Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

1990. január 24., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nem küldték, mégis elment Ketten — ugyanarról Meglepődtem, amikor meghallottam, hogy a Sáros­pataki Ruházati Szövetkezet elnöke, Karajz Géza nyug­díjba ment. Mert sem a vezetése alatt allé szövetkezet zredményeí, sem az elnök életkora nem indokoltak a visszavonulást. A cég jól prosperál, az elnök látszólag bőven innen a nyugdíjkorhatáron... Mégis: miért válasz­totta o nyugalmat? SZOLGÁLTA A SZÖVETKEZETÉT Amikor meglátom Karajz Gézát, kezdem megérteni, miért távozott. A fiatalos férfi kipihent, mosolygós, pedig csak január elsején szabadult meg a gondoktól. Mert bármelyen jó egy szö­vetkezet, gond azért van ve­le bőven ... — Volt rá lehetőségem, hogy 58 évesen, mögöttem 43 év munkaviszonnyal, amiből több mint 30-at első számú vezetőként töltöttem, elmehessek. Senki nem szó­lított fel rá. De tisztelem annyira a szövetkezet tag­ságát, hogy belássam, új szellem kelil ide, hogy a cég tíz év múlva is jó legyen. Ügy láttam, az új igények­nek erőlködés nélkül már nem tudnék eleget tenni ... Hát ilyen egyszerű a távo­zásom oka. Az exelnök eredeti szak­mája férfiszabó. Tanítókép­zőt, tanárképzőt végzett. Több mint tíz évig a pata­ki szakmunkásképzőben ok­tatott, 17 évig a vajdácskái általános iskolában, mint földrajz, mezőgazdasági is­meretek szakos tanár. Be­vallása szerint, elérte a maximumot, amire képzett­séget szerzett: volt általános iskolai igazgató, majd tsz- elnök, szintén Vajdácskán — amikor a ruházati szövetke­zetbe hívták, egy „Kiváló'’ címet kapott nagyüzemből távozott. Hozzáteszi: egy már akkor is jó szövetkezet élére. Bár a patakiak nem szeretik, ha nagy sajtójuk van, ha túllihegik az ered­ményeiket, párszor megfor­dultam náluk. És úgy érez­tem, a főként nőkből álló kis közösség szereti az elnö­köt, még arra is büszke, milyen férfiasán viselkedett például a véradáson ... — Az életem szerencséje, hogy mindig olyan helyen dolgoztam, ami sikeresnek bizonyult, hogy közvetlen, emberi kapcsolatot alakítot­tunk ki a munkatársaimmal. Bár az is lehet, ez nem csu­pán szerencse dolga volt. Hogy mit kezdek a nyugdí­jas évek alatt? Van kisker­tem, méhészetem — gondo­lom, baj nélkül átállok az új életre. Az biztos, a szö­vetkezet, a fiatalok dolgaiba nem szólok bele. Átvette a stafétát Az elnökváltás zökkenő- mentesen zajlott. Schneider József, az utód, két évvel az elnök előtt, 1975-ben került a szövetkezetbe: — Amikor idejöttem, nem volt műszaki vezető, az el­nök, a főkönyvelő, beteg volt. Mély vízbe kerültem. Rá voltam kényszerítve, hogy belássam, ha több nyeresé­get akarok, már a munkák vállalásánál nagyon észnél kell lenni — ne a külker, vigye el a sápot! És tudtam, az nem lehet jó vezető, akit nem érdekel, mit csinál; igyekeztem átlátni a szövet­kezet minden szakterületét. Azzal folytatja, hogy pil­lanatnyilag egyszerre lát el két munkakört. Mint volt főkönyvelő, a múlt év pénz­ügyi zárása jelenti a legna­gyobb munkát. No, és meg­szaporodtak a gondjai, mert elnöknek lenni azért egé­szen más... — Szövetkezetünk 350—360 tagú, éppen optimális mé­retű ahhoz, hogy egy ember átlássa a működését. De tu­domásul kell venni, hogy én is elmúltam már ötven­éves, így kiemelt feladatom a valóban fiatalok, az utódok kinevelése. Mondja, egyetért elődjé­vel abban, hogy nem kívül akarják mutogatni az ered­ményeiket. A lényeg, hogy a vezetés a tagságot szolgál­ja, az ő elismerésüket vívja ki. Mert nőkről lévén szó, a dolgozók meglehetősen kriti­kusan szemlélik a vezetést. Az is igaz, ha gondjaik — beteg a gyerek, szülői érte­kezletre kell menni — meg­értésre italálnak, nagyon há­lásak tudnak lenni. — Nagy változtatásokat nem tervezek a szövetke­zetnél. Már az elődömmel megbeszéltük, hogy az egy műszaki vezető helyett két üzemvezetőt nevezek ki — feleljen mindegyik a maga műszakjáért. S hogy mégis, mi nyomaszt? Félek a köz- gazdasági szabályzók gyors változásától, a logikátlan, kapkodó kormányzati intéz­kedésektől! — ezekre akad példa bőven! ELŐTÉRBEN A BÉREK — Mégis, hová fejlődött elnöklése alatt a szövetke­zet? — fordulok ismét Ka­rajz Gézához. — A szövetkezet már ak­kor is jó volt, amikor át­vettem. Az eltelt időszak alatt a tagság stabilizáló­dott, dolgozóink nyolcvan százaléka törzsgárdatag. Egy­re igényesebb munkára vált képessé ez a gárda, azt mondhatom, amit ma ruhá­zati iparban Magyarorszá­gon tudnak, azt ők maxi­málisan képesek hozni. Tő­kés bérmunkát végzünk, a kapacitásunk tízszeresére is akadna jelentkező. A bérek az említett időszak alatt megháromszorozódtak. Je­lentősen korszerűsödtünk. Az utóbbi tíz évben hitel nélkül gazdálkodtunk, csak azt vettük meg, amire a pénz már ott volt a szám­lánkon. Mindent igyekez­tünk saját erőnkből megol­dani. Meséli, hogy amikor új üzemépületet építettek, a férfi dolgozók betonoztak, parkettáztak, csak hogy mi­nél kevesebbe kerüljön. Nem csináltak nagy átszervezése­ket a divat kedvéért. Kor­szerű varró- és speciálgé- peket vettek ugyan, de van, ami ennél is fontosabb: — A bérek fejlesztését ír­tuk a zászlónkra, mert az­zal nagyon elmaradtunk a szabályozás miatt. Ismét Schneider Józsefé a szó: — Hiába fizettük a jöve- delemnövekmény-adót, csak csekély mértékben fejleszt­hettük a fizetéseket, miköz­ben az asszonyok nagyon jó teljesítményt nyújtottak. Ta­valy jött a rendelet, hogy nincs haitár, amit adóval bírunk, azt az emelést meg­léphetjük. Év közepéig csak 16 szá­zalékos növelést terveztek. Fél évkor azonban látták, a nyereségből telik többre is, így amit leheteti, megtették: 38 százalékkal fejelték meg a fizetéseket tavaly. Ha vala­ki ettől ájuldozna, annak el­áruljuk: 68 ezerről 94 ezer forintra nőttek az átlagbérek a szövetkezetnél, miközben éves nyereségük ötven szá­zalékkal nagyobb a terve­zettnél. Nem vitás, hogy va­lós teljesítmény áll a még így sem magas bérek mö­gött! Hogy hogyan tovább? Az ex- és a mostani elnök egyaránt a közgazdasági szemléletet emeli ki. Taka­rékossággal 1 millió forint­tal csökkenthetők ti költsé­gek. Sokat várnak a- műsza­kiaktól: hogy vegyék észre a termelésben mit lehet újí­tani — nagyobb ráfordítás nélkül. Ment még az idén is a béreket tartják elsődleges­nek. Már csak azért is: te­remtsenek jó bázist, ki tud­ja, milyen bérszabályozási ötletekkel áll elő a kor­mányzat ... A nyugdíjas és az aktív elnök, egymást kiegészítve, amolyan kis vallomást mond a szövetkezetről. A szövet­kezés ereje, hogy csak ma­gukra számíthatnak. Ők nem kaptak soha nagy pénzeket, viszont dolgozó, vezető, sa­játjának érezte, érzi. A ve­zetés pedig szolgálta, szolgál­ja a tagokat! Ahogy az új elnök szavaiból kivettem, őt is ez a szándék vezérli. M. Szabó Zsuzsa Rendhagyó sajtótájékoztató az utcán... Ismertették a Zöld Párt jelöltjeinek névsorát Rendhagyó helyen, a Kos­suth utca 13. szám alatt kezdődött meg tegnap dél­után öt órakor az a sajtó- tájékoztató, melyen a Zöld Párt január 18-án megala­kult miskolci csoportjának képviselői ismertették az or­szággyűlési választásokon in­duló jelöltjeik nevét. Mint Ignríez Erzsébet, a miskolci csoport egyik ügyvivője el­mondta. helyiség- és pénz­szűke miatt kénytelenek e belvárosi utcán megtartani sajtótájékoztatójukat, hiszen a frissen alakult csoport je­lenleg ilyen lehetőségekkel még nem bír. így például a jelöltek lakásai helyettesítik az információs irodát. Ügy tűnik azonban, az anyagiak hiánya nem aka­dályozta a zöld pártosokat abban, hogy gyorsan, s még időben kiválasszák soraik, illetve szimpatizánsaik kö­zül a párt képviselőit, hi­szen néhány nappal a meg­alakulása után ezeket a ne­veket is megismerhetjük. A Magyarországi Zöld Párt képviselőjelöltjei a követke­zők : — 1. sz. választókerület: Dr. Förster Gyula, 36 éves, kórboncnok, a Holocén Ter­mészetvédelmi Egyesület titkára. — 2. sz. választókerület: Dr. Gyulai Iván, 37 éves ökológus-muzeológus, a Ma­gyarországi Zöld Párt ügy­vivője és választmányának tagja. — 3. sz. választókerület: Bujdos Attila, 31 éves, új­ságíró (Déli Hírlap). — 4. sz. választókerület: Faragó Lajos, 37 éves, kör­nyezetvédelmi szakmérnök, a Holocén Természetvédelmi Egyesület elnökhelyettese. Miután a Zöld Párt vidé­ki csoportjai a napokban tartják alakuló üléseiket, így -ezidáig csupán néhány megyei képviselőjelölt neve ismerhető. így például Sa- jószentpéter térségében — 6. sz. választókerület — Mankovits Tamás, iparmű­vész, Edelény térségében — 7. sz. választókerület —', Szegöfi Péter népművelő a párt jelöltje. Egyébként a miskolci csoport kampány­kasszája jelenleg még üres. Várhatóan azonban, a tag­díjakból, a költségvetési tá­mogatásból, felajánlásokból, s a jelöltekre normatív mó­don eső összegekből tudják a párt propaganda-hadjára­tát finanszírozni az elkövet­kezendőkben. Megalakult az MPFSZ Miskolci Szervezete Egy évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége. Tavaly decemberben már megtar­tották I. kongresszusukat. S hogy kik ők? A recskiek, a hortobágyiak, a jogtalanul elítéltek, a hátrányosan meg­különböztetettek, a világhá­ború után a Szovjetunióba munkára lehurcoltak ... Ma már mintegy félszáz ezernyi tagságuk van, s dr. Fónay Jenő országos szövetségi el­nök személyében önáliló kép­viselőjelöltet állítanak már­cius 25-én ... Tegnap délután a HNF miskolci székházában meg­alakult a szövetség miskolci szervezete. Az ülés résztve­vőit Tamás Pál köszöntötte, bejelentve: az elmúlt éjsza­aláírták a választási etikai kódexet Megegyezés született u válasz­tási etikai kódexről kedden Bu­dapesten. A dokumentumot, amelynek kidolgozását és elfo­gadását a Független Jogász Fó­rum szorgalmazta a választá­sokon indulni kívánó pártok számára, 12 szervezet — az Ag­rárszövetség. a Hazafias Válasz­tási Koalíció, a Nemzeti Kis­gazdapárt, a Független Szociál­demokrata Párt, a Magyar De­mokrata Fórum, a Szabad De­mokraták Szövetsége, a Függet­len Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Li­berális Párt, a Keresztényde­mokrata Néppárt, a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt és a Fidesz — képviselője, valamint dr. Salámin András független képviselőjelölt látta cl kézje­gyével. ka is megfenyegették tele­fonon, nagyon nagy baja lesz, ha szervezkedik... Az alakuló ülés a miskolci szervezet elnökéül a kazinc­barcikai Herczeg Pétert vá­lasztotta, majd szervezeti kérdésekről, felhívás megfo­galmazásáról döntöttek. Ez utóbbiban rögzítették: min­den kedden 16—20 óra kö­zött várják a belépni szán­dékozókat, az érdeklődőket a HNF miskolci székháza II. emeleti kistanácskozó ter­mében. Ez ideiglenes ottho­nuk, a városi tanács ígért számukra végleges helyet. S hogy miért küzdenek? Sok más mellett azért, hogy szenvedéseikért végre meg­kapják azt, ami jár nekik. A választási kampány kezdetével, sorra válnak is­mertté a különböző pártok és szervezetek képviselője­löltjeinek névsorai. Mint a Fiatal Demokraták Szövetsé­ge miskolci csoportjának ügyvivője, Juga György tá­jékoztatta lapunkat, szerve­zetük megyei listát kíván ál­lítani, ám ennek teljes név­sorát csak a későbbiekben hozzák; nyilvánosságra. Je­lenleg Miskolcon, képviselő- jelöltjeik között van Répássy Róbert joghallgató (2. sz. vá­lasztókerület), Kiss János Megalakult az Agrárszövetség választási irodája Az országost követően meg­alakult, s megkezdte műkö­dését az Agrárszövetség Borsod-A'baúj-Zemplén me­gyei választási irodája. A választási iroda vezetője: dr. Török Géza. Az iroda a szövetség megyei központjá­ban, Miskolcon, a Vologda utca 4. szám alatt, az első emeleten működik. Telefon­jai : (46-os körzetszám) 87-602: 38-759; 38-742. joghallgató (3. sz. választó- kerület), valamint Wachster Tamás építészmérnök-hall­gató (4. sz. választókerület). Özdon és környékén dr. Mé­száros Tamás körzeti orvos a Fidesz jelöltje. A szövetség kéri, hogy a jelöltjeiket tá­mogató ajánlószelvényeket a napokban megnyílt miskolci információs irodába juttassák el támogatóik, amely a Hu­nyadi utca 2. szám alatt (te­lefonszám: 36-157, 15-259) hétköznapokon 10 és 18 óra között tai't nyitva. A Fidesz jelöltjei Hegyáljára látogatott egy francia dele­gáció, hogy ismerkedjen az ottani szőlö- és bortermeléssel. Nem mintha sosem hallott volna a tokaji borokról, inkább azért, hogy tájékozódjon a piaci lehető­ségekről. Méghozzá a francia magas szintű bortermelés exportjáról. Mert úgy látszik, mi már elfelejtettünk jó bort termelni, előállítani. A delegáció egyik tagja nem is rejtette véka alá, hogy itt szeretnének ők jó minőségű, hegyaljai bort termeltet­ni. Akadt is olyan vezető, aki szívesen ajánlotta fel üzemének szőlőterületeit, bo­rospincéit. akár megvételre, akár bérbe. Hogy mi lett, (vagy mi lesz) az üzlet vége. nem tudom. Azt viszont igen, hogy már száznál is több éve. megtanult itt jó bort termelni a szőlősgazda. Nem hiszem, hogy a minőséget csakis a jó hírű, francia borász tudja Hegyalján garantálni. Ha ezt így elhinnénk, nagyszüleinket, szüle­inket köpnénk szembe, és azt vágnánk hozzájuk, hogy nem tanultak meg jó mi­nőségű bort termelni, sőt utódaiknak sem adták át a titkot. Erre nem gondolha­tunk, hiszen Tokaj-Hegyaljának világhírű borai voltak. Ezt a mai gazda is tudja garantálni, ha neki ez megéri. Ha érte tisztességesen megfizeti a fogyasztó öt, nem pedig a vidéket, szőlőt csak hírből hallott borkimérőt, zugarust, hivatalosan üzérkedő borhamisítókat. Nem kell ahhoz a francia, hogy meg­mondja a több ezer hegyaljai szőlősgaz­dának. mikor kell metszeni, kapálni, vegyszerezni, vagy szüretelni. Mert min­den munkának az idejét, mennyiségét, minőségét a szőlő biológiájának kell alá­rendelni. (Ha ez megéri!) Mert ha csakis a spekuláció a legfőbb meghatározó, ak­kor hiába veszi meg a szőlőt, a pincét a francia, az lesz a varázsszó, hogy meg­éri-e? Mosl öt-hat helikopteres permetezés dí­vik, mert ennyi éri meg és nem több. Mert drágán vállalja a cég, és mert van még ember, aki házi permetezővel, szán­tóföldi géppel — sokkal hatékonyabban — ráfejel. Ehhez nem kell a francia, hogy észrevegye, az ellenőrizetlen szer- és vízmennyiséggel dolgozó helikopter munkája (sokszor idő után) már csak annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz. Ahhoz sem kell a francia, hogy a szüret idejét megállapítsa. Tudja azt Hegyalján minden szőlőbérlő és szőlősgazda. Mert a szüret idejét kijelölhetik itt Simon-Júda napjára, akkor fog mindenki szüretelni, ha már a potentátok megkezdték, lgv ke­rülhet sor a szüret kezdetére, hogy be­szaladja a falut a hír: „hallottátok, az elnök már szüretel'.’!" És másnap százá­val indul a nép szeptemberben!, hogy nekilásson. Megmérik a cukorfokot, és 18 foknál beindul a szüret. Annak példájá­ra, aki ország, világ előtt nyilatkozik ar­ról, hogy szervezett formában vissza kell szerezni a hegyaljai bor jó hírét, védeni minőségét, mert valaha, valakik nagyon nem figyel teje erre. Meg is indult a minőségjavításra egy egész kampány. Tonnaszámra indult a ré­pacukor. a „szerencsi napfény”, hogy nö­velje a cukorfokát. Meg se állt a fokoló 20—21 fokig és teljesen mellékes volt, hogy e cukorfokban mennyi volt a szőlő- és mennyi a répacukor aránya. Akkor most megkérdezem, kell ahhoz a francia, hogy ez megszűnjön? Mondhatnánk, hogy az új bortörvény ezt már kiküszöböli, mert most már a kistermelők, a bérlők csak szőlőként adhatják át terméküket. A különbség csak annyi, hogy ezután majd az átvevő teszi bele a répacukrot a mustba. Tudom sokan nem értenek ezzel egyet. Azt is tudom, hogy pénz kell, nem is ke­vés. hogy egv-egy szőlőtermelő cég talpra álljon. De amikor a földtől, szőlőtől, pin­cétől kényszerül valaki szabadulni, hogy némi pénze legyen, akkor ez már az utolsó állomás a vég felé. Mert nincs az a pénz. amit bármelyik üzem el ne tudna költeni. De — szegény­ségemből tudom — nincs az a kevés, ami elég ne lenne! A fentiekhez nem kellenek a franciák. Vagy már csak bennük bízunk, hogy ők meg merik mondani a feleslegeseknek: nekünk csak a termelő kell, a kétkezi dolgozó, se sógor, se koma, de kell az okos szervező, a jó szakember, a többi pedig menjen — a francba! (bekecsi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom