Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-18 / 115. szám
1990. május 18., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 HÍRESZTELÓ írták — olvasóink Folytatjuk az olvasói le- vetek, vélemények közlését. Arra voltunk kíváncsiak: ki mit gondol közeli jövőnkről; ki mit vár, mire számít? * „— Rovatuk fölkeltette érdeklődésemet, szinte nem akartam elhinni, hogy egyáltalán kíváncsiak a véleményünkre. Már-már le akartam mondani lapjukat, de még kiguberálom az előfizetési díjat. — Csak remélni merem, hogy az új parlamentben észreveszik, hogyan is élnek a kisnyugdíjasok, akik ledolgoztak 30—40 évet, és most nem tudnak megélni. Az én nyugdíjam például ötezer forint... A hitünket elvették, és ezért már csak reménykedni merünk. Félek attól, bekövetkezhet most is, hogy csak a bársonyszékre pályáznak, és a jó fizetésük mellett elfeledkeznek arról: sokan élnek itt, akik ha kifizetik a rezsijüket, esetleg ötven forintot költhetnek naponta, s ebben minden benne van. Elsődleges dolga volna a parlamentnek, hogy maximálja a kiemelt nyugdíjakat, és teremtsen megélhetést biztosító rendszert; mert a mai helyzet egy-két éven belül éhenhaláshoz vezethet egyes rétegeknél. — Mi, magyarok nagyon korrektül megoldottuk az átmenetet. Ez intelligenciánkra vall. Oldjuk meg tehát azt is, hogy élhessen a magyar ember békében és néha, legyen egy kis csirkeszárny is az asztalán, legalább vasárnap. Tisztelettel, egy nagy'on régi előfizetőjük: Kolozsi Sándorné Miskolc * „— Szerény véleményem szerint legalább azokat a problémákat meg kellene oldani, melyek a választási kampány idején a legtöbb párt célkitűzésében szerepeltek. Tehát: az infláció megállítása; a közbiztonság javítása; a nyugdíjasok és nagycsaládosok segítése; hathatós intézkedés a vásárlók megkárosítása ellen; a tisztaságot megteremteni az utcákon, tereken, nyilvános helyeken. És a többi... Ezt. várjuk, erre számítunk.” Tóth Bcnjáminné Miskolc * „— A nyelvtanulás megkönnyítése érdekében érdemes lenne központilag sugározni az idegen nyelvű műholdas tv-műsorokat. Még az sem lenne baj, ha ennek fejében emelnék az előfizetési díjat, hiszen magasabb színvonalú a szolgáltatás. — Az oktatás terén bevezetném azt, hogy eltörölném a felvételi vizsgákat minden oktatási intézménynél, de áz éves vizsgákat megszigorítanám. így az alkalmatlanok úgyis kihullanának már az első félévben, és az iskolába való bejutást nem a pillanatnyi »forma« döntené el. Sőt megszűnnének a felvételi botrányok is. — Módosítani kellene a szabadság számítására vonatkozó rendeletet. Munka- viszonytól függetlenül legyen egységesen 22 nap a fizetett évi szabadság. A hosszabb munkaviszonyt nem a szabadság mértékével kell honorálni, hanem a több fizetéssel. A fizetett szabadságra azonos mértékKÖZLEMßNYEK A GLORIA TOURS AJÁNLATA: indián nyár a (diriig tengerparton. Szeptemberben is gii- rög tengerparti üdülés az első osztályú EPANOMEI kempingben. Elhelyezés az iroda elösátben van szüksége a 20 évesnek, és az 50 évesnek. — A munkanélküliség enyhítése érdekében vagy a heti munkaidőt kellene leszállítani (pl. 35 órára), vagy pedig a nyugdíjkorhatárt kellene lejjebb vinni. A magánmunkáltatókat megfelelő adózással arra kellene ösztönözni, hogy minél több munkavállalót foglalkoztassanak. Egyelőre ennyit közölnék az ötleteimből.” Üdvözlettel: Molnár Gábor Miskolc * „— Közeli jövőnkről bizakodó elképzeléseim vannak. Képességeink, eddig elért eredményeink azonban nagyobb közmegbecsülést érdemelnének és nem a régi mód szerint uralkodók zsebét »gazdagítanák«. Hazánkban ne az idegen országok magánvállalkozóinak tehetségére, hanem a magyar nép történelmileg is igazolt tehetségére kéül építeni a jövőt, és ki kell zárni minden olyan külföldi behatást, amely arra irányul, hogy országunk csöbörből vödörbe essen. — A jövő nagy kérdése a koalíciós kormányegyüttes jól összehangolt tevékenysége. Feltétlen nagy figyelem kell! Az új kormány csak az elődje tapasztalatait értékelve és az abban dolgozók tapasztalatait hasznosítva tudja eredményesen szolgálni a sok-sok szenvedést élt magyar népet.” Szíves köszönettel: T. Gy. * „— Feltettem magamnak is a kérdést: mit is várok, remélek a jövőtől? — Várom a nemzeti hagyományaink, erkölcsi értékeink újraéledését. Sikereink, kudarcaink elemzésén túl a tapasztalatok gyors, gyakorlati hasznosítását; a gazdaság olyan fellendülését, amelyben a munkabér a munka valódi ellenértéke. — Valódi emberközpontú társadalmat várok, ahol a nyugdíjas nem »eltartott«, a fiatal nem »léha huligán«, a középkorú nem »a dolgozó réteg«, a szülők nem »ősök«, a nők életkoruktól függően nem »csajok« vagy »nyanyák«. Ahol az érzelmek nem (szégyellni valóan divatjamúltak, ahol ismert a hála és megbecsülés, ahol megszűnik a »magyar átok« — a széthúzás és rágalmazás —i, (ahol nem ragályos betegség a lopás és rombolás, ahol tiszta a környezet, és' tiszta a lélek. Egyszóval: ■EiMBERII!” Garatlnai Ferencné Miskolc * „Erős, egységes kormányra van szükség: becsületes, őszinte és igazságos, hazáját szerető képviselőre. Legyen bár kormánypárti vagy ellenzéki. Itt csak egy cél lehet, hogy minél hamarabb megkezdődjék az ígéretek betartása! Az Országház ne a civakodás helye legyen, hanem az alkotásé, a kibontakozásé. —■ Félre kell állítani a fejlődés útjából a visszahúzó erőket és segítségül kell hívni a becsületesen tenni- akarókat. Meg kell szüntetni a felesleges, a munkát hátráltató hivatalokat az iparban és a kereskedelemben. Meg kell szüntetni az ras székekkel, asztallal, matraccal ellátott sátraiban. Részvételi dí.t: 3150 Ft -I- 60 DM. Várjuk kedves utasaink jelentkezését irodánkban, a miskolci Centrum Aruház első emeletén. Tel.: Ifí-331/23-as mellék. Szeptemberben is: GLÓRIA TOURS. olyan minisztériumokat, szervezeteket és intézményeket, ahol a függetlenített elvtár- sa'kból uraik lettek, és létrehozták a munikásarisztokrá- ciát. Meg kell állítani az árak ok nélküli emelését. — A fizetések rendszertelenek lettek. Vállalatoknál, üzemeknél ugyanazért a munkáért más-más bért fizetnek. Nem helyeslik ezt a dolgozók, ezért van a munkásvándorlás. Nem helyeslik a dolgozók az évvégi prémiumokat, mert csak a magas beosztásúak kaphatnak, a többiek meg kizsák- mányoltnak érzik magukat. A leírtak elkeseredetté teszik a dolgozókat és nem is érdekli őket semmi. Igazolta ezt a mostani szavazás is. Fölöslegesnek tartották, hogy elmenjenek, mondván, úgysem történik számukra semmi jó. Ha ez netalán igazolódna, úgy legközelebb azok sem mennének szavazni, akik most azt fontosnak tartották.” Szívélyes üdvözlettel: GIósz Ferenc Miskolc * „— Már az is felmérhetetlen nyereség, hogy mozdult valami. Mert ki mert szólni, ki merte kimondani, hogy lerongyolódtak a munkaeszközök? Az értékekből nem jutott utánpótlásra. A mezőgazdaságban, az iparban és az élet minden területén ugyanez a helyzet. Lepusztították az országot. A bűnösök fizessenek. Akik el- iszkoltak nyugdíjba fiatalon: mit gombolnak, miből fizeti az állam a kiemelt nyugdíjukat? Meg a jól megérdemelt kicsit, is. a miénket ... Mitől szegényedtünk így le? Akik a termelőmunkánk értékét kiosztották, magukról és családjukról bőven gondoskodtak. — Most már lelkiismeretes, tanult, okos, művelt, igaz magyar emberek országosának! Akkor bízhatunk, remélhetünk Hazánk, Népünk feltápászkodásában. Erre a nagy munkára, választott vezetőink munkájára kérem Isten áldását és segítségét!” Erdélyi Dániel né Kazincbarcika * „— A nagy napok egy része már lezajlott. Benne vagyunk a még nagyobb, gondok dandárjában. A miniszterelnöknek össze kell állítania leendő kormányát. Még a »vajúdás«, a válogatás közepette írtam soraimat, s föltettem magamnak a kérdést: vajon ki lesz az új külügyminiszter? — dr. Horn Gyulát, volt külügyminisztert beválasztották az Országgyűlés állandó külügyi bizottságába, mint elnököt. Kíváncsi vagyok: a hazánkban és Európában — de világviszonylatban is — óriási .eredményeket elért Horn Gyula kap-e annyi elismerést az MD;F-től, mint a nyugati kormányfőktől kapott!? Ugyancsak kíváncsi vagyok: az uralkodó, meg a jól befutott pártok elisme- rik-e dr. Glatz Ferenc érdemeit? Hiszen éjt nappallá téve dolgozott az iskolaügy megreformálásán; s ha ez nem érdem, úgy kevés jót várok az eljövendő időktől iskolareform-ügyben. Én az M|DF-re adtam le a szavazatomat. (Írtam 1990. 05. 05.)” Vásárhelyi Jenő Miskolc FIGYELEM! Használt műszaki kiskereskedésem megnyitottam. Műszaki cikk vétele, eladása, közvetítés. Arany János 9. Uj gyógyászati rész Hévízen A hévízi Bányász-üdülőben az új gyógyászati épületrész átadásával befejeződött a több éve tartó bővítés. Iszappakoló, orvosi rendelő, gyógytornaterem, fizikoterápiás részleg teszi gyorsabbá a betegek gyógyulását. (MTI-fotó) Biztos megélhetést garantálnak Bevált a részvénytársasági forma a cementipari gépjavítónál Az előrejelzések szerint hazánkban az év végére a munkanélküliek száma eléri a százezret! Nap mint nap hallunk rémisztő híreket Miskolcon és a megyében is arról, hogy egyiik, vagy másik vállalatunk hány dolgozójától szeretne, vagy kényszerül megválni. Érthető, hogy a vállalati kollektívák igyekeznek elkerülni a veszélyt, s mindent megkísérelnek, hogy legalább megmaradó dolgozóiknak biztos megélhetést nyújthassanak. A „menekülés” egyik formája az átalakulás, a kft., a betéti társaság, a részvénytársaság. Ez irányba lépett még az elsők között a hejőcsabai városrész második legnagyobb üzeme, a volt Cementipari GépjavL tó Vállalat is, amely 1988- tól működik részvénytársaságként. — Most már bizonyos, hogy jó lóra tettünk — mondja Lestár Mihály elnök-igazgató. — Mintegy 600 dolgozónknak semmi oka az aggodalomra, mi nem szándékozunk senkit elküldeni. Sőt, felveszünk jó szakmunkásokat. — Az Önök vállalata, illetve most már részvénytársasága már sok mindent megélt... , — Nos, igen. Kezdve 1952- vel, amikor az akkor működő cementgyárak gépi felszereléseinek javítására, szerelési munkálatainak végzésére hoztak létre bennünket. 1963-ig működtünk önálló vállalatiként, utána pedig a Cement- és Mészipari Országos Vállalat, nfég később a Cement- és Mészművek egyik gyáraként. Jogilag 1988-tól vagyunk ismét önállóak, az ország .első részvénytársaságai között választottuk mi is ezt a formát. — Kik a részvényesek? — Elsősorban az anyavállalat, s a kooperációs partnerek, de bankok és külkereskedelmi vállalat is. Sőt, tavaly a részvényeik egythar- madát jó nevű svájci és nyugatnémet cégek vásárolták meg. Ez mindjárt magasabb követelményeket jelentett számunkra, ám ugyanakkor több lehetőséget külföldi megrendelések elnyerésére. Maradt a tevékenység nagy része is, vagyis többnyire ma is a cementgyáraknak gyártunk gépészeti és vasszerkezeti tartalék alkatrészeket Ám a felszereltségünk és a személyi állomány összetétele olyan színvonalúvá fejlődött, hogy most már egy sor „külső”, vagyis nem cementgyári cégnek is dolgozunk. Szakosodott kirendeltségeink pedig meglévő és új létesítmények technológiai szerelésénél, felújításoknál, karbantartásoknál öregbítik hírnevünket. — Milyen eredménnyel? — Túlzás nélkül mondhatom, hogy nincs okunk panaszra. Az új szervezeti forma, vagyis a részvénytársaság a korábbiakhoz képest jobb lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a magasabb követelményekkel együtt, magasabbak legyenek a jövedelmek is. (Nem hiszem, hogy itúl sok vállalat dicsekedhetne azzal, amivel mi: tavaly 26 százalékkal növekedtek a keresetek, s emellett a 260 millió forint termelési értékből képződött 24 milliós eredmény átlagosan 7 ezer forint nyereségrészesedés kifizetéséit is lehetővé tette! De a tucatnyi gazdasági munkaközösségben dolgozó százhetvenöt dolgozónknak további jövedelemszerzésre is lehetősége van . .. — Elégedett a Cementipari Gépjavító Részvénytársaság elnök-igazgatója? — Miért ne lennék az? Ám ez természetesen korántsem jelent elbizakodottságot. Nekünk nap mint nap újra kell bizonyítanunk, hogy megérte a részvénytársasági formát választani. S dolgozóink — akik között, s erre külön büszkék vagyunk, tizenhét egyetemi és főiskolai, százötvenhét középiskolai végzettségű, és több mint négyszáz szakmunkás van — képesek arra, hogy évről évre megújuljunk, még tovább lépjünk. — nyikes — Milyen kapitalizmust akarunk? A szocialista gazdálkodás teljes csődjét megélt kelet-európaiakat ma már aligha kell meggyőzni arról hogy a szabadpiac nevezzük nevén, a kapitalizmus felé vezet az oly nagyon keresett kiút. Csakhogy ez a piacgazdaság, ahogy közeledünk hozzá, egyre bonyolultabbnak látszik, s sajnos az is. A kapitalizmus is sokféle, és nem biztos, hogy például Magyarország máris megtalálta azt a piacgazdasági modellt, amely az ország adottságainak megfelel. Az újonnan „piacosító” országok egyik nagy buktatójára hívja fel a figyelmet az International Herald Tribune cikke, amely a kelet-ázsiai gazdasági csoda néhány tapasztalatát veti egybe a Kelet-Európábán kibontakozó folyamatokkal. Dél-Koreát, Tajvant és a többi „kis tigrist” gyakran állítják elénk példaképként, ám mint a cikkből is kitűnik, az ott alkalmazott módszerek gyökereiben eltérnek a minálunk most tervezettektől. Széles körben elterjedt nézet, hogy a szabadpiaci sokkterápiára van leginkább szükségünk: azaz győzzön a jobb, ha a Videoton nem életképes, jöjjön a Samsung, ha a Tisza Cipő képtelen felzárkózni a cipőnagyhatalmakhoz; jöjjön a kínai cipődömping. A tekintélyes amerikai lap szerint a „kis tigrisek” ezt nem így csinálták. Az ottani kormányok évtizedeken át tudatosan eltérítették az árakat a világpiactól, hogy ösztönözzék a hazai beruházásokat és a kereskedelmet. Sőt a nálunk most teljesen felszámolásra ítélt állami támogatást is bevetették, hogy versényiképessé tegyék a hazai termelést. Dél-Korea és Tajvan export- támogatással és kereskedelmi korlátokkal védte a belső piacot és kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket. Államosították a magánbankokat, és a kölcsönöket azoknak az iparágaknak nyújtották, amelyek más országokban már bizonyították versenyképességüket. A szöuli kormány következetesen vállalta a költségvetési hiányokat, hogy ily módon finanszírozza az infrastruktúra hallatlan korszerűsítését, és létrehozza többek között a világon a legkisebb önköltséggel működő acélgyártását. Dél-Korea ugyanakkor szigorúan fellépett a hazai monopóliumok létrejötte ellen. A mai hazai liberális gazdaságszemlélet mellett talán furcsának tűnik, hogy a szöuli kormány olyan részletekig szabályozza a gazdaságot, mint a nejlonharisnya, vagy a cement maximális ára. Mindez azért történik, hogy az egész gazdaság versenyképességét veszélyeztető monopóliumokat visszaszorítsák. Persze az állami támogatás igen sok veszéllyel jár, visszaélésekre adhat lehetőséget. Ezért sok múlik az illető ország politikai intézményein. Az amerikai lap szerint Japánban, Dél-Koreában, és Tajvanon a kormány alaposan szemügyre veszi azt a vállalatot, amelynek támogatást ad. Kedvezményes hitelt folyósít neki, de az nem fordulhat elő, hogy ezzel a pénzzel később mondjuk Svájcban spekulálnak. A kelet-ázsiai intézmények valószínűleg nem honosíthatok meg Kelet-Európában — írja az International Herald Tribune. A tanulság azonban leszűrhető; nálunk is olyan intézményeket kell létrehozni, amelyek kamatoztatják a piac ösztönző hatását, de ugyanakkor ezt korlátozzák is addig, amíg az új iparágak el nem érik a külföldi versenytársak színvonalát. Az effajta védelem nélkül a szabadpiac valószínűleg tovább csökkenti a hazái ipar versenyképességét, ráadásul igen súlyos társadalmi áldozatokkal is jár — írja a kelet-európai gazdaságok kívánatos átalakulásáról az amerikai napilap.