Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
1990. február 1„ csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bükköny, napraforgó, mustár Szerződések — növényekre Többcsatornásra változott a vetőmagvak termeltetése és értékesítése — ezért vi •szonylag vontatottan halad a szerződéskötés a Vetőmag termeltető és Értékesítő Vállalatnál. Tervek szerint az idén mintegy 20 ezer hektárnyi területre kívánnak szerződni. Mint Galuska Mihály szakelőadó kimutatásaiból kiderül, ennek a területnek már mintegy fid százalékát le is kötötték. á vállalat mintegy 20-fele növényféleség termesztésére szerződik, a kerti magvaktól a takarmány- és gazdasági magvakig. Partnereinek nagy előny, hogy úgynevezett „nyers termén vt" vesznek át tóluk. A különböző novényfele ségek közül különösen szívesen kötik le a gazdaságok a napraforgót a del-borsodi neszeken, a bükkönyfélékét a Bodrogközben, a külföldön is keresett mustárt, a délborsodi és a bodrogközi.tér• mötájon. Viszont húzódoznak például az olajlentől, pedig az az egesz megye ben jól termeszthető Ara is kielégítő, mert az export sárga olajlenért mázsánként líinn forintot fizetnek. Átfogó tulajdoni törvényre lesz szükség Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvény j ava slat tárgya 1 ása során felszólalt a legutóbbi Országgyűlésen Simon Péter. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő is. — Hozzászólása kimondottan vállalkozásbarát volt, ebből mit tart különösen fontosnak ? — Sajnos, bebizonyosodott az elmúlt évtizedekben, az állami tulajdont nem tudtuk hatásosan működtetni, ami a lehetségesnél kisebb hozadékkal működött Feltétlenül szükséges, hogy az állami tulajdon megható., rozott részét konkrét tulajdonosok kezébe adjuk át, olyan tulajdonosok kezébe, akiket tőkéjük, a befektetett pénzük érdekeltté tesz. A legfontosabb: az új parlament által megválasztott kormány minél előbb dolgozzon ki egy átfogó tulajdoni törvényt, és ez a törvény tegye lehetővé egyéni vállalkozók, illetve csoportjai tulajdonhoz jutását meglevő tőkéjük alapján, illetve a meglevő tőkéjüket az állam ösztönző hitellel és jelentős adókedvezménnyel egészítse ki. — Érthető-e ez úgy, hogy kívánatosnak tartja: a válAz utcazenésznek, aki leteszi kalapját az aszfaltra, olyan dallamokat kell előcsalogatni .hangszerén, hege. dűn, szaxofonon, szájharmonikán, amire, ha csak egy pillanatra is, de odakapja fejét a járókelő. így képes csak megkeresni a napi élelemre valót a nemrég még üzemben dolgozó munkás. De mit tegyen az, aki nem tud harmonika zni sem? Aki bízott ,benne, hogy úgy mint tizenöt, húsz, vagy harminc éve, ezután is mindennap köz Ilik vele, mit kell csinálnia, és azt úgy-ahogy el is végzi, cserében a szerény, ám sökáig biztosnak hitt megélhetésért? Az ember egyszerű tételeket állít fel magában azért, hogy együtt éljen a .bizonyossággal; kétkezi munkájára, szaktudására mindig szükség lesz, mégpedig azért, hogy másnak is jusson a lábára cipő, a kerti munkájához jó szerszám, a vasárnapi ebédnél zöldség a levesébe, hús a tányérjára. Ám ebben egy jó ideje ,sokan nem hisznek, nem hihetnek már, amióta együtt élünk a munkámé Lkü 1 iség megszokha - tattan, elfogadhatatlan valóságával. Sorsok megrázó képsorai tárulták elénk a .televízió kedd esti. Munkaviszonya megszűnt című műsorában, melynek szereplői jórészt megyénkbeliék voltak, hogy pontosabb legyek, köztük is_ merőseimk, barátaink is. Az embert emberségében is megalázó helyzetekben nem fordult el a kamera, közelről követte a reményvesztett arcok rezdüléseit, a könnycseppek lefutását. Elfakul az amber, ha tudtára adják, nem kell az fsem, amihez ért, elveszti önbecsülését, és hovatovább már ezt fejezik ki Tiozdutatai is, hanghordozá- >a is. Pedig a szégyen nem itt kezdődött, itt .már csak azt A műanyag-feldolgozás alapjait 1966-ban teremtették meg a Tiszai Vegyi Kombinátban. A negyedszázaddal ezelőtt létesített kis üzem — ahol kezdetben 6 millió darab műanyag csomagolózsákot és 200 tonna mezőgazda- sági takarófóliát gyártottak — azóta hatalmas gyárrá fejlődött. Köszönhető ez annak, hogy átgondolt tervek alapján a kombinátban az alapanyag-gyártással összhangban fejlesztették a műanyag-feldolgozást. A TVK- ban feldolgozott műanyagok mennyisége ma már eléri az évi százezer tonnát. Hazánkban egyedül a TVK állítja elő a tej csomagolásá- sára szolgáló fóliát is, amely körül az utóbbi időben szenvedélyes árviták alakultak ki. Ennek legfőbb oka, hogy tálatoknál kialakult vállalkozási kedvet kihasználandó új gazdálkodási formát — gazdasági társaságot — hozzanak létre a dolgozók? — Nem lehet egy általános sémát húzni a gazdaság egyes ágazataira. Nem vagyok nagyvállalat-ellenes, mert igenis vannak Magyar- országon hatékonyan dolgozó vállalatok, és bizonyos termelési ágakban csak nagyipari méretű üzemekben lehet optimálisan (hatékonyan) termelni. Mindenképp kívánatos azonban, hogy ezeknél a nagyvállalatoknál az átalakulással, gyáregységeik decentralizálásával együtt lehetővé tegyük: a dolgozók részvényesek legyenek, Mondjuk, az állami tulajdon 10—20 százalékában. Ez kedvezően hatna az eredményességére. — Ezt Bor.sod-Abaúj- Zemplén megyében hogyan lehet elképzelni? — Nálunk a kiskereskedelemben, a szolgáltató—vendéglátó hálózatban jóval korábban lehetett volna az üzleteket vállalkozók kezébe adni. — A reprivatizációs tőkemozgás nem megy zökkenők nélkül. Hogyan lehetne ezt a folyamatot gördülékenyebbé tenni? — Differenciálni kell. Ki kellene dolgozni egy privatizációs kormányzati koncepciót, amely azt határozná meg, hogy az országiban az egyes gazdasági ágakban milyen szerepet kapjon a hazai magántőke, az állami tulajdon, és ugyanígy meg kellene határozni, mely ágazatokban — például idegenforgalomban —, milyen mértékben engedjük be a külföldi tőkét.. — Mennyire kidolgozott ez a törvény(javaslat), mert a közelmúltban több példa volt arra, hogy a törvényben nem rendezett kérdést a végrehajtási rendeletben pótolták, majd azt is módosítani kellett, így toldozott- foldozott jogszabályok keletkeztek, mint az adójogszabály például. — Az előkészítés során a javaslatokat sok kritika éri, ami kidolgozatlanságukat bizonyítja, egyébként nekem is ez a véleményem. — A koncepció jó? — Igen. Mindenképpen jónak tartom. A privatizációnak ezeket a vadhajtásait mindenképp le kell nyesegetni, de ez nem jelenti az átalakítás leállítását. Zelei Zoltán Munkanélküliek Mihez kezdjen, aki még harmonikázni sem tud? láthatjuk, hogy ,az elviselhe- tőség medréből is kicsapott. Mondhatnánk azt is, hogy hirtelen jött, de ez sem lenne igaz, mert a vészjósló jelek jó ideje mutatkoznak a nagytoeteg gazdaságon. A szégyen pedig a hozzáértők szégyene, hogy bár közelebb álltak a beteghez, ,hozzá nem értő módon fogtak a gyógyításhoz, a diagnózist pedig egymás előtt is igyekezték titkolni. A feleslegessé vált ágazatvezető képtelen volt túl tenni magát a történteken, sírástól akadoztak torkában a vádló szavak, és kiült arcára az életre nyomot hagyó reményvesztettség. Nem lát kiutat, ,menkülttáborokat .emlegetett itthon magunknak, akiknek munkáttan-értel- metlen életük elől már nincs hova menekülni. Többször is elhangzott a műsorban jó negyvenesektől, hogy hetvenéves apjuktól, nyugdíjból tengődő anyjuktól fogadnak el alamizsnát. Tőlük elfogadni, a támogatásra szorulóiktól, ,a társadalom számkivetettjeitől? Maguk is érezték a helyzet fonákságát, ám az élet átlépi az egyszerű kis tételeket, hogy felelősek vagyunk azokért, akik elindítottak bennünket egy szakma, egy hivatás felé. Ök aztán mindent megértenék, jó szülő módjára osztoznak a morzsákon is, mert tudják, felnőtt gyermekeik csak úgy remélhetnek állást maguknak, ha nem zuhannak maguk alá fizikailag és lelkileg sem. A tisztes szakma után közterületi munkát is vállaló idős ember arca a megvert ember ábrázatát öltötte, a lemondást a jobb napokról. Hellyel-közzel már az sem bántja, hogy társaival együtt ö a legélénkebb színfolt a szürke-piszkos miskolci utcán, ha rá, vagy a munkájára megjegyzéséket tesznek. A kis pénzzel — így fogadta el — még szégyen is jár. Munka ez is, vallja a huszonéves vidéki fiatalasszony is az utcasap- résről, amit meg kap érte, az több a semmünél. Két kézzel kapott a számára még nyitott lehetőség után a gyermekét egyedül nevelő, továbbképzést is vállaló fiatalasszony, aki a Zöldértnél vált fölöslegessé, ugyanúgy, mint a többi szereplő, önhibáján kívül. Tanul. ágyaz, vérnyomást mér, ott dolgozik, ahol szükség van még a dolgos kézre, ahová eddig sem tolongtak a fiatalok, csak a másök szenvedésének enyhítését hivatásnak érzők. Kis pénz, sók munka. Sokak számára elképzelhetetlenül kellemetlen munka is. (Akik töltöttek néhány hetet nagybetegként kórházi ágyon, tudják, mire gondoljanak.) A cselekvésképtelenségig .kétségbeesett, önpusztító gondolatokkal vívódó asz- szonytól, az idejüket önhibájukon kívül semmittevéssel. utcai ődöngéssel töltőkön át, a helyét kereső, családját vesztett vendéglátós előadón, az utcaseprést is el. fogadó, már újítani képtelen idős emberen keresztül, az átképzéssel továbbéléshez jutó fiatalasszonyig széles a skála. Széles, mint a dokumentumműsor keserű folyama volt. S amíg tartott, váltig reménykedtem, hogy felbukkan a munkahelyteremtő kisvállalat, a tönkrement üzemek romjain éledő-lába- dozó, korszerű munkahelyet kínáló modern foglalkoztató, egy még nem ismert Petrenko, egy Pintér, egy Morvái, vagy másök, bárkik, akik éyek óta tudják, hogy a .harmonikás kalapjába csak akkor hullanak forintok, ha azt játssza, amire vevő a tömeg, amit hallani akar. Az alkalmi utcai zenész azt kérdezte: mit csináljon az, aki harmoniikázni sem tud, aki az utcára került, de nem tud megélni az utcán? Egy biztos: nem bújhatunk el bajainkkal magunk elől, nem lehet egyre nagyabb és nagyobb a nincstelenek, hajléktalanok, szegények és munkanélküliek itthoni menekülttábora. Az utolsó percig vártam felbukkanni a vállalkozót, aki a napokban tehetetlen dühvei hadonászott a szerkesztőségben, nem érti, miért lehet még mindig látszat-akadályokkal nehezíteni, küldözgetésekkel elodázni egy jó elképzelés megva 1 ősitását, munkahelyek .sokaságát álmodok terveit fantáziálásnak degradálni, a jószándékú, pénzzel érkező külföldi' áttekinthetetlen a k t ah egy ek ke 1 elriasztani. Ha a borsodi, budapesti munkanélküliek immár teljes szembesülést vállaltak a kamera objektívévei, az ilyen hivatalokban fontos- kodókat legalább féloldalról meg kellett volna mutatni! Nagy József Putnok—Eger Az építés áll — a vonat halad — Jelenleg még bizonytalan, hogy az idén befejezzük-e a Putnok—Eger közötti vasútvonal utolsó szakaszát. A pénzügyi fedezet, ami ehhez szükséges, bizonytalan, bár mi úgy terveztük még a múlt éviben, hogy az idén az átépítéssel végzünk — mondotta Hernádi István, a MÁV miskolci igazgatója. — A zavartalan vasúti forgalmat azonban, ha egyes szakaszokon csökkentett sebességgel is, de mind a személy-, mind pedig a teherforgalomnak fenntartjuk. Most: vágány- építést nem végzünk, s így az utasoknak átszáll ni sem kell. ha ezen a vonalon utaznák. Aki már utazott ezen a vonalon, az tudja, hogy különösen tavasztól őszig, a vadregényes, erdős, bükki vidéken át vezető vasútvonal az ország egyik legszebb részén halad. A MÁV-nak országosan is alig egy-két olyan szakasza van, ahol hasonló természeti szépségekben gyönyörködhet az utas. mint ezen. A Putnok—Szilvásvárad— Bélapátfalva—Eger közötti vasútvonalat az 1900-as években építették. A mintegy 70 kilométernyi vasút egyes szakaszait, mint például az Eger—Bélapátfalva, vagy a Putnok—Kíráld közötti részt, az ipari szállítások miatt — cementgyár, illetve szénbánya — többször is átépítették, ám a közbülső szakasz felújítására csak a közelmúltban került sor. Ezt is szakaszosan végezték, többek között Cso-k- vaománv és Királd között. A felújítás során a pályába épített eredeti 23 kilogrammos síneket 48—54 kilogrammosokra cserélték ki, amely nemcsak nagyobb biztonságot, de nagyobb sebesség elérését is lehetővé tette. A MÁV Miskolci Igazgatósága területén egyébként a még át nem épített szakasz az a rész, ahol még ilyen kis súlyú, 23 kilogrammos síneken futnak a sze- relvénvek. Á tejeszacskó sem marad ki a drágításból időközben emelkedtek az alapanyagok világpiaci árai, a kombinát viszont éveken át „megértő” magatartást tanúsított a tejsíkfólia termelői árának alakításában. Vagyis a TVK nem követte a világpiaci árszintet, aminek végül is az lett a következménye, hogy a tejsíkfólia termelői ára a múlt év közepén már messze elmaradt az egyéb műanyagtermékek ára mögött. A legutóbbi információink szerint úgy tűnik „fegyver- szünetet” kötött árügyben az Országos Tejipari Tröszt a TVK-val. A tejipar ugyanis hivatalosan is elfogadta a tejsíkfólia megemelt árát. természetesen azzal a feltétellel, hogy a termelő a gyártás során az eddiginél is jobban ügyel a minőségre. Arra viszont nem tud garanciát vállalni a gyártó vállalat, hogy további áremelés nem lesz ebben az esztendőben. Minden attól függ, hogyan változik, illetve alakul a tejsíkfólia gyártásához szükséges műanyag-alapanyag világpiaci ára. L. Fotó: Laczó József Műanyagos gyár
