Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-05 / 30. szám
1990. február 5., hétfő ÉS2AK-MAGYARORSZAG 5 Tanácstagok távozása Január óta a tanácstagok ú.i önkormányzati jellegű pénzügyi szabályozás szerint gazdálkodhatnak, ám szervezetileg még lényegében a régi keretek között működnek. A politikai átmenet terméke, e különös ellentmondás sokéiig nem is tartható fenn. A tanácsok saját bevételeit végre normatív alapon egészíti ki a központi költségvetés. Az állami támogatás mértékét tehát többé nem a lobbizásban szerzett jártasság határozza meg, és nem is a kijárok ügyességén, kapcsolatain, elszánt 'kilincselésén múlik, hogy ki mennyit kap. Ám sokaik szerint egyszerre megkésettek, ugyanakkor idő előttiek is az önkormányzat gazdasági alapjainak megteremtésére tett lépések. Elkésettek, hiszen nem most, de évtizedekkel korábban kellett volna rászánnia magát a kormányzatnak. Az erőltetett centralizáció, az önkormányzati iellegű önszerveződés diktatórikus elnyomása maradandó torzulásokhoz vezetett. A monolitikus állampárt által felülről vezényelt helyi apparátus egyszerűen képtelen volt megakadályozni a helyi közösségek gazdasági alapjainak leépülését, ami végül is a tanácsok közcélú intézményeinek működőképességét is veszélyeztette. Megkésett tehát az elhatározás, mert egy öröklött csődtömeget, enyhén szólva, nehéz gyorsan felvirágoztatni. , A romló gazdasági helyzet miatt nemcsak a központi, de a talpraállás helyi erőforrásai is kiapadtak. Más szempontból pedig idő előttinek látszik a döntés, hiszen az önkormányzati törvényről még csak beszélünk, de a helyi közigazgatást gyökeresen átalakító. sarkalatos törvény megalkotása a választások után ösz- szeülö parlamentre vár. A VISSZASZÁMLÁLÁS MÁRCIUSBAN KEZDŐDIK De most, amikor már megkezdődött a versengés a képviselői mandátumokért, nem árt emlékeztetni arra: egyszer a tanácstagok mandátuma is lejár. Az országgyűlési választásokkal egyidejűleg most nem lesznek tanácstagi választások, de az új parlament létrejötte után itt is megkezdődik a visszaszámlálás. Júniust követően a helyi hatalom képviselőit is újraválasztják. Dönteni kell arról. hogy lei kerüljön az új módon megválasztott testületekbe. ki vezesse a szak- apparátust, ki legyen a polgármester. Mert aligha képzelhető. hogy a politikai pluralizmus jegyében felső szinten végbemenő változások után a helyi hatalom a régi módon működhet, a régi beidegződések közt dolgozhat. A demokrácia fokai közötti különbséget araszolva haladó reformdkkal aligha lehet ledolgozni. Ez az igény, ez a program önkormányzattal valósulhat meg. Aki a mai lázas törvényhozó munkát figyelemmel kíséri, az a téves kép* alakulhat tói, hogy csak a politika csúcsain buzgólkodnak a reformerők. Pedig számos példa mutatja, hogy a helyi közigazgatás átalakítása, modellváltása érdekében jó. ideje folynak a kutatások. S talán, az sem véletlen, hogy a helyi tanácsok hamarabb találták meg a közös hangot az újonnan fellépő politikai ereikkel, pártokkal, mint ezt országos szinten tapasztalhattuk. Mondhatnánk, a politika már régóta az önkormányzatiság agond olati vonzása ban él. Ez az igény már az alkotmánykoncepció kidolgozása idején felvetődött, a politika azonban új irányt szabott a törvénykezésnek, s az önkormányzati reform lefékeződött. Mára viszont az is láthatóvá vált. hogy nem elég alkotmányban biztosítani az alapvető jogókat, ha ezt nem követi alsóbb szinteken is reform. Az önkormányzat jogi, politikai, gazdasági alapjának megteremtése nélkül a jogállam ingatag tartópilléreken áll. MAR NEM AZ APPARÁTUSÉ A FŐSZEREP Az elmúlt év végén elkészült az önkormányzati törvény szabályozási koncepciója. Ebből jól kirajzolódik a majdani önkormányzat fő irányvonala, alapelvei: a demokratikus helyi hatalom- gyakorláson a helyi önállóság, a széles önkormányzati felelősség községék, városok ügyéiért. S ebben a felállásban már nem az apparátus viszi a prímet. A település valóságos gazdája a helyi képv iselő tes tület. A településfejlesztés minden lényeges helyi kérdésében e testület szerepe domborodik tói. Mindez nemcsak a testület és az apparátus, de a testület és a lakosság között is új helyzetet teremt. így teret veszt a tanácsi munkát ma még sajnos, gyakran övező lakossági közöny. S a jövőben aligha képzelhető el az a Tolna megyében | egyszer bizony már megtör- I ténl — az egész tanácsi modell működésére is jellemző — bizarr eset, hogy elcserélhettek egy szavazókörzetet. A lakosság leszavazott, új tanácstagot választott, s észre sem vette, hogy még a régi tanácstagja is „birtokolja” a mandátumot.. . Bodnár Lajos Újra magyar földön Vizsgáznak a halászok Nemcsak a parton ülő horgászok már eddig is népes tábora gyarapodik megyénkben évről évre, de a sporthalászoké is. Ám aki halászni akar, nem elég csak a hálót megfogni — vizsgát kell tenni a vizekre és a halakra vonatkozó tudnivalókból. A sporthalászok a vizsgát a megyei tanács mezőgazda- sági osztályán teszik le. Molnár Gyula, aki társadalmi munkában a vizsgabizottság tagja, kimutatása szerint az idén — bár még csak alig egy hónap telt el — fnáris 18-an tettek sikeres vizsgát. Tavaly harmincán szereztek engedélyt halászatra. A vizsgára jelentkező és a már engedéllyel rendelkezők zöme a megye különböző városaiban lakik, úgy is mondhatni, hogy a jó halászóvizek, a Tisza, a Bodrog és a Taktaköz szomszédságában. így aztán az sem véletlen, hogy az egyik legnépesebb sporthalász-egyesület Sátoraljaújhelyen működik. Demkovits József vezetőségi tag szerint, az egyesületnek már 250 nyilvántartott tagja van — de most újabb 8 fő jelentkezett halászvizsgára. A sporthalászok a Bodrogon és a bodrogközi vízrendszerhez tartozó vizeken próbálják szerencséjüket. Több, mint 2000 hektárnyi vízfelület áll rendelkezésükre. Ezekben a holtágakban, amelyeket „elöregedett vizeknek” neveznek, elsősorban fehér húsú halakat zsákmányolnak, mint keszeg, kárász, de található a ragadozók közül csuka is. A halak járása azonban összefügg a folyó, a Bodrog szennyezettségével, amely esetenként károkat okoz. Mert az igényes ragadozó halak járása nagymértékben függ a vizek szennyezettségének fokától, ami természetesen a fogást is k^folyásolja. Kistelegdi Ernő és tisztjei 1046. április elején egy lengyel orvostól szereznek tudomást róla, hogy hamarosan vasüti szerelvény indul Belgiumból Magyarországra. A hír futótűzként terjed el a Brüsszel melletti táborban, mindenki készül. Előbb azonban még egy úgynevezett elbocsátó táborba viszik őket, itt találkozik ismét a kassai kondorlégió Belgiumba került része. Két hetet kapnak a szerelvény összeállítására, amely április végén, egy fiatal angol hadnagy kíséretében, s a rangidős magyar tiszt. Kistelegdi Ernő parancsnoksága alatt elindul Magyarország felé.- Hogyan is lehetne elmondani, milyen érzés számukra ismét átlépni az országhatárt, látni a drága anya- földet, érezni a haza levegőjének illatát?! S milyen hosszú még az út Kaposvárig, a volt hadifoglyokat szállító szerelvény végállomásáig?! De végül is feltűnik a kaposvári állomás épülete, a gőzös megáll. A kemény repülősök szemébe könny szökik. Sokuknak jut eszébe abban a pillanatban, hogy vajon mi szükség volt erre a „kirándulásra”, kinek használt a zászlóalj pokoljárása csak egy szemernyit is? Az, hogy itthon mi váltójuk, hogy egyesek újabb megpróbáltatások elé néznek, a határtalan öröm és boldogság perceiben talán senkinek nem ötlik eszébe . . . A kaposvári hadifogoly-átvevő állomáson a szűrőtábor parancsnoka, egy rendőr őrnagy várja őket. Néhány óra múltán mindenki mehet haza! Egyetlen ember, a parancsnok kivételével. Aki attól a pillanattól kezdve, hogy 1944 karácsonyán útnak indultak Németország felé, folyvást arra gondolt, hogyan óvja meg katonáit, hogyan mentse haza őket. „Az nem lehet, hogy egy zászlóaljparancsnok ne kbve- tett volna el népellenes cselekményt” — közölte vele ridegen a rendőr őrnagy. S Kistelegdi Ernő igazolását a katonapolitikai osztályra bízza. Ez 9 napi vizsgálati fogságot jelent, immáron itthon. A vizsgálatot követő határoTencier Ferenc repülő-akadémikus. Rajzolta: Schiroky Sándor 1945-ben Meinlben. zat: „Átadandó a veszprémi rendőrkapitányság politikai osztályának további intézkedésre.” Az újabb vizsgálat után újabb határozat: átadandó a katonai állomás- parancsnokságnak további eljárás céljából.” S az állomásparancsnokság végre ideiglenes szabadlábra helyezéssel útjára engedi a volt Kassai Repülő Akadémia, a volt I. önálló Honvéd Repülő Alapki'képző Zászlóalj tisztjét, parancsnokát. Ám az ideiglenes szabadlábra helyezési intézkedést a mai napig sem vonta vissza senki.. . Kistelegdi Ernő akkor még azt sem tudja, hogy néhány év múlva milyen újabb nagy megpróbáltatások várnak rá csak azért, mert gyerekkorában repülős szeretett volna lenni, mert, repülőstisztnek tanult. Öt és családját is összeszedik azon a néhány évvel későbbi éjszakán. amikor a miskolci kitelepítettekkel zsúfolt vagonok elindulnak a Hortobágy felé .. . De nem volt kegyes a sors — azon kívül, hogy a háborúban és hadifogságban életben maradt, s hazajutott — Rakaczky Jánossal sem. — 1944-ben több mindenem Kassán maradt — idézi fel a szomorú időszak emlékeit. — Amikor 1946-ban hazajöttem a hadifogságból, elhatároztam, visszamegyek értük. Kassa ekkor természetesen már Csehszlovákiához tartozott, a határon azonban még sokan átszök- döstek. Útlevelem nem lévén, ezt tettem én is. Nagyidán, egy igazoltatásnál elkövettem azt a hibát, hogy futásnak eredtem. A járőr golyója a bal térdemnél a fő ütőeret találta el. Kórházba vittek, s amputálták a bal lábamat. A nyomozás után a szlovákok bocsánatot kértek, s ők maguk készíttettek falábat számomra Pozsonyban. Decemberig maradtam Kassán, ahol marasztaltak, de engem visszavárt Magyarország, szeretett hazám. Miskolcon váltottam ki az ipart, szabómester lettem, ma is itt élek családommal, szeretett feleségemmel — néz kedvesen Marikára. — Ha semmi másért, őérte érdemes volt életben maradnom, még nvomorékan is. (Folytatjuk) Nyikes Imre 107 kényszer-beutalt hagyta el a nagyfái Munkaterápiás és Alkoholelvonó Intézetet. Az Országgyűlés határozatának értelmében ugyanis február elsejei hatállyal megszűnt á kényszer-beutaltak gyógykezelése. Az intézet a Belügyminisztérium kezelésében, büntetésvégrehaj tásd intézetként működik tovább. összesen kettőszázötvenen térhetnek vissza családjukhoz. Távozásukkor kézhez kapják az ápolási kiadósokra levont összeggel csökkentett keresetüket. Életük újrakezdését differenciáltan szétosztott segély könnyíti. A nagyfái alkohölelvonóban csak a személyzet tartózkodik, de rövideset» újra benépesül: lakói az „új profil” szerint elítéltek lesznek. A kökar végéről, a bronzkor elejéről származó, valószínű, kultikus és csillagászati célokat szolgáló négy koncentrikus kört alkotó kőoszlop-együttes. A kőoszlopok magassága 2-7 méter. A kép Nagy*Britanniában készült. A falu széli kocsmáros nemes egyszerűséggel a/, utcára penderítette a két lerós,zegedett vendéget, összékaptalk valami hu-' szadranigú kérdésen, s szóváltásuk odáig fajult, hogy anyázták is egymást. „Viselkedjetek, fiúik, nem a Paníliamenstben vagytok” — fönmedt .rájuk egy idő után a mi kocsmárosunk, de hiába. . Így hát kihajította mindkettőt az utcára. De vajon miiért mondta azt előtte, hogy „nem a Pa rlame wtb en vagytok ’ ’ ? Miiért keltette azt a látszatot, hogy .a T. Házban már alkar anyázni is lehet, ellenben a kocsmában viselkedni kell? ... A Páriáim ént — ez a mostani — még csak keresi új arcát, szerepét, s csak most kezdi kialakítani játékszabályait. Most alakulgat át többpártrendszerű képvisielöházzá. Aki figyelmesen követi a.z ülésszakról a •tudósításokat, az lát- I tat ja -ihalllihalbja, hogy még lehet benne személyeskedni. nem odavaló dolgokról hosszú, üres beszédeket tartani, és lehet a mások múltjában xiájkálni is, a jövőt meghatározó döntések csiiiszolásia helyett. Gl>lkar komikus jelenetek szemtanúja lehet mostanság a tévénéző, ha figyeli a páriáimén ti közvetítéseket, s döhbenten kérdezi: ilyen lesz a rég vágyott demokrácia parlamentje ? Nyugtalanságuk persze érthető. Évtizedeken át nem volt arra példa, hogy felettébb fontos kérdések a T. Háziban és a nagy nyilvánosság előtt dőljenek el. A vállalati lobbiik minisztériumi kun- . csorgásaiiról, az ágazati vezetőik pénzhajhászó kijárásairól s a nagy eszem- iszomdkiról, amelyeken a múltban eldőlt egy-egy beruházás. s ekképpen az ország sorsa .... ezekről sohasem tudósított — nem ic tudósíthatott — a tévé, a rádió, az újságok. Csak a végeredményről értesülhettünk. és persze szenvedtük a döntések következményeit. Megközelítőleg húszmilliárd dollár nyugati adósság, csőd szélén álló, totálisan elavult ipari struktúra s egy mindinkább szegényedő társadalom lett az ára a korábbi jólfésült, tisztelettudó ülésszakok látványának. Folytatnánk hát azt? Isten ments! Az újat viszont még senkii sem tudja, nem gyakorolhatta, s még csak nem is tanult róla. A példaként emlegetett nyugati, többpártrendszerű parlamentek stílusa évtizedek alatt forrta ki magát. Az alatt minden, egymással ellenórdékelt félnék volt ideje, megtanulni viselkedni (is). Felesleges megijedni attól, ami parlamenti tudósítás címen a tévében látható. Hisz mi zajlik mostanság a T. Házban? Immáron több pánt is képviselteti benne magát, töb- bé-kevésfaé különböző múlttal, célokkal és programokkal. A választások közeledi éve 1 mind egvi k igyékszi'k kihasználni a nagy nyilvánosságot, a Parlament iránti érdeklődést önnön reklámozására, bemutatására. S közben — mindahányon, úgy együtt — hozzáláttak a.z új Parlament új játékszabályainak kiiizzadésához. Hogy ezenközben személyeskednék is egymással, hogy politikai érdekeiknek alárendelik a nagy, közös érdeket: az ország sorsát? ... Az egyik szélsőségből, a bólogató parlamenti időszakiból most egy — remélhetőleg rövid időre — átcsapódtunlk .a másikba. A képviselő uraik és hölgyek próbálgatj álk oroszlánkörmeiket. Még nem tudnak vele igazán bánni, a legtöbben legalábbis nem. De megtanulják majd, kénytelenek lesznek megtanulni, mint ahogy kénytelenek lesznek finomítani a stílusukat, hangvételüket. A békés rendszerváltás ellenben aligha lehet majd békés. Persze nemcsak azért! A válasatásók után. amikor már egyértelmű . lesz, hogy melyük párt mekkora erőt; képvisel az Országgyűlésben, s ekképpen az országban is, a pártképviselők is ráébrednek: nekik is vannak főnökeik. A Parlamentnek is megvan a maga „kocsmárosa”. Bi - zony. Mi vagyunk azok, a választók, a nép. Csak addig ne veszítse el senki a türelmét. Se ott bent, se itt kint. Fekete Gy. Attila Szabadok a nagyfái kényszer-beutaltak A kassai konJorlégió Vili.
