Észak-Magyarország, 1990. április (46. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-20 / 92. szám

£7

XLVI. évfolyam, 92. sióm 1990. április 20. Péntek

Ára: 4,30 Ft

POLITIKAI NAPILAP

A magyar nyelv hetén

Minek nevezzelek?

Hogy valaki a keresztseg- ben a Csongor, a Rudolf, vagy éppen, a Tivadar nevet kapja, az leginkább a szülői-: ízlésétől, a család, vagy a nagyobb közösség szokásaitól függ. Aztán szegény gyermek vagy megbarátkozik a -nevével, vagy élete végéig szidhatja a szüleit. Természetesen ö elhatározza, hogy sa .iát gyermekének szép nevel választ, s ezután már az o szülötte vagy megbarátkozik a nevével, vagy úgy jár, mint az édesapja. Hogy miért született annyi Miklós a két világháború között, vagy miért kapta egy-egy faluban a földesül* nevét minden fiúgyermek, nem nehéz kitalálni. Nemcsak a közszavaink gyarapodása és pusztulása, de a névadás divatjának változása is követi a társadalomiban végbemenő változásokat. A múlt században nagyon sokan megváltoztatták vezetéknevüket ,is. elhagyva a nemesi származásra utaló ipszilonokat, a Horváth, Balogh, Vargha típusú nevekből kihagyták a néma h-kat. De a településnevek alakulása is hűen tükrözi a történelem változásait. Napjainkban egyre több szó esik az utcák, közterületek elnevezéséről, ..visszakeresztelé- séről”. Hiába használják évtizedek óta hivatalosan az új utcaneveket, falvainkban -még

mindig az Alvégre, az Üj- sorra vagy a Szugba mennek. Olyán ez, mi-nt a kvarcóránk. Hiába mutatja: Iti óra 45 perc, mondani — reméljük, még sokáig — háromnegyed hetet fogunk. A rossz emlékű, a magyar fülnek szokatlan utcanevek megváltoztatása indokolt. De nem szabad átesnünk a ló másik oldalára. Vigyázni kell az átkeresztelésekkel. Ha a közösség már megszokta és nem tapad a szóhoz dicstelen jelentés, nem szabad megváltoztatni az utcák, terek nevét. Többek között erre is figyelmeztette hallgatóságát Lőrincze Lajos, a magyar nyelv hetének Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei megnyitóján.

Tegnap délután a református egyházkerület miskolci székházéban dr. Szabadfalvi József, megyei múze- umigazgaitó nyi-totta meg a május 10-ig tartó rendezvénysorozatot. Majd Lőrincze tanár úr A reformkor nyelvétől reformjaink nyelvéig címmel tartott előadást. Ma a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban, a Szerencsi Cukorgyárban, a tokaji gimnáziumban és a sárospataki Petőfi Sándor Általános Iskolában folytatódnak a magyar nyelv hetének rendezvényei.

<fg)

Fogynak a jelzők

A

z ember nemcsak háztartását, családi költségvetését kényszerül átrendezni, hanem szókép-gyüjteményét, fogalomrendszerét is. Nagy úr a megszokás, de szoknunk kell az újat, felejtenünk kell a régit. Gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki rájött arra a hiányra, amelyet a jelzők fogyása okozott. Mert voltak olyan definíciók, például a művészetben, hogy szocialista realizmus. Aztán beszéltünk szocialista demokráciáról, szocialista tervgazdálkodásról és szocialista piacról. A gazdaságban a keresleti-kínálati viszonyokat meghatározó, árakat is alakító értéktörvényt (a legklasszikusabb és máig cáfolhatatlan marxi tételt) a jelzővel illetett közép-keleti országban kezdetben tagadták, aztán újra, de mindenképpen másként értékelték.

A jelzők fogyása arra figyelmeztet, s a kor változása is arra int, hogy a realizmus, a piac, a demokrácia cicoma nélkül az, ami. Az alapvető természeti, gazdasági, társadalmi törvények nem ismernek országhatárt, nem tűrik a voluntarizmust, s leszakadnak róluk a ráaggatott sallangok, mint bojt a kardról. Igaz ugyan, hogy a Szovjetunióban megpróbálták visszafordítani a folyókat. De ez éppen úgy nem jött össze, mint az a terv, hogy hazánk a vas és acél országa legyen. Kudarcba fulladtak a gyapottal folytatott kísérleteink is, s az is kiderült, hogy a hagyományokra, felkészültségre, műszaki kultúrára fity- tyet hányó KGST-szakosodás ballépése volt, hogy bolgárok gyártsanak rádiót, a románok autót, a csehek fegyvereket, a kínaiak atlétatrikót, a lengyelek televíziós képcsövet. A példák sora hosszú, s a jó- és rosszfajta lobbizás szükebb hazánkat sem kerülte el. Azt hittük, hogy „modern" lakótelep épül az Avason. Tekintsünk el a jelzőtől, mert a panel ma már hivatalosan sem számit korszerűnek. Van két szocialista városunk is. A jelzőt az utóbbi évek politikai változásai húzták át, az urbánussá- got pedig a napi tapasztalat kérdőjelezi meg. Az ilyenolyan címmel illetett kereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás nem győzi bérbe adni, vagy eladni üzleteit, mert bizony a „tudományos alapon" megszervezett rendszerről kiderült, hogy nem életképes.

A múltat be kell vallani, a fölösleges jelzőket el kell hagyni ahhoz, hogy változtassunk, változzunk, s egy új ország épüljön tévedéseink, mártírjaink, hőseink és bűnöseink csonthalma fölé. . . Bontjuk, felejtjük a régit. A fiatal lakásra gyűjt, a felnőtt kötvényt vesz, vagy osztrák lottót, a nyugdíjas örül, ha villanyszámlára és csirkefar- hátra futja. Az első demokratikus választás (istenem, még egy jelző!) második fordulóján a választópolgárok fele sem vett részt, s a korábban zarándokhelyként ismert és tisztelt szobrainkat, emlékműveinket a józan észre apellálva kell mentegetnünk és mentenünk. A szép beszédre termett száj ma inkább panaszra görbül. Más füllel figyelünk a másfajta szónoklatokra. És beszédben, megajánlásban nincs hiány. Sok a szó, de fogynak a jelzők. Ez jelenthet garanciát arra, hogy valamit megmentünk és megőrzünk. Magunkra gondoltam. Jobbik magunkra.

Brackó István

Megcsappant a vásárlási kedv

A húsvéti fölvásárlás bi- § zony megcsappantotta az eladási és a vásárlási kedvet is. A nagy ünnepi forgalomhoz iképest szinte .kiürültek hétközien a standok. Remélhetőleg a hét ivégére vi&z- szatér a megszokott áru- mennyiség. A hal azért nem tűnt el egy pillanatra sem. A Vasgyárban a ponty 95, a busa 45 forintba kerül. A

Búza t.eren már megjelent a hazai, fólia alatt nevelkedett földieper: kilója 400 forint. Az új .kelkáposzta .kilójáért 100, a friss sárgarépa csomójáért 20 forintot .kérnek.

(Folytatás a 2. oldalon)

Piaci jelentés

»8

«8

n

Tegnap Sátoraljaújhelyen;

megnyílt a Kertész-Barkács <

I

Kasáruház, a Zöldért Vál-1 lala't 700. sz. áruházának fi-1| óküzlete.

ff

A viszonylag kis kiszolgá- i ló helyiséggel, de nagy rak- j§ tárral rendelkező üzletben ff ezerféle áruval találkoztunk. 1 Láttunk bio-(burgonyát, kü-1| lönleges vetőmagvakat, ásót, ff kapát, szivattyút, fűnyírógé- |f pet és így tovább. Ennek a §| fiókboltnák a működtetése, § ellátása döntő mértékben a 1 Miskolci Kertészeti Áruház- ff ból valósul meg. Ennek elő- . nye, hogy a nagyáruházhoz || hasonló színvonalú ellátást tudnak biztosítani, így a ve- if vöknek nem kell Mtskolora

badjégyet. az MKV-tól, ingyenjegyet Pestiig a MÄV- tó'l, pénzt az MDF-től, húsvéti nyutet a csokigyártól, buszt a Lenlnvárosi Volántól. De segített a honvédség, a gyermekváros, a Karács és a Petőfi Kollégium, az MlHSZ, a városi úttörőelnökség. Ingyen voltunk színházban. s volt mozijegyünk, illetve belépőnk a barlang- fürdőbe, de erre már nem futotta az időnkből. Az ajándékokból még az úticsomag- ba is jut. Már elállt az eső, ha megjönnek, átadjuk nekik a gyerekek által gyűjtött könyveket. Mesésik ön y veket kapnak, ,azt szabad. Azt nem veszik el a vámnál. Utána jöhet a vacsora és a díszkő.

A diszkó. Nem igazán az ő műfajuk, a hangfalakat „belövő” fiúk mondják - ezt. A vendégek csárdást és ke- ningőt tanultaik. A hangerőt, a zenét, a mozgást .is szökni kell. Egyébként is mások, mint vendéglátóik. Sotokal- soktoal csendesebbek. Miikor végre megérkeznék, ak.kor

(Folytatás a 2. oldalon)

Testvérként - vendégségben

A sürgetően csöngő telefon búcsúestére hívott. A tavaszi szünetben 30 erdélyi gyermek, s hét kísérőjük a miskolci 20-as iskola, illetve minit később kiderült, az egész város vendége volt. Nyárádiremete és íNyárád- köszvényes harminc legjobb tanulója töltött itt 9 napot. Elég későn döbbentünk rá, hogy e két település közvetlenül Marosvásárhely .szomszédságában fekszik, is e felismerés után valami furcsa szorongás vesz erőt rajtunk. Mégis, alig varjúik már ,a találkozást. Pedig időnk bőven van: a kiadós eső miatt nem tudnak elindulni — ingyenes — tapolcai .szállásukról. Nemhogy ernyő, esőkabát, sokuknál még kabát sincs. De a váraKertész-Barkács Kisáruház Újhelyen

utazniuk, ha kertészeti tor- . mékeket akarnak vásárolni. Az üzlet évi forgalmát 10— 12 millió forintban tervezik.

kozás sem telik tétlenül, addig a vendéglátókat kérdezzük.

Beszélgetőtársam megkér, „felejtsem” el a nevét. Hogy ő ül itt most velem szemben, szinte véletlen. Semmivel sem tett többet, mint mások a tanári karból, diákjaik és a szülők közül.

— A decemberi forradalom után vettük fel a kapcsolatot erdélyi barátainkkal. Először arról volt szó. hogy nyáron látjuk őket vendégül, aztán egyszer csak jött a távirat: 11-én érkezünk. Alig több. mint egy napunk volt a szervezésre. Körbetelefonáltuk a várost, s csodálatos érzés volt. hogy mindenki az első szóra segített. amivel csak tudott. Ennivalót kaptunk a Tejipartól és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattól, sza,,Mindenki az első szóra segített"