Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-02 / 28. szám

1990. február 2., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mindig csak a remény A kettészakított kassai kondorlégió tisztjei, s le­génységi állománya nemigen tudhatja, látják-e még egy­mást valaha is. Nem tudhat­ják, ki jut haza közülük? Pedig minden gondolatuk Magyarország. A szülőföld, a szülök, a testvérek, a fele­ségek és a menyasszonyok, elfásult testükbe, eltompult agyukba csak a remény le­hel némi életet, hogy vala­mikor hazajuthatnak. De mikor és hogyan? 1945. június 3-án, vasárnap Rakaczky Jánosékat á ha­zaindulás helyett újabb megpróbáltatások várják. Gyalogmenetben viszik őket egy másik táborba Büderich- ből, a sokkal nagyobb rhein- bergi táborba, amely „csúcs­időben” egyszerre 860 000 fo­golynak ad „otthont”. Máig megőrzött naplója számos megindító perc, óra, nap tör­ténetét tárja elénk. Lapoz­zuk fel a megsárgult olda­lakat. „1945. június 5., kedd: Kora reggel a hideg és az éhség ébresztett fel. Még csak kilátásunk sincs arra, hogy élelmet kapjunk. Egy­más közötti beszélgetésünk tárgya a hazamenetel és az élelem, de hát mi is lehetne más? Az új táborparancs­nok rendet és nagy fegyel­met követel, ellenkező eset­ben elvonatja az élelmet. A parancsnokság egyébként azt közölte, hogy csak másnap reggel tudnak ennivalót ad­ni, mivel a konyha még nem működik. Látjuk, mások fű­ből főzött levest isznak, de mi már füvet sem találunk.” „1945. június 7., csütörtök: A forrón tűző napon töb­ben összeesnek. Szánalmasan nézünk ki, lefogytunk, sző­rösek vagyunk, a szemünk kopog az éhségtől. Nincs jelző, amivel ezt az egészet minősíteni lehetne. Hat hete Dr. Tutós Dezső hadifogoly. Rajzolta: Schiroky Sándor a meinzi táborban, 1945-ben. vagyunk foglyok, s még csak azt sem kérdezi senki, ki fiai vagyunk?” Néhány nap múlva ismét továbbviszik Rakaczky Já­nosékat. A szerelvény Mün­chen felé halad velük. A vonatból látják a háborús pusztítás nyomait, a falvak rombadöntött házait, a ron­csokat. A Rajna, majd ké­sőbb a Majna völgye azon­ban még így is elragadtatja őket szépségével. Megállnak egy lágernél, aztán innen is továbbviszik őket, más lá­gerek felé.. . Újabb és újabb oldalakkal bővül a napló. „1945. június 16., szombat: Magdikám, és ti is szüle­im, nyugodtak legyetek, ha­zakerülök. Erősen bízom Is­tenben, s ez megsegít majd. Ha odamegyek a dupladró­tos kerítéshez, kinézek a zöld mezőre, ahol emberek szorgoskodnak. Elszorul a szívem, s csak arra tudok gondolni, én miért vagyok rab, miért nem lehetek sza­bad? Hiszen bűnöm nincs, én csak a parancsot teljesí­tettem, mint minden katona. Ezért kerültem ide, s ezért Schiroky Sándor őrmester ön­arcképe, a meinzi hadifogoly táborban, 1945-ben marcangol újra és újra az önvád.” „1945. június 27., szerda: Ma két hónapja, hogy fogságba estünk az Elbánál. S vajon meddig leszünk még hadifoglyok? Hiszen itt még a nevünket sem kérdezték meg, s azt sem, hogyan ke­rültünk ide. Eddig fogadal­mam szerint nem borotvál­koztam, a hajam som gon­doztam. De most rendbeho­zom magam, mert egyre többet foglalkoztat bennün­ket a szökés gondolata." „1945. június 29., péntek (Péter-Pál): Dolgozni megyek, így dup­la reggelit kapok. Ma ün­nep van, de hát számít ez? Ez a Meinz melletti tábor is olyan, mint a többi. Ere­deti terveim szerint már otthon kellene lennem, de az őrök lövései miatt kockáza­tos a szökés. Délután nagy élményem volt, részt vehet­tem egy német nyelvű szent­misén. De jó is volt Isten közelségében lenni! Ma is többen megszöktek." (Folytatjuk) Nyikes Imre Most már jogerős az ítélet Tokaji k.». - Morvainak ' !§?: 18 Mint arról múlt év december 13-i és 14-i számunkban irtunk, a Tokaji Vas- és Fémipari Kisszövetkezet perbe keveredett Mor­vái Ferenccel, a nagyrédei Megamorv Kazánfejlesztő Iroda veze­tőjével és tulajdonosával. A többszörös milliomos hírében álló és csak „kazánkirályként” emlegetett vállalkozó - akkor még csak úgy tűnt -, pert vesztett a tokajiakkal szemben. Időközben meg­született a végleges bírósági döntés, amely jogerősen majdnem 3 és fél millió forint kértérítés és kamatai, továbbá több mint 89 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezi a pervesztest, Morváit. * Röviden az előzmények­ről. A tokaji kisszövetkezet 1987 őszén három kazántí- 3us gyártására szerződött a .kazánkirállyal”. Elnökük, íahudszky József előtte meg­győződött a vállalkozó „par- iképességéröl”, ezt jó nevű Jankók is igazolták. Hiába 'olt azonban óvatos az el­lök, egy idő múlva gyanút ogott. Mert ugyan kifizet­ek kétmillió forint licenc- líjat a fejlesztőnek, de jó- órmán semmit nem kaptak serébe. Az ígért tervrajzok lelyett csak skiccek alapján lolgoztak. S bár az első tíz- larabos nullszériáért meg- :apták az ígért pénzt, a kö- 'etkező ötven darab kazán­est ára nem érkezett meg. Szerencse a bajban, hogy lé- 'én a gyártási engedély csak lözetes, ennél többet nem :észítettek a Morvai-féle ka- ánokból. Gondolták a tokajiak, csak akkor gyártják tovább a ka­zántesteket, ha azokat kuta­tóintézetben bevizsgálják, s megkapják a termelés to­vábbfolytatására jogosító en­gedélyt. Ök ehhez minden szükséges lépést megtettek, ám a kazánok — égőfej hí­ján — nem voltak értékel­hetők. A kisszövetkezet ve­zetői szerint ugyanis Mor­vái Ferenc nem tett eleget korábbi ígéretének, hogy égőfejjel kompletté teszi a kazánokat, s így szabad az út a bevizsgálás, majd a gyártás előtt. A vasipari el­nöke rosszat sejtett, úgy vélte, ha már a kazánok gyártási engedélyét nem si­került megszerezni, legalább a már leszállított ötvenért kapják meg a pénzüket. 1988 nyarán Zahudszky József ez ügyben többször is megfordult Nagyrédén. Mor­vái váratta, majd nem ért rá. A lényeg, hogy nem fi­zetett. Mit volt mit tenni, peres úton követelték a pénzt. A tárgyalások húzód­tak. Részben, mert a bíró­ságok leterheltek, s mert a gazdasági perek nagyon bo­nyolultak. A Heves Megyei Bíróság így csak 1988 szep­temberében hozta meg a már idézett, első fokú döntését. Erről szólt „Vasipari kontra Morvái” című írásunk első része — amelyben a tokaji­ak mondták el, ők hogyan látják a dolgot. Tegyük hoz­zá: korrektül, tárgyilagosan tájékoztatva az újságírót, s azzal a javaslattal, kérdez­zem meg az érintettet, Mor­vái Ferencet! * így jött létre a találkozó Morvái Ferenccel — aki semmilyen királyi vonást nem hordoz magán. Az em­ber legalábbis úgy képzeli: egy király tud viselkedni és nem az ellenfél ócsárolásá- val, hanem érvekkel küzd. Morvái azonban nem így tett. Már az feltűnő volt, hogy előzetes jelzésem elle­nére szinte semmit nem akart tudni a tokajiakkal történt afférról. Amikor végre kapcsolt, szidni kezd­te a kisszövetkezet elnökét, az általuk gyártott kazáno­Ha megszépül a házunk m mm Az átlaga meglehetősen leromlott annak a szép miskolci háznak, mely a Horváth Lajos utcában található. Ami a lakókat illeti, már üres a ház, most a szakemberek „lakják”, hogy munkájuk ál­tal újjászülessen az egyemeletes lakóház. Fojtán László felvételei Még egyszer a Szinva-gate ügyről Az Észaik-iMiagyai’ons.zág 1990. január 23-ii, ikeddii szá­nna közölte a Szinva-gate ügyet, mély szeriint előző héten, pénteki napon, 1990. január 18-án a főügyészség egyébként nyílt udvarán — mely csak” éppen az utcá­ról zárit az épület monstru­ma által —, inatokat égettek. Ezt megtekintette dr. Balás István-, MDF -képvisel ő jelölt, valamint dr. Matyi László SZDSZ-ikópviselőjelöU, vala­mint megtekintették még a bejelentőik, vtalamiínit az épü­lettel közvetlen határos 1. Sz. Miskolci Ügyvédi Mun­kaközösség kollégái, közöttük jómagam. Az SZDSZ ülésén dr. Miatyli .László közölte, ihogy elérte a főügyészséget is az égetési mánia, melyet dr. Balás István megdöbbe­néssel és felháborodással vett tudomásul, aki szintén jelen volt az SZDSZ ülésén. Dr. Balás István azért döbbent meg és iháfoorodoitt fel, imiivel meggyőződött ar­ról, hogy ott csak a közis­merten 1990. január 3. nap­ján nyugdíjba ment fő­ügyész, dr. Deák András szekrényeiben, asztalfii óik jai- iban levő nagyon sok jegy­zet, beszédvázlait, felhalmo­zódott meghívó, számára is értéktelen lom került elége- ítésire, s az ügyészségi na­gyon szigorú rend szerinti ügyiratok nem kerültek megsemlmliisíitésre. így már én is megnyu­godtam! Egyébként végig izgalommal töltene el életem végéig, hogy 1988. március 23-án a dr. Deák András ve­zette főügyészség nyomozó- csoportjától dr. Kozma Im­re, valamint dr. Laurencsik Dezső politikai ügyész (je­lenleg a Kazincbarcikai Ügyészség vezetője) miért kutatta át a miskolci .1. Sz. Ügyvédi Munkaiközösség iro­dájában levő szekrényemet, íróasztalomat, irataimat? Nyilván irodai lomokat ku­tattak. Meghívóikat a buda­pesti Jurta Színház 1988. ja­nuár 30-1 és 1988. március 6-li üléséről, .vagy irodai lom­nak minősülő röplapokat ke­restek az említett helyekről. Gondolom, ez az á.ltam- polgórokait is megnyugtatja, a Belügyminisztérium Duna- gate botránya tény, ám a makulátlan ügyészség mind­erről nem is tudott, ők tisz­ták. Legalábbis ha hagyjuk hogy tisztára mossák. Répássy Tamás ügyvéd Le a kalappal...! Az Országgyűlés munká­jának minőségéről megoszla­nak a vélemények. Egy ta­gadhatatlan: sokat és nagy intenzitással dolgoznak a képviselők — már a jelen­levők. Az Eszak-^Magyaror- szágnak nyilatkozott e kér­désben Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék el­nöke: — Sok bírálat érte a Par­lamentben helyet foglaló képviselőket azon a címen, hogy képviselőségük nem fe­jezi ki a polarizálódott tár­sadalmi csoportokat, pártér­dekeket. Valóban, ezek az emberek, egy korábbi idő­szakban kerültek be az Or­szággyűlésbe, de le a kalap­pal előttük! Azt a rengeteg, a jogállamiság megteremté­séhez szükséges törvényja­vaslatot alapos viták titán, jól mérlegelne, ódzkodások nélkül, becsülettel, lelkesen szavazták meg minden al­kalommal, kát. Ne szépítsük: másfél órán keresztül beszélt ösz- szevissza — a beleegyezé­sével bekapcsolt, a nyilatko­zatát rögzítő magnetofonnak. Egy kis kitérő. Az újság­író gyakran dilemmába ke­rül. Leírja a nyilatkozó pon­tos szövegét, vagy fésülje, szépítse, s ezáltal — tekin­tettel az olvasóra — értelmet adjon az értelmetlen blab- lának? Nos, ezúttal az előb­bi látszott célszerűnek. Ha hosszú és fésületlen is a kazánkirály szövege, bemu­tatja, ha úgy tetszik, lelep­lezi azt, aki mondja, ilgy je­lent meg az újságban a csep­pet sem királyi nyilatkozat. A végén azzal a megjegy­zéssel: „Nem azért idéztem pontosan, hogy a csak a pénzüket akaró, tisztán gaz­dasági követelésekkel előál­ló tokajiakat megbántsam, vagy mert egyetértenék ve­le.” Sajnálatos, hogy néhány olvasónknak ez elkerülte a figyelmét. A lényeg, kiderült, milyen indulatokat kavar az ügy a másik oldalon ... * És most jön ismét a po­én. Idén januárban a toka­ji Vas- és Fémipari Kis­szövetkezet arról kapott ér­tesítést, hogy a Legfelső Bí­róság által átvett és hiány­pótlásra visszaadott felleb­bezés — amivel Morvái az első fokú ítéletet támadta — nem jogos. Megtudták, hogy már tavaly november 27-én jogerőssé vált az első fokú tárgyaláson hozott határozat. A kisszövetkezet — a bü­rokrácia malmai lassan őröl­nek! — bár elég későn ka­pott erről értesítést, hama­rosan felszólította a kazán­királyt, hogy fizessen. Vá­laszt azonban nem kapott, így aztán kénytelen-kellet­len, bírósági végrehajtást kértek a Megamorv ellen. Hogy ez meddig húzható, nem tudni. Figyelve azonban a pénz egyre gyorsabb rom­lását, gyanítandó: a nyertes is veszít, mert hiába a bün­tető kamat... Mennyivel kevesebbet ér most ez a pénz, mintha annak idején megkapták volna?! S bár a kisszövetkezet ve­zetése nem szeret bíróságra járni, úgy döntöttek: hitel­rontásért is beperelik a nagyrédei vállalkozót. In­dulatok, mocskolódás nélkül, annak tudatában, hogy iga­zuk van. Sem a gazdasági életben, sem pedig egy új­ságnak adott nyilatkozatban nincs helye a sértegetések­nek, a gazdálkodás marad­jon tisztán gazdasági ügy — vallják. Dr. Gulyás Gábor, a kis­szövetkezet jogtanácsosa sze­rint: „Az is lehet, hogy ne­ki a mi három és fél millió forintunk nem sok, de azért magától nem fizette ki. Az, hogy Morvái a Petőfi-kuta- tásra — mint mondta — 12 millió forintot áldozott, igen nemes gesztus. De nem ak­kor, ha erre a pénzt mások zsebéből veszi ki.” Azt hiszem, ezzel egyet lehet érteni. Már csak azért is, mert a vasipari kis cég, ahol nemcsak a milliók, a forintok is nagyon számíta­nak ... M. Szabó Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom