Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-26 / 48. szám
1990. február 26., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Zavar a zűrzavar Rekordok éve után A Miskolci Vasipari Kisszövetkezet elnökéből, Fehér Miklósból ömlik a panasz: — Kész őrület, de már olyan bánik is van, amelyik 32 százalékos kamattal ad hitelt. Hiába gazdálkodunk mi jól, egyre több az olyan megrendelő, aki nem tud fizetői. A gazdaság gondjai begyűrűznek hozzánk is. A kormányzat hoz egy rendeletet., ami jó. Ezt aztán azonnal tönkreteszik egy kiegészítéssel. Jobb lett volna tavaly megtartani a választásokat, akkor tisztább lenne a kép! Majd hozzáteszi: 1989 igen kitűnő év volt, rekordokat hozott a kisszövetkezetnek. * Az elnök azzal folytatja, hogy nagyon jó pozícióból indultak — tavaly év elején. Az iparhoz, a gazdasághoz valamelyest értők tudják: ha kapacitásúik fele év elején lekötött, az már előnyös. Nos, a vasipari ugyancsak elégedett lehetett magával, mert korán kiderült, több munkát képtelenek elvállalni. Tulajdonképpen szerencsések voltak, mert bejött a nagy üzlet, a Heller—Forgó féle hűtőtorony ... Ennek a „nehéz emberek” által kidolgozott találmánynak az a lényege, hogy kevés víz felhasználásával hűti le különböző erőművek fölös melegét, hőjét. Főként sivatagi körülmények között van jelentősége, mert víztakarékos — sokan megjósolták, környezetbarát mivolta még a zöldek szemében is keresett cikké teszi. A vasipari szövetkezet egyébként az általában a 120 méter magas hűtőtoronynak csak a vázát készíti. Ez is elég nagy munka, hiszen ötszáz tonnányi acélt kell felállítani, beépíteni. Ráadásul a vegyipari készíti hozzá a felállításhoz szükséges berendezéseket is. Tehát: darukat, szerszámokat ... — Úgy tudom, az Energiagazdálkodási Intézettel együttműködve mi készítjük egyedül ezt a tornyot, s ha jól emlékszem, eddig hetet adtunk el, főként arab országokba — folytatja Fehér Miklós. Nagy öröm, teszi hozzá, hogy az iráni partner mindig jó fizetőnek bizonyult. Tavaly április végéig két, szíriai megrendelésre készült torony vázát fejezték be, ezzel párhuzamosan, április 1- jétől év végéig pedig egy iráni torony háromnegyedét és szerelő berendezéseit adták át — további szerelésre. Azt mondja az elnök, hogy kapacitásuk 90 százalékát leköti egy-egy hűtőtorony váza. De ahhoz, hogy teljesítsék a megrendeléseket, az kellett, munkásaik 130—140 százalékos havi teljesítményt hozzanak. Kicsit sajnálják is, hogy egyelőre vége a torony- üzletnek, mert amit vállaltak, azt befejezték, de remélik, születnek újabb megegyezések ... * A továbbialkban Fehér Miklós kiemeli a MÁV-ot. Oly sokan szidják a vasutasokat. hogy ezúttal igazán megérdemlik a dicséretet: a sikeres iráni szereléshez az is kellett, hogy a miskolciak által elkészített elemek mindig időben a helyszínen legyenek. Hál’ istennek, a MÁV egyre inkább magára talál t-szá'llított, a vasipari pedig szerelt, milyen egyszerűnek tűnik! A vasipariról szólva nem szabad megfeledkezni a m ártabány a i dob ozüz amr ől sem. Mert híresek erről is: festékgyárak sorának szállítják a literes és nagyobb dobozokat, kannákat. Tavaly kiderült, a legnagyobb, a 23 literes a legnépszerűbb, ezért ennek a gyártását szorgalmazták. — Az éves munkaidőben kell gondolkodni, akkor kell dolgozni, amikor megrendelés van. Tudomásul vesszük, hogy a világ átalakul, s ehhez igazodnunk kell — mondja Fehér Miklós. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva, ez azt jelenti, nem szabad „odáig lenni” a dobozüzemmel. Mert tavaly ugyan átéltek két forintleértékelést, két alapanyagdrágulást, s ezt az áraikban éreztették, de tény a tény: veszteséges termelést nem tarthatnak fenn. Ha a dobozüzem is nyerő akar maradni, igazodni kell a megrendelőkhöz. Vállalván akár azt is, a gazdaisági kényszernek engedve, kiszorítják a kisebbet a piacról. Egy kicsit szégyellősen mondja ezt az elnök, azzal azonban egyetért: ez a piacgazdálkodás lényege, termelni és győzni ... * A vasipari múlt éve — siker-sztori. Mert 287 millió forintos árbevételükből 120 millióra nyugati valutában tettek szert (Irán, Szíria), s a 39 millió forintos nyereségből arra is futotta, hogy a dolgozók bérét 26 százalékkal emeljék. Fehér Miklós még mindig azt emlegeti, hogy tavaly jó pozícióból kezdték az évet. Remélem, nem álszerénység, ha megjegyzem, a pozíció önmagában kevés. A kihasználásához sok munka, pontos szállítások szükségesek. A vasipari ezt komolyan vette — ezt bizonyítják a számok. És az, hogy a múlt évet, mint a rekordok esztendejét jegyezhetik, jegyezhetjük fel. De hogyan tovább? A másítani évnek már a kezdete sem olyan derűs. A hűtőtorony-üzlet egyelőre nincs a láthatáron. Közbejött a szocialista piaci export-stop. Ez már csak azért is érzékenyen érinti a miskolciakat, mert évtizedes jó kapcsolatban állnak csehszlovákiai kohászati üzemekkel. Három hónapos tárgyalássorozatot hagytak abba, amikor jötl a hír: csak külön engedély alapján szállíthat bárki szocialista piacra. — Nagyon sajnálnánk, ha nem jönne össze az üzlet, mert. az igazi veszteség, a megrendült bizalom ennél többet jelent. Azzal fejezi be az elnök, hogy 1990-ben úgy állnak, mint mások szoktak. Rendelésállományuk fele lekötött, és még nem látják az alagút végét. Aggódnak, de úgy tűnik, ezzel nincsenek egyedül. M. Szabó Zsuzsa Országos figyelmet, ellenszenvet és támogatást egyaránt kiváltó nagy kampány indult 1986-ban a megyében az alkoholizmus ellen. Kezdeményezőit nem a feltűnni akarás vezette, hanem az egyre növekvő gond. Az a sajnálatos ítény, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében az alkoholfogyasztás a „világszínvonalú” országos mennyiséget is meghaladta. Hogy az alkoholisták száma nőtt, az alkoholos állapotban okozott balesetek, az ittasság miatti 'tragédiák szaporodtak. A kampány vezetői tudták, nem számíthatnak látványos eredményekre, de valami megoldást, valami kis sikert mégis csak akartak annak bizonyítására, hogy nem vagyunk tehetetlenek. Ekkor közölte lapunk' is hétről hétre az ittasan vezető autósok névsorát, ekkor indult, folyt a kocsmák bezárása, sorra alakultak az alkoholizmus elleni bizottságok ... Csak négy esztendő telt el azóta. Ennyi idő után joggal kérdezhetjük: az alkoholizmus ellen elég-e a kocsmákat bezárni? Az 1986-ban indult kampány tapasztalatairól, a mai helyzetről és a feladatokról érdeklődtünk néhány illetékestől. ritkának számított a harminc év alattiak körében az alkoholt rendszeresen fogyasztó. Ma már megtalálhatók az általános iskolások között is. A katonaságnál kinézik, kiközösítik azokat, akik nem az alkoholban keresnek vigasztalást. Kinézik, mert „nem állnak be a sorba”, pedig ez bevett szokás. Tizennyolc esztendős fiúknál! Nem egy fiatalasszony panaszolja, hogy józan életűként bevonult férje rendszeres italozóként szerelt le. A gyeden, gyesen levő fiatalasszonyok „alkoholos panelpartikon” ütik el az időt, és szoknak rá az italra. Falun talán más a helyzet. Ott még az emberi kapcsolatok, a közösségek erősebben óvnak, jobban védenek a „kísértéstől”. Megrendítő viszont, hogy a kötelező gondozásba vettek több. mint fele nő. Az Egészségügyi Világszervezet alkotmánya azt mondja ki, hogy az egyén számára biztosítani kell az életmódfonnák megválasztásának lehetőségét és feltétel- rendszerét. Ez ma nálunk nincs. Nagyon sokan szinte napi húsz órát dolgoznak. A munkahelyeken a rosszul értelmezett barátság, a „betyárbecsület” alapján elnézték, elnézik az enyhe ittasságot. Hiszen a munkatárs jól dolgozott, teljesítette az elvárt szintet. Amikor viszont már túllépte ezt a mértéket, akkorra „végképp betelt a pohár”. Ez a mentalitás jellemző a családra is. Nagy gondnak tartom, hogy nyereségérdekeltségű viszonyaink között csökken a kulturált szórakozási lehetőségek száma. Nem tudom, vannak-e még például alkoholmentes szórakozóhelyek? Lényegesnek az egészséges életmódra nevelést tartom. A jó példát: a családban, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a baráti társaságban. Ha mégis bekövetkezik a baj, hangozzék el időben a segítő szándékú figyelmeztetés. Ha gyógykezelésre van szükség, akkor ezt a közvélemény ne „bélyegként”, hanem természetes kezelésként fogadja el. Hogyan alakult az italfogyasztás? Medve Andor, a megyei tanács termelési és ellátási főosztályának főelőadója: — A megyében 1986 közepén szaporodtak meg az alkoholizmus elleni intézkedések. Legfőbb kezdeményezői az MSZMP és a megyei rendőr-főkapitányság vezetői voltak. A cél: az alkoholizmus mérséklése, a kulturált ital- fogyasztás elterjesztése volt. Mindezit az alkoholt forgalmazó egységek számának csökkentésével, az alkohol forgalmazására vonatkozó jogszabályok fokozottabb betartatásával, az ezt megsértők elleni szigorú fellépéssel kívánták megvalósítani. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy időközben minisztertanácsi rendeletben kellett összefoglalni az alkoholfogyasztás mérséklését szolgáló intézkedéseket. Ezek szerint a tanácsok csak a rendőrség hozzájárulásával engedélyezik a szeszes italt forgalmazó új egységek megnyitását. A rendőrség a közrendre, a közbiztonságra gyakorolt várható hatást mérlegeli. Ennek alapján nem járultak hozzá új vendéglátó egységek megnyitásához Ózdon. A területet bűnügyileg fertőzöttnek tekintették, a meglevő italmérő helyeket pedig elegendőnek tartották a kereslet kielégítéséhez. A kampányban merevséget, szűk látókörűséget bizoItal és egészség Dr. Kása Miklós, a megyei tanács egészségügyi osztályának főmunkatársa, megyei főtanácsos: — Az akció megindulásakor a megyében, a városokban alkoholizmus elleni társadalmi bizottságok alakultak. Létrehozásuk, munkájuk nem hozta a várt eredményt. Időközben „beolvadtak” az egészségügyi össztevékenységbe. A kocsmák bezárásával kapcsolatos akcióról megegyezik a véleményem a korábbi, az egészségügyben dolgozó megyei vezetővel. Jelképesen fogalmazva: „Hasmenés ellen nem lehet úgy védekezni, hogy bezárják az illemhelyeket”. Helyzetünk tulajdonképpen nem javult. Figvelmeztetőek a szaporodó rokkantsági ügyek. Figyelmeztető, hogy a fiatalabb, a legaktívabb kornyitó szemlélet és gyakorlat is megnyilvánult. Ennek következtében nem engedélyezték — többszöri kérés ellenére sem — Tokajban új borozók, borkóstolók megnyitását. Erre pedig a városnak az idegenforgalom érdekében, a tokaji bor híre alapján szüksége lenne. Számszerűleg kimutatható eredménye is született az akciónak. A megyében egy esztendő alatt 42 vendéglátóipari egység szűnt meg. Öz- don 8, Szerencsen és környékén 3, Leninvárosban és Sajószentpéteren 2—2 egység jutott többek között a bezártak sorsára. Több egységnek a nyitvatartási idejét korlátozták, máshol az ott árusítható szeszes italok körét szűkítették. Jogszabály- sértés miatt 15 egységre hoztak határozatot. Az intézkedések hatására (több üzletet korszerűsítettek, kulturáltabb vendéglátási feltételeket teremtettek. Ilyen „áron” engedélyezték például Nyék- ládházán és Tarcalon egy- egy egység újranyitásáit. Mi lett az eredménye a kampánynak? Minimálisan kulturáltabbak lettek a vendéglátóipari egységek. Az összes fogyasztás nem csökkent, de ezen belül az alacsony alkoholtartalmú italok részaránya nőtt. Az üdítőitalok rendkívül széles köre áll már a vásárlók rendelkezésére. osztály halálozási adatait tekintve, az Utolsók vagyunk Európában. Az alkohol miatt magas nálunk a táppénzen levők száma, a halálokok között — közvetlenül, vagy közvetve — az elsők között szerepel az ital. Bármily nagy bevételt biztosít az alkohol forgalmazása, ez nem mérhető azzal a veszteséggel, ami a halálozásban, a táppénzes állományban . .., ami összességében, az alkoholizmus következménye. Veszélyes ez társadalmi méretekben, hiszen ma már minden társadalmi rétegbe tartozók között elterjedt. Ám veszélyesebb és figyelmeztetőbb napjainkban az, hogy az alkoholizálás egyre fiatalabb korúak körében válik jellemzővé. Félreértés ne essék: nem előfordulóvá, hanem megszokássá. Korábban A kijózanítóállomásról nézve Dr. Kazacsay Ferenc, a kijózanítóállomás főorvosa: — Szerintem meg kell szüntetni a reggeli, a munkaidő előtti italkiméréseket, fel kell számolni a bögrecsárdákat. Nekünk, felnőtteknek, kellene jó példával előtárnunk. Sajnos, ma már — szinte nemre való tekintet nélkül — szeretnek inni a fiúk és a leányok is. Az idősebbekhez előbb a fiúk, a fiúkhoz pedig mára a leányok is „felzárkóztak”. Belevisszük őket. Egy egyszerű szakmunkás-bizonyítványt, egy alig kettes érettségit Ital és bűnözés Dr. Kádas László, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője: — A rendőr- kapitányság is kezdeményezője, szorgalmazója volt az akciónak. Egyértelműen kimutatható volt, hogy egyes vendéglátóegységekből ismétlődően különböző bűn- cselekmények indultak ki. Itt ittasodtak le a rablások sértetttjei, ezek a helyek voltak a kifosztások, az erőszakos, a garázda cselekmények kiinduló helyei. Milyen változások történtek? 1986-ban 1105 testi sértés történt. Ez a szám 1987- ben 656-ra csökkent. A garázdaság száma 524 volt, 1988-ban 404 ilyen eset fordult elő. Csökkent a kifosztások száma is, 28-ról 10-re. összességében kevesebb lett tehát az erőszakos, az itallal összefüggő bűncselekmények száma. Kevesebb botrányos részegség fordult elő, csökkent a kijózanítóba beszállítottak száma is. Az alkoholizálással összefüggően kevesebb szabály- sértés történt. A veszélyes csak úgy lehet megünnepelni, hogy inni kell. Inni alkoholt, s a gyereknek, a barátainak, meg a barátnőinek is, hogy „jól érezzék” magukat. Naivság azt hinni, hogy ezt a társadalmivá terebélyesedett problémát egyetlen akcióval, vagy csak néhány megszállott erőfeszítése eredményeként megszüntethetjük. Szervezettségre, teljes összefogásra van szükség. Család, iskolák, tanműhelyek, egyházak ..., mind nagy hatással lehetnek a fiatalokra. Ez kötelességük is. fenyegetés, a fiatalkorúak szeszes itallal történő kiszolgálása miatt indított szabálysértési eljárások száma csökkent. Eredmény az is, hogy a vállalatok igyekeztek kulturáltabbá tenni vendéglátóipari egységeiket, tartva attól, hogy bezáratják. Mit tartanék fontosnak? Hogy Utasokat, fiatalkorúakat ne szolgáljanak ki. Erre pedig ne csak a vendéglátóegységek vezetői ügyeljenek, hanem az állampolgárok is. És ne csak az italboltban, a presszóban, hanem otthon, családi, baráti körben is. El kell sajátítanunk a kulturált alkoholfogyasztást. * Négy érintett mondta el véleményét. Bizonyítva: nem sokat jutottunk előre. Nem volt elég a kezdeményezés erőfeszítése, ezt folytatni kell. Mást és másként is kell tenni, és másoknak is részt kell venniük a küzdelemben. Vagy még mindig azt hisszük: elég a kocsmákat bezárni? Faragó Lajos
