Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

1990. február 19., hétfő ES2AK-MAGYARORSZAG 5 y A kedvezmény — segítség Elengedhető a kamatadó?- A terhek elvlselhetöségének határán — Méltányosság a tanácstól Az áremelések. adok. kamatadók trngrrikig.vnvii fejlődött, áttekinthetetlen világában napjainkban sokan elbizonytalanodnak, meg a törvénytisztelő állampol­gár is naponta fejtörő feladatok ele kerül, mit csinált jól, mit rosszul? Tengernyivé duzzadt a fizetnivalók, elvonások, letiltások, hozzájárulások köre, míg a fi­zetés az a tegnapi, tegnapelötti, nehezen beosztható pár ezer f'orintocska. Nem csoda, ha többen megtor­pannak, úgy érzik, feladják, mert ezt már nem győ­zik toldozással, l'oldozássai. ügyességgel. így érez Var­ga Vilmosné izsófalvi olvasónk is, aki elmondta, ti­zenegy éve építkeztek, s mint ilyen „túlbuzgó” embe­reket, akik maguk emeltek tetőt a fejük fölé, jelenleg nemcsak a törlesztőrészletek, hanem a kamatok, a kamatadók is sújtják. Illetve a kérdése lényege, hogy őt is sújtják-e valójában? Vargáné 1987 óta égy'ediil- állónak számít, százszázalékos rokkant, aki 4200 fo­rint nyugdíjra számíthat havonta. Az ember igazán feszítő bajában őszintén megnyilat­kozik, úgy érzi, nagyobb a számára megoldhatatlannak mutatkozó csődtömeg súlya, mint a kellemetlenség, amit a betegsége jelent. Vargáné betegsége olyan természetű, ami nem javul. Bajait tetézi, hogy mozgásában erősen kor­látozott. Vele él egy hétéves kisgyermek, a húga gyerme­ke. (Az anya szülés közben halt meg.) Három éve neve­li húga árváját, ám, hogy a majd megoldhatatlan gondo­kat még teljesebben felfed­jük; a kislány rokkant, moz­gássérült. Vargáné a gyermek után árvaságit kap és kevés­ke (1500 forint) gyermektar­tást. — Egyetlen kedvezmény, amiért nagyon halas vagyok — mondja —. hogy kedvez menyes ebédet kapok a he­lyi óvodából havi 156 fo­rintért, persze nyilvánvaló, ez is drágul most a húsárak miatt. Amiért valójában szerkesz­tőségünkhöz fordult; köte­lezhetik-e adófizetésre eny- nyi családi, emberi nyűge, kevéske jövedelme mellett. Az APEH illetékeseitől megtudtuk, hogy jövedelme miatt Vargáné nem kötelez­hető adófizetésre, az OTP szerint pedig kamatadó meg­fizetésére sem. Telefonon beszéltünk az izsófalvai ta­nács elnökével Bibliák Ist­vánnal és az igazgatási cso­port vezetőjével. Riz József- néval, akik elmondták, szí­vesen átnézik Vargáné jöve­delmi viszonyait, tételesen végigvizsgálnak minden kö­rülményt. Ha a jövedelme alapján nem is illetné meg a kedvezmény, szociális vi­szonyai miatt azt minden bi­zonnyal megkapja. Nagy József ,,Napfényes bányában 99 A miskolci filatelisták az 1989. évről • VÁLASZOLT A MINISZTER • AZ ORSZÁGOS PROGRAM AZ ELSŐ • ÚJ ÁTJÁTSZÓRA LESZ SZÜKSÉG Az idei tél még nemigen és nem is gyakran tette pró­bára a Borsodi Szénbányák egyetlen külfejtésű üzemé­ben, a vadnai „napfényes bányában” dolgozó szénter­melőket. Igaz, nem élvezetes dolgozni a mínusszal mért dermesztő hidegekben, s ak­kor sem, ha eső vagy hó hull. Ennek ellenére, mint azt Kovács Lóránt, termelé­si főmérnöktől tudjuk, az idén a külfejtés már mint­egy 15 ezer tonna szenet adott lakossági fogyasztásra. A külfejtésről a tervek szerint az idén mintegy 230 ezer tonna szenet termelnek ki a 21. Volán Tömegáru Szállítási Vállalat dolgozói. A vállalat tagja a Bányá­szati Egyesülésnek, így köz­vetlen is érdekelt a terme­lésben. A termelés napi 16 órában, azaz két műszakban történik, s a közelmúltban beállított nagyteljesítményű gép könnyíti meg a bányá­szok munkáját. A széntelep több, mint két méter vastagságú, helyen­ként a három és fél métert is eléri. Az itt kitermeLt szén fűtőértéke a háztartási igényeknek megfelel. A szén­telep fölött lévő földtakaró 12—-17 méter között váltako­zik. A letakarítási arány még gazdaságossá teszi a ki­termelést.. Az eddigi geológiai kuta­tások szerint a gazdaságo­san kitermelhető szénvagyon megközelíti a másfél millió tonnát, így még több évi bá­nyászkodást tesz lehetővé. Miskolcon báziskörként működik a MA.BÉOSZ váro­si köre. Amíg az üzemi, in­tézményi köröknél jelentő­sen csökken, a rosszabbodó anyagi feltételek miatt a bélyeggyűjtők létszáma, ad­dig itt ez csak kisebb mér­tékben észlelhető. Az elmúlt év első felében 264, máso­dik felében pedig 255 tagja volt a körnek. Az ő gyűjtési munkájukról, a köri életről számol be a vezetőség feb­ruár 21-én szerdán, 17 órai kezdettel az ÉÁÉV kultúr­termében, amely rendezvény­re ezúton is kérik a tagok részvételét. Utána ismét megrendezik a hagyományos bélyegsorsolást. A legutóbbi Országgyűlé­sen interpelláció hangzott el dr. Fodor László borsodi képviselő részéről amiatt, hogy 1989 tavasza óta nem hallható Szerencsen, Sátor­aljaújhelyen, Sárospatakon, Encsen, Ózdon a miskolci rádió műsora. Mindez annak a következménye, hogy a Magyar Rádió elnöke utasí­tást adott lei; a tokaji URH- adó nem a körzeti, hanem a központi adást sugározhatja. Igv maradt helyi műsor nél­kül a Bodrogköz, a Hegy­köz, a Hegyihát stb. Megérkezett a válasz, amit a kormány nevében Derzsi András fogalmazott meg. Elöljáróban arról tájékoz­tatta az interpelláló képvise­lőt, hogy felvetése nem érint frekvenciagazdálkodási kér­déseket, így az elsősorban nem a Közlekedési és Hír­közlési Minisztérium hatás­körébe tartozik. A levélből kiderül az is, hogy az or­szágban a rádióműsorok vé­teli lehetőségei nem hiány­talanok, még a Kossuth, Pe­tőfi és Bartók rádió prog­ramjai is csak ésszerű komp­romisszumok alapján fogha­tók az ország nagyobb ré­szén. Borsod és Szabolcs me­gyében például a „főmű­sor” a Kossuth sem vehető mindenhol, ugyanis a solti nagyadó a terjedési viszo­nyok miatt nem képes a ke­leti megyék jelentős részét besugározni. Tömeges hall­gatói észrevételek alapján állították le a tokaji URH- adón a miskolci műsor su­gárzását, hogy az a keleti— északi területeken jó minő­ségű vételt biztosítson az or­szágos műsor hallgatóinak. A Magyar Rádió elnöke ezért szüntette meg a helyi A frissen hullott hóban hiába „jeleznek” a vadak, merre veszik útjukat a vad­váltókon. Nyugodtan közle­kedhetnek az itatóhelyek, a vadetetők környékén. Nem kell félniük, hogy puskavég­re kerülnek, .mert érvénybe lépett a vadászati tilalom. A bükki és a zempléni er­dőségekben tanyázó nemes­vadak, mint a szarvasok, muflonok, a ligeterdőkben és csenderesekben tanyázó őzek kilövése most, a vem- hesség időszakában szigorú­an tilos. A vadászerkölcs még a dúvadnak számító, ezért az egész évben elejt­hető vaddisznókat, illetve a kocákat is védi, kilövésüket tilalmazza. Az agyarasok, azaz a vadkanok most is el- ejthetők. Tilalom védi a megyében az apróvadállományt is. A túzok, mint szigorúan védett állat, a megye Kis-Horto- bágynak nevezett részén egész évben tilalom alá esik. Most azonban vége szakadt program tokaji adását. A miniszter közölte, hogy e döntés felülvizsgálata és az eredeti sugárzási rend visz- szaállitásával ismét hallgatói kérések özönével kellene számolniuk elsősorban Sza- bólcsból. „Az érintett hall­gatók száma meghaladja azo- két, akik jelenleg nem hall­hatják a miskolci műsort. A körzeti műsor vétele a bor­sodi területeken csak egV újabb URH-át játszóadó be­állításával lehetséges. A szükséges mérések elvégez­tetéséről és a költségszámí­tások kidolgoztatásáról intéz­kedem. A vizsgálatok ered­ményéről a képviselő urat tájékoztatni fogom” — írja Derzsi András miniszter. A levélből kitűnik, hogy gyors megoldás nem várha­tó, hiszen kedvező vizsgálati eredmények esetén is te­mérdek időt vesz igénybe egy új átjátszó beállítása. Addig tehát fontos napi in­formációkról maradnak le az említett körzetek lakói, akik a helyi, lakóterületüket is érzékenyen érintő kérdé­sekről a napilapokból, első­sorban a megyei napilapból értesülhetnek. N. J. a fáeánozásnask, a nyulá- szatnak is. Ugyancsak tila­lom védi a foglyokat is — de ezekből már sajnos csak elvétve található egy-egy csapat. Az idei tél eddig még ked­vezett a nemesvadállomány átteleléséhez. Ezzel is ma­gyarázható, hogy