Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

ÉSZAK 1l\ D IQ XLVI. évfolyam, 71. szám 1990. március 26. Hétfő Ára: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Felelősséggel, méltósággal - szabad választás 1990 Vasárnap reggel hat óra. A megye- székhely üzemeiben megkezdődött a délelőttös műszak, az éjszakások pedig kapunyitás után elindultak hazafelé. Utasokkal zsúfolt autóbuszok kanya­rodtak ki a gyárkapuk elől, és megtel­tek a város hossztengelyében futó vil­lamosok is. Hat óra. Megnyitották a közeli iskola, a nagyobb intézmények kapuit az elsőnek érkező választók előtt. Elérkezett a nap, a szabad vá­lasztások napja, amire hónapok óta ké­szülődtek a pártok, hogy megszerez­zék a megszerezhető legtöbb szavaza­tot képviselőjelöltjeik Parlamentbe jut­tatásához. Korszerű és nagyon hagyo­mányos eszközökkel is folyt a küzde­lem, néha igen harsányan, máskor át­gondoltan finom módszerekkel, ám már csak mindössze néhány plakát kései kiragasztása jelezte, elérkeztünk a finis­hez. Innentől már a választóé lett a fő­szerep. Főszereplő a több mint hétmil­lió magyar állampolgár, évtizedek után, amikor lelkiismerete, meggyőződése sze­rint vezethette a tollát az egyéni és a listás szavazólapon. Németh Miklós vezet a szerencsi kerületben AZ ELSŐ RÉSZEREDMÉNYEK SZERINT AZ MDF ÉS AZ SZDSZ DOBOGÓS HELYEN A megye 911 szavazókö­rében este hat órakor befe­jeződött a szavazás és a vá­lasztási bizottságok nyom­ban hozzáláttak az egyéni jelöltekre, valamint a pár­tokra leadott vaksok össze­számolásához, a jegyzőköny- (Folytatás a 3. oldalon) Valamivel nyolc óra előtt érkeztünk Encsre, ah 01 a gimnáaiuimlhoz közeli álta­lános iák ólába n a szavazás kezdete ótia harmincán já­rultak az urnához. Este ha­tig. 1216 választót vártak, ezék többsége a kora dél­előtti órákban meg is je­lenít. Szilágyi Mihály, a' vá­rosi tanács nyugdíjas és CZiátói Lásziló, a tanács ak­tív osztályvezetője szívesen újságolnia: ez a város egyik legnagyobb és legaktívabb körzete. Akfik nem tudtak jönni, azOk mozgó urnát kértek, és éppen úton van­nak a szavazaitszedő bizott­ság tagjai az idősekhez, be­tegekhez. Vékony arcú, szép, szőke lány nyitja meg a szavlazó- helyiség ajtaját: Török Ág­nes, az Encsi ÁFÉSZ fiatal cukrásza, aki a szüleivel ér­kezett. — A választásom ha­tározott, és akire a szava­zatomat adtam, attól azt vá­rom, hogy Parlamentbe ju­tásával a mostaniin ál jobb életkörülmények eléréséért szálljon harcba. A napom tanulással folytatom, levele­zőre járók, képezni szeret­ném magam, iáimig fiatal vá­gyók. Sietős házaspár érkezik, nem lehet kétség határo­zottság tik felől. — Otthon megbeszéltük, melyük párt programja von­zó a számiunkra — mondja Kovács László, akinek sza­vait felesége így egészíti ki: — Azt szeretnénk, hogy biztatóbb legyen a jövőnk. Ha sókat dolgozunk, annak legyen értelme. Most Gi- bálltra igyekszünk a szülők­höz, ott dolgozunk a kert­ben. Legfeljebb a férjem ki­szakít egy-két órát horgá­szásra, mert. pihenni is kell. * Tálilya határában egy húsz- hektáros barackosban százak ásnak, locsolnak, illetve ül­téinek, csemetét pótolnak, trágyát terítenek, tányéroz­zák a fiiatal fák tövét. Csí­pős szél söpör végig' a ha­táron, sodorva, magasba emelve a port és mindent, ami könnyű és száraz. Hi­degtől, böjti szelektől cser­zett, borostás arcú férfi mo­rog maga elé. — Választani? Majd vá­laszt más helyettem is. A többiek körbeveszik, indulatosak. „Menni kell, ez mindenkinek fontos.” Ezt mondja, csak másképpen Janó Ferenc is, aki a trak­torral vontatott tartály 1q- csolócsövét cipeli. — Nekünk ez az életünk, állandóan dolgozunk. Mű­szak után is, .a hét végén is. Ennyi erőfeszítésért nem ennyi fizetség jár, élni is kellene egy kicsit már .. . Jóképű fiatal férfi fűzi tovább a szót a körbeállók közül. — Mit mondjak én, akinek még saját fedél sincs Korán, négy órakor kelt vasárnap Herczeg Jánosné, a szerencsi mezőgazdaság: termelőszövetkezet gazdasá­gi vezetője, aki reggel a 3-as szavazókörben adta le a voksát, most pedig a szava­zatszedő bizottság vezetője­ként várja az 1358 szavazót, és makacsul bízik abban, hogy igen kevesen marad­nak távol. Fogadást kötne a hetven százalékra. Kilenc óra harminckor már csak­nem háromszázan leszavaz­tak. Ismerősök köszöntik innen is, onnan is. Pisák Zoltán és felesége az urnától távo­zóban megáll az ismerősök gyűrűjében néhány szóra. Mindketten a csokoládégyár dolgozói, a reggeli órákat a népes baromfiudvar körüli tennivalóikkal töltötték el. Hazatérve sem engedhetik el magukat és ez így megy napról napra. (Folytatás a 2. oldalon) a feje fölött, közel a har­minchoz, két gyerekkel. Ami­kor megélni is nehéz, ho­gyan gyűjtsünk lakásra, bú­torra? Mindent elvállalok, munka előtt és után sertést hizlalok, mert kell a pénz. Persze, hogy szavazok — közben cigarettára gyújt, gondolataiba merül. Lőtte Ferenc és felesége szavazatát gyermekük, Anett „adja le" Ózdon. Nemzetközi elismerés a megfenek A délután folyamán népes delegáció: a választásokra hazánkba érkezett nemzetkö­zi megfigyelő csoport ame­rikai, kanadai, portugál, bol­gár, román tagjai keresték fel a megyei választási bi­zottság miskolci főhadiszállá­sát. Mint elmondották: már a kora reggeli óráktól jár­ják a megye szavazó körze­teit, és kellemes benyomáso­kat szereztek. Tapasztalataik szerint a vidéki településeken, ahol megfordultak, mindenütt fegyelmet, rendet, a csoport amerikai tagjának megfogal­mazása szerint az ügyhöz méltó magatartást észleltek, mind a helyi választási bi­zottságok, mind a szavazó polgárok részéről. Ugyanezt a benyomásukat erősítették meg a Miskolcon délután szerzett tapasztalatok. Erre a találkozásra a megyei vá­lasztási bizottságon délután 4 órakor került sor, amikor is az elismerő szavak kifejezé­se után újabb miskolci kör­zetekbe indult a nemzetközi megfigyelő csoport. Elmon­dották még: tapasztalataik általános összegzésére nem vállalkozhatnak, de Budapest­re visszatérve, ahol a cso­portnak az ország más tája­in szemléző tagjaival talál­koznak és együttesen alakít­ják ki jelentésüket, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén települé­sein szerzett benyomások alapján a legkedvezőbb ké­pet tudják megrajzolni a me­gyéről, illetve az itt folyó választási munkáról. Megsemmisitették az ajánlócédulákat Az elmúlt hetekben számos olvasónk fordult hozzánk is azzal a kérdéssel, hogy mi lesz a jelöltekre előzetesen leadott ajánlócédulák sorsa? Mint azt a megyei választási bizottságon megtudtuk, a 13 választókerületből érkezett információk szerint a helyi választási bizottságok tagjai­nak jelenlétében tegnap a déli órákban mindenütt meg­semmisitették az ajánlócédu­lákat. Egy boldogabb jövő reményében adták le szavazatukat Pisákék Szerencsen. Műszak előtt érkezett Takács László, a Digép hőkezelője. Egy első választó: Török Agnes, az Encsi ÁFÉSZ fiatal cukrásza szavaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom