Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 1990. február 10., szombat Laptársaink írják Czinege-röptetés A régi fotó, amelyet januárban tettünk közzé. A két kislány jelentkezett, a fiúk sorsáról egyikük sem tud. Ha magára ismer Míg a kislányból Huszonhat évről — kétszer Katinka és a férje Agnes a gyermekeivel — Tóth Ferenc nyugalmazott alezredes vagyok, a MN 11300 börgöndi alakulatától mentem nyugdíjba, 1084-ben. Utolsó beosztásom fegyverzeti szolgálati főnök volt. Pályafutásom alatt sok alakulatnál szolgáltam a repülőknél, ezért a Czinegének a repülőkkel összefüggő dolgait ismerem jól, a többiről csak hallottam, de az is beleillik a képbe. — Menjünk sorjában. Mit tud? — Először is, a napokban olvastam, hogy Ceausescu- nak tizenöt repülőgépe volt. Nos, Czinegének se kellett emiatt szégyenkeznie. Milyen gépek álltak rendelkezésére, ha röpködni támadt kedve? Volt a kormánynak két TU—134-es repülőgépe, ezek Ferihegyen állomásoztak, személyzetük katonákból állt. E gépeket a Grósz- kormány adta csak vissza a Malév-nek. Ezen kívül volt két AN—24-es — ez már honvédelmi minisztériumi szolgálatban — huszonnégy személyes repülőgép. Feladatuk volt, hogy a rövidebb távú, európai utakra vigye a HM tisztjeit. Aztán Budaörsön állomásozott négy darab négyszemélyes kis gép, úgynevezett belső futárszolgálatra. — Miért úgynevezett? — Azért, mert nemegyszer előfordult, hogy a HM egyes tisztjei — persze, attól függően, hogy ki, kinek volt a haverja — saját céljaikra használták föl őket. — Például mire? — Arról például tudok, ' hogy volt egy ezredes, aki Miskolcon lakott és Pesten szolgált, Telefonon felszólt, hogy menjen érte a gép. Nyilván időre akart beérni a munkahelyére. — És mennyibe kerül egy ilyen utazás? — Pontosan nem tudom megmondani, de nehogy azt higgye, csak az üzemanyag, meg a repülőhasználat kerül pénzbe. Ha egy ilyen repülőgép elszáll, ki kell állnia egy tűzoltóautónak személyzettel, egy mentőautónak orvossal, egy üzemanyagkocsinak és egy műszaki kocsinak személyzettel. Ezeknek addig nem telik le a szolgálat, amíg a szóban forgó gép vissza nem tér. — Tehát ennyi gépből állt a „Czinege-légiflotta”? — Szó sincs róla. Ez az elvtársnak kevés volt. Átalakíttatott két AN—26-os de- szant-szállítógépet is. Mi ezt úgy neveztük, hogy kipár- náztatta. — Mit jelent az, hogy ki- párnáztatta ? — Egyszerűen azt, hogy a szállítógépet átalakíttatta személyszállításra, foteleket, kanapékat tetetett a fedélzetre, meg mindent, ami ezzel jár. — Kanapékat? — Valahol csak pihenni is kell, nem? — Tehát ennyi repülőgép állt Czinege rendelkezésére? — Igen, ennyi lett volna, ha eszébe nem jut, hogy a repülőgépeknek az a szokásuk, hogy repülőtereken szállnak le és föl, az meg nem terem minden bokorban. A probléma áthidalásaképpen kettő darab MI—8- as helikoptert is átalakíttatott, kipárnáztatott, ezek megvannak még. Legalábbis 1984-foen még megvoltak. (Időközben érdeklődtem és megtudtam, hogy valóban megvannak a helikopterek, a javítóbrigád viszont annak idején nemcsak a műszaki állapotot volt kénytelen ellenőrizni, hanem bizonyos hányásnyomokat kellett eltakarítaniuk a helikopter plüssfotelei mellől.} — Milyen gyakran vette igénybe a miniszter a légiflotta szolgáltatásait? — Ezt nem tudom megmondani, azt hiszem, elég gyakran, hiszen köztudott volt róla, hogy nagyon szeret vadászni, gondolom, nem személyvonattal utazgatott a helyszínre. Egy konkrét útjáról bizonyítékaim is vannak. — Csak nem Kaszópusztára í'ándult ki? — Nem egészen. Budapest — Damaszkusz — Aden — Addisz Abeba — Kairó — Budapest volt az útvonal. — Nyilván egy kis géppel ment ki tárgyalni a fejlődő országok honvédelmi minisztereivel, a még hatékonyabb együttműködés végett. — Még tán ez is lehetséges lett volna, de ő egy száznegyvenhét személyes TU— 154-essel utazott és különben is mire kellettek akkor a vadászpuskák? — Miféle vadászpuskák? — Tudja, ez az út 1979- ben volt, én akkor is e fegyverzeti szolgálatnál dolgoztam, és megtudtam, hogy Czinege személyes parancsára tizenöt darab puskát vadászpuskává alakítottak át, távcsöveket meg a Zeiss Művekből hozatott hozzájuk. A tizenötből aztán csak négy került haza, az akkori főnököm meg is kért, (tudja mit jelent, ha egy katonától a parancsnoka kér valamit), hogy szerezzek neki egyet. Szereztem is. hatezer forintot fizetett ezért a csodálatos fegyverért. Utánanéztem, akkori áron huszonhatezer forintba került egy ilyen puska. — Tehát: feltehető, hogy vadászni utazott a miniszter elvtárs Afrikába, tizenegy fegyvert meg elajándékozott. De miért ment olyan óriásgéppel ? — Vitte a sleppjét... — Igen, ezen az úton tíztagú személyzet, szolgálta a minisztert. Külön kívánsága volt, hogy ha ő megy valahova, akkor a mindenkori főpilóta is elkísérje, na, nem mintha valami dolga lett volna a pilótakabinban, de egy miniszternek ugye ez dukál. Emellett négy stewardess kísérte őket, ha megéheznének. megszomjaznának a hosszú úton. — Miért mondja el nekem mindezt? — Nézze, én nem tizenegy — mint. Bokor Imre a Kiskirályok mundérban szerzője —, hanem csak tíz , honvédelmi miniszter alatt szolgáltam, de még egy ilyen basáskodó, mint a Czinege, nem volt. Talán Farkas Mihály lehetett volna ilyen, ha van ideje kifutnia a; formáját. Az nagyon enyhe kifejezés, hogy ... Erkölcsileg lezüllesztette a hadsereget, akik megmaradtak becsületesnek, azok előbb- utóbb feladták, vagy belebetegedtek. — Mivel lenne elégedett a Czinege-ügy lezárásakor? — Ezt az embert szigorúan meg kell büntetni. (MTI—Press) Hámori Zoltán Az Észak-Magyaror• szág közzétett egy csaknem 26 évvel ezelőtt készült fotót. Sajó- szentpéter egy parányi te- recskéjén majdnem mindig együtt játszott, évődött ez a kedves kis gyermeknégyes: egy házban nevelkedett a két kislány és a két kisfiú. Kíváncsiságunk —• ugyan olvasónkká vált-e közülük valaki — vezérelt minket, amikor közöltük a fotót. És a természetes emberi kíváncsiság — mint. amikor család) albumot lapozgatunk: — vele mi történt, hol él. .. ÁGNES Kazincbarcikán, egy Munkás utcai sorházban él családjával Domonkos Fe- rencné Kozma Ágnes (a fotón látható első kislány). Kislánya, Georgina már nagyobb, mint édesanyja volt, amikor a felvétel készült, Dávid fia valamivel kisebb. A két gyerek nagy érdeklődéssel nézi .az ajándékba vitt fényképet, Gi- nának nagyon tetszik a. babakocsi, amiben egykor édesanyja sétáltatta a játékbabát. — Nem az volt az én kocsim, hanem amit. mögöttem, Katinka barátnőm tologat. Emlékszem, milyen nagy ajándék volt az akkoriban is. — Hol van most az a babakocsi? — érdeklődik Gina. — Már biztosan tönkrement. Mindig az a kislány örökölte a családban, aki éppen a babázós korban volt. — A három kis játszótárs közül tart-e valakivel kapcsolatot, tud-e valamit róluk? — Ügy hallottam, Katinka egy időben Barcikán dolgozott, de akkor sem találkoztunk. Török Pistit láttam egyszer az utcán, Sipos Dodit mégcsak nem is láttam. Szétszóródtunk. — Mi minden történt 1964 óta? — Az általános iskola elvégzése után kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőben tanultam. Nagyon tetszett a vendéglátás, a végzős tanulók versenyében harmadik helyezést értem el. De az udvarlóm méginkább tetszett. Ö akkor Pesten főiskolás volt, csak hét végén tudott hazajönni, akkor, amikor viszont inekem dolgoznom kellett. Emiatt szakítottam a szakmámmal és a Bükkaljai Bányaüzemnél anyagkiadó raktárosként helyezkedtem el. — És mi »történt az udvarlóval? — 1979. augusztusában volt az esküvőnk. Laktunk mi is szülőknél, majd a férjem munkahelye, a BVK adott átmeneti lakást, míg belevágtunk az építkezésbe. Sokat segítettek a szülők és igénybe vettük az összes kölcsönt, ami kapható. Nyolcvanhatban beköltöztünk ebbe a két szoba és két félszobás házba. — Azóta szépen berendezkedtek. — Itt, a nappaliban már úgy-ahogy, de a fenti szobákban még sok bútor kell. Ezért is döntött úgy a férjem, hogy külföldön vállal munkát. Nagyon nehezen hagyott itt minket, az első alkalmat le is mondta, de, amikor megtudtuk, hogy esetleg bevezetik a lakótelepre a gázt. amihez sok pénz kell, belevágott. Október végén utazott Líbiába, ahol villamos iizem- ménökként dolgozik. Ha a BVK nem hosszabbítja meg a szerződést, májusban hazajön ... Nagyon nehéz nélküle a két gyerekkel. De most, hogy a havi törlesztést még a kamatadóval is megspékelték. megélhetési gondjaink vannak. Sokszor nagyon elke- seredek. Szerencsére tudok varrni, ruházkodásra keveset költünk, de eddig még soha sem jutott arra pénz, hogy nyaralni, szórakozni járjunk. — Sok fiatal lakik errefelé. Vannak barátaik? — Inkább csak a családtagokkal jövünk össze egy- egy ünnepi alkalomkor. KATINKA Sok még a tennivaló ezen a sajószentpéteri családi házon, míg teljesen kész lesz, de már lakható: egy éve itt lakik Kovácsné Mura Mészáros Katinka, aki a fényképfelvétel idején négyéves sem volt egészen. Hosszú egy év volt, férje Kovács Béla a katonaidejét tölti, éppen a napokban szerel le. — Megvan még a babakocsim, a szüleim őrzik a padláson. Még nincs unokájuk. A miénk lesz az első, akit június elején várunk! — újságolja boldogan Katinka. — Mi jutott eszébe erről a gyerekkori fotóról? — Az, hogy egyszer betörtem szegény Török Pisti orrát és sokáig nem mertem emiatt kimenni az utcára. És még az, hogy mennyit törtem a fejem, mi is legyek, ha nagy leszek. Állandóan fantáziál- tam, leginkább híres emberré szerettem volna válni. — Hogyan alakultak a dolgok? — Miskolcon a Kossuth Gimnáziumban érettségiztem, majd 2 évig Kazincbarcikán a totó-lottó ki- rendeltségen dolgoztam. Amikor a bátyám, akivel mindig egy húron pendül- tünk, a Nehézipari Műsza- ] ki Egyetemre járt, gondol- í tam egyet és én is oda felvételiztem. Kohóménnök vagyok, acélgyártó. Nem egészen a szakmámat művelem, mert közben szerződést 'kötött velem a Sajószentpéteri Üveggyár és azóta is ott dolgozom szerszámtervezőként. Ez inkább gépészmunka, de sok fantáziát találok benne, szeretem ezt a beosztást. Néha alkalmam nyílik egy-egy üvegformának az elkészítésére is ... Az egyetemen ismerkedtem meg. a férjemmel, ő is kohómérnök. Nyolcvanhat augusztusában összeházasodtunk. Béla ’87-ben fejezte be az egyetemet Egy ideig a kollégiumban laktunk, aztán a nagymamánál. Béla még ötödéves volt, amikor már elkezdtük gyűjtögetni az építőanyagot, júniusban volt az államvizsgája. júliusban már megkezdtük az építkezést. A katonasága miatt lassan haladunk a befejezéssel. de most már leszerel, édesapám is hamarosan nyugdíjba megy, sokat tud majd segíteni, egy-kettőre kész lesz a házunk. — Bátrak voltak, hogy kezdő szakemberekként belevágtak ebbe a nagy munkába. — Nincs olyan kölcsönfajta, amit mi igénybe ne vettünk volna. Míg a fér- ■ jem katona volt, bizonyos részletek törlesztésére halasztást kaptunk, most viszont havi 5700 forint lesz a részletünk. Mi azért optimisták vagyunk. Én úgy gondolkodom, hogy bármily nagy is az áremelés, nekünk könnyebb lesz ez az év, mert most már végre dolgozik a férjem.. . — Most meg érkezik a baba. — Hála Isten! Gyermek- gondozási szabadságra megyek, mert vele szeretném tölteni a legfontosabb éveket. Addig remélem, megérkezik a második kisbaba is. Most már valahogyan csak megleszünk, tető van a fejünk felett. — Hogyan szórakoznak, pihennek? , — A mii eddigi közös életünk alatt szórakozásra a tanulás és a2 építkezés miatt nemigen jutott idő. Én szívesen kötögetek és mindketten szeretünk olvasni. Az egyetemista korunkban vásárolt könyveket 'olvasgatjuk, újaik vásárlására mostanában nincs lehetőségünk. Társaságba nem járunk, a család azért összejön néha. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József
