Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

1990. január 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Vadállomány Eddig megúszták a telet Jelenet a leningrádi Kis Színház nagy visszhangot kiváltott előadásából, amely a prostituáltak életével foglalkozott Megyénk északi tájain is szokatlan januári hidegben szinte állandó mozgásban van a zempléni részeken csakúgy, mint a bükki er­dőségekben a nemesvadállo­mány. A gondoskodás ered­ményeként azonban eddig még nem tapasztalták a va­dásztársaságok, hogy károso­dást szenvedett volna az ér­tékes állomány. A vadásztársaságok tagjai rendszeresen feltöltik a vad­etetőket, nemcsak szénával, hanem abrakkal, vadgeszte­nyével, kukoricával, hasonló­képpen a sózókat is. Valósá­gos vadtalálkozókat. lehet megfigyelni az etetők kör­nyékén, ahol az alkonyati órákban • a szarvasok, őzek adnak randevúit egymásnak. Fel-feltűnnek a vaddisznók Nincs ugyan nagy hó, a leg­jobb mégis az etetőknél. (balogh) Fii» orosz oyelv szakos tanárok átképzésére A Művelődési Minisztéri­um áttekintette az orosz nyelv szakos tanárok át­képzésének eddigi tapaszta­latait. Az MTI-t tájékoztat­va a tárca illetékese elmon­dotta: az orosztanárok a vártnál sokkal nagyobb számmal jelentkeztek a kü­lönböző átképző oktatásra, nyugati nyelvek tanfolya­maira. Ugyanakkor a mi­niszter. mivel az átképzéssel kapcsolatos adminisztratív teendők ellátásában, a mun­ka közbeni problémák feltá­rásában fennakadások mu­tatkoztak, miniszteri biztost Ismét hideg van, jég bo­rítja halászóvizeinket. A hor­gászegyesületek tagjai nem­csak jégtöréssel igyekeznek oxigénhez juttatni a téli áll­mukban pihenő halakat, mint például a pontyokat, hanem, akik nem fáznak a zimankós hidegben, lékeléssel teremte­nek szabad vizet, a halfo­gáshoz. Az elszánt horgászok a be­fagyott halasvizek jégtakaró­jába vágott léken eresztik le a horgukat, zsákmány után. A „békés” halak ugyanis el­vermeltek, ám a ragadozók járják a vizet, táplálék után kutatva. S mert a vízben kevés táplálékot találnak a szokásosnál is könnyebben kapnak a csalira, s akadnak horogra. Elsősorban a télen is folyamatosan táplálkozó csukázás kecsegteti ered­nevezett ki az átképzés or­szágos koordinálására. Fel­hatalmazta őt egyben, hogy foglalkozzék az orosz nyelv és irodalom szakos egyetemi és főiskolai hallgatók átirá­nyítási igényeivel is. A minisztérium ezzel kap­csolatban felhívást tett köz­zé. Ebben rögzítik, hogy elő­zetes jelentkezését várják azoknak az orosz nyelv és irodalom szakos, vagy orosz nyelvből szakkollégiumi ok­levéllel rendelkező, a köz­vagy felsőoktatásban dolgo­zó pedagógusoknak, akik az ménnyel a horgászokat, de aki jól ismeri a vizeket, az esetenként süllőt is ki- emeilhet a jég alól. Különösen a feliszapoló- dott horgászvizek, holtágak kecsegtetnek eredményes fo­gással, mint például a bod­rogközi részeken levő Feke­tetó, a Svábszeg, Kapitánytó, de megkísérthetik a szeren­csét a Tisza menti holtágak­ban, kiöntésekben is. Legkorábban a folyóbeli halak közül a csukák ívnak, s hogy az ivartermék, ikra, tej beérjen, kifejlődjön, a folyamatos táplálkozás szük­séges. Ezért is könnyebb eze­ket horogra venni. Ebből ered a „Mátyás csukája” el­nevezés is, amely arra utal, hogy a jégtörő Mátyás ide­jén a csukák megkezdik a párzást, esetenként az ívást. általuk választott nyugati nyelvből már legalább kö­zépfokú állami nyelvvizsgá­val rendelkeznek. Az átképzés speciális tan­terv szerint, esti-levelező formában, főiskolai, illetve egyetemi szinten történik. A jelentkezőktől az alábbi adatokat kérik: név, állandó lakhely, mun­kahely, a választott idegen nyelv, annak a felsőoktatási intézménynek (tudomány- egyetem, tanárképző főisko­la) a megjelölése, amelyben tanulmányokat' szeretne folytatni. A jelentkezéshez csatolni kell az orosz nyelv szakos tanári (orosz nyelvi szakkol­légiumi tanítói) oklevél fénymásolatát, a választott idegen nyelvből szerzett ál­lami nyelvvizsga-bizonyít­vány másolatát, valamint a pályázó munkáltatójának tá­mogató nyilatkozatát. A je­lentkezéseket 1990. január i 31-éig postán kell beküldeni I a Művelődési Minisztérium Felsőoktatási és Kutatási Főosztályára. (1884 Buda­pest, Szalay u. 10—14.) A jelentkezőket a felsőok­tatási intézmények képzési kapacitásának függvényé­ben fokozatosan tudják be­iskolázni. További informá­ciókat dr. Gyenizse Pál mi­niszteri biztostól kérhetnek a jelentkezők a minisztéri­um 153-0600 központi tele­fonszámán. (MTI)­Jég alól várják a szerencsét A Conducator végnapjai A román forradalom ke­gyetlenül véres napjai meg­rendítette a világ népeit. Földindulás keidödött Buka- restben, jelentették a nagy hírügynökségek, Ceausescu, Európa utolsó barbárja nincs többé - olvashattuk az újsá­gok szalagcímeiben. Ezekről a szív szőri tó, örömhírt és gyászt egyaránt hozó vész­terhes napokról szól „A Con- ducator végnapjai" című könyv, amely az idegenfor­galmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg. A magyar könyvkiadásban példa nélküli gyorsasággal látott napvilágot az érdeklő­désre méltán számot tartó dokumentum-riport kötet. Ja­nuár 2-án még a kéziratot szedték a nyomdában, 8 nap múlva pedig már a kezébe vehette az olvasó a könyvet. Azt a könyvet, amely szinte óráról órára a szemtanúk és a krónikások hitelességével mutatja be, miként dőlt meg a hírhedt Ceausescu-dildalú- ra. A kötet első felében az MTI és a világ hírügynöksé­geinek dokumentum értékű jelentéseit adják közre a szerkesztők: mi történt de­cember 17-től 27-ig, a te­mesvári vérfürdőtől a gyűlölt diktátor kivégzésén át, a sza­badság pillanatáig. Feltárják a Securitate rémtetteit, be­számolnak Ceausescu és fe­lesége bírósági tárgyolásá­ról és kivégzéséről. A könyv második részében neves szakemberek, újság­írók, rádió- és tévériporterek helyszíni beszámolói olvasha­tók, többek között Róbert László, Bodor Pál Írásai és az a drámai tudósítás, ame­lyet Orosz József tűzharc kö­zepette készített, Roffai Ernő, az ismert magyar tudós, tör­ténész pedig Románia törté­netét, az eddigi felkelések, bukások okait dolgozza fel, s arro ad választ, hagy most hogyan tudott győzni a for­radalom. A 240 oldalas kötet szer­kesztése január 2-án fejező­dött be, a Szikra Nyomda öt nap alatt állította elő 100 ezer példányban és január 10-től, szerdától már kapha­tó az újságárusoknál és a könyvárusoknál. Szovjet prostituáltak Szexlázadás egy munkatáborban A közelmúltban fellázadtak az egyik szovjet javító-nevelő munkatábor lakói. Ez magában még nem is rendkívüli dolog, a lázadás oka viszont annál inkább. Nos, az elítéltek követel­ték, hogy haladéktalanul helyezzék vissza munkakörébe a tábor egyik női alkalmazottját, akit azért bocsátottak el, mert túlon­túl feltűnően és gyakran adta oda magát testestül-lelkestül a raboknak. Nem ingyen persze, hanem alkalmankénti 25-50 ru­belért. A „tábori prostitúció" eme formája mellett elterjedt az a változat is, hogy könnyüvérü hölgyek tekintélyes summa fejé­ben elutaznak a táborokhoz, s ott kínálják szolgáltatásaikat, azt állítva magukról, hogy az elítéltek „hitvestársai”, és férjeiket jöttek látogatni. HÁROM NAGY CSOPORT Mindezekről a szovjet kül­ügyminisztérium egyik inté­zetének jogásza beszélt a minap, a moszkvai Trud cí­mű lap hasábjain, s a fen­tieken kívül átfogó elemzést is adott — vizsgálatokra tá­maszkodva — a szovjetunió­beli prostitúció jellemzőiről, alakulásáról. Ugyanis ma már a Szovjetunióban is nyíltan beszélnek, írnak eme ősi mesterség modern kori követőiről. Akik különben nem a peresztrojka sugalla­tára kezdték űzni az ipart; az efféle szórakozásra vágyó urak korábban is találhat­tak kedvükre való partnert, ám a Szovjetunióban az a nézet uralkodott, hogy el­hallgatjuk, s ezzel úgy te­szünk, mintha a jelenség nem is létezne ... Pedig nagyon is létezik. Az említett újságcikk szerint három nagy csoportba tar­toznak az utcalányok. Az el­ső ilyen — létszámban a leg­kisebb, de talán a legismer­tebb — csoport nem is az utcán dolgozik: fő munka- területük az Inturiszt nem­zetközi szállodái. A kizáró­lag valutáért tevékenykedő hölgyek jövedelme termé­szetesen nem kevés, a fel­merülő kiadásokat leszámít­va, rubelben évi 20—30 ezer rubel. (Az átlagkereset ha­vi 200 rubel körül van a Szovjetunióban.) S hogy mennyi lehet a bruttó jöve­delmük, talán érzékelteti a kiadások egy szűk listája. Ahhoz, hogy egy ilyen éj­szakai . pillangót beengedje­nek egy nemzetközi szállo­dába 5—50 rubel a kenő­pénz; a ruhatárosnak 1—5 rubelt, a valutás bárban egy üres asztalért 10—20 rubelt, a hárman vagy a pincér köz­vetítői szolgálataiért akár 400 rubelt is le kell szurkol­ni. Orvosi vizsgálatért egy tízest, sürgős AIDS-teszt el­végzéséért 120 rubelt kér­nek. A város központjában egy lakás bérleti díja havi 500 rubel. Sápot kér termé­szetesen a futtató fiú, a stri­ci is. A legdrágább kiadás, hogyha sikerül névleges há­zasságot kötni egy külföldi­vel. Ennek ára minimum 4 ezer dollár, de az igazoló papír birtokában a nagyme­nő prostituált gyakorlatilag korlátlan lehetőséghez jut a valutakereskedelemben. A maffiózók testőri szolgála­tait szintén meg kell fizet­ni, havi 250—350 rubelért, ám ez nélkülözhetetlen, enélkül ugyanis könnyen elő­fordulhat, hogy a szállodá­ból kilépve leütik és kira­bolják a hölgyet. EGY KUPICA VODKÁÉRT A prostituáltak talán leg­nagyobb, ám legkevésbé ta­nulmányozott csoportját al­kotják azok a lányok, asz- szonyok, akik 10—20—30 ru­belért szereznek alkalmi örömöket az arra rászoruló férfiaknak. Igen nehéz őket nyilvántartani, hiszen java­részt dolgozó nők. Tevé­kenységük folytatásához nél­külözhetetlenek a találkahe­lyek, ahol is egy ágyra nem­ritkán több tucat „prosti” jut. Meghatározó szerepe van ezen üzelmekben a ta­lálkahelyek tulajdonosának, aki a lányok jövedelmének egy jelentős részét, sokszor a felét is zsebre vágja. Kö- zép-Ázsiában nem kivételes az olyan eset sem, amikor a lányok szinte rabszolga­ként, csak az ennivalóért és a ruhákért dolgoznak. Érde­mes még néhány részlettel szolgálni, hogyan is működ­nek ezek az illegális bor­dély házak. Sok klienst ta­xisok szállítanak egy-egy helyre éttermekből és más­honnan. de a lányok magúk is igyekeznek partnereket találni — különösen elősze­retettel látogatják például a kolhozpiacokat záróra előtt pár perccel, mert tudják: a kereskedők tele vannak pénzzel. Nem kevesen tartoznak a harmadik réteghez, a tény­leges utcai vagy pályaudvari prostituáltakhoz. Ők a le- csúszottak, azok, akik felett már eljárt az idő, megjelen­tek a ráncok, s az alkohol, vagy a kábítószer is megte­szi a maga hatását. Általá­ban munka- és lakásnélkü­liek, egyúttal a különböző betegségek legfőbb hordo­zói-terjesztői. Igényeik iga­zán a legminimálisabbak: már egy szendvicsért vagy egy kupica vodkáért hajlan­dók elmenni bárkivel. REJTETT AGAZAT Az ismertetett három fő típus mellett létezik még egy rejtett ágazat is, az úgyne­vezett „kiállítási” vagy „há­zi” prostituáltak. Ők azok, akik szolgálataikat a Szov­jetunióban tartós kikülde­tésben dolgozó nyugati üz­letembereknek ajánlják fel. Pontosabban nem is ők vá­lasztanak, hanem kézről kéz­re adják őket, mintegy örök­ségként. Azokról az egyete­mekről sem feledkezhetünk meg, ahol pénzes külföldi diákok tanulnak. Itt bizony gyakran egyenlő a diáklány és tanárnője; mindketten testi örömök nyújtásával pó­tolják a mindennapi bete­vőre valót... S hogy végül is hányán űzik foglalkozás­szerűen az ipart? Erre a kérdésre pontos számot a szakértő sem tud mondani, de bizonyos becslések sze­rint számuk csak Moszkvá­ban 22—25 ezer. Az üzletszerű kéjelgés visszaszorítása természete­sen kiemelt feladata a szov­jet hatóságoknak. Különösen fontosnak tartják a megelő- ző-felvilágosító munkát, an­nál is inkább, mivel a je­lenlegi törvények adta fele­lősségre vonás lehetőségei nem igazán riasztják sem a hölgyeket, sem az őket fut­tató striciket. Tavaly például az egész országban mindösz- sze 34 esetben indítottak el­járást bordélyházak fenn­tartói ellen, ám az „alkal­mazottak”, azaz az éjszakai pillangók többnyire csak ta­núként jelentek meg a bíró­ságon. Daróczi László (MTI-Press) is. A napsütötte sziklás ol­dalakon tartózkodó muflo­noknak sokszor szinte akro­batikus mutatványok mellett töltik fel az etetőket. Gyakorlatilag egész évben kilőhetők a vaddisznók. Ám a vadászetika íratlan törvé­nyei szerint a vemhes kocák kímélet alá esnek. Noha a malacozás ideje még mesz- szebb van, egyes vadásztár­saságok. mint például az edelényi Bányász, már meg­szüntette a hajtóvadászatot. Hajtásban ugyanis nemigen lehet megkülönböztetni a vemhes kocákat a komáiban menekülök között. így aztán az elszaporodott állomány apasztásánál most már első­sorban az agyarasákait, a tró­feát adó remetekanokat igye­keznek puskavégre kapni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom