Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 10. szám
1990. január 12., péntek ■— ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Botrány a búza körül (2.) Eltérő érdekek — eltérő nézetek Az előző részben elmondtuk, hogy a gabonatermesztés közgazdasági pozíciója évek óta romlik. Jóllehet, az egyszerű állampolgár számára lassan már a kenyér is a luxuscikkek közé kerül, a kenyérnek való búza termesztéséért a termelők olyan felvásárlási árakkai és feltételekkel birkóznak, mely számukra nemhogy hasznot, de hovatovább ráfizetést hozhat. Az illetékesek a helyzet javításáért a vertikális építkezést ajánlják, azaz azt mondják, hogy a közös kockázatvállalás elve alapján a termelők és a gabonaforgalmi vállalat hozzon létre részvénytársaságot. Hogy erről mi az érintettek véleménye? Nos, lássuk: A Gabona Egyesület közgyűlésén részt vett a hatvanhat taggazdaság zöme, de ott volt a TOT, a MÉM, a megyei érdekegyeztető szövetség, a tanács képviselője is. Az idő előrehaladtával mind többen távoztak a közgyűlésről. Az ok: jobbára csalódtak az egyesületben, mert az képtelen hatékonyan képviselni érdekeiket; csalódtak a MÉM-ben, mert a tárca képtelen átérezni a termelők mindennapi gondjait; csalódtak a GMV- ben, 'mert a vállalattal — véleményük szerint — képtelenség közös érdekeket kidolgozni. Az egyik üzem képviselője ejmígyen szólt: — Nekem mint egyszerű termelőnek nem lehet érdekem a részvénytársaság létrehozása, mert akkor érdekellentétbe kerülök önmagámmal. Mert mi a legfontosabb nekem, búzát termelő gazdaságnak? Leegyszerűsítve az, hogy minél magasabb áron adjam el a gabonámat, mégpedig minél magasabb osztálybesorolással. És kérdezem én, mi az érdekem nekem, mint a felvásárlás részvényesének? Az, hogy minél alacsonyabb áron vegyem meg a termelőtől a gabonát, mégpedig minél alacsonyabb osztályba soroltam Akkor lesz ugyanis nekünk. a részvénytársaságnak magas nyereségünk, s akkor tudunk különféle adók kifizetése után magasabb osztalékot adni. Csakhogy én, mint termelő adózom tevékenységem után, és mint részvényes szintén adózom a részvénytársaságom után. Következésképpen, ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő mértékű osztalékom, igencsak ki kell zsákmányolnom önmagam. Nos, ezek után én azt mondom, hagyjanak nekem békét. Fizessék 'meg a munkámat, azaz adják meg a búzáért azt az árat, amennyit az valóban ér, és akkor majd úgy is megtalálom a számításomat. A többi pedig nem érdekel. Van nekem éppen eléc gondom a saját gazdaságomban, pontosabban, a közös tulajdonú szövetkezet gazdálkodásában, és nem kívánom, hogy még az is az én feladatom legyen, mint részvényesnek, hogy toliként lehet majd a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatot nyereségessé tenni. Mert kétségtelen ténv, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körül sincs minden rendjén, s a jelen helyzetben a vállalat vezetése — bár nem áll ellen az átalakulásnak — nem fűlik a foga a mpst javasolt formához, a javasolt átalakulási módhoz. Miért? lllovai István igazgató véleménye ugyancsak figyelemre méltó. Nem tudom — mondja —, milyen alapon vitatkoznak a termelő üzemek a GMV átalakításáról, hiszen fogalmuk sincs arról, hogy ez a vállalat miként gazdálkodik. Más szóval: olyan részvények birtoklásáról esik szó, amelyek vagyonértékéről nincs is tudomása a leendő részvényesnek. Nincs, mert nem is lehet, hiszen a vállalatnak a vagyonmérleget még nem kellett elkészítenie. A határidő: 1990. január 30-a. Az elmúlt gazdálkodási év mérlegét is február 15-ig kell összeállítanunk. Véleményeim szerint arról, hogy bármilyen átalakulási formáról vitatkozhassunk, mindenképpen meg kell várni a vagyonmérleget. Egy azonban tény. A megyei gabonaforgalmi vállalat nincs olyan jó pozícióban, mint azt sokan képzelik. A vállalat őrlőkapacitása csupán háromnegyed részben lekötött, és a négy takarmánykeverő üzem is csak 50 százalékos kihasználású. Az elmúlt öt esztendő alatt kétségtelenül nagy nyereségeket könyvelhetett el a vállalat, ám az eredményt jelentősen javította a meglévő Gabona Tröszt „jótéteménye”. 1984-ben például a 39 millió forintos nyereségből 6 millió termelődött itt, és 33 milliót a tröszti kalapból kapott a vállalat. 1986-ban a saját tevékenységünk 6 millió forint veszteséget okozott, és ahhoz, hogy a mérlegünkben 29 millió forintos nyereség szerepelhessen, a tröszti segítség 35 millió forint volt. Szóval öt év átlagában a 32 milliós vállalati nyereségből 26 milliót a központi kalapból kaptunk. A jövő szempontjából lényeges a vállalat hitelleterheltsége is. Nos, ez 157 millió forint, amelyből 70 millió forint a középlejáratú forgóeszközhitei. Az évi törlesztés meghaladja a 25 millió forintot, az amortizáció pedig a 38 millió forintot. A fejlesztési alapjuttatás és a beruházási kamatteher évente 28 millió forintot jelent. Mindezek ellenére á megyei GMV több kft.- ben érdekelt, amelyek viszont kedvező esetben jó pénzt hozhatnak a konyhára. A vállalat tertnészetese'n tudomásul veszi, hogy megszűnik a Gabona Tröszt, és tudomásul veszi azt is, hogy eléri az átalakulás szellője. De én, mint igazgató azt mondom, ha a vállalaton múlik az, hogy milyen átalakulási formát választhat, akkor mi a kft. mellett voksolunk, és csak akkor fogadjuk el a részvénytársasági formát, ha ezt kötelezően írják elő számunkra. De még ebben az esetben is tiltakozom a mostani elképzelés ellen, mert meggyőződésem: nem az a iár'v.-i. út, hogy a termelő üzemek a vállalattal létező forgalom alapján részvényt igényeljenek, amelynek értékét majd az osztalékból az elkövetkezendő évek során töri»';'! hanem az, hogy tőkét hoznak be. Mert csak pénzzel lehet pénzt csinálni. iÉs akkor még arról nem is beszéltem, hogy a mostani elképzelések szerint a több mint száz megyei mezőgazdasági szövetkezetből a kiosztható részvények kéthar- Imadál 38 szövetkezet kapná meg. Mindezek pedig arra kell, hogy késztessenek mindenkit, gondoljuk át a jövőt és ne kapkodjuk el az átalakulást. Várjuk meg tehát azt a bizonyos vagyonmérleget, mert addig nincs is miről vitatkoznunk. Balogh Andrea A csacsi nem buta Csordultig telt a pohár Megyénk támogatja az országos szakszervezeti állásfoglalást Ha nem tudunk valamit, milyen hamar megkapjuk a minősítést: „Te szamár”. Az általános iskolákban a felgyűrt szélű füzetre azt mondjuk: szamárfüles. Hogy mennyire nincs igazunk, azt Volosinovszki Mihály, Dél-Borsod egyik kietlen tanyavilágában - a Montajon - mondta el: könyvtárnyi anyagot gyűjtött erről az igénytelen, szerény jószágról, és oszlatta el a tévhitünket: szerinte Gond az elektronikai ismeretek korszerű oktatása; ennek megoldására tett i nagy lépést a Számítástechnika- Alkalmazási Vállalat (Számaik), amely hazánkban az iskolarendszeren kívüli számítástechnikai oktatás vezető intézménye. A világ a szamár az egyik legintelligensebb állat. Csökönyössége is csupán annak tudható be: hogy, ha úgy érzi, nem bírja a terhet, vagy nincs kedve hozzá, akkor nem húz, nem küszködik tovább. Az öreg jószágot a boldogkőváraljai Juhász Györgyné vette tizenkét évvel ezelőtt, és a ködben békésen bandukoltak - ahogy ő mondta -, a tanyára. egyik legnagyobb oktatástechnológiát és laboratóriumi berendezéseket fejlesztő cégétől, az izraeli Degcm System Ltd.-től megvásárolta a .High Tech EB 2000 elnevezésű, számítógéppel támogatott oktatási laboratóriumot. (Folytatás az 1. oldalról) A titkárok tanácskozásán dr. Lajtai György, az OKT új gazdaságpolitikai osztályvezetője adott tájékoztatást a szerdai OKV-ülésről, az állásfoglalás megszületésének előzményeiről, körülményeiről. Utalt rá, milyen sú- lyos.„helyzetet, idézett elő a bérből és. fizetésből élők számára a január 8-i áremelés. Elsősorban azzal, hogy az alapveítő élelmiszerek ára emelkedett átlagosan 30—40 százalékkal. A szakszervezetek gyors számításai szerint ez azt jelenti az országban, hogy az egy keresőre jutó megélhetési költségek minimálisan 800 forinttal megugrottak. Ez egy négytagú családra vetítve 2000—2200 forint többlet- kiadás havonta. Ezt a szak- szervezeti tagság semmiképpen nem nyelheti le. De nem csupán magát a tényt, az áremelést, sérelmezi a Szak- szervezetek Országos Koordinációs Tanácsa, hanem azt is, ahogyan mindez történt: lényegében puccsszerűen, diktátumszerűen hajtotta végre a kormány az áremelést. A szakszervezetek megítélése szerint ez olyan felelőtlen kormányzati magatartás, amely nem vet számot a lakosság, a bérből és fizetésből élők, az ország reális helyzetével. Ráadásul nem csupán, hogy nem végzett előzetes számításokat a kormány, hanem ezt nem engedte meg a szakszervezeteknek sem, megtagadta a szükséges információk rendelkezésre bocsátását. Ezért nyújtanak most be olyan egyoldalú követeléseket a szakszervezetek, amelyeknek forrása ugyan jelenleg nem ismert, de azok felkutatása most már a kormány feladata. A szakszervezetek szerint a kormány igenis rendelkezik forrásteremtő lehetőségekkel. Ha a szakszervezeték úgy látják, hogy a kormány hajlandó az infláció csökkentésére, a szak- szervezetek is visszafogják magukat a követelésekben, egyébként azonban nem, mert a tagság megvonja tőlük a bizalmat. Ez egyébként kitűnt a tájékoztatót követő hat felszólaló mondanivalójából is, akik tagságuk véleményének ismeretében kijelentették: csordultig telt a pohár. A dolgozók a tűrőképesség határára jutottak. („Ki tudja hányadszor mondjuk már ezt is?” — mondta valaki), s ha nem következik erélyesebb szakszervezeti fellépés például a cinikus pénzügy- politika, az áremelések, a lakáskölcsönkamatok megadóztatása, s a többi, a dolgozók millióit sújtó állami intézkedések ellen, a szervezett dolgozók tömegesen hagyják magára rövid időn belül a szakszervezeti vezetést, a mozgalmat. A titkárok tanácskozásának második részében az állami tulajdon átalakításáról, a dolgozói tulajdonlással összefüggő szakszervezeti feladatokról tartott előadást dr. Lajtai György. Ennek helyi jelentőségét az adja meg, hogy megyénkben a Cégbíróságnál már 19 részvénytársaságot, 310 korlátolt felelősségű és 58 betéti " társaságot jegyeztek be. Csakúgy, mint szerte az országban, itt is felvetődik: az átalakítás nem jár-e együtt az állami tulajdon eltékozlá- sával, kiárusításával? S igaz ugyan, hogy a parlament januári ülésén téma lesz a vagyonvédelmi kérdés, várhatóan törvény is születik róla, de a szakszervezetek addig sem nézhetik tétlenül az állami vagyonalap veszélyeztetését. (nyikes) Fotó: Dobos Klára Elektronika-oktatás - világszínvonalon Tiszta Amerika! Terménytőzsde Ugynökképző kurzus kezdődik Még tavaly megalakult a Terménytőzsde, de inkább az illik rá, hogy újjáalakult. Mert volt már hazánkban régen Árutőzsde. Azért nem árt megtudni, mivel foglalkozik, mik a céljai, elképzelései egy újrainduló kft.-nek. A Terménytőzsde Kft. cégvezetője Surányi Ferenc tájékoztatása szerint a hazai gabonatőzsde 1989-ben kezdte meg a működését, és az első kötések formájában az első -eredményeket is elkönyvelhette. — 1989. augusztus 15-én, az OKHiB, a Konzumbank, a Mezőbank, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért, a Zöldker és az Agrimpex Rt. létrehozta a Terménytőzsde Kft.-t, melynek legfontosabb feladata a hazai viszonyoknak megfelelő, tőzsdei jellegű piaci intézmény létrehozása, s a nemzetközileg már bevált termékek (például gabona, fehérjetakarmány, hüvelyesek ...) vonatkozásában a belföldi forgalmazás piac- gazdasági viszonyához szükséges intézményi feltételek megteremtése. A kft. jelenlegi tevékenységi köre a következőket foglalja magában: — Az agrártőzsde szervezeti felállítása, a tőzsde működtetése, üzleti események szervezése és lebonyolítása, üzleti, piaci információk rendszeres szolgáltatása, a koncentrált piacokon folytatott üzleti tevékenység nemzetközileg kialakut módszereinek tanfolyamok keretében való bemutatása, tanfolyamok szervezése. A kft. jellegéről így informál a szakember: — Természetesen az Árutőzsde semleges és nem profitorientált intézmény, így jogos a kérdés: milyen érdekeltség alapján szálltak be a Vállalatok egy ilyen veszteséget, vagy legjobb esetben is csak önfenntartást biztosító kft-be? A növekvő hazai feszültségek, a piaci viszonyok megteremtését sürgető belföldi igények késztették a résztvevőket a lépés megtételére, a bankok hazai finanszírozási szerepe és az Agrimpex nemzetközi tőzsdei tapasztalata ösztönöztek a kezdeményezésre. A jogos kételyek ellenére, úgy érezzük, hogy Magyarországon feltétlenül szükséges az árutőzsde intézményének újraélesztése, hiszen a gazdaság most olyan fejlettségi szinten van, hogy igényli az ilyen jellegű piaci mechanizmust. A szigorú tőzsdei szabályozás pedig kiváló „tanpálya” lehet a gazdálkodók számára, hiszen a szerződéses feltételek betartása, illetve betartatása, megfelelő szankciók (csakis anyagi) révén új értelmet adhat olyan fogalmaknak, mint fizetési féltételek, minőségi előírások... További előny az intézmény demokratikus jellege (bárki részt vehet, aki aláveti magát az előírásoknak), és a nyíltság (minden információt, jegyzést publikálunk). A tőzsde legfontosabb szerepe az árkockázat csökkentésében, a költségtényezők optimalizálásában, a szerződéskötések biztonságában jelölhető meg, nem elhanyagolható azonban a spekulációs tevékenység sem, az így szerezhető árnyereség. A cég ügyleteiről Surányi Ferenc így tájékoztat: — A határidős ügyletek biztonságához nélkülözhetetlen elszámolási rendszer is működik. Ennek keretében az ügyletekhez kapcsolódó letéti kötelezettségek teljesítésének elősegítésére, a Kereskedelmi Bank Rt. speciális, csak az Árutőzsde igazolásával vásárolható betéti jegyet bocsát ki. A betéti jegy névértéke és lejárata rugalmasan alkalmazkodik az ügyletek letéti igényéhez és esedékességéhez. Kamatozása a lejárattól függően 22 —25 százalék között mozog, ami a jelenlegi piaci kamatlábaknál kedvezőbb. Az üzleti tevékenységgel párhuzamosan több alkalommal is szemináriumi formában igyekszünk szélesíteni a résztvevők tőzsdei gyakorlati ismereteit is. Jelenleg szervezés alatt áll a jövő év elején megrendezésre kerülő tőzsdeügynökképző kurzus. A rendszeres tőzsdenapokon részt vevő, fokozatosan növekvő számú (jelenleg mintegy 30 termelőszövetkezet, állami gazdaság, gabonaforgalmi vállalat és egyéb értékesítési szervezet) tőzsdéző cég már kezdi felismerni ebben a számára — joggal — szokatlannak tűnő kereskedelmi formában rejlő, eddig teljesen kihasználatlan lehetőségeket és előnyöket. Ezek közül csak a legfontosabbakra hívjuk fel figyelmüket: gyors, hatékony kapcsolatteremtés, információszerzés, koncentrált piaci árképzés, spekulációs ái-nyereség lehetősége, az ügyletek elszámolásának a rendszerbe „beépített” biztonsága. Ez évtől, a mezőgazdasági árrendszer liberalizálásának jótékony hatására a tőzsdei kereskedelmi forgalom jelentős fellendülésével számolnak, és remélik, hogy mind több szövetkezet kapcsolódik be munkájukba. B. Sz. L.