Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1990. február 10., szombat Hétköznapi csendélet Azért van hangulatos utcarész Ez a ház a XVIII. században készült Valaha város is volt Tokaj-Hegyalja egyik „szőlős” • ^nagyközsége — TáLlya. Háromezerhatszázan .lakták, szemben a mai 2700-al. Árpád-kori oklevelekben- említik, .várát a tatárok dúlták. Történelmű nevek öregbítették hírét: Rákóczi Zsigmond, Rákóczi György, Thököly és Rákóczi Ferenc, később Kossuth Lajos. Egyik birtokosa, másik titkos gyűlés szervezője. Kossuthot pedig — az itt élőik szerint — a tizennyolcadik századiban épült evangélikus templomban. keresztelték!?). Van itt tizenötödik századbeli római katolikus templom, híres mellékoltárképpel, barokk stílusú református templom, Rákócai-kúria, -kastély, híres pincerendszer és várrom. Mindezek nagy idők tanúi. A múlt szele csapja meg az idelátogatót, az ódon épületek hangulata elgondolkodtat és el is szomorít. Bizony a ma emberének ,itt kötelességéi .vannak a hely szellemével kapcsolatban: megmenteni, megőrizni és továbbadni fiainak, unokáinak a dicső múltat. A faluiban sétálva, főleg a megmentést kell hiányolnunk. Az ember azt hinné, hogy nemrég .ért véget a háború, annyi a romos, omladozó, megmentésért esedező épület. Mert az idő kegyetlen! Feledtetni akarja azt is, .amiből a jövő embere táplálkozhat: a hitet, ami évszázadokon át kötötte a dambok-'hegyek között szorgosíkodókát. A vulkanikus kőzet eltartóképessége, a büszke elődök példája marasztalta iaz itt .élőket: — „Ne menjetek el, ne hagyjatok itt. Adok jól termő szőlőt, békés nyugalmas utcákat, messzeföldön híres embereket, csak maradjatok”. Mégis fogy, apad a lakosok száma. — Tavaly alig tíz fiatal építkezett a faluban — mondja a .tanácselnök, Pekó József. — Pedig van Itt kőbánya, aszfaltkeverő üzem, .szakszövetkezet, erdészet, műanyagfeldolgozó, varroda, bölcsőde, óvoda, Iskola, művelődési otthon, gyógyszertár, sportegyesület. Jó az egészségügyi ellátásunk is, két körzeti orvosunk és egy .fogorvosunk van. A falu tele van .műemlékkel. Több ház is itt áll üresen, tavaly harminc körüli volt. talán ez éviben csökkent. Az az igazság, hogy a .továbbtanulás miatt a városba mennek a fiatalok, és nagy .részük .már .nem ,is tér onnan vissza. Érdekes: az egyik legősibb .munkát .adó ágazat — a .szőlő — .is .gyakran .idegenek kezébe kerül. A legtöbb lakót -r mintegy kétszáz embert az Észak-magyarországi Kőbányák Vállalat tállyai üzeme foglalkoztatja, de sokan dölgoznak a helyi szakszövetkezetben .is. Hogy milyen itt elnöknek lenni? Hát én idevaló vágyók, elfogadnak, és egy szerencsém van: hogy az .utóbbi három-négy éviben megváltozott itt sok minden. A .fiataloknak tornacsarnokot építettünk, gondoskodunk az idősekről — öregek napközi otthona, idősek .klubja működik a községben. Sóik pénzt fordítunk útjavításra, szemét, szennyvíz szállításra. Étterem, presszó üzemel, összesen három, Az alapvető szükségletek ellátását megoldottuk. — Mi épült .itt az utolsó öt é-vben? Hégf korok emléke... ...és a maiak élete TÁ L LYÁ N — Az utak és a tornacsarnok. Többet hallottunk viszont arról, hogy majd ezután mi minden lesz itt: telefonos társaságtól kezdve a műemlékek felújításán át új ABC-áruházig. A faluban a zegzugos utcák js aszfaltozotta'k — legtöbbjük szilárd alap híján esővíztől, hőiétől kimosott, gidres-gödrös, két-három méter széles. A kultúrház pedig egy omladozó vakolatú, alacsony házacska, olyan tűzoltószertár kinézetű, és .igen nagy jóindulattal nevezhető a kultúra házának. De a lakóházak nagy .része .is vakolatlan, vagy omladozó, alig-alig találni szemre is takarosai. Mintha láthatatlan kezek' a szőlőből, egyéb munkáiból megszerzett anyagiakat valahol egészen másutt realizálnák. A takarékszövetkezetiben Bruggier Frigyesné fogad: A betétek sokat elárulnak: a kölcsönök duplázódtak, főleg a fogyasztási hitelek. Itt a keresetekből nem telik nagyobb beruházásokra, ezért személyi és áruvásárlási kölcsönöket vesznek igényibe a lakosok. A bérből és fizetésből élők nagy része a háztartásban keletkezett lukakat tömködi, vagyis egyik kölcsönnel törleszti a más/ikat, bár még nem észleljük a törlesztési „készség” .csökkenését, .de erre is fél kell készülnünk. Nagyon sokán .vettek fel építési kölcsönt azért, hogy az építési kölcsönt még év elején visszafizessék, ezáltal megmeneküljenek a kamatadótól. A betét nem növekszik, .csupán .a kölcsönfelvétel mő. Az embernek egyre inkább .az az érzése támad, ha valakinek itt sikerül pénzt szerezni, az Viszi a városba, más faluikba, fiái, unokái után, s az itteni szükséglet hiányt szenved. Inkább lesz .belőle a megyeközpontban, vagy Szerencsen komfortos, vagy összkomfortos lakás, valamelyik emeleten, értékes telek, frekventált vízparton, kényelmes kocsi a .hazalátogatónak. Tavaszt idéző napsütésben pár pöttömnyi .bölcsődés zsibong az udvaron. Egyik kísérőnk .keserűen jegyzi meg, hogy sajnos, lassan már itt több a félnőtt, mint a gyerek. A két magán-presszó után az áfész vendéglőjébe térünk be, ahol huszonegy év.e dolgozik Takács András. Felesége a napi forgalomból tapasztalja a helyi életkörülményeket: — Naponta száz-száztíz adagot főzünk ebédre. Az aszfaltkeverő üzem húszat, a kőbánya hatvan adagot rendel, és a tanács is tizenkilenc adagot. Bár csökkent a létszám, forintban évek óta ugyanannyi a forgatom. Ez italra is elmondható. Olyan ez, .mint a cigaretta. Aki megszokta, most is megveszi. Hivatalosán három helyen van .italkimérés a .faluban, .mindegyiknek .megvan a maga kuncsaftja. Hozzánk inkább a rumosok, a kávésok járnak, vezetőktől kétkezd munkásokig. Igénytelenek az idősek, de a fiatalok is. ' Az egyik ebédlőasztalnál ülő Müller András nyugdíjas, egykedvűen kanalazza a sárgaborsó-főzeléket. Harminckét évet dolgozott a kőbányában, dömperesként. Most itt számolgatja a napokat, egyiket a másik után. Azt mondják, nem épített, nem szerzett ő semmit. El-élcsoszog valamelyik házhoz is borért. Ügy él, mint a nóta mondja: „Más se kell .az egész világból...” Tőle jóval idősebb ember a község cipésze, Hronz József. — Nyolcvanharmadlik éves vagyok, de én sosem unatkoztam — büszkélkedik parányi műhelyéiben, .ahol alig tud helyet .szorítani, mert mellette felesége ül, aki, mint valami régi takarékos időket idézne — harisnyát stoppol. Közben akad egy szomszédasszony is, hogy a múlt fonalát gombolyítva, egymás emlékeit bizonyítsák. Fiatal lány és fiú érkezik a megsarkalt csizmáért, s mikor kimennek, kalapácsával utánuk mutat a .mester úr. — Ezeknek meg most tűnt el az apjuk. -Addig búcsúztatták a nyugdíjba vonulót, .hogy azóta sincs meg. Hronz József hetven éve ül a ipaníkli előtt, ő talán mindent tud ,a .faluról. — Annyi idegen van itt néha, hogy már alig ismerem őket. Mostanában egyre többen megkeresnek, bár volt nekem .munkám mindig bőven. De most úgy látom, hogy még a kukából is előkerül a használt .cipő. Ho'l egy flekket, hol egy sarkat kell ráütni, hol varrni, hol ragasztani, szögein!. Van itt mindig mit csinálni. Műveltem szőlőt is, de tavaly eladtam. Már nem bírok vele. l!)82-ben a Kiosz- ban aranygyűrűvel tüntettek ki. itt van róla az oklevél is. Miskolcon, átadáskor azt mondja nekem valaki: „Józsi bácsi, most csak maga kap egyedül ilyen szép gyűrűt.” FelA filoxéra elleni védekezés úttörőjének emlékére próbáltam, tiszta arany. Igen megörültem neki. Akkor már ötven éve cipészkedtem a faluban. De a három dédunokám már nem itt él. Nem messzi a suszterájtól a község egyik körzeti orvosa rendel. Késő délután is ülnek a váróban gyerekek, anyák. Egyikük hat év körüli kisfiút kísér ki a rendelőből, nem érkezett ruhát, nagykabátot ráadni, úgy hozza utána: Hárman fogtuk le, hogy az injekciót megkapja — mondja miközben a másik kisfiút tuszkolja befelé az anyja, e vészt- jósló intermezzo után. Dr. Császár László a délutáni rendelés után most ügyeletben van. Cigarettaszünetben kérdeztem, vajon milyen a tállyaiak egészségi állapota mostanság? — Nem valami rózsás — mondja a körzet orvosa, és bizonyítván, hogy így van, a mai munkát egyetlen számnál nyugtázza. — Több mint százhúsz beteg jelentkezett ma vizsgálatra. De általában nyolcvan—száz körül van ez a szám, és ez még csak az én körzetem! Egyébként nem jobb, nem rosz- szabb az emberek egészsége, mint általában vidéken. Hívás érkezett, így nem sok idő volt a diskurzusra. Dr. Bártfai Szabó Gyuláról elnevezett szakszövetkezetben egészen más időzavarról beszélgettünk Hetzi János elnökkel: — Nálunk a szőlőhöz szinte minden itt élő család kapcsolódik. Itt nem kellett „bevinni” a földet, a szőlőterület a szakszövetkezet megalakulása után is a tag tulajdona maradt. öt—hatszáz tagnak szolgáltatunk évente. Igyekeznünk kell most is, mert ez az időjárás sietteti a metszést, kissé felborult a szokásos „menetrend”. Egyébként oltvánnyal, szőlő-gyömölcstelepítéssel foglalkozunk, hogy tagjaink megélhetését biztosítsuk. Kedvező jelenség, hogy az új telepítésekhez egyre több fiatal jelentkezik. Akiknek nincs szőlő, van más munka itt a faluban. Az asszonyok kakaóport csomagolnak bérmunkában, vállaltunk vegyszer kiszerelést, hígító, festék forgalmazását. Most derült ki, hogy ez a szakszövetkezeti forma nem is olyan alacsony szintű, mint azt annak idején hirdették. A tagság szőlőtermesztését integráljuk a telepítéstől a talajművelésen, a növényvédelmen át egészen a szüretig. Hogy miért vagyunk csak ennyien a faluban? Mert az marad, aki szereti a szőlőt. Reméljük, hogy az elvándorlási folyamat megáll, biztató a fiatalok munkavállalása az új telepítéseknél. Bárkivel beszélgettünk, sok szó esett a faluban a fiatalokról. Az iskolából négy lány és két fiú igyekszik hazafelé, talán hetedik-nyolcadikosok. Köszönnek, mintha mindennap találkoznánk. Olyan jólesik közvetlenségük, szeretném megsiimogatni az arcukat. Ügy látszik, faluhelyen az iskolákban erre is adnak. Most már csak ittmarasztalásukra kellene valami orvosság. Bekecsi Szabó László Fotó: Farkas Maya J
