Észak-Magyarország, 1990. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

1990. május 15., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lovas Lajos: Van remény a talpon maradásra? Nem csupán az ÉHV van veszélyben Az Észak-magyarországi Vegyiművekben úgy vágtak neki az esztendőnek, hogy még az első negyedév vé­gén sem volt terve 1990-re a vállalatnak. A rendkívül sok bizonytalansági tényező, főként a külpiaci viszo­nyok megváltozása miatt egészen az utóbbi időkig nem lehetett tiszta képet kapni az idei termelési feladatok­ról. — Lesz .már éves tervünk — újságolta a .minap Dudás László, az ÉMV termelési vezéni'gazgató-helyettese. akivel a vállalat jelenlegi helyzetéről és a (kilátásokról beszélgettünk. — A vállalat tervét ugyanis a közelmúlt­ban elkészítettük, már csak a szákszervezetnek és az igazgató tanácsinak kell ál­dását adnia rá — .fűzte hoz­zá magyarázatiként. — S ez mit jelent, meny­nyiben változtat a mai hely­zeten? — Hadd kérdezzek vissza, nem furcsa szerződésekkel, rnegá lila po dásokllcal al átá ­masztott vállalati terv nél­kül termelni, illetve gazdál­kodni? — Valóban, a tervkoncep­ció alapul szolgál arra, hogy akiket az illet, tisztán lás­sanak a gazdálkodás mai dzsungelében. Mert bizony, eléggé áttekinthetetlen a gazdasági szféra. — Egyetértek önnel, ugyanis naip, .mint nap ta­pasztaljuk. mintha titokzatos kezelt szándékosan kuszái­nak össze a gazdaság fona­lait. Itt van például .az egy­re jobban érzékelhető pénz­telenség. Nem tudom, kinek lehet az érdéke az. hogy a gazdálkodó szervezetek egy tekintélyes része átmeneti­leg, vagy tartósan fizetés- képtelenné váljék. Nem elég, hogy termelési kapaci­tásunkat megrendelés hiá­nyában messze nem tudjuk kihasználni, a banki szer­vek totválbbii hitelszűkítést hajtottak végre, növelték a hitel kamatait. Egyébként is. több. mint 30 százalékos kamat mellett folyósított hi­telből gazdálkodni szinte ön- gyilkosság. Ma úgy fest a helyzet, hogy az ÉMV mil­liókkal tartozik .szállítóinak, ugyanakkor az ÉMV-nek is tartoznak sok tízmillióvá] vásárlólink. .Éppen ideje len­ne. hogy változtassanak, il­letve enyhítsenek a szigorú pénzügyi restrikciós politi­kán. Ez ugyanis a vállala­tok többségének teljes elsze­gényedéséhez vezet. Az sem teljesen érthető, hogy a bankok másodrendűnek te­kintik a hitelezési feladatai­kat. — Legalább ennyire iz­galmas az a kérdés is, jó-e, vagy sem, hogy megszűnt a Szovjetunióba irányuló ex­port? — A .rubelelszámolású ki­vitel drasztikus visszafogása, valamint a szovjet .fél ma­gatartása azt eredményezte, hogy jelenleg nem létezik a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény, amelynek értel­mében évenként tízezer ton­na növényvédő szert szállí­tottunk a Szovjetuniónak. Az más kérdés, hogy válla­latunk számára nem túlsá­gosain nagy hasznot jelentett ez a konstrukció, .ugyanis ,az állam alaposan lefölözte az üzJletbő'l származó nyeresé­get, nekünk úgymond, csak a morzsa jutott. De legalább termeltünk. — És most nem termelnek szovjet megrendelőknek? — A szovjet fél az agro­kémiai egyezmény keretében mindössze ötezer tonna Adi- roxot (növényvédő szert — szer.k.) szándékozott 1990-ben vásárolni, holott az egyez­mény tízezer tonnára vonat­kozott. Ha éhbe az üzletbe belemegyünk, veszteségessé vált volna az ÉMV gazdál­kodása. így hát kénytelenek voltunk beszüntetni a Szov­jetunióba irányuló szállítást. — De hát ez a termelés- kiesés hiányzik majd. az ÉMV-nek. — Termelőkaipacitásunkat eddig sem tudtuk teljes egé­szében kihasználni, így hát a tízezer tonna Alirox kiesé­se érzékenyen érinti a vál­lalatot. De ez még mindig jobb, mint veszteségesen ter­melni. — Kétségtelen, nincs köny- nyű helyzetben az ÉMV, hi­szen a Porán Kft. megala­kulásával, illetve a műanyag profil kiválásával megválto­zott az ÉMV termelési struk- túrája. — Éppen ez az, a lágy és kemény poliuretánhabok gyártásának az ÉMV kereté­ben történő megszűnésével tovább növekedett a növény­védőszer-gyártás aránya, amely ma 81 százalékra te­hető. A fennmaradó 16 szá­zalékot az intermed,iergyár- tás, míg 3 százalékot az egyéb termékek előállítása teszi .ki. Nem nehéz belátni, milyen, nagy' .kiesést jelent a gazdálkodásban a korábbi években szovjet megrende­lés,re gyártott tízezer tonna növényvédő szer eLmaradása. A termelésben előállott ne­hézségek pénzügyileg is megingatják a vállalat sta­bilitását. — A rubelexport azért nem szűnt meg teljesen. — Igaz, az idén .ilyen re­lációban még nem szállítot­tunk, de érvényes megálla­podásunk van csehszlovák, bolgár szállításokra külön­böző növényvédő szerekből. Ennék várható volumene el­éri a 27 millió rubelt. — Mit remélhetnek a tőkés piacokon? — Az első negyedév de­vizabevétele meghaladta a nyolcmillió dollárt, amely többszöröse a múlt év ha­sonló időszakában elért tel­jesítésnek. Egyébként 1990- ben 24 millió doHérértékű kivitelre számítunk. — A termelés-, illetve a feladatcsökkenés megköveteli a munkaerővel való racioná. lisabb gazdálkodást. — Nem tehetünk egyebet, létszámátcsopor.tosítást kell végrehajtanunk. így például a Porán Kfit.-hez, illetve a karbantartó részleghez irá­nyítottunk át meghatározott számú munkaerőt, és beüte­meztünk a, gyár területén olyan nem termelő jellegű munkát is, amelyre eddig nem nyílt lehetőség. De hát ez végül is nem hoz valódi értéket, pénzt a konyhára. — Kísérletezünk olyan megoldással is — újságolta Dudás László —, hogy a rendelkezésre álló termelő- kapacitás hasznosítása érde­kében külföldről hozunk be különféle itenmé, keket to- vábbfeldolgozásra. Igyek­szünk arra is, hogy új ter­mékek gyártását honosítsuk meg, csakihát eigy-egy ter­mék kikísérletezése, ható­sági elfogadtatása sokszor éveket vesz igénybe. Külön­ben olyan kis tételekről van szó, amelyek nem képesek helyettesíteni a megrendelés hiánya miatt elmaradt nö­vény védőszer-mennyiséget. — A mai helyzetben nincs más megoldás, igyekszünk átvészelni ezt az igen nehéz időszakot. Ezért szigorú in­tézkedéseket vezettünk be a gazdálkodásban, Így, erőtel­jesen csökkentjük a kiadá­sokat, számba vesszük az el­fekvő készleteket, amelyek értékesítésével több tízmillió forintot .lehet a vállalat szá­mára megmenteni. ház Évekkel ezelőtt robbantották fel azt az öreg házat az Ady híd szomszédságában, mely­nek helyén épült (el az az emeletes lakóház, ahol is a földszinten az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank Rt irodája kap helyet. Fojtán László felvételei Iskolai kezdeményezés: Környezetvédelmi őrjárat A környezet védelme olyan ügy, amely egyre sürgetőbben tet­tekért kiált. Megyeszékhelyünk levegőjének, vizeinek, a környező kirándulóhelyeknek a szennyezettsége talán* az átlagosnál is na­gyobb mértékű. Komoly aggodalom él minden felelősségteljes, fel­nőtt emberben az itt élők egészségéért, a felnövekvő fiatalok testi­lelki épségéért. A környezetvédelemről napjainkban gyakran esik szó: plakátok, rendezvények hívják fel rá a figyelmet. A szó már nem elég, tettekre kell azt váltani minél előbb. A miskolci 12. Sz. Kun Béla Általános Iskola nevelőtestülete áp­rilisi nevelési értekezletén azt a határozatot hozta, hogy évente egy napon az iskola tettekkel szolgálja az egészséges, ép környe­zet megőrzését. Ezen az úgynevezett környezetvédelmi napon be­járják a város parkjait, a környező erdőket, szabadidős kiránduló- helyeket, s összeszedik mindazt a szemetet, papírt, hulladékot, amit gondatlan kezek egy-egy hétvégi kiránduláson szétszórtak. Az első környezetvédelmi őrjárat 1990. május 14-én reggel indult útjára a Népkertbe, Tapolcára, a Hejö-partra, Görömbölyre, a Csa- nyik-völgybe, Lillafüredre, a Forrás völgy be, a Hámori-tó partjára, Garadnára és Ömassára. Egy nap alatt csodákat nem művelhet­nek, de talán a példa erejével felébreszthetik honfitársaink lel­kiismeretét. Ázsiaiak versenyeznek a miskolci varrónőkkel Szabad-e kisétálni a szovjet piacról! Hogyan öltözködnek a francia nők? két sorra felszámolták az Már korábban is sejthető volt, ami 1988 végére nyil­vánvalóvá vált: olyan rossz a szocialista országok textilpiaca (is), hogy sűrű léptekkel vissza kell ugrálniuk azoknak a vállalatoknak, amelyek tar­tósan és termelésük igen nagy hányadára elkötelezték ott magukat. A Miskolci Há­ziipari Szövetkezet éveken át a környező országokban adta el termékeinek felét, mond­hatni a szocialista piacra rendezkedett be. Gyermekru­hákat, női fehérneműket, fel­sőruhákat varrtak a szovjet és a csehszlovák kereskede­lem számára, ám ami az iga­zi megrázkódtatást okozta az az volt, hogy óriási, igen jól felszerelt kötöüzemet rendez­tek be az egykoron elfogad­ható szovjet piac kiszolgálásá­ra és legelőször éppen a kö­töttáruk buktak ki. — Egyetlen pulóvernél 3— 4 rubel volt az eltérés a mi és az ő árajánlatuk között. A kötődőnknek 1988-ban négy és fél millió forint volt a vesztesége. A következő évet azzal kezdtük, hogy fokoza­tosan megszüntettük a kö­töttáruk gyártását — mondja Dukát Ferencné, a szövetke­zet elnöke. — Mi történt a meglehető­sen új es korszerű gépekkel, hová kerültek a kötőnők? — Az üzemben dolgozó 60 nőt átképeztük, ők most kon­fekciót varrnak. A gépek egy részét eladtuk, de egy gép­termet meghagytunk beren­dezve, hátha még szükség lesz rá. Persze, nem volt ilyen egyszerű a váltás, na^ gyón sok pénzbe került, amit saját erőből nem is tudtunk megoldani. Pályázatokat küldtünk a Kereskedelmi és az Ipari Minisztériumba, a megyei tanácshoz, segítséget kértünk az OKISZ-tól, köl­csönt vettünk fel... Szeren­csére. minden összejött. Igaz, hogy eladósodtunk egy ki­csit, de a szövetkezet ma már az új konstrukcióban dolgo­zik. — A megyei tanács a fog­lalkoztatási alapból juttatott a szövetkezetnek. Tudvalé­vőén ennek az az ára, hogy munkát adjanak azoknak a nőknek, akik nem tudnak el­helyezkedni. — Igen, mi száznyolcvan új munkahelynek a megte­remtését vállaltuk. Hamaro­san elleget is teszünk ennek a kötelezettségünknek. Ruda- bányán vásároltunk meg egy épületet, további hat telepü­lésen pedig béreljük a var­rodaépületeket. — Miért nem Miskolcon terjeszkednek? Úgy tudni, a miskolci nők elhelyezkedési gondjai a legégetőbbek. — Bizonyára sokan van­nak, akik nem találnak mun­kát a városban, de mi saj­nos nem tudunk a szakkép­zetlen lányokon, asszonyokon segíteni. Olyan piacokra si­került ugyanis időközben be­jutni, ahol rendkívül maga­sak a minőségi követelmé­nyek, ahol csak akkor tud­juk megállni a helyünket, ha a legjobb szakembereket fog­lalkoztatjuk. Így jutottunk el azokra a helyekre, ahol egy­koron téesz-varrodák, ruha­gyári műhelyek voltak. Eze­utóbbi időben, mi pedig az egykori dolgozók közül száz­nyolcvanat felvettünk. Mivel változik _a termékösszetéte­lünk, a bedolgozói létszámot is csökkentenünk kellett két­száz fővel, háziipari munkát már csak ötszáz asszonynak tudunk adni. — Mit varrnak, kinek varr­nak az idén a miskolci, il­letve most már a vidéki var­rónők? — Legnagyobb megrende­lőink franciák és németek. Olyan neves cégeknek dolgo­zunk, mint a nyugatnémet Oktávia, Herman Lange, Rab, vagy a francia Qeuelle... Exkluzív női ruhákat var­runk számukra, egészen kis szériában. Az úgynevezett tömegáruk gyártását elnyer­ték az ázsiaiak. Hongkong és Tajvan melllett megjelentek a vietnamiak, a kambodzsai­ak. Ezek az országok egyre nagyobb konkurenciát jelen­tenek számunkra. A tuancia katalógus-áruházak számára mi is készítünk könnyű női konfekciót, mégpedig magyar anyagból, de az árharc ke­gyetlen. Egyrészt, mert a ma­gyar gyártmányú textíliák nem tudják felvenni a ver­senyt az ázsiai alapanyagok­kal sem, másrészt pedig a francia áruházak nem nyelik le a mi száguldó inflációnkat, nem érdekli őket, hogy ná­lunk minden drágul. Ott, ha tavaly 50 frank volt egy nyári ruha, biztos, hogy az idén nem, de llehet, hogy jö­vőre sem kerül többe. — Tehát a háziipari szö­vetkezet piaca áttevődött ke­letről nyugatra? — Súlypontilag igen, hi­szen termékeinknek több mint a felét Nyugat-Európá- ban helyezzük el. De nem sétálunk vissza a szovjet pi­acról! Véleményem szerint vétek lenne egy olyan hatal­mas felvevőhelyet otthagyni. Kötöttárut nem viszünk, de bébi- és gyermekruháinkból az idén is 150 ezer darabot adunk el ott. Ezek az árak is torzak, de el kell visel­nünk. A tárgyalások, bemuta­tók során tapasztaltam, hogy a helyünkre többen is pá­lyáznak. Ide is elsősorban az ázsiaiak, de nemcsak ők ... — Mindenképpen impo­náló, hogy a divat hazájából is érkeznek megrendelések. Miben járnak mostanában a francia nők? — kérdeztem az elnökasszonyt. — Szinte .minden öltözék többrészes, kombinálható. Szoknyát, nadrágszoknyát, blúzt, kabátot, tunikát, mel- dénykét is varrunk egy-egy „öltözet” ruhához. Rengeteg a ruhákon a díszítő elem, a jövő nyárra pedig alig készül női ruha hímzés nélkül. Az anyagok rendkívül könnyű­ek, csillogóak. — A miskolci vásárlók nem húzhatnak valami hasz­not abból, hogy egyenesen Franciaországból ,<érkeznek ide a szabásminták? — Az Ady Endre utcai boltjainkban árusítjuk azokat a ruhákat, amelyek bizton­sági tartalékra készültek. A Széchenyi úti boltunkat pe­dig butikká alakítottuk és, bár nem illik lemásolni az export szabásmintákat, azt semmi sem tiltja, ha a ter­vezőink ihletet kapnak ezek­ből ... — lévay —

Next

/
Oldalképek
Tartalom