Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

1990. február 26., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Zavar a zűrzavar Rekordok éve után A Miskolci Vasipari Kis­szövetkezet elnökéből, Fehér Miklósból ömlik a panasz: — Kész őrület, de már olyan bánik is van, amelyik 32 százalékos kamattal ad hitelt. Hiába gazdálkodunk mi jól, egyre több az olyan megrendelő, aki nem tud fizetői. A gazdaság gondjai begyűrűznek hozzánk is. A kormányzat hoz egy rende­letet., ami jó. Ezt aztán azonnal tönkreteszik egy ki­egészítéssel. Jobb lett volna tavaly megtartani a válasz­tásokat, akkor tisztább len­ne a kép! Majd hozzáteszi: 1989 igen kitűnő év volt, rekordokat hozott a kisszövetkezetnek. * Az elnök azzal folytatja, hogy nagyon jó pozícióból indultak — tavaly év elején. Az iparhoz, a gazdasághoz valamelyest értők tudják: ha kapacitásúik fele év elején lekötött, az már előnyös. Nos, a vasipari ugyancsak elégedett lehetett magával, mert korán kiderült, több munkát képtelenek elvállal­ni. Tulajdonképpen szeren­csések voltak, mert bejött a nagy üzlet, a Heller—Forgó féle hűtőtorony ... Ennek a „nehéz emberek” által kidolgozott találmány­nak az a lényege, hogy ke­vés víz felhasználásával hűti le különböző erőművek fö­lös melegét, hőjét. Főként sivatagi körülmények között van jelentősége, mert vízta­karékos — sokan megjósol­ták, környezetbarát mivolta még a zöldek szemében is keresett cikké teszi. A vas­ipari szövetkezet egyébként az általában a 120 méter ma­gas hűtőtoronynak csak a vázát készíti. Ez is elég nagy munka, hiszen ötszáz tonná­nyi acélt kell felállítani, be­építeni. Ráadásul a vegyipari készíti hozzá a felállításhoz szükséges berendezéseket is. Tehát: darukat, szerszámo­kat ... — Úgy tudom, az Energia­gazdálkodási Intézettel együttműködve mi készítjük egyedül ezt a tornyot, s ha jól emlékszem, eddig hetet adtunk el, főként arab orszá­gokba — folytatja Fehér Miklós. Nagy öröm, teszi hozzá, hogy az iráni partner min­dig jó fizetőnek bizonyult. Tavaly április végéig két, szíriai megrendelésre készült torony vázát fejezték be, ez­zel párhuzamosan, április 1- jétől év végéig pedig egy iráni torony háromnegyedét és szerelő berendezéseit ad­ták át — további szerelésre. Azt mondja az elnök, hogy kapacitásuk 90 százalékát le­köti egy-egy hűtőtorony vá­za. De ahhoz, hogy teljesít­sék a megrendeléseket, az kellett, munkásaik 130—140 százalékos havi teljesítményt hozzanak. Kicsit sajnálják is, hogy egyelőre vége a torony- üzletnek, mert amit vállal­tak, azt befejezték, de re­mélik, születnek újabb meg­egyezések ... * A továbbialkban Fehér Miklós kiemeli a MÁV-ot. Oly sokan szidják a vasuta­sokat. hogy ezúttal igazán megérdemlik a dicséretet: a sikeres iráni szereléshez az is kellett, hogy a miskolciak által elkészített elemek min­dig időben a helyszínen le­gyenek. Hál’ istennek, a MÁV egyre inkább magára talál t-szá'llított, a vasipari pedig szerelt, milyen egysze­rűnek tűnik! A vasipariról szólva nem szabad megfeledkezni a m ártabány a i dob ozüz amr ől sem. Mert híresek erről is: festékgyárak sorának szál­lítják a literes és nagyobb dobozokat, kannákat. Tavaly kiderült, a legnagyobb, a 23 literes a legnépszerűbb, ezért ennek a gyártását szorgal­mazták. — Az éves munkaidőben kell gondolkodni, akkor kell dolgozni, amikor megrende­lés van. Tudomásul vesszük, hogy a világ átalakul, s eh­hez igazodnunk kell — mondja Fehér Miklós. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva, ez azt jelenti, nem szabad „odáig lenni” a dobozüzemmel. Mert tavaly ugyan átéltek két forintle­értékelést, két alapanyag­drágulást, s ezt az áraikban éreztették, de tény a tény: veszteséges termelést nem tarthatnak fenn. Ha a do­bozüzem is nyerő akar ma­radni, igazodni kell a meg­rendelőkhöz. Vállalván akár azt is, a gazdaisági kényszer­nek engedve, kiszorítják a kisebbet a piacról. Egy kicsit szégyellősen mondja ezt az elnök, azzal azonban egyet­ért: ez a piacgazdálkodás lényege, termelni és győz­ni ... * A vasipari múlt éve — si­ker-sztori. Mert 287 mil­lió forintos árbevételükből 120 millióra nyugati valutá­ban tettek szert (Irán, Szí­ria), s a 39 millió forintos nyereségből arra is futotta, hogy a dolgozók bérét 26 százalékkal emeljék. Fehér Miklós még mindig azt emlegeti, hogy tavaly jó pozícióból kezdték az évet. Remélem, nem álszerénység, ha megjegyzem, a pozíció önmagában kevés. A ki­használásához sok munka, pontos szállítások szüksége­sek. A vasipari ezt komolyan vette — ezt bizonyítják a számok. És az, hogy a múlt évet, mint a rekordok esz­tendejét jegyezhetik, jegyez­hetjük fel. De hogyan to­vább? A másítani évnek már a kezdete sem olyan derűs. A hűtőtorony-üzlet egyelőre nincs a láthatáron. Közbe­jött a szocialista piaci ex­port-stop. Ez már csak azért is érzékenyen érinti a mis­kolciakat, mert évtizedes jó kapcsolatban állnak csehszlo­vákiai kohászati üzemekkel. Három hónapos tárgyalás­sorozatot hagytak abba, amikor jötl a hír: csak kü­lön engedély alapján szállít­hat bárki szocialista piacra. — Nagyon sajnálnánk, ha nem jönne össze az üzlet, mert. az igazi veszteség, a megrendült bizalom ennél többet jelent. Azzal fejezi be az elnök, hogy 1990-ben úgy állnak, mint mások szoktak. Rende­lésállományuk fele lekötött, és még nem látják az alag­út végét. Aggódnak, de úgy tűnik, ezzel nincsenek egye­dül. M. Szabó Zsuzsa Országos figyelmet, ellen­szenvet és támogatást egy­aránt kiváltó nagy kampány indult 1986-ban a megyében az alkoholizmus ellen. Kez­deményezőit nem a feltűnni akarás vezette, hanem az egyre növekvő gond. Az a sajnálatos ítény, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyé­ben az alkoholfogyasztás a „világszínvonalú” országos mennyiséget is meghaladta. Hogy az alkoholisták száma nőtt, az alkoholos állapot­ban okozott balesetek, az it­tasság miatti 'tragédiák sza­porodtak. A kampány veze­tői tudták, nem számíthat­nak látványos eredmények­re, de valami megoldást, va­lami kis sikert mégis csak akartak annak bizonyítására, hogy nem vagyunk tehetet­lenek. Ekkor közölte lapunk' is hétről hétre az ittasan vezető autósok névsorát, ek­kor indult, folyt a kocsmák bezárása, sorra alakultak az alkoholizmus elleni bizottsá­gok ... Csak négy esztendő telt el azóta. Ennyi idő után joggal kérdezhetjük: az alkoholiz­mus ellen elég-e a kocsmá­kat bezárni? Az 1986-ban indult kampány tapasztala­tairól, a mai helyzetről és a feladatokról érdeklődtünk néhány illetékestől. ritkának számított a har­minc év alattiak körében az alkoholt rendszeresen fo­gyasztó. Ma már megtalál­hatók az általános iskolások között is. A katonaságnál kinézik, kiközösítik azokat, akik nem az alkoholban ke­resnek vigasztalást. Kinézik, mert „nem állnak be a sor­ba”, pedig ez bevett szokás. Tizennyolc esztendős fiúknál! Nem egy fiatalasszony pana­szolja, hogy józan életűként bevonult férje rendszeres ita­lozóként szerelt le. A gyed­en, gyesen levő fiatalasszo­nyok „alkoholos panelparti­kon” ütik el az időt, és szoknak rá az italra. Falun talán más a helyzet. Ott még az emberi kapcsolatok, a közösségek erősebben óv­nak, jobban védenek a „kí­sértéstől”. Megrendítő vi­szont, hogy a kötelező gon­dozásba vettek több. mint fele nő. Az Egészségügyi Világszer­vezet alkotmánya azt mond­ja ki, hogy az egyén szá­mára biztosítani kell az élet­módfonnák megválasztásá­nak lehetőségét és feltétel- rendszerét. Ez ma nálunk nincs. Nagyon sokan szinte napi húsz órát dolgoznak. A munkahelyeken a rosszul ér­telmezett barátság, a „be­tyárbecsület” alapján elnéz­ték, elnézik az enyhe ittas­ságot. Hiszen a munkatárs jól dolgozott, teljesítette az elvárt szintet. Amikor vi­szont már túllépte ezt a mér­téket, akkorra „végképp be­telt a pohár”. Ez a mentali­tás jellemző a családra is. Nagy gondnak tartom, hogy nyereségérdekeltségű viszo­nyaink között csökken a kul­turált szórakozási lehetősé­gek száma. Nem tudom, vannak-e még például alko­holmentes szórakozóhelyek? Lényegesnek az egészséges életmódra nevelést tartom. A jó példát: a családban, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a baráti tár­saságban. Ha mégis bekövet­kezik a baj, hangozzék el időben a segítő szándékú fi­gyelmeztetés. Ha gyógykeze­lésre van szükség, akkor ezt a közvélemény ne „bélyeg­ként”, hanem természetes kezelésként fogadja el. Hogyan alakult az italfogyasztás? Medve Andor, a megyei tanács termelési és ellátási főosztályának főelőadója: — A megyében 1986 közepén szaporodtak meg az alkoho­lizmus elleni intézkedések. Legfőbb kezdeményezői az MSZMP és a megyei rend­őr-főkapitányság vezetői vol­tak. A cél: az alkoholizmus mérséklése, a kulturált ital- fogyasztás elterjesztése volt. Mindezit az alkoholt forgal­mazó egységek számának csökkentésével, az alkohol forgalmazására vonatkozó jogszabályok fokozottabb betartatásával, az ezt meg­sértők elleni szigorú fellé­péssel kívánták megvalósíta­ni. A helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy időközben minisztertanácsi rendeletben kellett összefoglalni az alko­holfogyasztás mérséklését szolgáló intézkedéseket. Ezek szerint a tanácsok csak a rendőrség hozzájáru­lásával engedélyezik a sze­szes italt forgalmazó új egy­ségek megnyitását. A rend­őrség a közrendre, a közbiz­tonságra gyakorolt várható hatást mérlegeli. Ennek alap­ján nem járultak hozzá új vendéglátó egységek meg­nyitásához Ózdon. A terüle­tet bűnügyileg fertőzöttnek tekintették, a meglevő ital­mérő helyeket pedig elegen­dőnek tartották a kereslet kielégítéséhez. A kampányban merevsé­get, szűk látókörűséget bizo­Ital és egészség Dr. Kása Miklós, a megyei tanács egészségügyi osztályá­nak főmunkatársa, megyei főtanácsos: — Az akció megindulásakor a megyében, a városokban alkoholizmus elleni társadalmi bizottságok alakultak. Létrehozásuk, munkájuk nem hozta a várt eredményt. Időközben „beol­vadtak” az egészségügyi össztevékenységbe. A kocs­mák bezárásával kapcsola­tos akcióról megegyezik a véleményem a korábbi, az egészségügyben dolgozó me­gyei vezetővel. Jelképesen fogalmazva: „Hasmenés el­len nem lehet úgy védekez­ni, hogy bezárják az illem­helyeket”. Helyzetünk tulajdonképpen nem javult. Figvelmeztetőek a szaporodó rokkantsági ügyek. Figyelmeztető, hogy a fiatalabb, a legaktívabb kor­nyitó szemlélet és gyakorlat is megnyilvánult. Ennek kö­vetkeztében nem engedélyez­ték — többszöri kérés elle­nére sem — Tokajban új borozók, borkóstolók meg­nyitását. Erre pedig a vá­rosnak az idegenforgalom érdekében, a tokaji bor hí­re alapján szüksége lenne. Számszerűleg kimutatható eredménye is született az akciónak. A megyében egy esztendő alatt 42 vendéglátó­ipari egység szűnt meg. Öz- don 8, Szerencsen és kör­nyékén 3, Leninvárosban és Sajószentpéteren 2—2 egység jutott többek között a be­zártak sorsára. Több egység­nek a nyitvatartási idejét korlátozták, máshol az ott árusítható szeszes italok kö­rét szűkítették. Jogszabály- sértés miatt 15 egységre hoz­tak határozatot. Az intézke­dések hatására (több üzletet korszerűsítettek, kulturáltabb vendéglátási feltételeket te­remtettek. Ilyen „áron” en­gedélyezték például Nyék- ládházán és Tarcalon egy- egy egység újranyitásáit. Mi lett az eredménye a kampánynak? Minimálisan kulturáltabbak lettek a ven­déglátóipari egységek. Az összes fogyasztás nem csök­kent, de ezen belül az ala­csony alkoholtartalmú italok részaránya nőtt. Az üdítő­italok rendkívül széles köre áll már a vásárlók rendel­kezésére. osztály halálozási adatait te­kintve, az Utolsók vagyunk Európában. Az alkohol mi­att magas nálunk a táppén­zen levők száma, a halál­okok között — közvetlenül, vagy közvetve — az elsők között szerepel az ital. Bár­mily nagy bevételt biztosít az alkohol forgalmazása, ez nem mérhető azzal a veszte­séggel, ami a halálozásban, a táppénzes állományban . .., ami összességében, az alko­holizmus következménye. Veszélyes ez társadalmi méretekben, hiszen ma már minden társadalmi rétegbe tartozók között elterjedt. Ám veszélyesebb és figyelmezte­tőbb napjainkban az, hogy az alkoholizálás egyre fia­talabb korúak körében válik jellemzővé. Félreértés ne es­sék: nem előfordulóvá, ha­nem megszokássá. Korábban A kijózanítóállomásról nézve Dr. Kazacsay Ferenc, a ki­józanítóállomás főorvosa: — Szerintem meg kell szün­tetni a reggeli, a munkaidő előtti italkiméréseket, fel kell számolni a bögrecsárdá­kat. Nekünk, felnőtteknek, kellene jó példával előtár­nunk. Sajnos, ma már — szinte nemre való tekintet nélkül — szeretnek inni a fiúk és a leányok is. Az idő­sebbekhez előbb a fiúk, a fiúkhoz pedig mára a leá­nyok is „felzárkóztak”. Be­levisszük őket. Egy egyszerű szakmunkás-bizonyítványt, egy alig kettes érettségit Ital és bűnözés Dr. Kádas László, a me­gyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályá­nak vezetője: — A rendőr- kapitányság is kezdeménye­zője, szorgalmazója volt az akciónak. Egyértelműen ki­mutatható volt, hogy egyes vendéglátóegységekből is­métlődően különböző bűn- cselekmények indultak ki. Itt ittasodtak le a rablások sértetttjei, ezek a helyek vol­tak a kifosztások, az erő­szakos, a garázda cselekmé­nyek kiinduló helyei. Milyen változások történ­tek? 1986-ban 1105 testi sér­tés történt. Ez a szám 1987- ben 656-ra csökkent. A ga­rázdaság száma 524 volt, 1988-ban 404 ilyen eset for­dult elő. Csökkent a kifosz­tások száma is, 28-ról 10-re. összességében kevesebb lett tehát az erőszakos, az itallal összefüggő bűncselekmények száma. Kevesebb botrányos részegség fordult elő, csök­kent a kijózanítóba beszállí­tottak száma is. Az alkoholizálással össze­függően kevesebb szabály- sértés történt. A veszélyes csak úgy lehet megünnepel­ni, hogy inni kell. Inni al­koholt, s a gyereknek, a barátainak, meg a barátnői­nek is, hogy „jól érezzék” magukat. Naivság azt hinni, hogy ezt a társadalmivá terebé­lyesedett problémát egyetlen akcióval, vagy csak néhány megszállott erőfeszítése ered­ményeként megszüntethet­jük. Szervezettségre, teljes összefogásra van szükség. Család, iskolák, tanműhe­lyek, egyházak ..., mind nagy hatással lehetnek a fiatalok­ra. Ez kötelességük is. fenyegetés, a fiatalkorúak szeszes itallal történő kiszol­gálása miatt indított sza­bálysértési eljárások száma csökkent. Eredmény az is, hogy a vállalatok igyekeztek kulturáltabbá tenni vendég­látóipari egységeiket, tartva attól, hogy bezáratják. Mit tartanék fontosnak? Hogy Utasokat, fiatalkorú­akat ne szolgáljanak ki. Er­re pedig ne csak a vendég­látóegységek vezetői ügyelje­nek, hanem az állampolgá­rok is. És ne csak az ital­boltban, a presszóban, hanem otthon, családi, baráti kör­ben is. El kell sajátítanunk a kulturált alkoholfogyasz­tást. * Négy érintett mondta el vé­leményét. Bizonyítva: nem so­kat jutottunk előre. Nem volt elég a kezdeményezés erőfe­szítése, ezt folytatni kell. Mást és másként is kell tenni, és másoknak is részt kell venni­ük a küzdelemben. Vagy még mindig azt hisszük: elég a kocsmákat bezárni? Faragó Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom