Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. január 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Levél a MIK igazgatójához Pusztul a ház — mert Hagyják ' S * " " • &V V > .'> $■ V-C' Az Ifjúság u. 12. szám alatti lakok körték szerkesztősé­günket leveliik közzétételére. Terjedelmi okok miatt, a tel­jes szöveg közlésére nem vállalkozhatunk, de az eredeti le­velet eljuttatjuk a címzetthez. * Tanmese is lehetne Az egyik bérház fala mellett négy fiatalember álldogál. ' Úgy tizennégy-tizenhat évesek lehetnek, és viszonylag jól- öltözöttek. Az arrajárók figyelmét már messziről felhív­ják hangoskodásukkal, idétlenkedésükkel. A látottak alap­ján egyértelmű a magyarázat: a cseresznyepálinka, amely kézről kézre jár. Mohóságukra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy szinte megállás nélkül cserél gazdát az üveg, amig egy csepp is van benne. Aztán az üres üveget, hátrahagyva, dü­löngélve odébbállnak. Lehet, hogy az utánpótlásért. (?) Vagv megszabadulva gátlásaiktól, jöhet az erőfitogtatás, a köte- kedés, a dühöngés, a garázdaság, a vandalizmus ... ? Még belegondolni is rossz, mi minden előidézője lehet az alkohol. A tovatűnő fiatalokat nézve, egy kép villan elém. Baráti összejövetel. A ház asszonya szemmel láthatóan kirukkolt névnapjára. Volt minden, mi szem-szájnak ingere. Fino­mabbnál finomabb falatok, no és nem hiányoztak az italok sem, ki-ki kedvére válogathatott. De hát ilyenkor ez termé­szetes. Ám rögtön kilógott a sorból a háziak két csemetéje: egy hat- és egy nyolcéves kisfiú. A srácok kedves, meg­nyerő magatartásukkal gyorsan belopták magukat a vendé­gek szívébe, akik kényeztették, becézgették őket. A szülők is elnézőbbek voltak, több mindent megengedtek nekik az ünnepre való tekintettel. Még ezt is rendjénvalónak tar­tottam. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a nagyobbik fiúcska odaszaladt az édesanyjához, és az előtte lévő po­hárból szürcsölni kezdte a maradék tojáslikőrt. Mindezt olyan természetességgel, amiből arra következtettem, nem először teszi. A következő mozzanat már megdöbbentett. A fiúcska kért még az italból, s az édesanyja egy kortynyit töltött is neki. Eközben a rámeredő tekintetek láttán ma­gyarázkodni kezdett: ó, hát ettől a csöpptől semmi baja sem lesz. Hát ennyitől még csakugyan nem. De lesznek még névnapok, születésnapok és egyéb ünnepek, s az egy korty­ból később egyre több és több lehet. Lehet, hogy az a négy fiatalember is így kezdte?! Pásztor György Miskolc Konzervnyitók “ Bízzunk a jövőben! ban. Mitró István Ki tud segíteni? Kedves sorok — nyugdíjasoktól Nem akarók konkrétan egyetlenegy pesszimista írás­ra sem reflektálni, bár több ízben megtehettem volna, mint például legutóbb Aczél Éva írására. Számos ellen­érvet felhozhatnék az elke­seredetteknek, de nem te­szem. Helyette inkább arról szólnék, hogy a múlt tükrén keresztül én magam hogyan látom a jövőt. Változatos eseményeknek voltam részese az elmúlt évtizedekben. Elmúlt 1945, 1956. Átvészeltük. Kétmillió koldus országa voltunk, be­leértve zömével a falusi la­kosságot. Elszomorító volt. Soha vissza! Zsedilérsors — a kizsákmányolás netovább­ja volt. De sok százan árul­ták magúikat az „emberpia­cokon” is, csizmanadragban (folt hátán folttal), csizma nélkül, nagyon gyakran me­zítláb. Hol van most foltos, lyukas cipő? (Még a kukák­ban sem!) S hol látunk most koldust a templom előtt? Ezek tálán nem pozi­tívumok? Tény, van munkanélküli­ség. De bízzunk a kormány­ban. rendezni tudja ezt a problémát, s mind keveseb­beknek kell sorba állni a segély ék kiosztásánál. Nagy árat fizetünk a vá­rakozásért. az „egyszer csak jóra fordul” szemléletért. De a nívón alul élők. a sa­ját munkájuk lebecsülését Gyümölcstermesztés Szm. 313; Kertészeti szakközép — Zöldségtermesztés K 135 és K 137.) Ezeket sem az is­kolában, sem máshol nem tudtam beszerezni. Kérem azok megértő segítségét, akiknek birtokában vannak Tisztelt Nyíri lír! Bérházunk 13 éve épült a szükséges külső szigetelés nélkül, amely a mai napig nem lett pótolva, ezért az épület huzatos, hideg. A iko nrózi ó-véde lem re fittyet hányva mostanáig ilyen irá­nyú védekezést nem tettek annak ellenére, hogy már szinte balesetveszélyes az er­kélyek korlátja. A bejárati ajtó nem záródik, pedig már többször kértük a zár meg­javítását, biztonsági zár fel­szerelését. A 'lépcsőház vilá­gítása hiányos, balesetveszé­lyesek a lépcsőik a felszaka­dozott műanyagszőnyeg mi­att. A burkolatcserét egy év­vel ezelőtt csák a III. eme­letig végezték el. A pince­ablakok töröttek, hiányosak, huzatosak. A MIK szerint csak konténerrel oldható meg a szemétszállítás, s az is az utcán tárolva, ami egyáltalán nem felel meg a könny eze t védelemn e k, még- inkább a lakóiknak. Vajon miért van központi szemét­leöntő, a pincében szemét­tároló, ha azokat nem lehet használni? Igaz, a szemét- tárolással kapcsolatos teen­dők a házfelügyelőre hárul­nának, akit azonban évek óta nem biztosítanak szá­munkra. (Amikor volt, ak­ikor is így volt minden.) Szeretnénk, ha végre olyan házfelügyelőnk lenne, aki becsülettel ellátná a mun­káját, ment meggyőződé­sünk, hogy kevesebb kifogás merülne fel a lakók ré­széről. Van olyan levélszekrény a lépcsőházban, amelyiken már több mint egy éve nin­csen ajtó, egy másükon csak­nem négy hónapja. A köz­ponti javítóüzem vezetője szerint ilyen munkát egy éven bélül köteles elvégezni A felvonó az elmúlt két évben rengeteg bosszúságot okozott a bérlőiknek. .Nem hisszük, hogy van még pár­ja liftünknek, ha igen, az nagyon szomorú. Megítélé­sünk szerint a gyakori meg­hibásodást az olykor szak­szerűtlen javítás, a h-ozzá- nemértés, és a karbantartás hiánya idézi elő. December 9-én a borítőlemez is leesett a gombokkal együtt. Érte­sítve a diszpécsert, azt is kértük, hogy a szerelők fú­rót is hozzanak magukkal, mert a hiányzó csavarokat csak így lehet pótolni. A talált fedelet átadtuk Szak­szón Zoltán és Bagoly Zsolt szerelőknek, akik durván közölték, hogy azt a lakók szándékosan rongálták meg. Arra a kérdésre, hogy fúrót miért nem hoztak maguk­kal, a következő választ ad­ták: ebihez a lakóknák sem­mi köze, különben sincs a MIK-nek fúrója. Utána a felvonót kikapcsolták, el­mentek úgy, hogy még a talált három gombot sem vitték magukkal. Értesítet­tük a diszpécsert a történ­tekről, aki megígérte, hogy később visszaküldi a szere­lőket. Sajnos ez nem tör­tént meg, helyette később megjelent a felragasztott tábla: „A felvonó szándékos rongálás miatt nem üzemel”. Kinek a rongálása miatt? Mi bérlők visszautasítjuk az ilyen megállapítást. Olyan változtatást vár­nánk végre, hogy a M.IK pótolja az eddigi hiányos­ságokat, szüntesse meg a hibákat, állítson házfelügye­lőt, olyan szakembereket foglalkoztasson, akiknek szakmai felkészültsége ma­gas szinten áll, s akik szí­vesen is végailk munkájukat. Sok minden megváltozna azzal is, ha a Háakezelőség több gondot fordítana az Fenyóillatú karácsony, ün­nepi hangulat és szorongás a szívünkben a sokat szen­vedett Románia népeiért, köztük székely testvérein­kért. A televízió ünnepi műso­rát megszakítják a romániai hírösszefoglalók. Segélyszál­lítmányok érkeznek, konvo­jok indulnák, mert magá­nyos gépkocsik szabad pré­dáivá válhatnak az orvlövé- szelcnék. A szállítmányok: élelmiszer, gyógyszer és ru­házat. A felsorolásnál felkapom a fejem; ,,.. . a konzervek mellé kérünk konzervnyitó- kat is adni...” — figyel­meztet a bemondó. Hát ennyire elnyomorítot­ták ezt a népet, hogy már konzervnyitójuk sincs? Való­színű eldobták, mert hosszú évek óta nem volt mit ki­nyitni vele. Testvér! Ha a terített asz­talhoz ülsz, gondolj Romá­niára, a még éhezőkre és adakozz, hogy ok is európa­iak legyenek újra Európá­A mezőgazdasági szak­munkásképzőben önképzéses rendszerű tantárgyi vizsgá- gat kell tennem márciusban, de sajnos a felkészülésihez szükséges könyvekből négy hiányzik. (Kertészeti szak­közép — Géptan K 123: Napi postánkban gyakorta találunk nyugdíjas-találko­zókról, időseknek szervezett rendezvényeikről szóló leve­let. Megtisztelő számunkra, hogy Idős olvasóink meg­osztják velünk örömeiket, s hogy mit is jelent számuk­ra a gondoskodás, a törődés. a szeretet. S bár jól tudjuk, valamennyi levélírónk szí­vesen látná viszont sorait lapunk hasábjain, de érre a sök hasonló kérés, legfő­képpen pedig helyszűke miatt mindenkor nem vál­lalkozhatunk. Szíves meg­értését kérjük ezúton is mindazoknak, akiknek elis­merését nem volt lehetősé­günk továbbítani. Az aláb­biakban egy összeállítást közlünk Ilyen tartalmú le­velekből. * A Miskolci Sütőipari Vál­lalatnál a közelmúltban em­lékeztek meg a vállalat fennállásának 40. évforduló­járól. melyre az alapító ta­gokat is meghívták. Nagyon szép és megható ünnepség­ben, kedves vendéglátásban vöit részünk — írja Lövey József nyugdíjas pék Mis­kolcról. Halmos Gyula, miskolci olvasónk a Mátra Fűszert nyugdíjasa. /Mint írja, a Má'lyi Raktárház munkahe­lyi és szakszervezeti vezeté­se minden elismerést meg­érdemel. Azon 'túl, hogy év­ről évre szép ajándékokkal kedveskednek nekik, lehe­tőséget biztosítanak arra is. hogy a Füszért mindenkori árukészletéből a kisker. ár­nál 10 százalékkal olcsób­ban vásárolhassanak. * Pechnyik Miklós. Szirma- besenyöről. a nyugdijas-4a- 1 átkozó apropóján szól arról, hogy a BÉM vezetősége jól és rugalmasan oldja meg a munkaerőgondokat, az aktív dolgozók közül nem bocsá­tanak el senkit a vállalatitól. A nyugdíjasokat is megbe­órzők is kell, hogy erezzek idővel, hogy kormányunk jobbítani akar helyzetükön. Helyi szerveink is több tor­mában próbálnak a rászoru­lókon segíteni. A kisnyugdí­jasok például szociális tá­mogatásban részesültek- (Hol volt ilyen 10—20 évvel ezelőtt?) Hagyma-, burgo­nya-, almacsomag, használt­ruha-akciók, karácsonyi ün­nepi ebéd térítésmentesen . . . 1990-ben nyugdíjkiegészítés- ben részesülnek azok. akik a felszabadulásunk utáni időkben méltatlanul mellő- zöttnek érezték magúkat. Azok, aki'k '45 után rongyo­san, éhesen, de annál na­gyobb élniakarással próbál­ták helyrehozni rombadőlt országunkat. Nem azt kell látni, hogy honatyáink legtöbbjének már lejárt, s elfogadnak mindent — lesz, ahogy lesz. De hiszen nekik Is vannak gyermekeik, unokáik, akik­nek jobb jövőt akarnak! Higgyük el, felelősséggel gondolkodtak a .szavazógomb előtt, fontolgatva, melyik lépés, döntés visz majd elő­rébb. Ügy gondolom, a sók \ csalódás, az egyre nehezedő terhek ellenére is bíznunk kéll a jövőben, s hinnünk, hogy vezetőink majd csák kihúzzák az ország szekerét a kátyúból. Nyíri Kálmán Miskolc a felsorolt könyvek és azo­kat nélkülözni tudják, érte­sítsenek címemen. Elsősor­ban azokra gondolok, akik tavaly vagy korábban vé­geztek a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képzőben zöldségtermesztő­ként. Segítő szándékukat elő­re is köszönöm. Címem: Hornyák Istvánná. 3780 Ede- lény. Borsodi u. 186. sz. csüllk. élő kapcsolatot tar­tanak velük, kirándulások­ra, találkozókra invitálják őket. segélyekkel könnyűé­nek anyagi helyzetükön. * Dr. Vitányi Andor többek között a következőket írja Miskolcról: A MÉM terme­lési nagydíját érdemelte ki 1989-ben a Szerencsi Állami Gazdaság. Ezt a szép sikert és egyéb eredményeiket, terveiket osztották meg ve­lünk a decemberi találko­zón. Meghívóink most is hangsúlyozták, hogy elemi kötelességüknek érzik a ta­lálkozók megrendezését, mert azt tartják: a gazda­ság munkasikereiben benne van a régi dolgozók ered­ményes, becsületes munkája is. * Többek nevében irt — névvel és címmel — az az idős miskolci olvasónk, aki másokkal együtt karácsonyi ebédmeghivást kapott de­cember 25-re és 26-ra a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályától az Arany Csillag ét­terembe: „Kedves Szerkesz­tőség! Kérem Önöket, mim a szép és jó hírek serény szócsöveit — tudom, szíve­sen megteszik —, hogy to­vábbítsák igaz, szívből faka­dó köszönetünket az illeté­keseknek, nemcsak az öröm­szerzésért, de a házhoz szál­lított krumpliért, almáért, hagymáért is. Cserébe mi. öregek, csak köszönetét mondhatunk, és forró, min­den jóval telített fohásszal kérjük a Gondviselést, fi­zesse vissza ezerszeresen a gondoskodást, az örömszer­zést. a vállalat. S addig mi le­gyen a postai küldemények­kel, a hírlapokkal? Ugyan­akkor készpénzes megren­delésre soron kívül elvégez­nék a munkát. Miért csak így ? épületre, a lakók észrevéte­leire, és esetileg lakógyűlé­séket is tartanának. Vége­zetül, bízva az ön reális megítéléséiben, támogatását várjuk. Tisztelettel . .. negy­venegy aláíró. Elájult, de nem bánja-. ' '\'\S N <' *,**'* \ séféi. A terem egy pillanat ra elhallgatott, majd felmo rajtolt egyetértését kifejel ve. Beszéltem teherautó-sofőr rel, aki a véradás után in dúlt fuvarba, és taiátkoztan áilÓmás dolgozóit, akik ^ V áráig végérték áldozatos fá radságos munkájukat, min ahogy a taxisokat is fel ajánlásukért. És csak o meg különböztetett tisztelet hang jón sióihatok városunk meg jelent polgárairól, akik xok sió nélkül várakoitak mint mm stä s kor 247-en voltunk. Visszatért ox embereké vetett hitem, a biialmam Mégiscsak van embe.seg, le hét még bírni a józan embe ti értelemben I Márkus László Miskolc . __________________ , Új életet kezdek 1990-ben" Beküldte: Kerékgyártó Mihály, Örd Összeállította: Bodnár Ildikó A karácsonyt bejgli is meg­keseredett a számban, mi­közben a romániai híradáso­kat hallgattam. Hogy ilye­nek létezzenek a XX. század végén?I Hát már bízni sem ehet a józan emberi érte­lemben? A $ak rémítő hír mellett, hí óra kórul a miskolci ró- dió felhívása ütötte meg a fülemet: a vérellátó-állomás* za eddig - december 26-án 10 óráig - 60 véradó érke- «elt, de 200 fő vérére lenne szükség. Aki tud, segítsen. Nosza, kaptam a kabáto- mt", sapkámat és indultam. Mivel telefonom nincs, autó­busszal igyekeztem a vét- wonstfúziós állomás épületé­nél. Mire odaértem, már jé- entos tömeg sorakozott ott [«gyelmezetten. Köztük fiata- ,naM°n öregek, értel­miségiek és fizikai dolgozók, «mte városunk keresőmet- «ete jelentkezett itt fajra, nemre, felekezetre, pártállás- !a való tekintet nélkül. A te- myuio éppen a jeruzsálemi POtriárka miséjét közvetítette véradó-állomás aulájában. conrf0" láUul< ° fcél*>ke, n S“«1« holttestéről és nollottuk a híradást kivégzé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom