Észak-Magyarország, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-02 / 52. szám

IfW, március Z-., pánink ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ma kezdődik Szakszervezetek kongresszusa A tanácskozás előkészítése es megrendezése iránti kér­déseinkre válaszolt. Pól'ik Andrásné, a Vasutas Szák­szervezet. Területi Bizottsá­gának titkára, a kongresszus előkészítésében részt vevő je­lölőbizottság tagja és Mold­ván János, a Vasas Szák­szervezet, valamint a Szak- szervezeti Országos Ifjúsági Szövetség választmányának tagja, a Borsodi Hőerőmű elektrikusa. — A szakszervezeti moz­galom megújulását az 1988. decemberi országos értekez­letük nyitotta meg. Akkor elhatározott szándékaikból mi valósult meg? . — A változást bizonyítják a választások, az egész tiszt­újítás az alapszervezetektől, a megyei szerveken keresz­tül az országos szervekig. Összességében a szakmai szakszervezetek 90 százaléka módosította, korszerűsítette szervezeti felépítését. A szakmai, az ágazati, a terü­leti szinitdken sikerült előké­szülni a szövetségbe való átalakulásra. Alapszerveze­teinkben ezt nem sikerült mindenütt elérni. Mármint azt, hogy a szakszervezet a tagságán keresztül alulról tudjon építkezni és legyen képes szövetségi rendszerben dolgozni. Azt is tudomásul kellett vennünk, hogy a megszaporodott megélhetési gondolk és az országgyűlési képviselőjelöltek jelölése „el­terelte" a figyelmet a szak- szervezeti munkáról. — Sok bírálat éri mosta­nában a szakszervezeteket jobbról és balról egyaránt. Mi a véleményük ezekről a kritikákról? — Kétségtelen, mozgal­munkban sokáig éltek a ré­gi beidegződések, például a kormány és a SZOT kap­csolatában, és élték, élnek alsóbb szinteken is. Tagad­hatatlan az is, hogy az el­múlt időszakban a szakszer­vezetek „keményebben” kép­viselték a dolgozók érdekeit. Meggyőződésünk, ha a kor­mány komolyabban vette volna a szákszervezet jelzé­seit, ma nem itt tartanánk. — Milyen esélyt látnak az új szövetség létrehozására? — A szakmák és a szövet­ségek többsége hajlik arra, hogy egy erős, országos szak- szervezeti szövetség jöjjön létre. Tudjuk, vannak, akik feltételeket szabnak. Vannak, akik elégedetlenek az alsóbb szinteken bekövetkezett sze­mélyi változásokkal és nem bíznak a lehetséges új veze­tésben sem. Mégis úgy lát­juk, hogy a szövetség — nagy és sok' vita után — létrejön. Nem biztos, hogy a szakszervezeti mozgalom ve­szít azzal, ha a bejelentett „csatlakozók” visszalépnek, a „tartózkodók” pedig csatla­koznak. Nem volna baj, ha távoznának mozgalmunkból azok, akik csupán szóban kívánják megújítani a szak- szervezeteket, de tulajdon­képpen a régi struktúrában tudják csak elképzelni mun­kálkodásukat — Megyénkben önök mit tartanak kiváltképpen fon­tosnak a tagság érdekeinek érvényesítésében? — A programtervezetben több, csak rövid távon ér­vényes teendőt fogalmaztak meg. Olyanokat, amelyek véleményünk szerint csak a napi konfliktusokat kíván­ják „lekezelni”. Csak azért, hogy a szövetséget meg tud­juk alakítani és a tagságot meg tudjuk tartani. Sajnos helyzetünk nehezebb, ennek figyelembevételével hosz- szabb távú teendőket kell megfogalmaznunk. Állami garanciával nem biztosíthat­juk, hogy mindenkinek mun­kát, mindenkinek szociális biztonságot garantáljunk, mi­közben a gazdasági megúju­lást is szorgalmazzuk. Ma még 30—40 ezer fő között mozog a munkanélküliek szá­ma, viszont számolnunk kell ennek tömegesebbé válásával. Ez a realitás. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy a munkafeltételeket, a munka biztonságát a szakszerveze­teknek nem kell megköve­telniük. — Megyénkben kik képvi­selik a tagságot a kongresz- szuson? — Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 56 kongresszusi küldött utazik Budapestre. Minden szakma képviselteti magát. Az összetételük ga­rancia arra, hogy megfelelő­en képviselik a dolgozók, a tagság és a térség érdekeit. A küldöttek tájékozottak, is­merik nemcsak a mindenna­pi gondokat, hanem a dolgo­zók korábbi és mai vélemé­nyét is, képesek a szövetség­ből történő alakulás támoga­tására. Helyet kaptak közöt­tük a fiatailok és a nők kép­viselői is. Azt akarjuk, hogy tanácskozásunkat a tagság is magáénak érezze, kísérje fi­gyelemmel és segítse moz­galmunk további megújítá­sát. Ezért szervezünk a kong­resszus időtartama alatt te­lefonügyeletet Miskolcon. A Vasutas Szakszervezet tele­fonszámán, a 36-705-ös szá­mon várjuk észrevételeiket, javaslataikat és készek va­gyunk a tanácskozásról kon­zultációt is folytatni. Faragó Lajos Szállítószalag-hevederek GYORS, SZAKSZERŰ VÉGETLENITÉSÉT. ragasztással, vagy tűzéssel. kedvező áron vállaljuk (hozott anyagból is). Elvégezzük szállítószalagdobok gumizását igen rövid határidő alatt. TELJESÍTÉS A MEGRENDELŐ TELEPHELYÉN ISI Ügyintéző: KGGYK Kft. Gépészeti Gyáregység. Mihály Vince művezető 3791 Sajókeresztúr — BÉM. Telefon: (46) 18-691 365 Telex: 62-275. Megyénk lengyel kultúrájáért Tisztelt Főszerkesztő Ur! Magyarországon jelenleg mintegy 10—15—-20 ezer olyan személy él. aki lengyel nemzetiségű. Pontos számot azért nem tudunk mondani, mert nincs semmi­féle nyilvántartás sem arról, hogy valójában ki számil lengyel nemzetiségűnek, sem pedig tartózkodási he­lyükről. lakcímükről. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy bár a lengyel nemzetiségi kisebbség ezer éve létezik Magyarországon, a lengyeleket soha nem tar­tották hivatalos nemzetiségi kisebbségnek, összeté­vesztettek bennünket a szlovákokkal, szerbekkel, hor- vátokkal, többnyire tótoknak neveztek bennünket. Borsod megyében van néhány település (Ládbese- nyő, Ernőd, Sajószentpéter, Szendrő, Martonyi, De- renk), ahol szép számmal a XVII—XVIII. században letelepedett lengyelek élnek, éltek. Még nem is olyan régen szlovákoknak hitték és tekintették őket. Az Árpádok, Anjouk és Jagellók korában, akárhányszor magyar—lengyel hercegi vegyesházasságra került sor. és az ifjú pár Magyarországon telepedett le, a len­gyel menyasszony vagy vőlegény kíséretében olykor többszáz honfitársa érkezett hazánkba. De jöttek szépszámmal lengyelek, amikor egy-egv trónkövetelő menekült Magyarországra (pl. Bézprym herceg, aki­ről Veszprém városát nevezték el), vagy amikor a bajbajutott magyar főnemes segítségére lengyel fel­mentő sereg jött a Duna-völgyébe. S jöttek szép­számmal lengyelek a Monarchia idején, Bem csapa­taival, vagy a második világháború idején 140 ezren találtak itt menedéket. Többségük egy idő után visz- szatért Lengyelországba, de sokan itt találtak felesé­get. vagy éppen férjet és itt maradtak. Más nemze­tek képviselőivel ellentétben, a magyarországi len­gyelek — talán a szívélyes légkörnek köszönhetően — nagyon gyorsan asszimilálódtak, s egymással el­vesztették a kapcsolatot, gyermekeiket, unokáikat nem tanították meg lengyelül. A jelenleg Magyarországon élő lengyel nemzetisé­gűek megoszlása a becsléseink szerint a következő: mintegy 2000-re tehető azoknak a száma, akik ma magyar állampolgárok, de Lengyelországban szület­tek, nevelkedtek és itt házasodtak meg és telepedtek le. Mintegy 10 000-re becsülhető azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik itt születtek és ne­velkedtek. egyik vagy mindkét szülőjük, esetleg nagy­it Elgondolkodás" Tisztelt Szerkesztőség! Az MSZMP képviselője­löltjei a fébruár 20-i .szám­ban megjelent írásukban így fejezik be mondaniva­lójukat: „érdekes elgondol­kodni az említetteken”. Véleményem szerint ér­dekes is és érdemes is. Kü­lönösen azzal összekötve a dolgokat, hogy a régi és a megújultnak mondott MSZMP egyik vezéralakját nemrég nem a legszebb fogadtatásban részesítették. Az említett írásuk elején a szerzők azt állítják, hogy az MSZMP minden tekintetben megújult, csak a nevében a régi. Néz­zük! A strukturális és funkcionális megújulásról csak annyit, hogy ha egy párt elveszti a vezető sze­repét, tagságának nagy ré­szét, akkor ez a változta­tás nem érdemi elhatáro­zás, hanem kényszer kér­dése. Megújult továbbá po­litikái tartalmában és a vezetés személyi összetéte­lében is — mondják. Poli­tikai állásfoglalásuk szerint az MSZMP kongresszusán kimondatott, hogy az 1956- os eseményeket ellenforra­dalomnak tekintik, ennek értelmében nyilvánvalóan nem ismerik el Nagy Imre és társai koncepciós vádak alapján történt elítélését és mártíromságát, tehát tartják magukat a régi ál­lásponthoz a nemzeti meg­békélés ellenében. Politi­kájukban továbbra is a korábbi proletárdiktatúra gyakorlatát hirdetik, mely­l.yel együtt járt a kontra- szelekció, illetve ennek út­ján egy kiváltságos, kizá­rólag politikai elkötelezett­ség alapján kiemelt veze­tői réteg felemelkedése, és többség feletti diktatúrája Megújultak személyi ösz- szetételükben — írják. — Az ú j tagság körében fel ­szülőjük, dedszulójük, ukszulojuk volt a bevándorló lengyel. Bár legtöbbnvire nem tudnak lengyelül, len­gyel származásukra büszkék, s lengyelországi rokon­ságukkal ma is tartják a kapcsolatot. Végül mintegy 1000—1500 főre tehető azoknak a lengyeleknek a szá­ma, akik közösségben élve több nemzedéken át. meg­őrizték a lengyel kultúrájuknak, nyelvüknek legalább foszlányait (pl. a már említett borsodi faluk lakosai). Mivel a lengyel követség csak a lengyel állampol­gárokról vezet nyilvántartást, s szokás-gyakorlat hí­ján a magyarországi lengyelek zöme nem vallotta be lengyel nemzetiségi voltát, nagyon nehéz kinyomoz­nunk, hol tudjuk fellelni őket. Ezért lenne számunkra nagyon fontos, hogy lapjuk is közölné felhívásunkat: jelentkezzenek mindazok a magyar állampolgárok, akik legalább részben len­gyel származásúak, de azok jelentkezésére is számí­tunk, akik bár lengyel állampolgárok, de már itt születtek és nevelkedtek. Mivel a Magyar Köztársa­ság új alkotmánya alapján nekünk is jogunk van önálló nemzetiségi kisebbségként építeni hazánk kö­zös jövőjét, úgy érezzük, a magyarországi lengyel kultúra megőrzése, a nyelvismeret ápolása, megújítá­sa érdekében, továbbá specifikus érdekeink hatásos képviselete és védelme érdekében létre kell hoznunk saját nemzetiségi szövetségünket. Igaz, ezt „külön felhajtás” nélkül is megtehetnénk, hiszen egy egyesü­let megalapításához 10 személy elegendő. Igen ám. de mi azt szeretnénk, ha az alapításban azok is részt vennének, akikről most még nem tudunk, de nyilván később sérelmeznék, hogy őket miért nem kerestük meg. Ez is lengyel nemzeti sajátosság, hogy mi az ilyen apró. sokszor lényegtelennek hitt momentumokra is ér­zékenyek vagyunk. Egyszóval: mi azt szeretnénk, ha a szövetségünk alapítása valamennyi magyarországi lengyel ünnepe lenne, és ezért nem szeretnénk ki­hagyni az alapító aktusból egyetlen honfitársunkat sem. A magyarországi lengyelek jelentkezését levél­ben. Magyarországi Lengyel Nemzetiségi Szövetség Szervezőbizottsága, Budapest 72. Pf. 44.. irányítószám 1426 levélcímen várjuk. A megértését és segítségét előre hálásan megkö­szönjük. Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel: Zoltán Chrzaszezewski Én is bedőltem tehetően vannak új embe­rek is, a sorokat és "a ve­zetőket elnézve azonban Grósz Károly, Berecz Já­nos, Pulya Frigyes, Maro­sán György, Ribánszki Ró­bert neveivel mintha már korábban is találkoztunk volna. A levélírók egy lehetsé­ges ijesztő jövőképként le­festik a kapitalizmust. Nem szükséges. A létező tőkére épülő társadalmak ma többnyire csábítóbb jelen­nel és perspektívával állnak a dolgozó emberek előtt, mint a létező szocialista társadalmak nem létező tő­kéje és jövőképe. Hogy az 1945 utáni festett perspek­tíva mit hozott a közel fél évszázad alatt, szintén nem igényel bemutatást. Na­gyon érdékes .továbbá a fe­lelősséggel kapcsolatos gon­dolkodásmódjuk is. Akkor, amikor ennek kérdése kez­dett határozottá válni, az MSZMP vezetői —. akik a szűk kört képezték — a kollektív vezetésre hivat­koztak. Most pedig a kol­lektíva hárítja el magáról a felelősséget a fentebb említett szűk körre. Vagy nem önök nevezték talán magukat a munkásosztály vezető erejének, élcsapatá­nak? Ügy hogy talán jobb lenne nem firtatni bizo­nyos dolgokat, ha a hitel- vesztés teljességével nem akar szembenézni az MSZMP. Nem kívánom minősíte­ni a Grósz Károly elleni viselkedésünket. Ahogy tör­tént, nem volt helyénvaló, de az indulatok fékentar- tásához úgy is hozzá le­hetne járulni, ha fölösle­ges irritációk nem történ­nének az MSZMP részé ró!. F. B. Leninváros (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Olvastam az „Ügyes” cí­mű cikket. Sajnos, nem egyedül van a fiatal ta­nárnő, mert én is bedől­tem a kecskeméti orvos­nak, ha egyáltalán létezik ilyen nevű orvos. Nekem is rögtön gyanús lett, és amikor elolvastam, rögtön rájöttem, hogy átvágtak. Mert ezt itthoni orvosi szaklapokból, könyvekből össze lehet szedni, s legé­pelni, lestencilezni. Embe­ri jóhiszeműségre rá lehet fázni, öt-hat évvel ezelőtt állítólagos kertésztől ren­deltem szamócapalántát, ami soha nem érkezeti meg. Csak rendőrségi fel­hívás, hogy jelentkezzenek a károsultak, én akkor 100 Ft-ot adtam előleget, de nagyon sok orvos*, ügyvéd stb. több ezer Ft-ot. Tár­gyalás után mindenki megkapta. Szóval, ezt azért írtam, mert szerintem itt is szélhámossal állunk szemben. Ügy látszik, me­gint rávették. Szerintem itt a kecskeméti rendőrségnek kellene a postát megkér­dezni. hogy ki adta fel a hirdetést, és a kórházakat, rendelőket megkérdezni, van-e egyáltalán Vas dr.? Mert, ha más megyei la­pokban is hirdette, akkor azt hiszem, jogtalanul ju­tott 290 F't.-’hoz fejenként, Tehát a tanárnőnék iga­zat adok, nincs egyedül. (Cím és név' a szerkesztőségben) Őket legalább becsülni kell Egyik, választással kap­csolatos élményemet ve­tettem papírra az alábbi­akban: dr. Emődi Gyula, az MSZMP országgyűlési képviselőjelöltje néhány nappal a közismert „le- ninvárosi eset” után. Mis­kolc közigazgatási terüle­téhez tartozó településén tartotta választási gyűlését. Az eseményt a közhangu­latban kitapinthatóan ag­godalom előzte meg. A gyűlésre az MSZMP-tago- kon kívül eljöttek párton- kívüliek, kisgazdapártiak és MOF-tag is, kabátjára lűzve a fórum jelvényét. A megjelentek figyelme rá­irányult a teremben levő szerény dekorációra, ame­lyen a következőket olvas­hatták: „Munka, megélhe­tés. szabadság és bizton­ság! Ezt kínálja a megúju­ló MSZMP” A választási kampány stábjának tagjai udvariasan fogadták és hellyel kínáltak mindenkit. A képviselőjelölt a ve­gyes összetételű résztvevő­ket tapasztalva nem jött zavarba. Érdeklődéstől kí­sérten szólt magáról, prog­ramjáról és arról, hogy miért vállalta az MSZMP - képviselőjelöltséget. Beszé­de után közel kétórás,kul­turált vita alakult ki. Az MDF-tag véleményében több olyan dolog volt, ami­vel dr. Emődi Gyula egyet­értett. számos olyan is, amivel nem, illetve vitába szállt, Osztotta véleményét például abban, hogy a ré­gi MSZMP-ben gyakorta a kon t raszelékció órvén.ve­sült, s a .pártfunkcionáriu­sok egy részénél az üd­vöskék protekcióval érték el azt, ahová jutottak. Nem értett egyet viszont, töb­bek között azzal, hogy a mai Magyarország és több tőkés ország dolgozói élet­színvonala közötti eltérés megítélésénél figyelmen kí­vül hagyják a történelmi múltban gyökeredző „kiin­dulási alapot", fejlettségi szintkülönbséget. A választási gyűlésre a kisgazdapártiak azzal a szándékkal jöttek, hogy kulturáltan részt vesznek, ám annak kezdetén várat­lanul elmenték. Távozásuk után megjegyezték, hogy őket — mármint az új ar­culatú MSZMP itt levő képviselőit, is — legalább becsülni kell, mert elveik mellett kitartanak. Kalmár András Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom