Észak-Magyarország, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

1990. február 15., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 7 „Zavaros víz nálam nem csörgedezhet Beszelgetes Király Sándorral Diósgyőri csatár Győrött Másfél éves szerződést kö­tött a Rába ETO az NB li­es Diósgyőr laibdarúgó-csa- tárával. Farkas Simonnal. Farkas már az első csapat­nál edz, s Hajszán távozá­sa után jó lehetősége van rá, hogy akár a kezdőcsa- patiba is bekerüljön. A bal oldalon csatárként és közép­pályásként is számításba jö­het. A játékos az első győ­ri hetek során a stadion egyik vendégszobájában la­kott. Rövidesen azonban csa­ládja is követi őt, mert a győriek szolgálati lakást biz­tosítottak. Karikásért a Rába ETO már átutalt félmillió forintot Diósgyőrbe, és még további 600 ezret fizet, ha a csatár teljesítményével elé­gedettek. Temesvári gyors búcsúja Nem kísérte szerencse Te­mesvári Andrea Chicagói fellépését. Az 500- ezer dol­lárral díjazott női versenyen á legjobb magyar hölgyte­niszező már az első fordu­lóban összekerült az 1. he­lyen rangsorolt amerikai Martina Navratílovával. Ta­lálkozójuk nem tartott so­káig, Temesvárinak mind­össze négy játék megnyeré­sére tellett erejéből. A tényszerű eredmény: Navratilova (amerikai, 1.)— Temesvári 6:1, 6:3. Az első aikadalvt átugrotta a DVTK NB I-es női kosár­labdacsapata. A piros-fehé­rek a B-csopor.tban beke­rültek az első négy közé, így a folytatásban a ,1'elsöhá. zi tagságért küzdhetnek to­vább. Az edző fellélegzett. Király Sándort ugyanis azért szerződtették, hogy a gárdái vezesse vissza az elit- mezőnybe. -A mesterrel a bajnokság első szakaszának tanulságait igyekeztem le­vonni, és feltettem néhány, személyét érintő kérdést is. — A Szeged ,elleni, min­dent eldöntő összecsapásig kissé bizonytalanul halad­tak . . . — Tagadhatatlan. Az okok sokrétűek. Az A és a B cso­port tagjainak tudásszintje megközelítőleg azonos, nin­csenek kiemelkedő együtte­sek és — a TF kivételével — gyengék. Ebből követke­zik: mindenki megverhet mindenkit. A „szórásba” a DVTK is belekerült. Továb­bá, amikor idejöttem, sok mindent nem láthattam. Nem tekinthettem a játéko­sok fejébe, nem számítottam arra, hogy az elveim és a módszereim ellen, különö­sen kezdetben, lesz „egy kis ellenállás”. Sokszor kellett bélkítenem és fegyelmeznem is. Hát ezekért bizonytalan­kodtunk olyan sokat. — A DVTK a végletek csapata volt. Tudatos, sze­met gyönyörködtető játékkal legyűrték a B-csoport éllo­vasát, de kikaptak az utol­sótól. Szóval egyszer lenn, másszor fenn . . . — Állítom: csapatom még nem tud kosárlabdázni. A játékosok jó adottságokkal rendelkeznek, de fizikailag, és technikailag „elmaradot­tak”. Fél éve dolgozunk együtt, 18 meccs áll mögöt­tünk. Meggyőződésem: az együttest további kemény munkára kell fognom, a ter­helést addig növelnem, ameddig csak lehet. Ha majd fenntartás nélkül hiszünk egymásban, morálisan egye­nesbe jutunk, akkor elkerül­nek minket a megalázó ve­reségek. A DVTK-nak se­hol nem szabad kikapnia a tőle lényegesen szerényebb képességű Testnevelési Fő­iskolától, BKV Előrétől, vagy a Nagykanizsától. — Többször kifakadt, .azt mondta, hogy ..a lányok nem -eszik- a profizmust, önma­guk ellenségei, mert ha töb­bet dolgoznának, többet produkálnának, vastagabb lenne a borítékjuk.” Engem meglepeti, hogy azt hitte: évek, évtizedek rossz be­idegződéseit képes lesz he­tek. hónapok alatt ,,kifüs- lölni”. — Nem tudom elviselni a középszerűséget, a langyost, a semmittevést. Nem enge­dem a játékosuralmat, telje­sítmény nélkül egyetlen fil­lért sem adok. Zavaros víz nálam nem csörgedezhet! A stílusomat, a sportról, a ko­sárlabdáról alkotott nézetei­met nem változtathatom meg, mert az út csak így járható. Aki beáll a sorba, marad, aki nem ... Az idő szalad. A betanulásra for­dítható hónapok leteltek. — ön több j.különmecs- cset” vívott Szilágyival, a csapat egyik legjobbjával. Majdnem ,kenyértörésre vit­te |cr dolgot, tette .ezt akár az eredményesség rovására. Helyesen cselekedett? —- Egészségtelen kompro­misszumokat sohasem kö­tök! A klasszisok esetében sem. Az edző nem „rétes­tészta”, nem lehet nyújtani, szakítópróba alá vetni. Ezért a szemléletemért itt is fél­tettek. A játékosaktól, a ve­zetőktől. A lányokkal, úgy érzem, hogy szót értettem. A szakosztály vezetőivel pe­dig az első perctől kezdve azonos hullámhosszon va­gyunk. Kiálltak értem, mel­lettem, és ez óriási önbizal­mat kölcsönzött nekem. Ami Szilágyit illeti: hamarabb kellett volna kész tények elé állítanom. A radikális megoldások híve vagyok! Egyébként nagyon örülök, mert végül megértette, hogy mit akarok, és beállt a sorba.. — A következő „játékos­fejezet” a csehszlovák Bar- tosováé. |Nem értem, hogy miért nem küldi haza? Ki­lóg a csapatból, lassú, ne­hézkes, támadáskor nem ér fel, védekezéskor meg visz- sza, nem tud felugrani, lab­dát gyűjteni, és ráadásul pontszegény. .A fiatalok már többre hivatottak, tehetsége­sek és minden státusra szük­ség van! Egyetértünk. Január­ban töprengtem is egy ki - csit, de úgy döntöttem, hogy a bajnokság végéig várok. Ne felejtse: egy női gárda edzője vagyok, ráadásul Bar- tosova 194 centi magas ... Most új lapot nyitunk. Meg­fogalmaztam a vele szembe­ni elvárásaimat, ha nem hozza, elválnak útjaink. — A másik idegenlégióst, Turskát viszont dicsérnem kell! — A lengyel játékos nagy értékünk! Megbízható. lel­kes, szórja a pontokat. Ér­demes lenne megtartani! És mellé még két, abszolút kész embert „szerezni”. — Nyíltan beszélünk a játékosokról, tegyünk ugyan­így az edzővel is. Ön az egyenes beszédéért, mindent elsöprő lelkesedéséért, szak­mai tudásáért elnyerte a szimpátiámat. Az viszont nem, amit egy-egy meccsen csinál. Őrjöng, toporzékol, kiszalad a száján néhány trágár kifejezés, veri a pad­lót. Szóval, mintha túlját­szana a szerepét.. . — Ne kíméljen, nem tar­tok igényt rendkívüli bá­násmódra. Ilyen .vagyok. El­veszítem az önkontrollt, ha nemtörődömséget, flegmasá- got látóik. .Feleslegesen sen­kit nem szidok, és az ellen meg egyenesen tiltakozom, hogy túljátszom a szerepem. Tudom: viselkedésem oly­kor visszatetszést kelt, job­ban kell fegyelmeznem magam. Egyébként igyek­szem is, ha tudná, hogy mi­lyen voltam évekkel ez­előtt ... — Azt sem tartom jónak, hogy gyakran foglalkozik a játékvezetőkkel, így felesle­gesen ingerli a közönséget, a csapatokat. — A bírókat nem szabad „magukra hagyni”. Ha té­vednek, nem árt őket figyel­meztetni. A régi sípos gárda engem elfogadott, tudják: Király kiabálás. Nem is büntettek egyszer sem tech­nikaival. Az újak, a fiata­labb füttvösök sem problé- mázna-k már velem. Melles­leg megjegyzem: most is több újoncot „próbáltak ki rajtam...” Az őrjöngős edzőn. A közönség pedig? Túltesz rajtam. Kolodzey Tamás D o o _ új C ° o O o O c o o o O O i O O00„O0„o„o„ 000°0 ° 0°0 °° o o o -o ° o°o 'o o O o O °o °o Oo°o0o°0o0o ° D 0 © O O O 0°0 O °0°o 0 o © 0 © O o°o ° °n°r, © © o ° o o o o Teremfoci Mező István rajza Tájfutás - egyetemi szinten Lovasi Katalin, a MEAFC válo­gatott tájfutónöje, már a ta­valyi, svédországi világbajnok­ságon is járt. A vidéki nagyvárosokban általában legalább két na­gyobb tájfutó-szakosztály működik. Így van ez Mis­kolcon is. A DVTK sziszte­matikus utánpótlásnevelő munkájával tartja magát az élvonalban, a MEAFC vi­szont elsősorban az egyete­men tanuló junior és fel­nőtt versenyzők foglalkozta­tására teszi a hangsúlyt. A tájfutás kiemelt sport­ág az egyetemi klubnál. Az ezt űző hallgatók a diplo- meszerzés mellett egyetemi színvonalú tájfutóképzésben is részesülnek. Miskolc ked­vező környezeti adottságai, a Bükk közelsége egyébként is vonzó a tájfutók körében. Emiatt elég sok évfolyamon tanulnak az ország külön­böző helységeiből érkező sportolók. Ősszel például három kiváló aranyjelvé­ÚJSÁGHIR: Báthory Attilát választották a MOATSZ el­nökségébe. A Borsodi Építők Volán asztaliteniszezöje o játékosok képviselőjeként ke­rült a testület tagjai közé. — Gratulálok, elvégre ön az első a szövetség ve­zérkarában, aki aktív spor­toló. — Köszönöm, nem taga­dom, hogy jólesik az elis­merés. — A választás eredmé­nye mindenesetre jelez va­lamit. Báthory Attila mit szűr le belőle tapasztalat­ként? — Elég régóta benne va­gyok a sportág vérkerin­gésében, ismernek, s jó­magam is tisztában vagyok mások erényeivel, képessé­geivel. Az elnökségi tagság bizalmat jelent, úgy ér­zem, az élvonalbeli me­zőny többsége hisz bennem, s alkalmasnak talál, hogy érdekeit képviseljem. — Mikor értesült, hogy nyert? — A hétfői országos sportlápból tudtam meg a hírt. — Hogyan történt a vá­lasztás? — Minden szakosztály javasolt valakit, közülük végül ketten maradtunk. Rajtam kívül dr. t Szita László volt a ringben, aki közölte velem, hogy alka­lomadtán rám szavaz, de / mindenben segít, hiszen Játékos az elnökségben Társaim szócsöve leszek" ff jogi doktor, jártas az ügyes-bajos dolgokban. — Mit szóltak befutásá­hoz az itthoniak, a miskol­ci társak? — Gratuláltak. — Gondolom, az elnök­ségi tagság jelent majd va­lamiféle plusz terhet. — Nem tragikus, mert tudomásom szerint havonta egy alkalommal ülésezik az elnökség. Ezek a meg­beszélések nem vesznek igénybe egy teljes napot, tehát edzést sem mulasz­tok. mert estére itthon va­gyok. — Milyen elképzelése van az önre váró-háruló feladatokról? — Egyelőre még nem is­merem a működési mecha­nizmust. Így mindössze annyit mondhatok, hogy számomra a játékostársak bizalma megtisztelő, s sze­retnék megfelelni a vára­kozásnak. — Kifejti majd a véle­ményét a különböző kér­désekről? — Természetesen elmon­dom, amit fontosnak érzek. Persze, igyekszem majd egyeztetni a társakkal, s minden esetben a többség érdekében emelek szót. El­gBpll Ait ai asztaliteniszezés barátai jól tudják, hogy Báthory Attila otthonosan mozog a zöld asztal mellett. Remélhe­tőleg civilben is feltalálja magát a tárgyalópartnerek kö­zött. Fotó: Juhász képzelhető, hogy személy szerint nekem valamiről más lesz a véleményem, mint a többieknek, de ki­sebbségbe kerülök. Ilyen­kor két út kínálkozik: igyekszem őket meggyőzni saját igazamról, vagy még­ha jlok érveik előtt. Az el­nökségi ülésen a játékosok szócsöve leszek. — Mindenhez hozzászól majd? — Nem, egyáltalán nem vagyok kotnyeles típus. Gazdasági, meg szakmai dolgokban akadnak járato­sabb személvek nálam. De a játékosok érdekeit sértő jelenségek ellen feltétlenül felemelem a szavamat. Ilyen például a szerződés- kötés mostani rendszere, amely januártól decembe­rig szól. Ez nevetséges, hi­szen a bajnokságot őszi— tavaszi rendszerben bonyo­lítják le. Ezen feltétlenül változtatni kell! — Ezek után valamit ar­ról, hogy a hét végén or­szágos bajnokságot rendez­nek. Mit vár, mit remél? — Nem szoktam előre tervezni, a számolgatás, az esélylatolgatás nincs ínyemre. — Elképzelése biztosan van! — A rangsorban -a 12. he­lyet foglalom el, ebből kö­vetkezik, hogy a legjobb 16 közé illik bekerülnöm. Párosban a kiskunfélegyhá­zi Szalabával játszok évek óta, nos, vele a 8 közé ju­tás tűnik reális célnak. Ve­gyespárosban nem indulok. — Miért? — Évek óta kihagyom ezt a számot. Oka valószí­nűleg az, hogy a legjobb női játékosoknak állandó párjuk van, tehát aki szá­mít valamit a börzén, az foglalt. Annak nem lát,om értelmét, hogy alkalmi tár­sulásba beszálljak. — Jó versenyzést, helyt­állást, a későbbiek során pedig hatékony érdekkép­viseletet az elnökségben! — Köszönöm, igyekezni fogok. (Doros) nyes fiatal, Lovasi Katalin, Imre Tímea és Siménfalvi Zoltán kezdte meg itt tanul­mányait és igazolt át a MEAFC-hoz. A névsor az idén minden bizonnyal tovább bővül, különösen, miután ja­nuártól Bokros István, a klub reprezentánsa lett a női válogatott keret szövet­ségi kapitánya. A MEAFC-nál dr. Dor- mány Mihály és Völgyes Lajos edzők „futtatják” a versenyzőket. Ők klubhűség­ből is példát mutatnak: az előbbi 30, az utóbbi 20 éve •tagja az egyesületnek. Ta­valy 29-en szereztek minősí­tést a szakosztályban, ebből kettő elsőosztályú és kettő aranyjelvényes. A főiskolás országos bajnokságokon rend­re kiemelkedően szerepelnek a Nehézipari Műszaki Egye­tem hallgatói. A múlt év­ben egy igen fiatal tehetség is kezdte bontogatni szár­nyait; a 13 éves Domonyik Gábor az országos számító- gépes ranglistán a 2. leg­jobb úttörőkorú fiúverseny­ző lett. A MEAFC tájfutói a ver­senyek rendezéséből is ki­veszik a részüket. Több íz­ben rendeztek már orszá­gos egyetemi és főiskolai bajnokságot. 4 éve ppd'g az egyetem hathatós támogatá­sával — a Büktoben megtar­tott főiskolai világbajnoksá­got bonyolították le sikere­sen. Az évente sorra kerülő országos rangsoroló Herman Ottó-emlékverseny megren­dezésében is közreműköd­nek. Ez a viadal egyébként az idén különös jelentőség­gel bír. Jövőre ugyanis új versenyszámmal, a splint tel bővül a világbajnokság mű­sora. Az első magyar sprint OB előtt egy héttel pedig éppen a Herman-emlék ver­seny lesz az új szám főpró­bája június első hetében a MEAFC „előadásában”. Kovács A. Gábor Csak röviden ... TORNA. Újjáalakult a Borsod Megyei Torna- és Ritmikus Sportgimnasztikai Szövetség. Elnöke dr. Lom- bay Béla, elnökhelyettese Mészáros Györgyné, főtitká­ra pedig dr. Várhelyi Krisz­tina lett. Megyei középiskolás baj­nokság — Miskolc. Eredmé­nyek, leányok. B-kategória: 1. Földes, 2. Zrínyi, 3. Rá­kóczi G., Sárospatak. A-ika- tegória: 1. Földes, 2. Rákó­czi, 3. Zrínyi. Egyéniben: 1. Csépes és Ad ám. Fiúk, B- kategória: 1. Kun Béla G„ Leninváros. 2. Rákóczi, 3. Földes. A-kategória: 1. Föl­des, 2. Kandó Kálmán Szakk., 3. Kós Károly Szakk. Egyéniben: 1. Gyulai. TEKE. DMTE—Borsodi Építők Volán 6-2 (2614-2445). Debrecen, NB II. férfi. Egyé­nileg: Székelv (436), Németh (433). ATLÉTIKA. Országos if­júsági fedettpályás bajnok­ság — Budapest. Leány 1500 m: 1. Barta (DVTK) 4:47.1. Fiú 200 m: 1. Kiss (DVTK) 22.4. Nemzetközi verseny — Szófia. 3000 méteren Serfő­ző Sándor (DVTK) 8:12.78- cal első lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom