Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 7 sport f Május 30-án, Ozdon OKSE—Magyar válogatott — Jótékony célú labdarú­gó-mérkőzést rendezünk má­jus 30-án, szerdán — tájé­koztatott Marosi István, az Ózdi Kohász SE ügyvezető elnöke. — NB III-as együtte­sünk ellenfele a magyar vá­logatott lesz. A találkozó 16 J órakor kezdődik majd. A teljes bevételt az Ózdi Kohászati Üzemekben a kö­zelmúltban történt tragédia áldozatainak hozzátartozói | kapják. A lighanem a címben jelzett „társasjáték” fejezi ki hű módon, mi folyik mostanság az MLSZ égisze alatt. S, hogy a szur­kolók ne maradjanak téma nélkül, arról rendre gondos­kodik is a díszes testület. A keddi ülésen ismét egymásnak el­lentmondó döntéseket hoztak. Lemondott a jogász? Sebaj! Ren­des ember, kérjük fel a folytatásra. Megtették. A jogász persze elfogadta. Visszahelyezték Bicskeit szövetségi kapitányi tisztébe? Ugyan már! Nincs rá szükség. Inkább fizetik két éven keresztül — a munkájára nem tartanak igényt. A honi futball dúskál anyagiak­ban, meg sem kottyan az ablakon kidobott másfél millió.. . Az elnök személye külön téma. Alkalmas vagy keressünk új em­bert? Ám a frissítés bizonytalan, esetleg menniük kell az appa­rátus tagjainak is, maradjon hát minden a régiben. Hiszen Lacz- kó senkit sem bánt, éppenséggel mindenki öt „cikizi”, miért vennénk el tehát tőle a lehetőséget? Maradjon. És lön csoda: ennyi bizalom láttán az elnök is megnyugszik, s teszi a dolgát tovább. Érthető. Az eredmények öt igazolják. Remek a válogatott, amely végigverte fél Európát; klubcsapataink a kupaküzdelmek fináléja előtt buktak el; az utánpótlás-nevelés megnyugtató úton halad; gombamódra szaporodnak a szakosztályok; a szö­vetség nyilvántartásában napról napra nő az igazolt labdarú­gók száma; a bajnoki fordulókban gombostűt sem lehet leejte­ni a zsúfolásig megtelt lelátókon. Mindez természetesen bőséges adalék az elnök maradásához. Hogy ez így nem igaz? Hogy pontosan a leírtak fordítottja felel meg a valóságnak? Elnézést, akkor mi tévedtünk. Vagy legalábbis álomvilágban éltünk. Úgy gondoltuk, csak a felsorolt eredmények birtokosa tevékenyked­het abszolút nyugodt lelkiismerettel egy testület élén. Laczkó úrnak minderről a jelek szerint egészen különbejáratú a véleménye. Sebaj, lelke rajta. A „csúcsot" egyébként az új sajtófőnök személyének kivá­lasztásával állították fel. Kollégáról vagy jót, vagy semmit — tartja a mondás, ezért hát engedtessék meg mindössze annyi: V. K. volt az, aki heteken, hónapokon keresztül ostorozta az elnököt és csapatát az egyik hetilap hasábjain. Olykor a be­csületsértés határáig ment, követelve a lemondást, a teljes cse­rélődést. A jelek szerint a fenti módon lehet eltávolítani a „méregfogat". Minderről persze kinek-kinek lehet sajátos véleménye. Mint, ahogy - gondoljuk — van is. D. L. Súlyemelő EB Lakatos István negyedik Aalborgban (Dánia) zajlik a 69. súlyemelő Európa-baj- nokság. A 60 kiilósok mező­nyében nagyszerűen szerepelt. Lakatos István, a DVTK sportolója, aki kellemes meg­lepetést szerzett. Szakításban 115-tel negye­dik, lökésben 145-tel ötödik. összetettben pedig 260 kiló­val negyedik lett. Az EB- győzelmet Czanka Attila (Ro­mánia) szerezte meg, 310 ki­lós teljesítménnyel. Lakatos élete legjobb ered­ményét érte el, s ehhez aligha kell kommentár. Fábián vezet Az ACP Mérnöki Fejlesztő Kisszövetkezet 100 ezer forint különdíjal ajánlott fel a Viláe Kupa-viadalokon legjobban sze­replő magyar versenyzőnek, s a jutalmat a győztes az októbe­ri záró gála után veheti át. Az elmúlt heti Honvéd-Hungalu Ku­pa után az ACP-ranglislát Fá­bián László vezeti 16 457 pont­tal Martinék János -(16 217) és Mizsér Attila (16 210) előtt. A hónap elején Budapes­ten megrendezett cselgáncs magyar bajnokságon az MVSC ikét ifjúsági verseny­zője, Illyés Miklós és Raj- dos János bajnoki aranyér­met nyertek. A szép siker­hez vezető útról kértünk tő­lük tájékoztatást; — Batótaiim hívtak ’84- ben egy sportcsarnokbeli tanfolyamra — kezdi a be­szélgetést a „rangidős” Ily- lyés Miklós. — Alig, 12 éves voltam akkor, megtetszett a kemény, férfias küzdelem, s „lehorgonyoztam” a sportág, nál. Angyal Andrással kezd­tem dolgozni, vállaltam a kemény munkát, s gyerek­ként sem éreztem tehernek, büntetésnek a heti öt ed­zést. A következetes munka már a következő éviben, gyü­mölcsözött, a Miskolcon megrendezett bajnokságon a serdülők között aranyérmes lettem. Sajnos, '87-iben kulcscsonttörést szenvedtem, s ez némi megtorpanást eredményezett. A múlt év­ben a válogatott csapatban súlycsopo.r,tómban az első ember lettem az IBV-re ké­szülő gárdában,, pechemre nem utaztunk Kubába... A múlt hónapban a franciaor­szági junior VB-n erős nem­zetközi mezőnyben, hetedik lettem. így a májusi ifjú­sági erőpróbára gyakorlati­lag csak a formatartás volt a feladatom. Ez nagyszerűen sikerült, valamennyi talál­kozómat ipponnal nyerve lettem bajnok. Egyébként a Kandó Kálmán Szakközép-- iskola IV. B osztályos tanu­lója vagyok, és iskolám megértő támogatása nélkül nem érhettem volna el eze­ket a szép eredményeket. Sajnos, ezt eddig én nem jelentőségének megfelelően értékeltem, ezért is akarok „ráhaj.tani” az érettségin, nehogy én kapjak ott ip­lllyés Miklós pont... Az NDK-beli IBV-n dobogóra akarok jutni, majd érmet szerezni a junior EB-n is. — Alig 7 éves koromban kerültem kapcsolatba a cselgánesozáss&r — veszi át a szót Rajdos János. — Nagy József volt az első edzőm, s nagyon megörvendeztetett, hogy két évi munlka után leigazolt. Igyekeztem ezt meghálálni, és a serdülő bajnoki bronzérem mellé egyre rangosabb versenye­ken szereztem érmet. Ta­valyelőtt egy NSZK-beli nemzetközi versenyen lettem aranyérmes, majd a. múlt évben ugyanitt már mint if­júsági bizonyultam a leg­jobbnak. A múlt esztendei Utasellátó Kupán III. lettem. — Az idén 60 kg volt a versenysúlyom, fogyasztot­tam 55 kg-ra, ez okozott né­mi problémát. A bajnokság előtti héten Horváth Csaba irányításával „házi” edzőtá­borozást rendeztünk, hapon- ta két alkalommal dolgoz­tunk a teremben. Dobogós, de titokban döntős akartam lenni. Ez bejött. A döntőben a Bp. Spartacus egyik erős­sége volt az ellenfelem. Per. Rajdos János ceken keresztül vezetett el­lenem, de nem adtam fel! Érdemes volt, mert végül az utolsó percben ipponnal nyertem ellene. Csodálatos érzés volt... Egyébként Mi­kihez hasonlóan én, is diák vagyok, a 104. Sz. Szakmun­kásképző Is'kola III. D osz­tályába járok. így nekem is jön az iskolai „megmérette­tés”, amelyen szeretnék be­csülettel helytállni. Horváth Csaba edző: — Tény, hogy Miki és Jancsi harcolta ki az aranyérmeiket, de a sikerüket én mégis kö­zösségünk sikereként értéke­lem. Egyesületünk vezetői nagyszerű feltételeket te­remtettek, s ennek köszön­hetően egy végtelenül jó szellemű, ifis gárdánk jött össze. Kollektív a siker, mert ennek a gárdának min­den tagja önzetlenül renge­teget. segített a felkészülés során a két bajnoknak. Miki kiemelkedik tehetségével, szorgalmával ebből a me­zőnyből, Jancsi méltó tár­sának bizonyult. Meggyőző­désem, hogy példájuk ösz­tönzően hat majd egész if­júsági gárdánkra. Kossárik Nándor Ne féljünk! A közelmúltban Miskolcon rendezték meg a Pepsi KJupa nemzetközi vívóver­senyt. Neves sportolók és még nevesebb szakvezetők, edzők érkeztek szűkebb pát­riánkba. Egyiküket nem volt nehéz felismernem. Bóbis Ildikó szinte semmit nem változott. Kedves, mosolygós és roppant beszédes. Mindenkivel szót váltott, áki az „útjába” került. Az egykori kiválóság — gyűjtemé­nyében olimpiai ezüst, világbajnoki arany is található — felidézte aktív éveit, a hős­korszakot, szeretettel emlékezett meg a \., ók nagy családjáról, hajdani mesterei­ről. ötkarikás élményeiből is felelevenített egyet-kettőt —. szóval élvezettel hallgat­tam. „Dicső a múlt — jegyeztem meg —, de vajon mit hoz a jövő?” Már azt hittem, válasz helyett inkább csendben marad, de megszólalt. „Tudja mibe kerül egy komp­lett felszerelés? Egy találatjelző gép? És akikor hol van még a szállás, az étkezés, az utazás...” Igen, a vívás roppant összegeket emészt fel, pénzben pedig manapság sem az egye­sületek, sem a szakosztályok, sem pedig az országos szövetségeik nem dúskálnak. Már-már sokadszor kezdtem sötétnek látni a jövőt, amikor Bóbis Ildikó megnyugtatott. „Kormányok jönnek, kormányok men­nek, a Magyar Olimpiai Bizottság azonban megmarad. A testületet a legkiválóbb pro­fesszionalisták vezetik, személyük garanci­át jelent. A MOB szénája igazán jól áll. Ismert, hogy az állami csatornák beszű­külnek. a túléléshez, az újabb sikerekhez viszont milliók kellenek. Nos, nyilván hal­lott már a Magyar Csapat Alapítványról. Már tíz jogi személy tagja van. Tehetős üzemek, cégek, vállalatok. És még nincs vége. A MOB külföldi szponzorokat is sze- i-ez, számít a külföldön élő magyarok se­gítségére. Hogy mondjam? Ne féljen!” Az elmúlt hónapokban annyi rossz hírt — egyesületi elsorvadásokat, szakosztályi megszűnéseket, leépítéseket, elbocsájtáso- kat — kellett „kikiáltanom", hogy Bóbis Ildikó szavait megnyugvással adom közre. Némiképpen megváltoztatva. Ne féljünk. Magyar sport volt, van — és lesz! K. T. Csak röviden Május 14., hétfő este. A rádió keresőgombja ott van, ahol éppen zene szól. Az­tán szöveg kezdődik, híre­ket mondanak. Egy jugosz­láviai magyar adóállomást hallgatok. A sportszerkesztő hosszasan mpndja a zágrábi futballbotrányról szóló kom­mentárokat. Idézi a nagy nyugati hírügynökségek és tévéállomások reakcióit. Angliában — a futball és a botrányok őshazájában — „elképedve értesültek” a zágrábi eseményekről. Egy vezető sportkommentátor a videofelvételek láttán igen fontosnak tartja megmonda­ni: ha Angliában egy játé­kos megütne egy rendőrt, — életfogytig tartó eltiltásra is számíthatna! A rendőrt Angliában tisztelik és védik. Május 15., kedd este. A magyarországi Kossuth-adó híreket sugároz. A sport- szerkesztő felemlegeti a zág­rábi futballbotrány — sok százan sérültek meg — kö­rülményeit. Beszél arról, hogy a súlyos sérültek kö­zött van olyan is, aki lőtt sebet kapott. Mindezek után — így a mi sportszerkesz- tönk, —■ fontosnak tartja bejelenteni, hogy a rendőr­ség vezetője ellen vizsgála­tot indítottak. Arra gondo­lok egy laza fröccs mellett: minden csak nézőpont kér­dése? Itthon a rendőrökről sem- ■ mit, — vagy rosszat . .. (t. n. j.) KÉZILABDA. 4. korcso­portos diákolimpia, megyei döntő. Miskolc. A végered­mény, fiúk: I. Kós Szakk., 2. Bródy Szakk., 3. 117-es Szakm., 4. 101 -es Szakm. Leányok: 1. Kós Szakk., 2. Berzeviczv Szakk., 3. József A. G., 4. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakm. LÖVÉSZET. Országos di­ákbajnokság — Budapest. A 33-ias Számú Ált. Isk. fiú­csapata (Bekecs, Herbák Z., Herbák P.) 486 körös telje­sítménnyel harmadik, míg leányegyüttese negyedik lett. KOSÁRLABDA. Miskol­con. a Nehézipari Műszaki Egyetem körcsarnokában ma folytatódik a megyei férfi bajnokság rájátszásos torná­ja. Kezdés: 16 óra 15-kor és 17 óra 3ü-kor. Mező Istvón rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom