Észak-Magyarország, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
1990. január 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Megmozdult a föld Mádon I. A hegyaljai koktél Állítólag Hajdú Gyulát azzal fenyegették, ha fehér Volkswagen Golfjával Mádon mer közlekedni, előfordulhat, hogy „véletlenül” nekitolat egv munkagép ... Mint 'megtudtam, ebből egy szó sem igaz. De mint mondják, nem zörög a halaszt. . . . A január b-i bizalmites- tületi ülés után az ásványbányák parkolójában mindössze két kocsi áll. Megyek az enyémhez, olt vár mellette a munkások egyik szószólója, Szabó József tmk- művezetö, szakszervezeti főbizalmi. Dicséri a rendszámomat, milyen új a kis autó. Restelkedve mondom, OTP-s. nyögöm a részleteit. Pirulok, hogy _ nekem pár hónapos kocsim van, ő meg alig él meg a ikeresetéből. Elbúcsúzunk, már melegítem a motort, amikor hátranézek. S mit látóik? A panaszkodó Szabó József beszáll pár hónapos, JJ-s rendszámú, fehér Dada Samarájába — és elszáguld. * A múlt év közepén arról számoltunk be, hogy az Országos Ere- és Ásványbányák Hegyaljai Műveihez kapcsolták a rudabányai gipszbányát. A mádiak nem repestek az örömtől, de Igazgatójukkal, dr. Hajdú Gyulával az élen, remélték: ha Rudabánya nem is hoz az immár közös kalapba nyereséget, legalább nullára kifut. Az egész hegyaljai mű éves tervébe így bizton számíthatnak majdnem 26 millió nyereségre. Ősszel már látszott: elkerülhetetlen, hogy veszteséggel zárják az évet. Mivel bevételeiket nem tudták növelni, így a veszteségcsökkentés másik, töb- bé-kevésbé bevált útját, a költségék csökkentését választották. Ezek egyik intézkedéseként 42 embert korkedvezménnyel nyugdíjaztak — vállalva, hogy több mint másfél millió forintot fizetnek a társadalombiztosításnak az elengedett dolgozók nyugdíja fejében. kapunkban akkoriban erről is írtunk, mégpedig olyan hangnemben, ami sejteni engedte: a nyugdíjba küldött, engedett emberek örültek, hogy megszabadultak a vállalattól. Aki ismeri a körülményeket, tudja, a poros, veszélyes munkát feladók valóban éveket nyernek a korai eliköszönéskor. Azt is sej teni lehetett azonban, hogy az etbocsájtások e finom formája csak átmenet — további, fájdalmas búcsúkra is rákényszerül a mű vezetése. így is lett, vagyis: lenne . .. * Tavaly, december 21-én, a Hegyaljai Művek szakszervezeti bi zalmitestülete, illetve annak néhány tagja megfogalmazott egy kiáltványt. Lapunkban is lehoztuk. Lényege: szakadjanak el a budapesti központú országos vállalattól, tiltakoznak a várható — mintegy 120 embert érintő — elbocsájtások ellen. Ha a mű vezetése a dolgozók mellé áll, úgy akár sztrájkkal is kiharcolják az önállóságot, ha nem, mondjon le a vezetés. Követelték továbbá, hogy a szákvezetés magyarázza meg az immár 60 (!) millió forintos veszteség okát, fejlesszék a valóban rendkívül alacsony béreket! A petíciót annak rendje és módja szerint átadták az igazgatónak: írja alá, válaszoljon! Közben — tálán, hogy valamit enyhítsenek a rossz hangulaton — a szak- szervezet évek óta először, szaloncukrot osztott a dolgozóknak. Ez adott apropót az egyik épület falán megjelent ábrához. Ezen szaloncukor és munkakönyv látható, elnevezése: Hegyaljai koktél. A másik tábla kevésbé szellemesen Hajdúsági Ásványbányákat hirdetett — utalván arra. az igazgató a hatalom egyedüli birtokosa. Hajdú Gyula elolvasta a petíciót, majd hangosan gondolkodva feltette a kérdést: „Ha aláírom, az országos központ, a vezérigazgató rúg ki, ha nem, az emberek zavarnak el.” Joggal érezhette, hogy csapdába került, így aztán azonnal összehívták a vállalat vezetését, a szákszervezeti tisztségviselőket, de annyian jöttek, hogy végül is munkásgyűléssé nyilvánították az összejöve- vetelt. * A mádi körzeti üzemek dolgozóit az etbocsájtások mellett az izgatta legjobban, hogyan értek el ilyen tetemes veszteséget. Értetlenségüknek jogos fennhangot ad, hogy 1988-cal bezárólag, egymás után zsinórban háromszor nyerték el a Vállalat Kiváló Műve címet. Ebből a zsebükben akkor sem éreztek semmit, most pedig hirtelen itt ez a hatalmas csődtömeg? Ki érti ezt? Lehet ezt egyáltalán megmagyarázni ? Nos, az igazgató megpróbálta. Röviden csak annyit: míg költségeik ugrásszerűen megnőttek, bevételeik drasztikusan csökkentek. Az év elején hozzájuk kapcsolt ru- dabányal gipszbánya egymaga 'majdnem 40 millió forint mínuszt „állított” elő. Kicsit részletesebben. A költségeket emelte, hogy: leépítették — ez országos tendencia — a szocialista export támogatását, nőttek az általános, és az anyagköltségek, magasabb lett a társadalombiztosítási járulék, a körnvezetszennyezési bírság, a bankok 'hitelkamata. Ez summázva több, mint 45 millió forint plusz kiadás. A bevételek kiesésének oka: kisebb lett a kitermelt ásványok, a perlit, a bentonitok, a kovaföld, a gipsz iránti belföldi és külföldi kereslet. Tegyük itt hozza: korábban éppen a Hegyaljai Mű adta az OÉÁ-n belül a legtöbb anyagot tőkés piacra. A befuccsolt üzletek miatt 130 millió forinttal csökkent az ásványbányák tervezett bevétele. Hiába próbálkoztak — már-már a termelés rovására — leszorítani a napi kiadásokait, év végi veszteségük (közelíti a 60 millió forintot. Valóban nehezen érthető és nehezen magyarázható egy egy éve még kiváló cégről . . . * A másik, fájdalmas pont: az elbocsátások sora. Már a múlt év végén nyilvánvalóvá vált, hogy majdnem 120 ember „lóg” a levegőben. Kit bocsássanak el? Hová menjen? Akármelyik ujját harapja meg az ember, fáj a keze — tartja a mondás. Ez nyilvánult meg az említett munkásgyűlésen is. Igen, tudomásul veszik, hogy nincs más megállási lehetőség a csőd felé vezető úton, mint a létszámleépítés. De tudni akarják, kiírói van szó, és humánusan kell intézni az egészet, ha már muszáj — állapították meg. A vezetés azzal védekezett, hogy megtett minden lehetséges lépést, hogy az utcára kerülők munkát találjanak. Körbejárták a környező üzemeket, így megtudták, hogy Tállya, Szerencs, Tokaj és Miskolc jó pótembernek kínál munkaalkalmat. A vállalatok közül a MÁV szinte korlátlan számban képes fogadni, kiképezni őket. No, de hánykor keljen az a mádi, akinek hajnal 4-kor Miskolcon kell lennie? Egyáltalán, érdemes-e este lefeküdnie? Elnézést a fekete humorért, csak a mádiak legfőbb keservét akartam vele érzékeltetni. Mert az a legfőbb bajuk, tragédiájuk, hogy minden szállal Mádhoz (kötődnék, és a közelben nincs más elfogadható 'munkahely a közelben. Tegyük hozzá: főként a szakképzetlenek gondja ez, mert a tanult emberek jó része már otthagyta a süllyedő hajót... A munkásgyűlés úgy- ahogy. de kétségtelenül rossz hangulatban lezajlott, az emberek nehéz szívvel kezdhették a karácsonyi ünnepeket. (Folytatjuk) M. Szabó Zsuzsa Idei tervek a Borsodi Szénbáoyáknál Júl kezdődött az év a Borsodi Szénbányák üzemeinél. Az első két hét feladatait marrdéktnla- nul teljesítették, s meghatározták azokat a feladatokat is, amelyek laz idei év eredményes gazdálkodásához szükségesek. Ennél figyelembe vették, hogy még e héten „bezár” a Farkas- lyrnki Bányaüzem. Így ennek termelésével kevesebb, összesen 5,7 millió tonna szén kitermelését végzik el az idén, a megmaradó üzemek. Számításba vették a létszámot is, amely a múlt évben igen jelentősen, mintegy 1500 fővel csökkent. Létszámcsökkenéssel idén is számolnak. Az előzetes felmérés alapján viszont úgy vélik, hogy a szeneit» munkahelyeket optimálisan tudják telepíteni. A farkaslyuki bányában felszabaduló munkaerőt a putnoki bányába telepítik át. itt elö- vájáson, valamint a frontfeité sen dolgoznak majd. Egy frontfejtés átszerelését most végzik — ide a Farkaslyukból áttelepített vájárokat teszik. Találnak munkát az új munkahelyeken a bányaiparosok is. A Borsodi Szénbányák egyik legstabilabb üzeme, a miskolci. azaz a 'lyukói bánya, a tervek szerint az idén iis „milliomos bánya” lesz, legalábbis a termelési előírások alapján. Bizonyos, bogy a bánya a műszaki vezetők és az ott dolgozó bányászok már jól összeforrott együttesével ezt a szintet az idén is tartja majd. Átszerelést végeznek a frontfejtésen a Mákvölgyi Bányaüzemnél is, míg a biikkaljaiak- nál a Szeles aknai geológiai viszonyok okoznak pillanatnyilag gondot. Am ezek. >a bányászattal együtt járó gondok, mint a szenelö nagy teljesítményű munkahelyek átszerelése, a geológiai adottságok, csak ideiglenes nehézségek, s bizonyára nem lesznek akadályai a folyamatos, éves