Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. március 3., szombat 'VrtÁJL is? József Attila: „A semmi ágán" §m -& i m i i 11 m m m Feiedy Gyula rajza WfflmmBmmmfflmfflmmm Egyházi krónika Magyar katolikusok a nagyvilágban A bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet közzétett adatai szerint az Egyesült Államokban és Kanadában élő több mint egymillió magyar kétharmada katolikus. Dél-Amerikában kb. 250 ezer, az NSZK-ban 24 ezer, Ausztriában 43 ezer, a Benelux-államókban 15 ezer, Svájcban 10 ezer. Olaszországban 1 ezer, Franciaországban 30 ezer, Skandináviában 10 ezer, Ausztráliában 15 ezer, Dél- Aíriikában 1 ezer magyar katolikus él. A VÄLSÄG ELLENÉRE Lengyelországban a 38 millió lakos 98 százaléka katolikus. A Köztársaság című kormánylap megállapítja. hogy a válság és a különböző elnyomó és visszaszorító intézkedéseik ellenére az elmúlt évben Lengyelországban 1958 új egyházi intézmény építése volt folyamatban: ebből 551 templom. Egy statisztikai felmérés szerint összesen 10 944 templom és 4287 kápolna áll a hitet gyakorló hívők rendelkezésére. EGYHÁZMEGYEI hatóságok Hazánkban 11 egyház- megyei hatóság fogja át és irányítja a magyar katolikus életet, az egyház plébániáit, intézményeit és létesítményeit. Székhelyei: Esztergom, Győr, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár. Szombathely, Vác, Veszprém, Kalocsa, Szeged és Eger. az egyház tömegkommunikációs szervei A katolikus egyház 5 jelentősebb újságot és folyóiratot ad ki rendszeresen: a Magyar Kurír, a Teológia, a Vigília és az Üj Ember cimű lapokat. A közelmúltban megjelent Űj Misszió, amely a miskolci Szent Anna plébánia kiadásában jelenik meg, országos terjesztésben ugyancsak népszerűségnek örvend. SZERZETESRENDEK Az Üj Ember Szerzetes- rendjeink címen egyház- és viliágtörténeti sorozatot közölt a Magyarországon működő és működött szerzetesrendekről. A sorozat egyértelmű, világos áttekintést ad a rendek keletkezéséről, működésükről, tagjainak elhivatottságáról, üldöztetéseikről, betiltásaikról és mindazon munkálkodásukról, ami egy demokratikus, kulturált társadalomban nélkülözhetetlen. (Érdemes volna e sorozatot megszerkeszteni és könyv alakjában megjelentetni. Több mint negy ven év múltán felbecsülhetetlen szolgálatot tenne az egyetemes magyar kultúrának és történetírásnak egyaránt.) névtar Megjelent az Esztergomi Főegyhézmegye 1989. évi névtára. A színvonalas kiadvány adatai szerint a főegyházmegye területén élő mintegy másfél millió lakosból közel egymillió katolikus. A plébániák száma 154, a papok létszáma 350, a papnövendékeké 45 fő. Magyarországon 7,2 millió a megkeresztelikedett katolikusok száma. (Wirth) Ugratom a Vöröskereszt két miskolci rezidensét: valljá- tok be, nem nagy szenzációt keltett marosvásárhelyi megjelenésünk. — Hát Magyarország bíboros érsekével nehéz lenne versenyeznünk, s Cseh Tamással ugyancsak — válaszolják. s egymás szájából kapkodva a szót emlékeztetnek, hogy mennyire örültek nekünk Szatmárnémetiben, meg Kolozsvárott. — Na majd örülnek itt is, ha elővesszük az írógépeket. Két napja vagyunk Er- dényben, s ,már tudjuk: a magyar klaviatúrája írógép (amin a mi hosszú magánhangzóink is megtalálhatók) arannyal felérő érték itt. A szerkesztőségek, a magyar művészeti intézmények egyszerűen nem jutottak az elmúlt évtizedekben megfelelő írógéphez. — A masina, amin most is dolgozom, egyidős lehet velem — mondja rezignáltan a marosvásárhelyi lap nyugdíjba készülő főszerkesztő asszonya. Nos ezért jó, hogy ajándékul az írógép találtatott ki az Észak-Magyarország berkeiben. Még Vásárhelyen is van belőle öt darab; a többit — éppen tízet — Szatmár- ban, Zilahon, Kolozsvárott hagytuk. Kis küldöttségünk géposztó biztosa — a helyi körülmények alapos ismerője — Gy. Gábor, én a műszaki próbára (beüzemelés) vállalkozom, N. Zoltán aláíratja az átvételi okmányokat. Mondhatnám: kitűnően működünk együtt. A hosszú út alatt összeszoktunk, ösz- szerázódtumk. Utunk végcélját elérve azonban most várni 'kell. Megjelenésünkkor ugyan előugrott egy rendőrtiszt — kopott aktatáskával'- a hóna alatt —, megcsókolta Gy. Gabit majd eltűnt. Mi Zoltánnal csak később értettük meg', hogy a társulat fiatal színészét láttuk (ezúttal rendőr szerepben), aki két jelenet között' üdvözölt bennünket. Később újra előjött ócska felöltőben, micisapkában és fekete keretes szemüveggel. Csak előadás végén láthattuk a valódi, a civil Karp Gyurit, Kincses főrendezőt, s a szerkesztőség munkatársait pedig még később. Igaz nem a legalkalmasabb időpontban érkeztünk; éppen delet harangoztak. Sem az érsek által pontifikáit mise, sem a színház matinéja nem ért még véget. A szabad emberek — akiket egyik esemény sem kötött le — vagy otthon ebédeltek, vagy Cseh Tamással voltaik elfoglalva. A népszerű énekes — stábjában csomó híres ember, jó ismerős — szinte velünk együtt érkezik. Kedves, udvarias, de nyúzott és fáradt. Csak egy előadást tud vállalni, a vásárhelyiek viszont két házra való jegyet adtaik el. Dilemma, .nagy dilemma! — De hát a színházba akár ezer ember is befér — vetem közbe. — Igen, csakhogy a színházat kiadtuk egy bukaresti együttesnek ma estére, Isten, őrizz, hogy visszaszívjuk szavunkat. Belátom jobb, hia hallgatok. Erdélyben csak az maradhat bölcs, aki hallgat. Nem tudom a szoknyás skótok, meg az NSZK vöröskeresztesei — velük alszunk egy szállodában — mennyire értik meg az erdélyi helyzetet. Exeket a népeket bizony nem olyan könnyű megváltani. Vöröskeresztes takarókkal, textíliákkal, gyógyszereikkel, élelmiszer- küldemónyekkel különösen nem. Százados indulatok munkálnak ezen a földön, ahol a legendák hitelesebbnek tűnnek a napi publicisztikánál, ahol egy kicsit mindent másként -kell érteni, -mint ahogyan azt mondják. Ahol azt a szót, hogy internacionalizmus, -nem tanácsos kiejteni, mert a nemzetköziség jegyében mérgezték itt évtizedeken át magyarok és románok, szerbek és szászok életét. Ennélfogva az Európai Ház gondolatát is némi szkepticizmussal fogadják. Mi sok mindent nem értünk és nem. érthetünk. Egy órával ezelőtt még azt hittük, hogy -Karp Gyurin kívül nem -lesz élő ember, aki szóba áll velünk, s -most -itt zsúfolódik a kis szobában (az ajtón felirat: Szabad Szakszervezetek) vásárhely szellemi elitje. Talán még Sütő András is itt volna, ha nem szólítja el valami társadalmi kötelezettség más városba. És hívnak és visznek ebédelni bennünket, s szereznék benzint és egyszerre minden nagyon jó, minden nagyon szép. Igaz a főrendező dékoncentrált, a főszínész táyol tartja magát tőlünk, pedig vele kezdtem levelezést, de nem őt kerestem elsősorban. Azt hittem, .ismerem az érzékenységet. Ahihoz, hogy igazán megismerjem, Erdély- . ben kellene töltenem néhány hónapot. Különben Vásárhelyen Madách Mózesét próbálják (a mi Miadách Színházunk már „lábon” megvette az előadást), Szatmárnémetiben pedig „Az egy lócsiszár virágvasárnapja” kerül rövidesen színre. Egy rövid órán át nézzük, hallgatjuk a próbát. Egyszerre minden nagyon fontos és időszerű az elhangzottakból, A színház jelenidejű ... A fiatal főrendezővel — térben is milyen közel van hozzánk ez a Szatmár, hát még Nyíregyházához—hosz- szan és jól beszélgetünk. Aztán másutt, valahol kis ünneprontás. Sütő együtt vadászott a konduktorral. — Hát, ha valakit Ceausescu meghívott, aligha mondlh-a- tott nemet — jegyzem meg. — Igen ám, csakhogy Sütő hívta meg azt a gyilkost. A harmadik: — Ne hülyéskedj, Sütő soha nem is vadászott. Indulatok, reflexek, legendák, sebek. Sza-tmár. a Szilágyság, Kol-ozs, Torda, (egy pillanatra feltűnik a tordai hasadók), Maros, A csorba — mind húsdarabokkal. mind húsgombóccal — kitűnő leves. Pikáns ízét a korpáéi - here adja. Az én gyomromnak orvosság. Mert először azt a fájó -szívet kell gyógyítani, s eztán kénytelen az ember a gyomrát is. A csillagos ég alatt régirégi dalok jönnek elő. Gy. Gabi borús, bús kedvének a legnagyobb empátiával sem lehetünk részesei. Ahhoz ezen a tájon kellett volna születni... Egy kedves tanárnővel a lakás meghitt sarkában. — Iszonyatosak most nálunk az érdekellentétek, pedig mi magyarok — az iskolákban, s a szellemi k-uiltúra bizonyos szféráiban — csak korábbi pozíciónkat akarjuk visszaszerezni. De olykor úgy tűnik, hogy lehetetlen. Pedig már van hús, megélénkült a kereskedelem, bontakozik -a demokrácia, és fellendült a hitélet. Már indulnánk haza, de Gabi elveszett. Eltűnt, felszívódott. Szatmár nagyváros — tű a szalmakazalban. Az előbb még ott ültünk a déli bárpultnál, s iaz idős zongorista hölgy — a századik erdélyi ismerős — a dalos éjszakákat idézte. — Negyven évig játszottam itt uram — most már nyugdíjas vagyok. Kezét végigfuttatja a pult sima felületén, s egy Zerkovitz-dalt dúdol. — Ugye emlékszel Gabi ... M-it mondjak, van érzékem -a hangulatokhoz, a hangulatok csapdájához. Most ki kell menekülni az utcára. Ott egy elegáns ősz öregúr fogja karon a botcsinálta rezidenst — hitközségi elöljáró, hallom —, s aztán volt Gábor. nincs Gábor ... Majd órák múlva feltűnik váratlanul és frissen. Talán csodarabbik hívták titkos tanácskozásra? Ez a legendák földje. Nem kérdezünk, nem csodálkozunk. A vendégszerető ház konyháján bekapjuk az utolsó falatokat, indulni készülünk. Ekkor lép be Kati; remék téli kosztüm, divatos, friss — ám nem hivalkodó — frizura, szolid smink. Ilyen egy erdélyi színésznő civilben. Palackot tesz az asztalra. Nézem, hogy a román pezsgő milyen remekül vegyül a magyar vörösborral. Az istenit, ha minden ilyen egyszerű volna ... ! Soha nem jutunk haza! — figyelmeztet bennünket Balázs, aki hét határon át úgy vezette a nagy autót, hogy zökkenést is alig éreztünk. Aztán mégis hazajutunk. Legalábbis Zoltán, Balázs meg én. Csak Gábor jött el megint otthonról... (X T A köznyelv megállottáknak nevezi a meggyőződé- ses, szenvedély szerint cselekvő embereket. Jókai egy százada -még hősöket formált belőlük. Az elmúlt évtizedekben viszont a túlzott igazságérzet jobbára üldö- zéses és perlekedéses téveszmének minősült — az illetőt diliházba csukták. „Abban a szocializmusban, amelyben sokáig éltünk, azt hirdették, hogy az az igazságosságon alapuló társadalom. Ezért (...) épp a túlzott igazságérzetű embereknek kellett volna konformistáknak számítunk. Akikből pedig ez hiányzik, azok lettek volna a deviánsok.” Dr. Samu István főorvos — aki egyébként a balassagyarmati „Túsztörténet”, filmen is feldolgozott, humánus orvosának modellje volt — e paradoxon megfogalmazója, szakértőGondolatrendőrség Gazsó—Zelei: Őrjítő mandragóra segítője volt Gazsó L. Ferencnek és Zelei Miklósnak. A szerzőpáros megdöbbentő riportkötetben azt járta körül, hogy a hatalom hogyan alázta rend- fenntartó eszközzé a gyógyítást. A politikai pszichiátriát a diktatúrák lágyabb korszakában — a posztsztálinizmusokban — alkalmazták előszeretettel a kényes bírósági eljárások elkerülésére, főként a politikai más- kétgondolkodók és a panasztevők ellen. A kötet esettanulmányai azt bizonyítják: elmebetegnek véleményezhetnek ép- elméjűeket is, akiket felismeréseik, meggyőződésükhöz való makacs ragaszkodásuk és harciasságuk az adott rendszerben a tipikus többségi magatartással szembefordít. Kétségbe vonták például az orvosdofctor Medve András épelméjűségét is. Az ő szélmalomharca a riportkötet legmegrendítőbb „embermeséje’’. Hadifogolyként — bűntelenül -s- halálra- ítélik a Szovjetunióban, kegyelmet kap, s amikor hosszú évek múlva hazatérhet Magyarországra a Gulag világából, ahelyett, hogy örülne a napfénynek, víznek, levegőnek, ő a Letartóztatásakor elkobzott, Szovjetunióban maradt (bírói szaknyelven: letéti) tárgyait — két darab könyvet (az egyik a Biblia) és a jegygyűrűjét követeli visz- sza, és levelezni kezd a szovjet hatóságokkal. Igaza van, ,s az eljárása is jogszerű, ugyanis vagyonelkobzás nélkül ítélték el: a Bibliájával és a jegygyűrűjével szabadon rendelkezhetne. Az élet azonban nem viseli el az igazságérzet eme túlzott fokát, s ia magyar szervek sem, hogy a testvéri Szovjetuniótól valaki a háborúból a jegygyűrűjét követeli. Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós könyve szívszorító olvasmány a pszichiátria „gondolatrendőrséggé” al- jasításáról, az „őrjítő mand- ragórák”, olyan „gyógyszerek alkalmazásáról. amelyek a személyiséget eltorzítják és az embert akarata elleni cselekvésre is késztetik. (L. pl. a Rajk- pert.) A téma egyébként csak a hazai első nyilvánosságban újdonság. Haraszti Mijei ós 1981-ben, a párizsi Magyar Füzetekben („Ilyesmi nálunk nem fordulhat elő”), a Szabad Európa Rádió, hazai szarni zd átok. a Beszélő is ■ foglalkozott a „polpszichi” hazai eseteivel, például Pábh Tibor — e kötet egyik fejezetét kitevő — meghurcoltatásával, amely így foglalkoztatta már a közvéleményt. (Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. 1989. Terjeszti a Magyar Demokrata Fórum.) Zimonyi Zoltán
