Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-24 / 95. szám
1990. április 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A vaspályák korszerűsítése Kevés a pénz, ezért csak a legszükségesebb vágányfelújításokra telik — tájékoztatott, Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságán nak vezetője. A felhasználható összeget, illetve az elvégzendő munkát pillanatnyilag csak az első félévre határozták meg. A vágány- felújítást ennek alapján végzik. A miskolc—ózdi vonalon a tavaly elkezdett vágány- íelújítási-korszerűsítési munkának a befejező munkálatai maradtak idénre. A Kazincbarcika—Putnok közötti szakaszon ez is befejeződött. Az igazgatóság területén a nagy munka a Pécel—Isa- szeg közötti szakasz korszerűsítése lesz. Ennek munkálatai mintegy 300 millió forintot tesznek ki. Az idén annyit valósítanak meg belőle, amennyire a hiteit számukra megnyitják. A mintegy 7 kilométeres szakaszon jelenleg az isaszegi állomáson az átmenő fővágányok cseréjét végzik. A munkát az előre megtervezett szerint folytatják — a pénzügyi lehetőségek alapján. A szákasz korszerűsítése azért került előtérbe, mert a Miskolc—Budapest közötti vonalon ez a szakasz az, amely nem „bírja el” a 120 kilométeres sebességet. A pálya átépítése után ezen a részen is ezzel a sebességgel közlekedhetnek a szerelvények ! Az ország egyik legszebb környezetén halad keresztül a Putnok—Eger közötti vasútvonal, ahol a Bükk szépségében gyönyörködhetnek az utasok. Ezt a vasúti vonalat az 1900-as években építették. Bár egyes szakaszait időközben átépítették — maradt olyan rész, ahol még az eredeti 23 kilogrammos síneken halad a vonat. Ennek kicserélésére azonban jelenleg még nincs fedezet — marad tehát a „lassú menet”. Szálló, lakás, étkezés Mire jut a Tiszai Erőműnél? A Tiszai Erőmű Vállalatnál az idén is támogatják a szociálpolitikai elképzelések megvalósítását. Ügy tervezik, hogy az ilyen célok megvalósítására 128 millió 562 ezer forintot fordítanak. Ebből a pénzből az idén megvalósul az étkezési költség vállalati hozzájárulásának teljes körűvé .tétele. Így az erőmű valamennyi dolgozója havonta nettó 500 forint étkezési hozzájárulást kap. Erre, és az üzemi étkeztetés fenntartására 12 millió 620 ezer forint jut. A vállalati óvoda, bölcsőde, valamint a leninvárosi gyermekintézmények üzemeltetésére, fenntartására 3 millió 226 ezer forintot költhetnek. A meglevő üdülők, hétvégi pihenők, kulturális és sportlétesítmények üzemeltetésére, karbantartására, korszerűsítésére 11 millió 977 ezer forint jut. Üj, 70 férőhelyes munkás- szálló építését tervezik az erőműben, melynek költsége 50 millió forint. A vállalati lakások, továbbá a leninvárosi, kiskörei, kesznyéteni és tiszalöki munkásszállók fenntartására, üzemeltetésére 23 millió 800 ezer forintot szánnak. Mivel több, mint 1200 dolgozójuk utazik naponta autóbuszon, vagy vonaton, munkásszállításra 7,8 millió forintot terveztek. A dolgozók munka- és egyenruha-ellátására 1,2 millió forintot kalkuláltak. Az üzemegész- ségügi ellátásra, valamint az üzemorvosi rendelők fenntartására, üzemeltetésére, azok műszerparkjának korszerűsítésére az előtervezet szerinti összeg 2 millió 885 ezer forint. A korábbi évekhez hasonlóan 1990-ben is támogatják kamatmentes kölcsönnel a dolgozók lakásépítését, lakásvásárlását. Erre a célra az idén nyolcmillió forint jut. Az oktatás, a továbbképzés, a tanulmányi ösztöndíjak, a tanműhely üzemeltetésének tervezett költsége négymillió forint. Segélyezésre és egyéb szociális juttatásra pedig 1 millió 350 ezer forintot különít el az erőmű. T. B. Virágzó gyümölcsfák Megyénk egyes tájkörzeteinek természeti adottságait kihasználva. iaz utóbbi években jelentős mértékű gyü- mölcsteilepítést végezték, elsősorban a nagyüzemek. Több tízhektáros, nagyüzemi táblák jöttek létre. Ezek között csonthéjasok, mint például cseresznye, meggy, valamint nagyüzemi almáslker- teik létesülitek. A korábbi telepítések zöme már termőre fordult — s most. a „korán jött” tavasz következtében, részben már elvirágzott. részben pedig most virágzik. A Szikszói Állami Gazdaság nagyüzemi meggyesében már befejeződött a virágzás, mint ahogy elhullatták .szirmaikat a Gönc környéki kajszibarackosok is. Most virágzanak viszont a nagyüzemileg telepített almáskertek, körteültetvények. Valóságos gyümölcsfaerdők virágzanak többek között a Nagymiskolci Állami Gazdaságnál a zsolcai Vészen. A Hejőmenti Állami Gazdaság körtésében csakúgy, mint a Bodrogközi Állami Gazdaság Györgytarló mellett lévő nagyüzemi almásában. A kertészeti szakemberek megállapítása szerint a virágzás bőséges, jó, s így a termés .is szépen 'mutatkozik. A gyümölcsöskor tökben, almásokban, körtések'ben időben. azaz piros-, illetve zöld- bimbós állapotban elvégezték a permetezést, hogy a kártevők elszaporodását, kártételét megakadályozzák. A nagyüzemi gyümölcsösök mellett jelentős a kistermelőik házikertjeiben. szórványgyümöücsöseiben található termőfák száma is. Különösen egyes 'tájkörzetekben. mint például Szomo- lyán a tájjellegű cseresznye. Göncön az ugyancsak tájje- legű kajszi jelentős bevételt is nyújt a lakosságnak. Szalma István termelési igazgatóhelyettes: Nagyfokú önállóságot élvezünk, és ennek is köszönhető talponmaradásunk. Horász Lajos operátor: Húszszázalékos bér- fejlesztést kaptunk, zsebünkön is érezzük a váltást... Kft. a kohászatban Nem Leinek köszönhetik hirö — Az igazság az, ha idejében nem alakultunk volna át kft.-vé, lehet, hogy az utóbbi évek, hónapok agonizálása beteljesült volna. És nem lennénk tovább, lakat kerülhetett volna a kapura. Főleg, ha szigorúan a gazdaság szemszögéből nézzük munkánkat. Most, menekülünk előre, és hiszem, vallom, hirdetem ez volt az egyetlen helyes lépés talponmaradásunk érdekében. Innen már el lehet indulni tovább, egyenesen ... Galambos Béla részlegvezető mondja ezt, az egykor Lenin nevével fémjelzett, diósgyőri kohászat acélművében. Persze, az acélmű elnevezés is a múlté már, hiszen e néven már csak a bennfentesek titulálják a kohászat évtizeddel ezelőtt 19 mil.liárd forintért megépült — akkor és azóta is legkorszerűbb — egységét. Itt és most az új név: Nyersvas- és acélgyártó Kft. Szalma István, mint termelési igazgatóhelyettes. Munkaruhában, nyakkendő nélkül és logikusan érvelve: — A kenyerünkről, megélhetésünkről volt és van szó. Tudomásul kellett venni, egy nagy vertikuméi gyár — pláne kohászat — hatékonyan gazdálkodni csak úgy tud, képes —, ha termelőegységei önállóságot élveznek. Saját maguk döntenek arról, mit érdemes gyártaniuk, mennyi emberrel, milyen árért kínálják terméküket, mire lehet; azt mondani: ezt nem csináljuk tovább, ez nem éri meg. Lehet, bár ennek nem jártam utána, az ország egyik legnagyobb létszámmal prosperáló kft.-je vagyunk, több, mint kétezren dolgozunk itt, és most már az export-import tevékenységet kivéve mindenben önállóan döntünk. És hát valóban nem túlzás az, ha ennek köszönhetjük jelenleg is létezésünket is, és hát ez a jövő, sőt, ha még tovább léphetnénk... De egyelőre még így vagyunk, így dolgozunk, és — így élünk ... * Kétségtelen: darabokra szaggatódott a volt Lenin Kohászati Művek. Tizennyolc kft. alkot egy részvénytársaságot, a cég a Dimag Rt. — Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága — nevet viseli. És az is kétségtelen: a diósgyőri vas és acél Fazola óta híres, nem Lenin neve tette azzá. Most, itt azon tüsténkednek a kohászok — nehezen és egyre nehezebben —: a régi fény újból tündököljék. Vagy legalábbis ne fakulják tovább. Maradjunk itt az acélműben, ahol összesen három kft. funkcionál, a már említett nyersvas- és acélgyártókkal együtt. Szalma István mondja ismételten: — Amit mi mívelünk, meglehetősen bonyolult, összetett termelési folyamat része. Végezetül a kohászat szíve. Nyersvas-gyár- tás, konverteres acélgyártás, öntecs öntés, elektroacél-gyártás. „Miénk” a még megmaradt egyetlen kohó, az LD konverter, az elektrokemence. Amióta új szervezeti felállásban ténykedünk, mindenért fizetünk, és mindenért fizetnek nekünk. Most tudjuk, érezzük: mennyibe kerül az energia, az alapanyag, és mit ér igazán az, amit előállítunk.’ A régi, elkoptatott, közhellyé vált jelmondatot tán így is lehetne fogalmazni: miénk a gyár, mi dolgozunk itt, csakis rajtunk múlik, hogy ezzel az önállósággal miképp tudunk élni. Persze ebben azért van egy kis bökkenő: a magyar gazdaságot sújtó fizetésképtelenség, sorban állás bennünket is érzékenyen érint. Tartozunk, és nekünk A részlegvezető, Galambos Béla: Menekülünk előre, a jövőnk felé ... is tartoznak. És ez az összeg mindkét oldalon százmilliókra rúg ... * \ A kívülről jövő vajmi keveset, sőt, semmit nem vesz észre azon, hogy az acélmű jogosítványa már nemcsak arra vonatkozik: „robotoljatok, aztán a többivel ne törődjetek”, itt, mindennel törődni kell. Ám ezt csak azok tudják, érzékelik, akik a nap harmadát — tán többet is —, a félhomályos, izzó acéltól vöröslő csarnokban töltik. Horász Lajos operátor szavai: — Mások, szigorúbbak lettek a követelmények, hogy csak azt említsem: háromszori igazolatlan hiányzás után az ember veheti a munkakönyvét. Korábban elnézték még a hatot is. És nincs pazarlás, a takarékosság zsebünket „duzzasztja”. Érdekünk a minél hatékonyabb termelés, és ez nemcsak szózat... Húszszázalékos bérfejlesztést kaptunk, és bár az inflációhoz képest ez igazán nem sok — ott vagyunk, ahol a part szakad —, de ha maradunk LKM, még ennyi sincs ... * Még egy mondat, egy jelszó a régi időkből: „Egy a cél. a jó acél!” Helyénvaló ez manapság is, ámbátor ebben a kft.-ben kiegészítik azzal: kevesebb, de valóban jobb, minőségi acél kell. — Minimális, félszáz millió forint körüli nyereségre törekszünk — magyarázza Szalma István. — Igen kemény feladatot ró ez ránk, lehet, csökkentenünk kell a létszámot, a gépipar rubel-export kiesése miatt kevesebb a megrendelésünk, de ha pontosan, jó minőségben termelünk és szállítunk, nos, van jövőnk. És lesz jövőnk. Kenyerünk... Nem, szerencsére nem vagyunk a vas és acél országa, de vas és acél nélkül nem lehet meg az ország. És ebben bízunk... (illésy—laczó)