a nagyki­terjedésű borsodi vadászme­zőkön eddig nem tapasztal­tak vadpusztulást. A vadá­szok megállapítása szerint az állomány szemre is jó erőben vészelte át eddig a téli hónapokat. Ebben az is közrejátszott, hogy a vadá­szok nemcsak kilőni járták az erdőt, hanem rendszere­sen feltöltötték a sózókat, etetőket is. Arról is gondos­kodtak, hogy a kóbor álla­tok ne tegyenek kárt a ne­mesvadakban. Bár most már vadászati tilalom van érvényben, azért a szőrmés és szárnyas raga­dozók apasztása nemcsak szükséges, de kívánatos is. — No, leikecském, most megmu­tathatja, hogy mit érez irányomba! Egy kis szívességet kérek ... — Vegye úgy Örzse nénnye, hogy máris el van intézve. — Ez a beszéd! Ezt is vártam magáitól, az ilyen derék, szép em­bertől, aki . . . — No-no! Bár, ami igaz, az igaz... — Jól van, már mondom is. Arra kérem, hogy sértsen meg engem. — Rendben van ... Mi? Hogy mondja? Valamit nem jól értettem... — Dehogy nem! Nagyon is jól ér­tette! Csak máris visszakozik! Tud­tam én, hogy az ilyen semmiformá­jú, lepényfejű embertől nem is vár­hatok mást! Pedig pénz állna a ház­hoz, nem is kevés, amit én persze nem kívánok ingyen, mármint a sértést, tudom én, mi az illem, ad­nék magának belőle perecet. — Percentet. — Bánja a rossznyavalya, akkor azt! Szóval, a részesedést, mond­juk ..., úgy harminc százalékot..., ha . .. — De örzse nénnye ... — Jó, legyen negyven, de az Áb- ris gyerek azt mondta, hogy ennél tovább ne menjek, elvégre én le­szek a Sértett fél. Egyben a felperes, maga meg az alperes, aki veszít, én megkapom a pénzt. Hát így . . . — És kicsoda az a drága, forté- lyos Ábris gyerek? — Beszéltem én már róla. Ö az. idegenbe szétszakított hazánkfia. — Idegenbe szakadt hazánkfia. — Akkor az. Most már az, de amikor elment, akkor disszidensnek kellett mondani. Most hazalátoga­tott, és azt mondja, hogy ellenálló lesz. — Miféle ellenálló? — Azt még nem döntötte el. Elő­ször úgy gondolta, hogy Hitlernek tesz az ellenállója, mármint, hogy ezekhez szerzi be a papírokat, de most úgy látja, kifizetődőbb, ha Sztálinnak áll ellen. Meg az elmúlt negyven évi rezsimnek... Az biz­tos, hogy nagyon ügyes gyerek, ő találta ki ezt a sértés ügyet is, amit maga mindenáron el akar beszélni. Figyeljen már végre rám! Arról van szó, hogy maga megsért engem az újságjában. Kábé olyan ötszázezer foriVltos sértéssel, mert akkor már ugye minek kicsinyeskedjünk? Én beperlem, maga meg, mármint az újságja kifizeti. Ezen osztozunk. Po­fonegyszerű. Hála az Országgyűlés­nek, mert hiszen nemrég beszélték meg ott ezt az újságos sértés ügyet. — Hát. hallja . . . — No ugye! Kapisgálja már csak lassacskán, de senki sem tehet róla, hogy milyen a felfogása. Az egyik­nek ilyen, a másiknak olyan ... A sértést meg én írom le magának előre. Mert én tudom, hogy engem mivel lehet megbántani. Tudja még persze Borcsa is, az a fogatlan szá­jú pokolfajzatja, az a semmirevaló! Én nem szoktam átkozódni, galamb­lelkű asszony vagyok, ezért nem mondok semmit arra a lepcses szá­jú piszkaiéra, a bibi^psókos vén ba­nyájára, akinek a látásától a múlt­kor is megbokrosodott egy ló, majd úgy elszaladt, hogy csak a szomszéd falu korcsmája előtt állt meg, mi­vel nagyon beleivódott, hogy ott mindig meg kell állni, de ez a pos- ványszemű némber még mindig ki- kiáll a kapuba, pedig tudhatja, hogy hamarosan úgyis belecsap a hétágú tüzes istennyila, hogy a ... — Örzse nénnye! — Mi van, mi van, tán maga is az ő pártjára áll? Nohát, akkor ma­gáról is megmondom én. hogy ... — Hány ezer forintosat mond? — Mifél'e hány ezerforintosról be­szél? — Hát, ha megsért engem, akkor bizony, fizetnie kell, ugye, hiszen maga jött ezzel... — Aha! Szóval el akarja csakliz- ni az én ötletemet! Várhatja, hogy én mégegyszer ilyen jó ötlettel állít­sak ide! Most pedig megyek Bor­osához és beszámolok neki minden­ről. De azt maga nem teszi ki az ablakba... Priska Tibor Csendes csenderesek Sátoraljaújhelyi látkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom