Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mátyás az igazságos Ötszáz évvel ezelőtt, 1490. április 6-án halt meg Bécsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás. A tö­rökverő Hunyadi János kormányzó és Szi­lágyi Erzsébet fia 1443-ban Kolozsvárott született. Apja még 1456-ban, nándorfehér­vári győzelme után elhunyt, bátyját, Lász­lót 1457-ben V. László király kivégeztette, a 14 éves Mátyást fogságra vetette. A ki­rály halála után 11498. január 24-én a ma­gyar országgyűlés királlyá választotta az akkor prágai fogságában tartózkodó. 25 éves Mátyást. Az új király előtt szinte megoldhatatlan feladatok álltak. Az Albert király (1438— 1439) halála utáni belső harcokban felbom­lott a rend, a királyi birtokok nagy része magánkézre került, külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Ko­ronát, Sopron városát, több nyugat-ma­gyarországi várat Albert özvegye annak idején elzálogosította Ilii. iFrigyes császár­nak, aki V. László rokonaként igényt tar­tott a trónra is. A Felvidék nagy részén cseh huszita zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, és nem ismerték el Mátyás királyságát. Időközben a törökök kihever­ték a nándorfehérvári csatavesztést, és új­ra folytatni akarták északi hódításaikat. A huszita és a török veszély számos nagyhatalmú magyar urat a királyi poli­tika támogatására késztetett. Mátyás mel­lett foglalt állást a pápa és a magyar püs­pöki kar is. így lassan sikerült helyreállí­tani a rendet és a királyi hatalmat. Má­tyás 1459-ben leverte' azokat a nagybirto­kosokat, akik vele szemben Jill. Frigyes császárt választották meg. Hosszas harcok után 1462-ben kiegyezett Jan Zsiskával, a felvidéki cseh zsoldosok vezetőjével is. A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a török ibaUkán-i térnyeré­sét. 1459-ben III. Mehmed szultán Szerbiát, 1463-ban Boszniát foglalta el. Mátyás azon­ban — a török főerő elvonulása után — 1463. őszén vissza tudta foglalni Bosznia északi részét, és az ottani várakat. Mátyás pontosan látta, hogy Magyarország katonai ereje arra alkalmatlan, hogy a szultáni fő­erővel hosszabb ideig szembe tudjon száll­ni (ill. Mehmed évi bevétele több, mint kétszerese volt a Mátyás alatt megnövelt pénzügyigazgatási szervezetet hozott létre, ami megakadályozta a királyi bevételek szétforgácsolódását. Bevételei alapján az 1458. óta — a külső és belső veszélyek el­hárítására — az országgyűlések által rend­szeresen megszavazott rendkívüli, gyakran évente kétszer is beszedett adó képezte. Ez a jobbágyságot sújtotta: egy jobbágygazda­ság („porta”) egy aranyforint adót fizetett, ami ötszöröse volt a rendes adónak. (Egy ökör két forintba került.) A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy állandó hadsereg felállítását, amit viszont foglalkoztatni kel­lett. A pápa és a császár kérésére 1468-ban háborút indított a huszita cseh király, Pod- jebrád György ellen. Elfoglalta Morvaor­szágot, Sziléziát és Lausitzot, sőt a cseh királyi címet is felvette, a cseh háborút végül az 1479-ben ratifikált olmützi béke zárta le. Mátyás megtartotta hódításait és a cseh királyi címet. A császárral is meg­romlott a viszony. 1485-ben Mátyás elfog­lalta Bécset, majd az egész Alsó-Ausztriát, és felvette az osztrák hercegi címet. Ezzel — kisebb területen — létrejött a későbbi Osztrák—Magyar Monarchia előképe, de magyar vezetéssel. Mátyás hatalmának ki- terjesztésével — feltehetően — a törökkel szemben esélyesebben ellenállható állaimra is gondolt. A magyar király azonban nem csupán katonai babérokra áhítozott, hanem jelen­tős kulturális központot hozott létre Ma­gyarországon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Közép-Európában először Má­tyás udvarában vert gyökeret. Egykori ne­velője, majd főkancellárja, Vitéz János ér­sek körül is humanista kör alakult. Vitéz unokaöccse volt Janus Pannonius pécsi püspök — különben királyi főkincstartó, szlavón bán stb. —, a XV. század legna- gyöbb látta nyelvű humanista 'költője. Ud­varának dolgozott a természettudós 'Regio­montanus. Létréhozott továbbá a király budai várban egy csodálatosan festett, kéz­iratokból álló nagykönyvtárat (Bibliotheca Corviniana). 1467-ben egyetem nyílik Po­zsonyban. A király építkezései — főként Budán és Visegrádon — részben reneszánsz jellegűek. Naszód Mátyás korából A király hajóhada selte a tüzérséget. Egy gá­lyára 300 lövészt hajóztak Mátyás király állandó had­seregének kiépítésekor nem feledkezett meg a vízen ér­kező törökökről. Folyami haderejét fokozatosan építet­te ki. A naszádosok létszá­mát először a török elől me­nekülő szerbekkel — a ma­gyarok rácoknak nevezték őket — gyarapította, naszá­dokat pedig a már régebben működő hajóépítő telepeken készíttetett. A hajóhad kiépítésének részleteiről keveset tudunk. Mátyás királynak a pápához 1475. november 3-án intézett levelében ez olvasható :„... s dunai hajóhad fölszerelésé­hez fogtam ...” A hajóhad kiépítését és felszerelését 1476 tavaszára fejezték ibe. Erről a folyami flottáról fennmaradt egy kimutatás a firenzei levéltárban, amely­nek alapján magunk előtt láthatjuk a hatalmas. 364 úszóegységből álló flottát. Közülük 16 nagyméretű, negyvennégy evezős gálya és 34 naszád, valamint számta­lan kiszolgáló és szállítóhajó, dereglye és más kisebb-na- gyobb csónak volt. Egy-egy gályán 4 százfon­tos ágyú (bombarda) képvi­be, akik közül kétszázan a kézi ágyú (pisside manuali), a többiek a szakállas ágyú (cerbottana) kezelői voltak. A gályákon a hajósokkal együtt hozzávetőleg 5850 em­ber szolgált. A naszádot 18 evezővel hajtották. Orrában egy negy­venfontos vasgolyót kirepítő ágyú állt. A naszádon, az evezőlegénységen kívül, még 18 puskás, vagy íjjas katona is elfért. A gályák és naszádok ágyúin kívül a hajóhadnak még a következő tüzérségi felszerelése volt: 8 nagymé­retű bombarda, ugyanennyi balliszté és 4 mozsár (ma­gasra vető nagy bombarda). továbbá 20, dézsa alakú óri­áságyú, amelynek 100 kilós gyújtóköveket lőittek ki. 'És ez még nem minden. Ugyan­is: .......Midőn a hajóhad parthoz közeledik — írja Szentkláray Jenő, a téma múlt századi jeles kutatója —, módjában áll az e célra hozott póznákkal, rudakkal és láncokkal két óra alatt olyan várat állítani fel, mely hét-nyolcezer harcosit foglal­hat magába, s a szárazföld felől az egész hajóhadat fe­dezi. E vár 40 bombardával, tarackokkal és csatakígyók­kal szerelhető fel. A víz fe­lől erősen felszerelt 16 hajó fedezi a hajóhadat...” Ezzel a felszereléssel a hadsereg átkelésének biztosítására az ellenséges parton erős hídfő­állást lehetett léltrehozni. Mátyás ilyen felkészülten indult el 1476-ban Szendrő alá, hogy ott Temesvár kör­nyékéről temérdek zsák­mánnyal és fogollyal érkező két szendrői béget, Alit és öccsét, Szkendert megbün­tesse. Az összecsapásban Szkender bég elesett, és a török hajóhad is megsemmi­sült. Mátyás fejedelmi díszhaj­tó t is építtetett, a Bucentau- rust. Bonfini elragadtatással ecseteli a hajó nagyságát, tá­gas, kazettás mennyezetű he­lyiségeit, ebédlőjét, hálóter­mét. női lakosztályát. Amikor a nagy király Bécsben meghalt, holttestét díszesen felravatalozott ha­dihajó szállította Budára. A folyami gyászmenet 50 feke­te lepelbe burkolt hajóból állt. Csonkaréti Károly magyar királyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett törökellenes hadjáratokat. Fő célja az egyes végvárak védelme volt. Mátyás állította fel ugyanis azt a magyar végvárrendszert, amely Mohácsig megvéd­te az országot. Visszaszerezte a Szent Koronát és Sop­ront is a császártól. Igaz, ennek fejében el kellett ismernie a Habsburgok örökösödési jogát. Ez viszont lehetővé tette, hogy 1464- ben megkoronáztassa magát, és ezzel meg­erősítette legitimitását. A koronázás után kormányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és a bíróságok működését, és ami még fontosabb; egységes Joggal tartották kortársai Mátyást az ak­kori Európa egyik legnagyobb uralkodó­jának. i(Az egykorú francia diplomata, Phi­lippe de Commynes XII. Lajos francia, IV. Edward angol, Mátyás magyar királyt és U. Mehmed szultánt sorolta közéjük.) 1458-tól 1490-ig tartó uralkodása orszá­gunk fényes korszaka vélt. A keménykezű igazságos király alakja versekben, legen­dákban, a nép emlékezetében is tovább élt. Haditettei, a központi hatalmat megszi­lárdító ereje és kultúrateremtő cselekedetei történelmünk llegnagyöbbjai közé emelik. Dr. Kubinyi András Anekdoták a királyról Mátyás egyszer egy gonosz­tevőt halálra ítélt. Kegye­lemből azonban megengedte, hogy a halál nemét az elítélt válassza meg. A bűnös összetette a kezét: — Kegyelmes királyom, ha már megengedted, hogy a ha­lálom nemét magam válasz- szam meg, engedd meg azt is, hogy végelgyengülésben haljak meg! * A Hajdúság népe között ez az anekdota maradt meg Mátyás királyról: A király egyszer, jártában- keltében találkozott egy öreg favágóval. Beszédbe elegyed­ve vele, megkérdezte tőle, mennyi a napi keresete? — Négy garas — felelte a favágó. A király elcsodálkozott: hogy lehet annyiból megél­ni? Az öreg azt válaszolta: Egyik garason ételt-italt iieszek, Egyet interesre jó kézbe leteszek. Eggyel fizetgetem régi adósságom. Negyedik garasom mindig sárba hányom. Mivel a király nemigen értette a dolgot, a favágó megmagyarázta: egy garast eleségre költ, egyet a fiának ad, eggyel az elagott szülőit segíti, egyet meg a nagylá­nyára költ. Mátyás király egyszer meglátogatta az egyik töm- löcöt. Néhány rabot maga elé sorakoztatott, és megkér­dezte őket, hogy miért ke­rültek börtönbe. A foglyok persze szépítgették a dolgu­kat, és egyik sem vallotta magát bűnösnek. Feleletük­ből kitűnt, hogy valameny- nyien „ártatlanul” szenved­nek. Végre a cigányhoz for­dult: — Hát te, miért vagy itt? — Birkát loptam, felséges uram. Erre a király így szólt a fogházf elügy élőhöz: — Bocsássa rögtön szaba­don ezt a gazembert! Még utóbb elrontja ezt a sok ár­tatlan, becsületes embert! * Mátyás király egyszer éj­nek idején Tétényen utazott át. Az úton malomkő hevert, a kocsi kereke beleütődött, és eltörött. A király nagyon megharagudott, maga elé hí­vatta a falu elöljáróit, s azt mondta nekik: — Mivel hagytátok a ma­lomkövet az úton heverni, az lesz a büntetésiek, hogy mire harmadnap visszajö­vök, a malomkövet megnytíz- zátok. Az elöljárók törték a fe­jüket, hogy mitévők legye­nek, de nem jutott eszükbe semmi. Meghallotta ezt a bí­ró lánya, s azt mondta, bíz­zák csak rá, majd ő elinté­zi az ügyet. Mikor a király visszatért, és követelte, hogy mutassák meg neki,a megnyúzott ma­lomkövet, a lány így vála­szolt: — Hogyan kívánhatja fel­séged. hogy megnyúzzuk a malomkövet? Ha már az a kívánsága felségednek, elő­ször vétesse vérét! A királynak megtetszett az ötletes válasz, s nem büntet­te meg a tétényieket. A király és a művészetek Mátyás, a legendás hírű király, a kor élen járó szel­lemi áramlatának, a huma- n izmusnak Európa-szerte nagyra értékelt alakja volt. Kiemelkedően művelt, a re­neszánsz nagyjaihoz, a vele álladóan vetélkedő firenzei fejedelemhez, Lorenzo Me- dicihez -hasonlóan, aki Má­tyás halálakor megkönnyeb­bülten kiáltott fel: „Most már olcsóbbak lesznek a könyvek!” Mátyás király egyszer munkától fáradtan kikönyö­költ szobája ablakán. Egy­szer csak látja, hogy Markai az udvari bolondja, sietve közeledik. — Hová, hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal? — kiáltott le neki a király. — Téged akarlak megláto­gatni, komám! — Hadd el, nem lehet azt. — Nem? És miért nem? — Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába bejönni. — Hát akkor te hogyan jutottál be? * Amikor Mátyás király 1485-ben Bécs városát ostro­molta, a seregei nyugtalan­kodni kezdtek. — Sose búsuljatok! Van nekem a várban két hű szö­vetségesem, akik nemsokára a kezünkre játsszák Bécset — bíztatta őket a király. Amikor a katonák tudni akarták, kik lennének azok, Mátyás így folytatta: — Az egyiket Éhségnek, a másikat Lázadásnak hívják. Nem telt bele egy hét, s Becs — az övé lett. Gyűjtötte: Kiss György Mihály Udvarában a művészetek minden neme felvirágzott, de különösen büszke volt vi­lághírű könyvtárára, amely újjáépített palotájának a Dunára néző szárnyában he­lyezkedett el. Udvartartásá­nak reneszánsz uralkodóhoz méltó fényét leírták a tör­ténetírók, és a Budán meg­fordult követek, elsősorban az olasz Bonfíni, de szelle­méről tanúskodnak palotái­nak a törökdúlást átvészelt maradványai is. (Ezék rész­ben visegrádi nyaralójában a helyszínen, részben a Ma­gyar Nemzeti Galéria kőtá­rában és a Budapesti Törté­neti Múzeumban láthatók.) 1473 és 1490 között volt -legaktívabb az uralkodó, ek­kor erősödtek fel leginkább kulturális és politikai ambí­ciói. melyeket olasz felesége, a fejedelmi vérből származó Annagóniai Beatrix is teljes lelkesedéssel támogatott. Má­tyás ez időben gyűjtötte ma­ga köré a háladó irodalom és művészet kiváló képvise­lőit Európából. Palotái épí­tésére és berendezésére mű­vészeket és mesterembere­ket hozatott Itáliából. Udva­rában — igazi reneszánsz fejedelemhez méltóan — a kultúra minden ága virág­zott. Kincstára fényűző pom­pájától. amelyet Bonfini is csodálattal említ, már csak hírmondók maradtak. Igaz. ezek az európai ötvösség oly utói élhetetlen remekei, mint az esztergomi főszékesegy­ház színes zománcos. arany M át vá s - k á'-l vá r i ája. vagy a wienerneustadti Mát.vás-ser- leg. bőkezű ajándékainak e éviké. Azt is megírták, hogy es­küvője alkalmával három­ezernél több arany- és ezüst- edény díszítette pohárszé­keit. köztük több nagymére­tű díszedény is. Ő karolta fel először Itá- lián kívül a majolikakészí­töket, budai palotáinak pad­lózatát a faenzai Bettin! mű­hely mesterei készítették, Bár a török Mátyás ural­kodása egész időszakán át veszélyeztette déli határain­kat, a király az országos gondok közepette is tudott időt szakítani arra. hogy tu­dósaival könyvtártermében nagy disputákat rendezzen, és a külföldi követeknek la- komátat adjon zenét hall­gasson. vadászatokon vegyen részt, vagy olykor-olykor kedvenc tartózkodási helyé­re, a buda—szentlőrinci pá­los kolostoriba vonuljon visz- sza egy kis elmélkedésre. A halála óta eltelt pusztí­tó évszázadok megsemmisí­tették palotáit. a törökök el­rabolták kincseit, könyvtárá­nak híres köteteit széthord­ták, de szellemének ereje, fénye minden hozzá kapcso­lódó emléken átsüt. Még a kor divatjának megfelelően, arannyal átszőtt fejedelmi palástjai, ruhái, ,trónkánpit- ja is a vezető firenzei és velencei selyemszövő műhe­lyekből kerülték ki. és a leg­kiválóbb művészek tervez­ték. Hirtelen halála a legna­gyobb — évszázadokra kiha­tó — csapás volt, amely or­szágunkat a fenyegető török veszélyben érhette, öröksé­ge. a reneszánsz műveltség azonban mély gyökeret vert hazánkban. Az udvarához tartozó főurak, főpapok, Bá­thory Miklós, Vetési Albert, Ernüszt Zzigmond, Várad! Péter. Ippolito D’Este. majd Bakócz Tamás. Geréb László. Kinizsi Pál. Báthory István építkezései az egész ország­ban elterjesztették az új szellemet, melynek utóhatá­sai még á XVTT. század ele­jén isméitek, főleg a török­től meg nem szállt Erdély­ben. Brestyánszky Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom