Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. január 30., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Magyar „nem!” Berlinben .iord ludeg teli időben „otyög d magyar repuloso két szállító 'kísérte bvonal. immáron idegen földön A vagonokba épített vaskály­hák nappal imég ugyan ad­nak valamicske meleget, de éjszaka már plédekbe, ru­hákba burkolva is vacog mindenlki Graz előtt az utolsó pillanatban állítják meg egy légiriadó miatt a szerelvényt az egyik fagyos éjszakán. A parancsnok uta­sítására mindenki a közeli erdőben rejtőzik el a bom­bák elöl, csak ő marad ott az egyik másodosztályú fül­kében. Salzburgnál újabb bombázás, újabb félelmek. München és Regensburg környékén már békésebb a táj, a magyarokat szállító szerelvénnyel találkozó vo­natok angol, néger-ameri­kai, indiai hadifoglyokat szállítanak ... S végül a sze­relvény ;194'5. január 8-án megérkezik Berlinbe, a bi­rodalmi főváros spandaui állomására. RakacZky János Miskolc­ról, '1940. december 3-án, 21 évesen vonult be a magyar hadseregbe, sorkatonákén!. Az elmúlt évtizedekben Mis­kolcon és a megyében je­lentős szakmái hírnévre szert tett szabómester Ung- váron gyalogsági kiképzést kapott, majd három hónap eltelte után Kassára, a Re­pülő Akadémiához vezényel­ték. Számvivőtanfolyamot végzett, ezért a GH-hoz osz­tották be. Szakaszvezetőként utazott a kassai kondorlé­gióval, Németországba. Az egész útról naplót vezetett, ami szinte csodával határos módon maradt fenn. Napló­ját a parancsnok, Kistelegdi Ernő őrnagy visszaemléke­zésein kívül többször össze­vetjük. kiegészítjük közvet­len parancsnoka, a ma Bu­dapesten élő tM olnár G. László főhadnagy, G.H-fő- nök visszaemlékezéseivel is. — Amikor megérkeztünk Berlinbe — meséli Rakaczky János —, az angol repülők éjszakánként, már javában bombázták a birodalmi fő­várost. Zászlóailjunkát aga- towi repülőtéren helyezték el, s egyelőre céltalannak tűnő 'katonaéletet éltünk. Az egyre fokozódó bombázások miatt naponta hosszú órákat töltöttünk bunkerekben. Kistelegdi Érnő feljegyzé­seiből tudjak, hogy a gato­Rakaczky János szakaszvezeto, 1944-ben. A felvétel már Veszp­rémben készült. wi repülőtér német parancs­noka barátságosan fogadta a magyarokat, s nem mint alapkiképző zászlóaljat, ha­nem, mint a Kassai Repü­lő Akadémiát kezelte őket. Élelmezésükről ő gondosko­dott, de a hangárok és kör­nyékük tiltott terület volta magyar repülősök számára. Közben a szövetséges csa­patok már az Elba felé ha­ladtak, a szovjet Vörös Had­sereg alakulatai pedig meg­kezdték Berlin körülzárását. Napról napra romlott a né­metek számára a hadihely­zet, egyre kétségbeesetteb­ben védekeztek. A német fővezérség ölrendélte Berlin körkörös védelmét, azzal a paranccsal, hogy az utolsó szál emberig ki kell tarta­ni. A gatowi repülőtér von Bülow ezredes parancsnok­sága alatt a főváros délnyu­gati védelméről gondosko­dott. Egy áprilisi napon von Bülow ezredes magához ren­delte Kistélegdi 'Ernő őrna­gyot, s közöilte vele, hogy Berlin rnegvédelmezése ér­dekében kénytelen bevetni a magyar repülősöket is. ('Ez imár április 4. után tör­tént.) Parancsot adott Kis­telegdi Ernőnek a kijelölt védőkörlet megszállására. „A parancsot azonnal visszautasítottam — emléke­zik vissza a magyar zászló­alj parancsnoka. — Von Bülow ezredes közölte, hogy a parancsmegtagadásért o haditörvények értelmében le­... és Rakaciky János hadifo­goly a rheinbergi táborban. Schiroky Sándor rajza, 1945- ből. tartóztatás és hadbíróság jár, amely 24 órán belül íté­letet hoz. Válaszom az volt. hogy mi magyar katonák vagyunk, s nem tartozunk egyetlen német katonai pa­rancsnokságnak sem enge­delmességgel. Közöltem vele továbbá, hogy zászlóaljam­nál riadót rendelek cl, s órá­kon belül elhagyjuk a re­pülőteret." — Akkor — meséli to­vább az izgalmas, békésebb időben talán nyílt összecsa­pással, sokak számára halál­lal végződő órák történetét Rakaczky János — a repü­lőtér ,szélét imár a szovjet tüzérség lőtte, úgyszólván teljes volt a zűrzavar. Ám ez a mi malmunkra hajtot- ta-a vizet. A magyar parancsnok ria- dóztatja, s felsorakoztatja zászlóalját. Rövid gondolko­dási időt ad, hogy ki-ki el­döntse, a'kar-e a németek parancsnoksága alatt az oro­szok ellen harcolni. Egyet­len személy jelentkezett csak... A magyar egység a lehető legrövidebb idő alatt össze­pakol, majd a kassai kon­dorlégió megindul nyugati irányba, az Elba felé, ahon­nan a szövetséges csapatok közélednék. Mögöttük már lángokban áll Berlin, Span­dau, 'Potsdam . . . (Folytatjuk) Nytkes Imre Áremelések után Ellenörök tapasztalták Túl vagyunk mar a.: élel­miszeripari termékek januai elején bekövetkezett áreme­lésén Most arról adunk hírt hogv az árváltoztatásokról müven tapasztalatokat sze­reztek a megyei tanács ílie tekes munkatársai, megyénk 27 üzletében végzett ellenőr­zéseik során. A gyártók, a szállítok, .t kereskedők minden eröfeszi tése ellenére is tartós hiáro voll étolajból, átmenetileg lisztet, cukrot, rizst, sót és fűszerpaprikát sem vásárol­hattunk. Húsból és húskészít­ményekből sem tudta a ke­reskedelem az igényeket ki­elégíteni. A liszt iránti meg növekedett kereslettel a mai mákban dolgozó csomagolok sem tudtak „lépést tartani" A hét végén már zsákos lisztet szállítottak az. üzle­tekbe, de hiány ennek el­lenére is tapasztalható. A felvásárlás nagy, nehéz fel­adatok elé állította a keres­kedelmi és a szállítási dol­gozókat. Az ellenőrzést, végzők a növekvő árakat kihasználó áruvisszatartást az. üzletek­ben nem észleltek. A keres­kedelmi szervek az árválto­zásra megfelelően felkészül­tek, az ehhez szükséges tech­nikai eszközök (árazógépek) általában rendelkezésre áll­tak. Az új árakról a vásár­Az üzletekből némely áru továbbra is hiányzik, akárcsak a múlt év végi bevásárlások után, a bukszákból a pénz. A jelenlegi, kedvezményes téli vásár idején sincs nagy tolongás a boltok­ban. {I. j.) lókat jól tájékoztatták, vir szont. öt üzletben „árfeltün­tetési hiányosságot" is ta­pasztaltak. A kereskedelmi vállalatok. szövetkezetek többségében elfogadtak és alkalmazták az alapvető élelmiszereknél a szállítók által kialakított ajánlati fo­gyasztói árakat. Kivételt két áfész képez, amelyik továb­bi „áreltérítéssel" (magyarán szólva, áremeléssel) élt még a tejipari termékek körében is. Az ellenőrök a helyszínen utasítást adtak a kisebb hi­ányosságok felszámolására. Írásbeli figyelmeztetésben egy kereskedőt részesítettek, egy ellen pedig vállalati fe­gyelmi felelösségrevonást kezdeményeztek. V. I,. ÄÜ Január 12-én megalakult ^ az Abaúji Szövetség, mely * jelenleg közel 60 tagot szám­lál, s nap mint nap értesü­lünk újabb és újabb belé­pési szándékokról. A januári ülés első napi­rendi pontja a szövetség alapszabályának és program, járnak véglegesítése, illetve elfogadása volt. Ezek a do­kumentumok konkrétan rög­zítik mit akar az Abaúji Szövetség. A fő cél olyan érdekfel,táró, érdekegyeztető és érdekképviseleti tevé­kenység folytatása, amely A'baú j tá rs'ada lm i -gazdaság i fejlődésének előmozdítását szolgálja. Ez a szervezeti forma alkalmas a közös Mostanság már jó ideje, a nagy lelepléizések, s az egyre nagyobb fölháboro- dások korát éljük. Mi ta­gadás: emberekről, intéz­ményekről és testületekről, finoman fogalmazva is, gyalázatos dolgok derülnek ki. Nemcsak korábbi viselt dolgaikról, de újabb kori és pillanatnyi cselekedeteikről is. Soroljam? Példálódzók? Inkább nem, mert félő, hogy az események egysze­rű fölidézésével is csak az indulatokat szítanám, éppen • ezt elkerülendő, szeretnék szólni, kérni és figyelmez­tetni. Volt alkalmam néhány napja megkérdezni a magas rangú kormánytisztviselőt: hogyan látja, miként érté­keli a belpolitikai helyze­tet? S a megdöbbentő — mellesleg habozás nélküli — válasza: „A polgárhábo­rú felé haladunk, vészes gyorsasággal.” Volt alkalmam végighall­gatni az író-politikus (vagy politikus-író?) egyik vasár­nap reggel elmondott uszí­tását, s volt alkalmam ugyancsak tőle hallani, hogy „ütött az igazság pil­lanata”. (El nem dönthe- tem: miként jöhet ez az igazság egyetlen „pillanat" alatt, s legfőképpen kinek ás milyen igazsága „üt" sgyetlen pillanat alatt? Mielőtt egymásnak esnénk Vagy már késő? Volt alkalmam — már jó néhány hete — végig­hallgatni a a Kossuth rádió körkérdésére — „hogyan értékeli a belpolitikai hely­zetet?” — adott legkülön­bözőbb pártállású politiku­sok válaszait. Egyetlen ki­vétellel, mindahányan mélységes aggodalmuknak adtak hangot. Polgárhábo­rús veszélytől még nem, de a gazdaság végzetes szétzi­lálását eredményező káosz­tól rettegtek. Az egyetlen kivétel a minap megválasz­tott országgyűlési képviselő, mondván, hogy a lehető legjobb úton vagyunk a jogállamiság és a demokrá­cia felé. Nyilatkozatának végéről csak annyi hiány­zott, hogy „ihaj-csuhaj, most aztán itt van végre a politikai Kánaán!" Mióta, és hányán mond­ják — többnyire nyugod­tan és racionálisan érvelve — a politikai reformok ha­laszthatatlanságát, mert­hogy e politikai reformok hiánya a gazdasági mély­pontról való kikecmergést nehezíti. Vagy éppen lehe­tetleníti. S aztán többnyire ugyanők, ha késve is, s ha kezdetben tétovázva is, de csak-csak elindították a kí­vánatos politikai reformo­kat. Ideig-óráig úgy tűnt. hogy itt valóságos és meg­fontoltan, a józanul gondol­kodó emberek intelligen­ciájával vezérelt politikai fordulat következik be, ily- módon vezérelve egyúttal a most már kikerülhetetlen — és iszonyú elszántságot követelő *— gazdasági át­alakulást is. Ám aggasztóan rövid ideig tartott a reményke­dés kora. hogy tudniillik, ezt a gyötrően kínzó vál­tást megúsztak az indula­tok eszabadulása nélkül. Ehelyett — és manapság ez már egyre nyilvánvalóbb — az idétlen marakodás, a le­hetetlennél is lehetetlenebb személyeskedés, a minden! és lassan már mindenkit elborító vádaskodás, a vég­zetesen primitív uszítás ve­szélyezteti a nemzetközi közmegegyezésen alapuló békés átalakulást. Elkezdtünk valamit és mostanság már komolyan fenyegető veszély, hogy amit elkezdtünk, az ku­darcba — ne adj, isten, vé­res kudarcba! — torkollik. Elkezdtünk valamit gondol­kodva, megfontolva, és ne adja isten, hogy éppen mi bizonyítsuk Anatole Francé múlt századbeli keserű meg­állapításának igazságát: „Nem jó politikus az, aki elébe vág a dolognak. Nincs igaza annak, akinek túl korán van igaza.” Az. egyetlen halvány re­mény, hogy a korábbi át­kozódók közül is vannak, akik jobb belátásra tértek, érezvén a végveszélyt. Egyikük így ír: „Menteni, ami menthető, mert. az el­következő években, ha csakugyan elkezdünk épít­kezni végre, nagy szükség lesz mindenre, ami érték. És menteni. ami még menthető, önmagunk job­bik feléből." És bizton maradt még va­lami önmagunk jobbik fe­léből! Csak ez. akadályoz­hatja meg, hogy esztelen ostobasággal, értelmetlenül egymásnak essünk, s du­lakodás közben minden megmaradt értéket elpusz­títsunk. (MTI-Prcss) gondolkodásra, a térség fej­lesztésével kapcsolatos sok­rétű tevékenység összehan­golására. Az előbbiekből kö­vetkezik még: az Abaúji Szövetség részt kíván venni a működési területének helyzetét érintő felsőbb szintű döntések előkészítésé­ben is. Néhány lelkes lokálpatrió­ta ügyködése azonban nem elég egy ilyen, az. itt élők akarata ellenére hátrányos helyzetbe került térség akut problémáinak megoldására A sorsközösségben élők mi­nél szélesebb körét kell meg. nyerni erre és az ezzel együtt járó feladatok végrehajtásá­ra. Alapszabályunkban ezt a törekvést a következőkép­pen juttatjuk kifejezésre: „A szövetségnek tagja le­het minden olyan jogi és természetes személy, aki a célokat elfogadva a szövet­ség munkájában saját elha­tározásából részt kíván ven­ni, az alapszabály rendelke­zéseit magára nézve kötele­zőnek elismeri és vállaja: a tanácsi önkormányzatok 1 Ft/lakos: gazdasági és tö- mag szervezetek felajánlás szerint, de legalább 1000 fo­rint: magánszemélyek leg­alább 100 forint egy évre szóló tagdíj megfizetését.” A januári ülésig ideiglenes ügyvivő bizottság irányítot­ta. koordinálta a szervező- munkát. Mellette jelölőbi­zottság működött, azzal a fel. adattal, hogy a tagok véle­ményét is ligyelembe véve. dolgozzon ki javaslatot sze­mélyi kérdésekben. A vá­lasztás eredményeként az Abaúji Szövetség elnöke, dr Menyhért Béla. Encs Város- Tanácsának elnöke; elnökhe­lyettese dr. Fehér József, a megyei állategészségügyi ál­lomás igazgatója lett. Vá­lasztmányi tagként Cseh Gyula krasznokvajdai ta­nácselnök: Gulyás János encs-abaújdevecseri elöljáró, nyugdíjas: Mesz.mer Károly osztályvezető, Encs Városi Rendőrkapitányság: Palkó József abaújkéri elöljáró és Vadász István novajidrányi tsz-elnök kapott bizalmat Megalakult a pénzügyi el­lenőrző bizottság is, melynek elnöke Sasvári Lászióné mé- rai tanácselnök, tagjai Nagy Lajos felsővadászi tanácsel­nök és Kelemen Péter aba- újszántói nyugdíjas lettek A vagyonkezelői feladatok ellátására a Gönc Nagyköz­ségi Közös Tanács; ügyveze­tőként Za'bó Tamás, az Encs Városi Tanács személyzeti vezetője kapott megbízást. A szövetségbe tagként be­lépett helyi tanácsok, elöljá­róságok képviselői Kövér János szál aszendi tanácsel­nök vezetésével önkormány­zati tagozatot hoztak létre. A tagozat vezetőségének tag. jai még: Pataki József gön­ci tanácselnök és Konyha Béla hernádszurdoki elöljá­ró. A megalakulás tényét a szövetség közgyűlése tudo­másul vette. A tisztségvise­lők és a működéshez szük­séges szervek megválasztá­sával megteremtődött a le­hetősége annak, hogy az Abaúji Szövetség bejegyzé­sét kérje a bíróságnál. A szövetség közgyűlésén két további állásfoglalás el­fogadására is sor került. Pozbai Dezsőné (Szikszó) kezdeményezésére a romá- n'iai magyarok részére tan­könyvek, szépirodalmi mű­vak összegyűjtésére indul e!gy akció, melyet Gulyás János (Bncs-Abaújdevecser) koordinál. A másik állásfoglalás sze­rint az Abaúji Szövetség, egyetértve az Encsi Város­környéki Bizottság elhatáro­zásával, a március 25-én sorra kerülő képviselői vá­lasztásokon a független je­löltként induló Matisz Ká­rolyt — aki jelenleg a Hi­dasnémeti Községi Közös Tanács elnöke — támogatja. A'baú j népe a mindenkori lehetőségekkel élve. tenni akar, cselekvésre kész hely­zetének jobbra fordításáért. Nyitottak vagyunk esi nyi­tottak is kívánunk maradni a segítő szándék előtt. Hisz- , szűk: az együvé tartozás érzése, a sorsközösség tuda­ta és annak vállalása továb­bi tartalékokat fog mozgás­ba hozni. Vidék István Encs Megalakult az Abaújj Szövetség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom