Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
1990. január 22., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszélgetünk — No leikecském, hát akkor a fejünkre szakad a világkiállítás is'... Nem elég a tehó, a törpevízmű, a békekölcsön, a... — Hol van már Örzse nénnye a békekölcsön...! — Hát hisz ez az! Hogy hol van?! Ámbár, ami a kölcsönt illeti, az ugye megvan. A kölcsön. Még nagy szerencse, hogy az a drága jó ótépé ad az embernek huszonvalahány százalékért. De bezzeg, amikor Boris szomszéd száz forint kamatot kért az Ábris gyerektől a kölcsönadott temérdek pénzért, hát mint uzsorás ellen jártak el vele ... De ne keverjen engem mindig össze a folytonos közbeszólásával leikecském! Mert miről is akarok én beszélni? Hol is tartottam? A kölcsönnél. Hogy az még csak meglenne, de a béke... — Hát azért nem panaszkodhatunk, vagy hogyan gondolja Örzse nénnye? — Nem panaszkodhatunk, nem panaszkodhatunk . . . Hát az igaz, hogy egyelőre nem lövik halomra egymást a népek, mármint itt, minálunk, mert egyebütt ugye ezt teszik, szóval itt most éppen nem gyilkolásznak, legalábbis puskával nem . .. De ha szemmel ölni lehetne! Meg a gondolattal! Jajj, jajj, de kevesen lennénk. már! Elhiszi? — Hát szó, ami szó .. . De mire gondol aranyos örzse nénnye? — A pártokra. — A pártokra? De hiszen a haladás több pártol kíván! — Nekem már az egy is sok volt, most meg több van. És még több lesz. És mind az fújja, hogy csakis az én kedvemért alakult meg, csakis nekem akar jót. Semmi más nem érdekli öt, csakis én, mármint a nép. Verejtéket, vért hullat értem, csak hogy nekem jobb legyen! Istenkém, de jó is nekem! Hogy ennyien törődnek velem! De nem ez a baj! Törődjenek .. . Van rá idejük, hát törődjenek. Amíg én dolgozok. De hallott már maga annyi mocskolódást, qyalázkodást, gucsmolódást, fenyegetést, egymást lehü- lyézést, mint mostanában? No, azért mondom, hogy ha itt már szemmel ölni lehetne ... De hát az apju- komnak is hiába beszélek, hogy vállalkozzon már végre, itt a jó alkalom. Vállalkozzon füstölőre, meg szenteltvízszóróra. — Füstölő ... szenteltvíz. .. no ... — Csak ne értetlenkedjék kigy elmed! Nem a disznóhúsfüstölőröl beszélek! Hol van ma már disznó? Ki az a szamár, aki ma disznót hizlal? Mármint eladásra, szerződésre. Hát amit kapna érte, azon nem vehetne egy új gumicsizmát a régi helyett, amit tönkre evett a gané! Én az igazi füstölőről beszélek, amibe tömjén jár és amit a templomba láthat a megsokasodott nép. — Hogyhogy megsokasodott? — Hát úgy, hogy hirtelenjében kiderült, hogy itt mindenki vallásos, sőt istenfélő. A régi párttitkár is jelentkezett, hogy búzaszentelőkor ő is vinni akarja a superlátot.. Amúgy szép hangja van neki, jól is énekel, de mondtam is, hogy te Pista, aztán a Szent vagy uram helyett nehogy a Sződd a selymet elvtársat kezdd el danász- ni, mert ezek a népek még megszólnak. Mert ugye a népek ilyenek, mondtam is, hogy ... — örzse nénnye! — Jól van, jól van, nem szoktam és elkalandozni, tudom én miről beszélek. A füstölőről meg a szen- teltvízhintőről. Jó lenne bíz’ erre vállalkozni, sokat gyártani! Arról van szó ugyanis, hogy akik eddig kommunisták — de miket beszélek! — akik eddig párttagok, mármint a régi, az egyetlen pártnak a tagjai voltak, azokra most úgy kell nézni, mintha ördögök lennének. Most már ugye tudjuk, hogy ők szövetkeztek a Gonosszal, a pokolbeli hatalmakkal az ország elveszejtésére. Egytől egyig! Mind ezt akarta! Hát emiatt, ha találkozunk velük, jó lenne szenteltvizet szórni rájuk és tömjé- nes füstölővel megfüstölni a rusnyákat! A pokolfaj- zatjait! És Gábrielnek kiáltani segedelemért! — A biztosítónak? — A fenét a biztosítónak! A rossznyavalyát a biztosítónak! Az arkarngyal Gá brielnek, ki legyőzte már egyszer a Gonoszt, maga megátalkodott! Amúgy maga is jól tenné, ha igyekezne elnyerni az arkangyal Gábriel jószándékát, hogy segítsen a vízumnál ... — Miféle vízumnál? — A világkiállítás miatt. Mondják ugye, hogy emiatt megint csak a Dunántúlt glancoljálc ki. Mondják, hogy az már most is egy másik ország, azután meg még másabb lesz. Az apju- kom hozta a hírt a korcsmából, hogy a másik országhoz meg vízum, meg útlevél is kell... No, én sietek is a rendőrségre ... Jobban teszi, ha maga is igyekszik az útlevélért. .. Priska Tibor EZ NEM FALBA HANVT BORSO! PH EJMGEDIVIEIMMES reklámáron és 30% engedménnyel! Közel 100-féle, kiváló minőségű RASCH, ADRETTA, MORNING STAR IMPORT TAPÉTA rendkívüli áron, rendkívüli választékban! DEBRECEN VÖRÖS HADSEREG U. 1-3 urna Hús van - vevő nincs Közvetlenül az áremelések előtti napokban rendszeresen irtunk lapunkban arról, hogy a húsboltokat szinte kifosztották a vevők. Olyannyira, hogy az év eleji leltározók néhol csak henteseket, köpenyeket és hús- vágóbárdot találtak, húst nemigen. Nos, az árak aggasztó mértékű, országos tiltakozó visszhangot kiváltó emelkedése óta ellenkezőjére fordult az év eleji húsellátás, mint képünkön is látható: hús, húsáru van a boltokban, most viszont vevő nincs. Vagy legalábbis csak elenyésző töredéke annak, amennyi január első napjaiban. A lakosság által felvásárolt készletek minden bizonnyal eltartanak még egy jó ideig. Tele a hűtőládák, fagyasztószekrények, sima hűtőszekrények mélyhűtőrekeszei. Őrzik a keményre fagyott dagadókat, karajokat stb. Tart jó ideig még a téli disznóvágások ugyancsak komoly tartalékaiból is. Sóban pácolva, füstölve sokáig eláll a hús. Vajon a mostani új árak is tartósíthatok? Nagy J. Hozzon tőkét és vendéget Szállodabővítések Miskolcon Mi ér többet, a sztrapacska, vagy a hús? Szilveszter és áremelés után, farsang előtt kerestük fel a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóját, dr. Sugár Jánost, hogy megtudakoljuk, túléli-e vállalata ezeket a pénzszükös időket. Mert manapság, amikor már minden az eredményességen múlik, itt Miskolcon, de szerte az országban sorra számolnak föl ráfizetéses vendéglőket, bárokat... De tessék mondani, el lehet képzelni egy várost éttermek, eszpresszók, kocsmák nélkül? — Kétségtelen, hogy nehéz időik járnak a vendég- iái óiipairra, amelynek egyik feladata, a többi között, hogy a rábízott állami vagyont minél eredményesebben működtesse. Az elmúlt évtizedekben több olyan vendéglátóipari komplexumot juttatott nekünk cél- csoportos beruházásaiból a város, amelyek szakmai s,zemponitból elihibázottak voltak. Beleszólásunk nem sok volt, megkaptuk a kulcsot és a feladatot, hogy rendezzük be és üzemeltessük sikeresen. Itt elsősorban a hatalmas, a lakótelepek közepére tervezett éttermekre gondolok. Hamarosan kiderült, hogy ezek a boltok ráfizetésesek. A diósgyőri iDiófa éttermiünkben tavaly bútorüzletet nyitottunk közkereseti társasági formában, a Katowice étterem egyik felében egy osztrák vegyes vállalat tevékenykedik, az Egyetem étteremben rendeztük be a ’központi hideg- konyhánkat, igaz, hogy az emeletén megnyitottuk Jégvirág falatozónkat is. A Tokajiban, az egykori hideg- konyha helyén Dreher söröző nyílt, a dél-!kiliáni Otthon étterem még eredeti állapotában van. Természetesen az lenne a jó, ha el tudná tartani magát a profil, ám ha nem, azzal is valami egészen mást kell kezdenünk. — Tehát, ha jól megnézzük, valóban fogynak a miskolci vendéglátóhelyek... — Senki sem kényszeríthet ma már minket arra, hogy gazdaságtalan üzleteket működtessünk. Ennek ellenére mi optimistán látjuk a jövőt, hiszen a patinás helyük megmaradtak, megmaradnak, sőt olyan terveink körvonalazódnak, amelyek egyértelműen a város vendéglátásának javát szolgálják. De hogy konkrétumot is említsek, még az idén megnyílik a Gyöngy cukrászda helyén a Bigatton cukrászda, amelyet az olasz céggel közösen üzeméltetünk Ezt majd egy pizzériánaík a megnyitása követi. Három kis szállodánknak a rekonstrukcióját, bővítését is tervezzük. A Magyar Gazdasági Kamara közvetítésével és közvetlenül is ajánlatokat küldtünk a „világpiacra” ebben a témában. Nagy örömünkre már jelentkeztek érdeklődők, a legfrissebb telefaxot egy órája kaptuk Hollandiából, a tanulmány- tervek elkészítésére ajánlkoznak. A magyar szervezetek itanulmányterveit ugyanis sajnos nem fogadják el azok a reménybeli partnerek, aki kkel ezeknek az apró szállodáiknak a teljes megújítását szeretnénk elvégezni, és akikkel .közösen alkarjuk majd üzemeltetni is — Melyik szállodákról van szó? — Az Aranycslltagról, a tapolcai Didó-Kdsvadósz együttesről és a hollóstetői turlistahá,znól. Azt szeretnénk, ha a világkiállításig elkészülnénk mindhárommal ... — Milyen volt a múlt évi idegenforgalmi szezon? — Nagyon gyenge. Szeptembertől kiürülték a szállodáink, nemhogy a nyugatiak, a keletiek is itthagy- tak ntínket. — Van remény arra, hogy a világkiállítás idejére felfedezik a nyugati turisták Miskolcot, Észak-Magyaror- szágot? — Ha lesznek nyugati érdekeltségű vendéglátóhelyeink, partnereink minden bizonnyal irányítanák ide turistákat a saját országukból. — De imessze van még az „aranykor”. Miként tudja átvészelni a ivállalat ezeket a sanyarú éveket? — A vendéglátós üzletvezetők önállósága a múltban is nagyobb volt, mint bármely más kereskedelmi boltvezetőké, most pedig abszolút szabad kezet kapták. Mindenki oly módon tartja fönn magát, ahogyan tudja, az ármegállapítási jog is az üzletvezetőknél van. Reméljük, sok jó ötletet hoz felszínre a kényszer, ily módon sók kellemes meglepetéssel szolgálunk majd a vendégeknek. — Akasztófahumor, de ide kívánkozik: meglepetés ide, meglepetés oda, Miskolc belvárosában 260 forintba kerül egy tatárbifsztek. Egyetlenegy! — Gondolom, senki sem vitatja azt, hogy egy ekkora városban, mint Miskolc, exkluzív éttermeknek, eszpresszóknak is kell lenniük. Különösen most,, amikor a tőkebefektetés reményében egyre-másra invitáljuk városunkba a nyugati üzletembereket. Számos munkaebéd, fogadás zajlott már le az üzleteinkben. Azt azonban tudom, hogy boltvezetőink értékesebb üzletnek tartják, ha eladnak húsz adag sztrapacSkát, mintsem egy drága húsételt. Hiszen az a oél, hogy minél többen nyissanak ránk ajtót. — Apropó, ön, igazgató úr, hová viszi ebédelni, vacsorázni a vendégeit, akiket meg akar nyerni Miskolc javára? — Természetesen a saját éttermeinkbe. Van választék. A Tókaj szép, a selyemréti Magyaros házias ételeivel, hangulatával remékel. Az Aranycsillag knistálycsillárai. hatalmas tükrei miatt exkluzív, de, ha valaki a jó halételeket szereti, a Stadion étterembe viszem... — Hogyan telt a szilveszter, miként készülnek a farsangra? — Az elmúlt hetekben a karácsony volt a legszebb. A városi tanács kétezer kisnyugdíjast és szociális támogatottat látott vendégül hat éttermünkben. Régen láttam- ennyire lelkesnek a szakácsokat, pincéreket. Aprólékos gonddal készültek, csodálatos volt a dekoráció, és igazán finom minden étel. Szilveszterkor csak a törzsvendégek jöttek el hozzánk — szigorúan zártkörű rendezvényekre. Jogos volt az elővigyázatosság, olvastuk, az Észak-tMagyarország több hasábon közölte az incidenseket. Hogy milyen lesz a farsang? Nem lesznek olyan nagy bálok, mint hajdanán voltaik. Egyes szakmák, hobbitársaságok jelezték már, hogy szeretnének farsangi bált rendezni — kis létszámmal, amolyan tág baráti körben. A dolgunk most az, hogy ezek a szolid bálok a mi szakmánk szempontjából fényesre sikerüljenek. Lévay Györgyi A néző véleménye Szamárb&r Ismét zsugorodik kis hozónk területe. Nem elég, hogy a Bokor-könyv szerint egy Czinege nevű hadfi vitézi telekként kiszakított magának a déli végeken majdnem ezer négyzetkilométert a 93 ezerből. Most a „Hét" által nagyszerű kezdeményezésként üdvözöltek szerint o nyugati gyepükön újabb 260 négyzetkilométerre akarjak rátenni kezüket a burgenlandi sógorok. Nos, nem holmi te- rületszerző helyi háború, hanem szent üzlet formájában. Hiába: seit ist gescheit. Villámgyorson rójöltek ugyanis, hogy a volt vasfüggönyön belüli „senki foldjé"- vel az ottani gazdaságok, igazgatók, elnökök nem tudnak mit kezdeni. Uccu, béreljük ki! Majd mi gazdálkodunk rajta, s fizetünk is hektáronként 3000 ATS-t, milyen jól jön ez nektek ebben o valutádon világban! S kérem, mindenki kapva kapott ezen a fényes ajánlaton. A nemtudom milyen tsz. fiatal ugrámókusa gyorsan el is mondta, hogy ez milyen nagy üzlet. Eddig alig tudtak két■ . millió nyereséget összehozni, most ezt egyik percről a másikra meg lehet duplázni úgy, hogy tulajdonképpen nem kell csinálni semmit. A Lajta- Hansági nagyfőnök meg őrről dadogott, hogy végre pénzt fog látni, mivelhogy eddig csak váltót látott... (Az a vak nagynénéd - mondaná Hofi), Közben a kamera pásztázza az osztrák szérűt, ahol uayanolyon Claos- kombájn áll, mint ami nálunk tiporja a földet, a traktor az már más, hiszen rendszámtábla van rajta .. . Sokmilliö bávatag magyar bámulja ezt a gazdasági csodát vasárnap esti foteljében. Velem együtt biztosan sokon mormogják elkeseredet- en. hogy már megint hülyének néznek bennünket. Aztán, amikor a pénzintézeti központ böcsületben megkopaszodott főnöke bejelenti, hogy hosz- szas és körültekintő egyeztetés után, január 15-ig, azaz az adás utáni másnapig minden szerződést megkötnek, az embernek már rálegyinteni sincs kedve, pedig azért legfeljebb sárga lap (és nem cédula} jár... Lehet, hogy innen a keleti végekről rosszul látjuk, mi alulinformált, elfajzott magyarok. Ugyanis elképzelhető úgy is ez az egész procest- szus, hogy na fiúk, törjük csak fel ezt az évtizedek óta visszaszűziesedett földet, termeljünk rajta, omi kell. Te- meg sógor, állj oda a traktoroddal a határkő mellé, vagy felőlem be is kocsikáz- hatsx, megrakom a szekeredet minden földi jóval, ami neked kell! De ne bérletet fizess, hanem a termék becsületes európai árát. így a munkám után hadd gazdagodjak én! Persze akkor kútbaesik a kulcsmondat: „Nem kell érte csinálni semmit.” Nem tehetek róla, elhomályosult tekintetemmel már nem a képernyőt látom. Ezsau egy tál lencséje, meg Balzac szamárböre tekereg a szemem előtt. Ha ez így megy sokáig, kizsugorodik alólunk ez a piciny ország. S okkor mi lesz velünk, feleim? T. A.
