a Kelet Könyvekről írott kritikám (1989. október 28.) megállapításait. Kár, hogy az a lírai szenvedély, ami sorait fűti, nem párosul esztétikai érvékkel. Nem is párosulhat, hiszen kinyilvánítja: a Kelet Könyveket tudatosan nem elemezite. Esztétikai érvek nélkül azonban -művekről vitatkozni eléggé nehéz -és kétséges vállalkozás. Marad tehát a sértett hang, az erkölcsi felháborodás, a kissé dagályosra sikerült lírai keret, valamint az ilyen állítások sora: ........k-i merem jelenteni: roszszab-b .költők -szerepelnek az -évente megjelenő Szép versek című kötetben, mint Cseh Károly, Fecske Csaba és Lalboda Kálmán.” Most tekintsünk el e kijelentés igazságtartalmának vizsgálatától, sokkal inkább a szemléletmód érdemel figyelmet. Azért illeti elismerés a Kelet Könyveket, mert — tegyük föl — a Szép versekben „rosszabb költők -szerepelnek”? 2. Felrója Horváth Gyula a kritikusnak, hogy „udvariatlanul” közelített a Kelet Könyvekhez. Ezzel a fogalommal irodalmi kritika esetében nem tudok mit kezdeni. Egy .műlbírálatnak elsősorban szakszerűnek és őszintének kell lennie. Irodalmi életünkben éppen elég az „udvarias”, az előzékeny, a megrendelt, manipulált kritika, amely egyrészt erkölcstelen, másrészt a műveik válód! megméretését akadályozza. 3 ,NE VERJÜK AZ ANYÁKAT, SOK AZ ö DOLGUK. NE VERJÜK A KELETET SE...” — így hangzik Horváth Gyula — a szövegből nagybetűvel kiemelt — imperatívusza. Ügy gondolom, nem a Horváth Gyula-féle „pártoló” írások védik és segítik egy irodalmi alkotócsoport munkáját,, hane-m a .művek valódi értékét f-eltáró. a művészi fogyatékosságokat jelző, szakszerűségre törekvő, az esetleges személyes következményeket is vállaló bírálatok. Régiónk -szellemi „nyomorúságának” egyik okozója éppen az egyetemes értékekhez -viszonyító műbírálat -hiánya volt. Nem üres méltatásokra, protokoll-ismertetésekre van szükség, hanem segítő szándékú, de szigorú kritikára. ' 4 .................a segesvári csatában azok a huszárok maradtak életben, akik egységbe tömörültek.” — folytatja egy történelmi párhuzammal Horváth Gyula. Hozzáteszem: az se -árt, ha ezek a mai huszárok — a tömörülés mellett — a kardforgatásnak is a mesterei. Hiszen az írói tehetség — remélem, azért ebben egyetért velem Horváth Gyula — kizárólag a művekben mutatkozik -meg. 5 .................Porkoláb Tibor Kelet Könyvekről szóló írása ... nem ad /reményt egy iparvárosban az irodalmi -élet éledésére, lábadozására.” — íme, itt van Horváth Gyula cikkének konklúziója. Megfordítanám a dolgot: a Kelet Könyvek -művészi színvonala, irodalmi értéke bizonyitálaní't el az említett „lábadozást” illetően. A kritikus regisztrál. Jobban -szeretne remekművekről írni. A Kelet Könyvek köteteit azonban még Horváth Gyula sem nevezi annak. 6. Leírtaim -már, de még egyszer megteszem: a Kelet-féle irodalmi-művészeti közösségekre szükség van. Főként a tehetséges pályakezdők elindítása -lőhet a feladatuk. Örömmel látnám. ha a Kelét Könyvek további köteteiben fiatalok jutnának -szóhoz. Az időben megjelenő első kötetek ugyanis a nélkülözhetetlen megmérettetést jelentik a pályakezdőknek, s így még -mód nyílik a pályakorrekcióra is. A megjelenő műveket aztán szigorú bírálatoknak -k-ell követniük. Egy műalkotás művészi színvonalát igazán nem befolyásolhatja, hogy egy iparvárosban, vagy éppen az Olümposz tetején született. 7. Szomorúan olvastam Horváth Gyula írását. Megértem túlfűtött, sértett hangját, megértem aggódását a Kelet iránt. Nem tudom -viszont elfogadni -az i-rodalmi érvek hiányát, nem tudom elfogadni azt a szemléletet, amely támadásnak és -erkölcsi vétségnek tekinti az elmarasztaló bírálatot. Nincs veszélyesebb annál a szelektív látásmódnál, amely — minden feltehető jószándéka ellenére — csak az elismerő kritikát fogadja -el. Porkoláb Tibor Bebádogoztak minden ablakot... Az életből csak ennyi fény maradt: Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint-délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot, Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek ... Látjátok? Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot. Tizen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba', A szánk kapkodja be a levegőt, Mint partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán - s érzed, nincs erőd Szívni az étel- s ürülék-szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fényes illatából Mig csokrot küld a hüs nyugati szél, És lelket öblit fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísér, Itt tegnap társam tüdőbajt kapott! Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasit a sétahajó kürtje. A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony'meleg hangja búg És alkonyatba pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az út; S fülünkbe folynak az ólmos napok . .. Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe, Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, a parketten siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol, - tán végképp eladott?!... Bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja. Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól - és Ínyenc ételek Izét kináljo Párizs, - szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém - s nem lesz több hajnalod ... Bebádogoztak minden ablakot. A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok:- Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! Vác, 1953. Horpácsi Sándor Kazincbarcikai lyernekek kefe