termelésnek. A kibővített makett A földszinten: a város legnagyobb szupermarketja lesz Megújul a miskolci r Centrum Aruház 3000 négyzetméterrel bővül — Mogyorósi Mónika Miskolcról: „Azt reméljük, hogy nem lesz olyan zsúfoltság. Nagyobb lesz az árukészlet, és több ember megtalálja itt amit 'keres. — Dr. Steinhoffer György- né, ugyancsak miskolci vevő azt várja: „ ... hogy külföldi vállalatokkal, társvállalatokkal való együttműködés révén a választék bővül, javul az áruk minősége.” És mit szólnak a tervhez a közvetlenül érintették, a bolt dolgozói? Kovács Lász- lóné, a női konfekció osztály vezetője mondja: „Jobb vásárlási körülményeket, a berendezés. a szőnyegpadló felújítását, jobb szellőztetést remélek. Remélem, hogy a kínálatunk nő. és nyugod- tabb körülményeket biztosíthatunk a vásárláshoz. Nem számolhatunk a vásárlóerő bővülésével. Ki kell hát találnunk a vevők idecsaloga- tásának módját, mert a konkurencia is egyre nő.” Mit mond az igazgató? Veres János, az áruház igazgatója ismerteti a múltat és a most tervezödő jövendőt. — Aruházunk 1970. október 7-én, csaknem húsz esztendeje nyílt meg. Megnyitását örömmel fogadták az egész megyében, „megrökönyödést” csak az váltott ki, hogy nálunk az élelmiszerek után már a ruházati és a cipőrészílegben is önkiszolgálást vezettünk be. Azóta ez a módszer a kereskedelemben szinte általánossá vált, miközben áruházunk húsz évet öregedett. Esztendőnként tízmillió ember fordult meg nálunk. Ez a megnyitástól számítva 200 millió vásárlót jelent. Természetes, hogy ennyi év és ilyen forgalom meglátszik az áruház állagán is. — Korábban, évékkel ezelőtt egy nagyon szép terv megvalósítását terveztük. Azt képzeltük el, hogy a jelenlegi 9 ezer négyzetméteres területünket öt és fél ezerrel bővíthetjük. Sajnos, ez vágyálom maradt. Most a régi épület teljes rekonstrukcióját és háromezer .négyzet- méterrel való bővítését valósítjuk meg. Erre nagyon nagy szükség van. Megvalósításához készek a tervek. — Áruházunk jelenlegi eladóterében egyaránt szenvednek a vevők és az eladók. Nincs légkondicionáló berendezés, így nyáron, különösen a középső szinten nagyon rosszak a körülmények: 94—96 százalékos a relatív páratartalom, 40 fokot meghaladó a meleg. — A beruházáshoz a Miskolc Városi Tanács maximális támogatást és segítséget nyújt. Áz előkészítés minden szakaszában ezt tapasztaltuk. A bővítést Horváth István tervezte, aki áruházunk „megálmodója” voll. A munkát nyugdíjasként is a rá jellemző alapossággal, igényességgel végezte el. Sajnos, időközben elhunyt, így a kivitelezésnél már nem „bábáskodhat" álmai pontos megvalósítása felett. A felújítást márciusban kezdjük. Azt akarjuk, hogy a felújítás és a bővítés minél hamarabb készüljön el. s eközben a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozzunk a vásárlóknak. — Nem tartjuk a magunk számára mérvadónak azt a mondást, mely szerint: „Kohn bácsi a zárva tartásból él meg.” Mi a nyitva tartókból szeretnénk. úgy tervezzük hát a kivitelezési munkát, hogy közben két szinten folyamatosan árusítunk. Az átmeneti időben, az áruházi eladótér csökkenése időszakában sem akarunk megválni egyetlen munkatársunktól sem. Időlegesen mintegy száz fő számára, esetleg a város más helyén külső árusítással próbálunk munkalehetőséget biztosítani. A beruházás befejezését követően 60—80 új dolgozó foglalkoztatását tervezzük. — A kivitelezés eredményeként megmarad áruházunk jelenlegi profilja, de általában kulturáltabbak lesznek a munka- és a vásárlási körülmények. Ami változik: a földszinten a város legnagyobb szupermarketjét fogjuk kialakítani — mondta az igazgató, majd hozzátette: — A beruházás teljes költsége meghaladja a félimilliárd forintot. Az áruház külső megjelenésében a belváros 'képét is figyelemre méltóan gazdagítja. Faragó Lajos Fotó: Balogh Imre „Eredményes nézelődést és jó vásárlást kívánunk!” - köszönti vevőit nyitáskor o miskolci Centrum Áruház hangos- bemondója. Megszűnt már az ünnepi bevásárláskor tapasztalt tolongás, ám aki itt gyakran megfordul, tudja; nagy szükség van az áruház felújítására és bővítésére. Érdeklődtünk, ki mit remél ettől, a már régen dédelgetett tervtől? t régi áruház
