Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-26 / 48. szám
199Ó. február 26., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A Kohászati Alapanyagelőkészítő Vállalat miskolci haszonvasüzlete MISKOLC, REPÜLŐTÉRI ÜT 5. SZÁM TELEFON: 46-11-499 Értesíti Tisztelt Vásárlóit, hogy üzletébe most érkezett ZARTSZELVÉNY: 60X50X4 mm-es 100X60X3 nun-cs 120X50X3 mm-es BORDASLEMEZ: 5—6 mm-es, táblaméret: 1200X2440 mm LAPOSACÉL: :10X 3 mm-es, A 38 minőség 30X19 mm-es, A 38 minőség „I/’-ACÉL: 75X55X5 mm-es, A 38 minőség ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK RENDELKEZÉSÉRE! SEAL-JET - AGROKER Mályi - SEAL-JEI 1 órán belül 0 250 mm-ig, 500 bar nyomáshatárig, bármilyen hidraulikus, pneumatikus tömítést, simmeringet készítünk az Ön által megadott méretek szerint, számitógéppel vezérelt CNC-csztergagépünkön, speciális alapanyagokból. AGROKER VÄLLALAT, MÄLYI, KISTOKAJI U. Telefon: 46/41-102, 41-328 Telefax: 46/38-983 Telex: 62-240, 62-571 LEVÉLCÍM: .3501 MISKOLC, PF.: 71. Szállítőszalag-hcvcdcrck GYORS, SZAKSZERŰ VÉGTELENÍTÉSÉT, ragasztással, vagy tűzéssel, kedvező áron vállaljuk (hozott anyagból is). Elvégezzük szállítószalagdobok gumizását igen rövid határidő alatt. TELJESÍTÉS A MEGRENDELŐ TELEPHELYÉN IS! Ügyintéző: KGGYK Kft. Gépészeti Gyáregység. Mihály Vince művezető 3791 Sajókeresztúr — BÉM. Telefon: (46) 18-691/365 Telex: 62-275. TERMELŐSZÖVETKEZETÜNK 350 m- alapterületű, modern üzemcsarnokában végzendő tevékenységhez partnert keres 15 fő nődolgozóval rendelkezünk VÁLLALUNK: • kézimunkaigényes termékgyártást vagy -feldolgozást • raktározást, • termékkiszerclést, társulási formában is Érdeklődni lehet: a Petőfi Mgtsz tömöri központjában, vagy a 64-251-es telexen Régmúlt idők fotója Sorompó Evekkel ezelőtt, mikor még a közúti forgalom számára nem épült meg a felüljáró a sínek fölött, a Gömöri pályaudvar szomszédságában a vasutat forgalmas út keresztezte. Emlékszem a leengedett sorompón kis tábla adta Hírül az autóval utazóknak, hogy türelmesen várakozzanak, hisz' a sorompó „10 percen túl is zárva tartható".- fojtán Tankolás A nép válassza meg polgármesterét éjiel-nappal Titkár tett az einökb&t Alsózsolcai kezdeményezés Nincs kellemetlenebb dolog annál, mint, hogy ha kifogy útközben a kocsiból a benzin. Talán csak az, ha valaki szívességből meg is áll. s elvisz a legközelebbi benzinkúthoz és az zárva van ... Természetesen nem ez a,z egyedüli ok arra, hogy az Áfor a megyénkben található üzemanyagtö:ltő-ál- lomásai közül az eddigi kettő helyett február elsejétől már öt tar.t éjjel-nappal nyitva. Ettől az időponttól kezdődően Szerencsen, Leninvá- rosban és az ózdi. Vörös Hadsereg úti töltőállomáson is tankolhatnak éjszaka az autósok. De más újdonságokról is beszámolt Potoczki Sándor, az Áfor megyei üzemiigazgatója. Az elmúlt két esztendőben rekonstrukciót hajtottak végire a kazincbarcikai, a sátoraljaújhelyi, a le- ninvárosi, a mezőkövesdi és a miskolci, kiiiáni benzinkútnál, Jelenleg folynak azok a tárgyalások, melyek révén felújítják az, edelényi, valamint az aibaújszántói kutakat (ez utóbbit új helyre telepítik, a falu szélére). A nyugatról behozott korszerű gépkocsik egy része már csak ólommentes benzinnel üzemeltethető, így megnövekedett az igény az ilyen üzemanyag iránt. Jelenleg négy helyen kapható megyénkben környezetkímélő benzin: Miskolcon a BP- nél, Űzd on, Szerencsen és a 3-as út Budapest felé kivezető szakaszánál lévő benzinkútnál. (mé—) Keresem az alsózsolcai tanácselnököt, mondják a titkárságon, hogy ilyen nincs, a több, mint hatezres lélekszámú nagyközségben. És a régi elnök? Vele mi lett? Ó — mondja a titkárnő —, ő itt dolgozik —, és rámutat az elnöki szobával szemközti ajtóra. A vb-titkár ajtajára. — Már régen érlelődött bennem az a gondolat, hogy a miénkhez hasonló nagyságú település élére elég egy főállású ember — meséli később a volt elnök, a jelenlegi vb-titkár, Horváth János. — Azután, amikor tavaly megürült a nagyközségben a vb-titlkáríi poszt, megpályáztam. A végzettségem adott volt, több, mint húszéves a tanácsi gyakorlatom, gondoltam, miért ne? — iEz így nagyon egyszerűnek hangzik. Nem inkább arról van szó, hogy ily módon próbálta átmenteni hatalmát? Hiszen az egyáltalán nem biztos, hogy la. következő helyhatósági választásokon bizalmat kap. a vb- titkári poszt viszont meghatározatlan ideig szól? — Szó sincs erről! Nem vagyok ejtőernyős! Három cikluson keresztül voltam elnöke Alsózsolcának, és talán lehet annyi bizodalmám eny- nyi év után, hogy kijelentsem: nem maradnék le a mostani választásokon sem. Lehet, dicsekvésként hangzik, de tény: sóikat fejlődött a település az elmúlt több. mint egy évtizedben. — Amióta ön volt az elnök . .. — Igen. Meg amióta az alsózsolcai nép összefog a település és saját maga boldogulása érdekében. — Igen diplomatikus ... — Urbanizálódott a nagyközség. Innen az emberek nem elmennek, ide jönnek. És ez manapság, amikor a falvak elnéptelenedéséről beszélünk, nem kis dolog ... — Akkor hát, nem értem. Sikereket könyvelhetett el elnöki működése során, és mégis úgy érezte: fel kell állnia. Hogy van ez? — Kétségtelen, nem volt könnyű elfogadtatni ezt a döntésemet sem a nagyközségi tanáccsal, sem a megyei tanáccsal. Volt tanácselnök kollégáim is értetlenkedtek, én viszont vallom, ez a jövő útja ... — Az, hogy az elnök szobát és ititultíst cserél? — Nem erről van szó. Sokkal többről. Az elnök és a vb-titkár között a feladat mindig is megoszlott. A titkár — igaz? — a szakapparátus élén áll, az elnök a tanács élén. Mind a kettő főállású ember. Nekem az az elvem, hogy legyen egy hivatásos vezető a nagyközségben. ő fogja össze a hivatal munkáját, koordinálja az ügyeket. Ez az ember, pedig a titkár ... — Akkor hát nincs is szükség elnökre? — Dehogyis nincs. Csak az elnök legyen tiszteletdíjas, köztiszteletben álló ember, akit a jövőben akár ismét polgármesternek is hívhatnak, és akit a település közvetlenül választ. Eddig engem is, és más tanácselnököt is, a tanácstagok választottak meg. Akárhogy is nézzük, az elnök a tanácsot képviselte. És az lenne a jó, a kívánatos, ha valóban érvényesülne a népképviselet, amikor a helyihatósági választásokon a helyi képviselők mellett a település vezetőjére is voksolna a lakosság: — És mi lenne ennek — hogy is \mondjam? — a másodállású polgármesternek a feladata? — Nem másodállású, hanem tiszteletdíjas. Akár mondjuk, a község orvosa, vagy egy iparos, szóval, egy olyan illető, akit mindenki ismer, aki becsben áll. Ő képviselné a falut minden fórumon, vezetné a helyi képviseletet — ezt ma még tanácsnak hívjuk — tanácskozásait ... — Szóval, ez lenne a jövő. És most, itt, Alsózsolcán mi a jelen? — Tavaly július óta vagyok vb-titkár, azóta nincs betöltve az elnöki funkció. A tanács kívánta így. A választásokig hátralevő időre már nem akart a régi szisztéma szerint választani a testület (azért hadd tegyem hozzá: ez a szisztéma még él, és egyáltalán nem biztos,- hogy azzá formálódik át, amiről beszéltem, lehet, marad minden a régiben), így az elnöki tisztet — ha részlegesen is — a társadalmi elnökhelyettes látja el Munkájában természetesen én is segítek, ezért — és ez nem panasz — a munkám több lett. Mindenesetre bízom abban, hogy amit mi elkezdtünk Alsózsolcán. az lesz az általános. Természetesen ezt a felállást csak a miénkhez hasonló, vagy kisebb településeken lehetne megvalósítani... (illésy) Este hétkor a Semmelweis Kórház területén ilyenkor februárban már sötét van. És köd .. . nyomasztó, félelmetes köd. Ügy indultam el dr. Molnár Borbálához, az idegosztály aznapi ügyeletes orvosához, hogy zsebemben lapult egy csomó kérdés, főiskolai pszichológiai tanulmányaim felelevenedett csodálkozásai és megannyi érdekessége. És valami furcsa. titokzatosság is hajtott, ami egy ideggyógyász munkáját körüllebegi. Gondoltam, majd felteszem „kimunkált” kérdéseimet a neurózisról, a depressziókról, arról, hogy mitől zárt egy „zárt osztály”. És majd kapok szépen letisztult, világos válaszokat és megoldásokat. A doktornő várt. Kedvesen, mosolygósán, és valami megfoghatatlan nyugalommal. 1Elővettem a noteszom, és kérdeztem volna .. . Interjút nem adott. Ehelyett kezembe nyomott egy fehér köpenyt, és vizitre invitált. És elindultunk, szobáról- szobára járva, tnillió injekcióstűvel, gyógyszerekkel és egy kedves, sürgőforgó nővérrel. Amikor este először megláttam a doktornőt, a mosolya mögött nagy fáradtságot éreztem. Benyitottunk az első szobába, és mindez lehullott róla. Ha nem szégyelltem volna, tótra marad a szám ... „Jó estét, Hölgyeim”, kezdte, és valami megfoghatatlan békesség áradt szét a kórteremben. És mindenkihez volt kedves szava, és mindenkinek adott egy kis reménysugarat. Mert a betegek szeme ragyogott, ahogy ránéztek. És szisszenéseket hallottam az injekciók után, de halvány mosolyokat is láttam, mert az emberek szeretnének bízni. „Holnap már fog menni a járás” mondja egy középkorú nőnek. És látom, hogy az megnyugszik. Ahogy kilépünk, észreve- szem újra a fáradtságot, és újra a mosolyt, ahogy belépünk a másik kórterembe. És ez így megy egyik szobáról a másikra. Amíg benyitunk egybe, ahol egy agyvérzéssel beszállított nő feküdt. Infúziók és katéterek tömkelegével behálózva, és majdhogynem élettelenül, teljesen magatehetetlenül. Néha megemeli a jobb kezét, tétován hadonászik vele, de nem tud magáról. Lehet, hogy nem is fog . .. Akkor éreztem, amit még sohasem. Lassan elnehezült a kezem és a lábam, egyszerre megfordult körülöttem a világ, és igen,... majdhogynem rosszul lettem. Gyorsan leültem az orvosi szobában egy székre, a doktornő pedig a kezembe nyomott egy csésze teát. — Ez jót fog tenni — mondja. — Ügy haragszom magamra — feleltem —, retem ilyen még sosem fordult elő. — Ugyan már — nevet —, még büszke is lehetsz magadra! Képzeld, a hatodéves, gyakorló orvost már a harmadik kórteremben úgy kellett felmosni a padlóról! Még mindig ott ülök az orvosi szobában. Belép egy nővér, halkan köszön és magabiztosan leül egy gyógyszerhalom elé. Szétosztja. Huszonnyolc éve teszi ezt! Nem akartam hinni a fülemnek. Amikor állandóan arról hallani, hogy az egészségügyben dolgozóknak milyen nevetségesen kevés a fizetése, hogy kevés a nővér, de még ha oda is „merészkedik” egykét fiatal, gyorsan továbbáll, mert fárasztó, mert kevés a pénz ... Honnan ez a kitartás? — Nem tudom — válaszolja kedvesen —, ez a munkám, és szeretem csinálni. Ilyen egyszerű lenne az egész? Talán ... Vége a vizitnek. Ülünk szótlanul a doktornővel az orvosi szobában, már tíz óra. Én még mindig kortyolgatom a teámat. És nem akarok semmit sem kérdezni. Mert megértettem ennek az egésznek a lényegét, felesleges kérdések. sallangok nélkül. Hazafelé, miközben baktattam a kórház ködbe vesző épületei között, eszembe jutott Margaret Atwood, a nagyszerű kanadai írónő egyik könyvének néhány mondata. „A normalitáshoz való görcsös ragaszkodás — bűn. Időnként meg kell mártóznunk az őrületben ahhoz, hogy épelméjüek maradhassunk ...” Beké Kinga
