Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-23 / 94. szám

1990. április 23,, hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Vágónyúltermelés ­biztos jövedelem! A KONTAKT KISSZÖVETKEZET VA&ÓNYÜL-TERMELTETÉSRE KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL, 1090. ÉVBEN TERMELTETÉSRE BIZTOSÍT: szaporításra alkalmas növendéket, ketrecet, Blletőládát, itatószelepet, itatócsövet A velünk kötött szerződés alapján, a termelőhely szerinti hitelintézetnél hitel igényelhető, 2—5 éves lejáratra A hite! ketrecre, tartozékaira, tápvásarlásra és ólépítésre használható fel. Akiknek munkahelye, munkaviszonya megszűnt, újrakezdési hitelt igényelhetnek hosszú lejáratra, kedvező feltételekkel. Személyesen, minden kedden 9—14 óráig tájékoztatásra, szerződéskötésre állunk a kistermelők rendelkezésére Budapest XI., Törökugrató u. 7. (Gazdaréti lakótelep) ÉRDEKLŐDÉSRE TÁJÉKOZTATÓT KÜLDÜNK Érdeklődni lehet: levélben, 2071 Páty, Hősök tere 2. Telefon: 173-6931 Pályázati felhívás igazgatói munkakör A MISKOLCI KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT VÁLLALATI TANACSA PÁLYÁZATOT HIRDET az 1990. május 31-ével megüresedő IGAZGATÓI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE Az igazgatót a vállalati tanács 5 évre választja meg A vállalat „B” kategóriájú A VÄLLALAT Fő TEVÉKENYSÉGE: útépítéssel és ezzel összefüggő közmű- és műtárgy- építési kivitelezési munkák végzése AZ IGAZGATÓ LEGFONTOSABB FELADATAI: a vállalat működőképességének és hatékony gazdálkodásának megteremtése A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: szakirányú egyetemi végzettség, 5 év vezetői gyakorlat, 50 év alatti életkor, erkölcsi bizonyítvány A PÄLYAZAT TARTALMAZZA: a pályázók szakmai életútját is magában foglaló, részletes önéletrajzát, éves jövedelmének megnevezését, a vállalat vezetésére vonatkozó elképzeléseinek rövid leírását A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást a vállalati tanács elnöke, Baranyi Sándor ad Címe: Miskolc, Győri kapu 23. sz. Telefon: 46/38-181 A pályázatokat bizalmasan kezeljük A pályázatokat 1990. május 15-ig kérjük az alábbi címre benyújtani: MISKOLCI KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÄLLALAT, Baranyi Sándor vt-elnök, 3531 Miskolc, Győri kapu 23. A borítékra írják rá: „PÄLYÄZAT” Pénzügyi rendszereinek számítógépes megoldása a MÉRLEG, LIKVID, ANYAG, ÄLLÖ, FOGYÓ, SZAMLA, BRÜNETT programrendszerekkel Kérésére díjtalan bemutatót tartunk a telephelyén. Szükség esetén számítógép eladása, lízingelése. RUTIN Számítástechnikai Kft. Nyíregyháza, Legyező út 22. Tel.: 42-15-611/111. Vas László Miskolc, Lokomotív út 8. Tel.: 46-35-403 Ezeket a képeket látva, bizonyosan úgy véli a szem­lélő, valamely múzeumban élik tovább életüket a tár­gyak. Nos, a látszat most ^lapo­san megtréfál bennünket. Nagyon is mai intézmény­ben találkoztunk szőttessel, fával. Prügyön, a Móricz Zsig­mond nevét viselő általános iskola folyosóin, gyerekek gyűjtéséből származnak a szülők és a nagyszülők ké­szítette tárgyak, használati eszközök. Nagy dolog ez: a gyerek­nek tudnia keli, honnan való és hol éli meghatározó éve­it... Fotó: Fojtán László Testvérvárosi szerződés — biztató táviatokkal Geisenheim városát sokáig kellene a térképen keres­nünk, mire megtalálnánk, hiszen eddig nem sokat hal­lottunk róla. S az ottlakók is bizonyára így járnának sok magyarországi település­sel, köztük Szerenccsel is. S lám a két város vezetői — a lakosság támogatását is maguk mögött tudva — május 31-én a szerencsi Népházbán aláírják azt a testvérvárosi szerződést, amellyel távlatok nyílnak nemcsak e két hely, hanem a két ország kapcsolatában is. E tényt már korábban hírül adtuk. Érdemes azon­ban rá visszatérni, hiszen a közelmúltban itt járt NSZK- beli vendégekkel folytatott beszélgetés jól tükrözi, mi a véleményük az ottaniaknak hazánkról. — Hogyan talált egymásra ez a két város, mikor soká­ig talán azt Sem tudták, hogy létezik a másik? — Tokaj NSZK-beli test­vérvárosa nekünk szomszé­dunk. — Válaszolja Reiner Klein, .Geisenheim városá­nak polgármestere, aki a kezdetektől támogatója az ügyinek. — Megyénk polgár- mestere ajánlotta nekünk, hogy mivel Tokaj és Sze­rencs is szomszédok, társít­suk e két nevet, örültünk az ajánlatnak, mert már rég­óta kerestük a szoros kap­csolat lehetőségét Magyar- országgal. Ezután levélben kerestük meg Magda Gábor urat, a tanácselnököt, s né­hány levélváltás után már a személyes ismeretségre is lehetőség nyílt, hiszen meg­hívást kaptunk a városba. Tavaly november 26-án ter­jesztettem elő a testvérvá­ros kérdését, s a helyi ön- kormányzati szerv egyhangú­lag elfogadta. Mindebben természetesen igen komoly szerepet játszottak az el­múlt másfél-két évben lezaj­lott kelet-európai változá­sok. E politikai folyamatban Magyarország igen jelentős szerepet tölt be. Semmiképp nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az akkori kormány tavaly nyár végén zöld utat nyitott az NDK- beli áttelepülőknek. Ennek döntő szerepe volt a nehéz­ségek leküzdésében. • De a múltból is vannak emlékeink. Megdöbbenéssel hallgattuk 1956-ban a Sza­bad Európa Rádió jelentése­it Magyarországról. Ezek az adások kitörölhetetlen nyomot hagytak bennünk, s biztosították a szükséges emberi hidat. — Én már tanár voltam abban az időben — vette át a szót Kari Fladung, az ön- kormányzati testület elöljá­rója, a járási iskolaszék el­nöke —, s egy csoport ma­gyar kivándorló diák érke­zett hozzánk, akik már ná­lunk érettségiztek le. Sokan ott maradtak, s most is él egy kis magyar kolónia a városban. Ez a közös lét nagyban hozzájárul a fenn­álló nyelvi nehézségek le­küzdéséhez. Itt-tartózkodá- sunk rövid ideje alatt is sok emberi, kulturális, tör­ténelmi hasonlóságot tapasz­taltunk. A közös jövő bizto­sított. — Miként képzelik ezt a közös jövőt? — Több üzem vezetőjével találkoztunk. — A szó is­mét Klein úré. — Ügy talál­juk, hogy a mi városunkban levő üzemekkel szoros kap­csolatot alakíthatnak ki a szőlőtermelésen és a kézmű­iparon keresztül. A nyomda­gépek és más ipari berende­zések előállítása is közös nevezőként szolgálhat. Mivel a bor mindkét település éle­tében fontos szerepet játszik, a termelőknek találkozókat szervezhetünk. Az októberi kézműipari vásárunkra pe­dig már meghívtuk magyar ismerőseinket. S mivel a jö­vő a fiataloké, rájuk is gon­doltunk. A hasonló jellegű iskolák diákjai a létrehozan­dó cserekapcsolat során is­merkedhetnék meg egymás országával, a nyelvvel. Ezek csak a legfontosabb példák, még sok más tervünk is megvalósításra vár. — Önök mégiscsak egy teljésen ismeretlen várossal léptek kapcsolatra. Hogyan felelt meg a valós Szerencs az elképzeltnek? — Valóban, a város nevét először megyénk polgármes­terétől hallottuk, s látogatá­sunkig csak a Magda úr ál­tal küldött levelekből és prospektusokból ismertük. Közös jövőnket tervezgetve azonban az ország érdeklő­désünk középpontjába került, s elméletileg — gazdasági, történelmi téren — fölké­szültünk az ismerkedésre. E kevés információ birtokában is bizalommal jöttünk, s egyáltalán nem csalódtunk Sőt, a tapasztaltak fölül­múlták a várakozást, egy dinamikusain fejlődő várost ismerhettünk meg. S most saját magam is tapasztaltam a magyar vendégszeretetet, amiről eddig csak hallhat­tam. Szeretnénk mindezt ott­hon mi is viszonozni. — Itt ülnek körünkben a Kereszténydemokrata, a Szo­ciáldemokrata, a Szabadde­mokrata és a Zöld Párt kép­viselői. Mi a véleményük a hasonló magyarországi pár­tokról? A kérdésre mindannyiuk nevében Fladung úr felelt: — Találkozásunk a ma­gyarországi pártok képvise­lőivel igen rövid volt. A köl­csönös bemutatkozáson kívül másra nem is jutott idő, de mindenképpen sort kerítünk majd mélyebb eszmecserék­re. Így is igen nagy hatást gyakorolt rám az a kijelen­tés, hogy még meg kell ta­nulni az igazság elmondását. S mivel történelemtanár va­gyok, azt a mondatot sem fe- íejhetem, hogy „a történel­münket át kell írni!” Egy viszont biztos. Tavaly no­vemberben Moszkvában jár­tam. Az ottani tapasztalata­immal összevetve nyugodtan mondhatom: Magyarországon már a szabadság szele fúj. S reméljük, hogy a szelet csak a mesében lehet meg­kötözni. (csörnök) A második fogási ott«, ka­nalazta. Akkor valahonnan, belülről és mélyből elkapta a nagy gyengeség, ami a torkán át akart hírt adni magáról. Szeméből folyt ki az érzés szorítása. A könnyeket szégyellt# volna itt, a betegágyban. így, valami leírhatötlon hang- szakodoxattság bugyborékolt csak elő az üres térbe, A nővér, veszélyt szimatolva, azonnal ott termett az ágyá­nál, de szinte szégyenlősen fordult félre; vonult vissza. S hogy percek múltán sem szűnt a sírásnak indult lo- roknyőszörgés, kiment a he­lyiségből. Magára hagyta az intenzív osztály egyetlen ápoltját. Most már nekigördülhettek a könnyek. Vissza sem lehe- tett volna tartani a meleg cseppeket. A délelőtt percet, mozdulatai, otthonosságai csapolták meg érzéseit. Most mór világosan tudta mozdul* hatatlanságának, ágyhoz kö­töttségének okát: megsejtet­te elmúlósót-Holálót. Csak- hogy élt, és érzett, meg gon­11 Hl dolkodott, Fel tudta fogni egész valójával, hogy ózzál a rossz mozdulattal, amely- lyel kizárta magát az épek világából - azzal a sze­rencsétlen-dacos mozdulattól bezárta önmagát saját tes­tének megmaradt ketrecébe. Nem maszatolta széf ar­cán a könnyeit Hiszen azok­nak élményük van. Éppen ez a mai délelőtt, A két szol- gálatos nővér, talán többet megengedve magának, mint amit az intenzív osztályok szabályzata keményen előír, - o két nővér úgy tett mint­ha nem beteggel lenne dol­ga. S ő nem is volt beteg. Csak tehetetlen. Mozdulattá, nul, hanyatt feküdt az ágy­ban, A rövid hajú, filigrán alkatú nővér takarítani kez­dett. Számára érthetetlen dolgokat - amik tiszták vol­tak - „pucolt” tisztára. A másik nővér, hosszú barna hajú, iskolát alig-elhogyotl töltött galamb kislány se­gédkezett, s bekapcsolta o tévét. - legyen a betegnek valami szórakozása, A két csodálatoson fiatal, egyenként szép és csinos nő­vér tette-vette a deistát A televízióban népszerű mese­film figurái eievenkedtek, o nővérek olykor hangos mo­sollyal kísérték a jeleneteket. O feküdt mozdulhatatio- nul, és érezte, hogy kezd valahol benn zsibongani a nagy érzés. A mindig vágyott meleg otthon varázslatos ha- tósa-gyögyitáso. Elképzelte: nem is itt fekszik, .otthon van; ax a filigrán a felesé­ge, a barna hosszú hajú, töl­tött galamb a leánya, smost ünnep van, takarítanak, szé­pükéinek a környezetben. S mindjárt párolog az asztalon o meleg ebéd. A kijózanodást az ebéd hozta meg. A tévé már üre­sen és élettelenül vibrált, s csak az egyik nővért látta, amint leteszi a kétfogásos ebédet oz ágyára. Feltá­masztotta párnáját, megkér­dezte, segítsen-e az étkezés­ben. Megköszönte, nem kérte. A levest megette, hozzá­látott a második fogáshoz. A barna hosszú hajú nővé: ült vele szemben, vigyázva az intenzív szoba egyetlen ápoltjára. S akkor valahon­nan, belülről és mélyből el­kapta o nagy gyengeség, ami a torkán akart hirt ad­ni magáról. Szeméből folyt ki az érzés szorítása, A nővér, veszélyt szimatol­va, azonnal ott termett.., szinte szégyenlősen fordult féfre ... mogóra hagyta az intenzív osztály egyetlen ápoltját... Most máf nekigördülhet­tek a könnyek,.,: „Feltá­madtam, jaj, feltámad* iám“... (t, n. j.) Ét-emlékek a fiatalság „fali"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom