Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-07 / 290. szám
1989. december 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nyolc falu gúzsba kötve Az SZDSZ a népszavazásról Nincs szó dós tabüizá dóról Valószínű, ha másként alakul a vizsolyiak sora, .akkor ma nemcsak temploma, illetve a nevéhez kötődő biblia miatt órákra látogatnának ide a turisták. S az csupán a kisebb baj. hogy a látnivalók ellenére a község kitárván kapuit, tovább engedi .az erre járókat, a nagyobb gond az, hogy még a helyben lakókat sem igen marasztalhatja maradásra. Pedig Vizsoly nem panaszkodhat. Káprázatos természeti környezetben épüli a falu. lehetőség lenne például a falusi üdültetésre. A község határa, a föld biztos megélhetést nyújthatna az itt élő paraszti gazdálkodóknak. De Vizsolyban nincs falusi üdültetés, a téeszt pedig a sorozatos szanálás kényszeríti helybentoporgás- ra. Minden gond forrása látszólag csupán négy esztendőre nyúlik vissza. Az akkori szövetkezeti vezetés tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takaró ért, más megfogalmazás szerint: elherdálta a vagyont, megint mások úgy mondják szemérmesen: felelőtlenül gazdálkodtak. Minden szónál és kifejezésnél többet mond azonban a tény: .az új vezetésnek nemcsak az alaphiánnyal kellett szembenéznie, hanem és főleg a csaknem ötvenmillió forintos veszteség terhével. A szanálással. melyet szinte következetes gyakorisággal újabb szanálás követett, s minden egyes szanálási hitelnyújtás olyan kamatteherrel terhelte meg a közös gazdaságot, amely már a talpra állást tette lehetetlenné, s magától értetődően akadályává is vált a továbbhaladásnak. Kétségtelen, a tartozások átütemezése levegőhöz juttatta a közös gazdaságot, s már- már úgy tűnt, hogy hosszú és szívós munkával le lehet „darálni” a veszteségeket, s el lehet jutni a nagy álom megvalósításáig, a mérleg szerinti nulla szaldó eléréséig. Addig a pontig, amikor minden elvetett mag biztosítja az új mag vetését, szóval, addig, hogy a befektetett pénz, eszköz és munka egyszerűen csak újratermelődik. Mert az ember számára nincs nagyobb büntetés tudni, érezni, hogy a hajnali ébredések, a munkába indulás, a sokszor erőn felül végzett munka hiábavaló. Mert hiába gürcöl, hiába küszködik, a gazdaság éves mérlege kimutatja, hogy a parasztember még azt sem termelte meg, amit megevett, s nem előrehaladt, mint más dolgos emíber. hanem hátramozdult, mint a rák, miközben lépéseivel mind mélyebbre sül.y- l.yedt az ingoványba. A parasztember tudja: nem igazán akkor kezdődtek a bajok, amikor a volt elnök rézkilincset szereltetett az elnöki iroda ajtajára, s nem is akkor, amikor majd’ félszáz milliós hiányt mutatott a mérleg. Az itteni földek ugyanis híresek arról, hogy zsírosak, tehát a jó szakvezetéssel és irányítással elméletben a mérleg szerinti veszteség hamar pótolható lenne. A gondok tehát mélyebben, s máshol gyökereznek. S amíg e gyökerek léteznek, csak jó. ha jön egy olyan árvíz, mint az idei, amikor kétszer öntötte el a téesz legjobb földjeit a Hernád. Jó, mert van mire , hivatkozni, magyarázkodni. Mert ugyan miféle rendelkezésék sorvasztották úgy el a falut, hogy ide, az Isten háta mögé szakember sem jön? S hiába hirdet a gazdaság az újságban, s ígér fűt-fát: komfortos emeletes házat, gyönyörű környezetet, szép tájat, csodás kirándulási lehetőséget, ha a viszonylag magasabb fizetést megsarcolja az adó; ha rossz-a: közlekedés; ha távol a nagyváros, ha.. . S ugyan miért volt szükség az öntevékeny közösségek egybeolvasztására. az önálló arculatú gazdaságok összeépítésére, a szocialista termelő- szövetkezet jegyében? A vilmányi nép büszke nép. Soha nem törődik bele, hogy a téeszközpont néhány kilométerrel odébb, Vizsolyba került. Korábban viszont a vizsolyiak zúgolódtak hangosan, hogy a téesz központi irodája a vil- mányi kastélyban működik. A szövetkezeti egységet képező nyolc község: Hejce, Fón.y, Mogyoróska, Regéc, Korlát, Vilmány, Vizsoly, Hernádcéce lakói összesen, ha négy és fél ezren vannak. De mindig másként gondolkodott a főnyi, mint a hejcei, másként, mint a cécei, s másként, mint a regééi. Mert miként nincs két egyforma ember, nincs két egyforma község sem. Amiben azonban hasonlítanak egymásra a falvak, az az elnéptelenedés, a lassú elhalás. Meg abban, hogy a nyolc falu arra ösztökéli a fiatal szövetkezeti elnököt, Szegedi Imrét. hogy ne hagyja felszámolni a közöst, küzdjön a téeszért inasza- kadtáig, mert a felszámolás nem más, mint a végső elsorvadás. a reménytelenség. S a kétségbeesésben egyre többen és többen találnak rá újra a régi öntevékenység ösvényére, s vállalkoznak a föld művelésére, állatok tartására, gyümölcsültetvények telepítésére. A kétségbeesés gyökeréből táplálkozik, s éled újra a remény. Kérdeznek az elnöktől, és várnak. Sokat várnak például a tulajdonreformtól. A föld tulajdonreformjától. És sokat várnak a budapesti irodákban ülőktől. Arra várnák, hogy valaki ott a központban rájön, hogy nem elegendő a föld tulajdonreformja, nem elég hinni, hogy a jövő a föld kiosztásában rejlik. Mert az eredményes műveléshez értékarányos jövedelemtermelő képesség éppúgy szükséges, mint a hátrányos helyzetűek adópreferenciáinak megteremtése. És gépek kellenek! Paraszti kézhez állók, hogy legyen mivel megtermelni az ország asztalára a mindennapit ... Balogh Andrea Az elmúlt napokban a közvéleményt a népszavazás foglalkoztatta leginkább. Folyt a nyilatkozatháború, mindegyik fél a maga oldalára szerette volna állítani a voksoló polgárokat. Az eredmény ismert. Ennek tükrében kérdeztük Pető Ivánt, a népszavazást kezdeményező egyik párt, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivőjét. — Napokkal a szavazás után hogyan ítélik meg az eredményt? — Ügy érezzük, igazoltuk a kezdeményezésünk jogosságát. Ez egyfajta győzelem, bár nem mi diadalmaskodtunk, hanem az az ötvennyolc százalék, aki eljött szavazni. Az első győzelemnek azt tartjuk, hogy ennyien eljöttek. Míg a másik fontos dolog, hogy a résztvevők többsége igennel szavazott az első kérdésre, bármilyen kicsi legyen is a különbség. Így a szabad parlamenti választások előtt nem lesiz újabb konfliktusokat kiváltó vita az elnök személye körül. Megnyugodhatnak a kedélyek is. Szerintünk nincs szó destabilizá- cióról, és mi úgy tartjuk, hogy ezzel megrövidült az út á demokratikus választásokhoz. — Természetesen kommentálták az eredményeket az önökkel e kérdésben szemben álló szervezetek is. Hogyan vélekedik ezekről a nyilatkozatokról? — Az MDF közleményét korrektnek tartom. Ök persze nem örülnek a dolgok ilyen alakulásának, de az elnökségük fenntartja korábbi véleményét. Pozsgay Imre nyilatkozatát másként ítélem meg. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy neki mennyire fontos lett volna ez az elnöki pozíció. Szerintem nem az általa említett távolmaradó negyven százalék a sok, hanem a szavazó közel hatvan. Bár ez egy relatív dolog. Végül is ez egv rendkívül bonyolult dolog volt: elmenni, szavazni, igen vagy nem. Pető Iván Sokféle politikai állásfoglalás fogalmazódott meg. Nehéz volt tájékozódni. (Tehát szerintem az értékelendő, hogy a többség elment szavazni. Sokan azt várták, hogy sima ügy lesz a népszavazás, nemmel fognak voksolni az emberek. ' Itt voilt az országgyűlésen a címer-kérdés. A parlament arra számított, hogy lesz elnökválasztás és mellé helyezte a címer ügyének eldöntését. Pozsgay Imre is erre számított. Amennyire tudom, az MSZP stábja ugrásra készen volt az elnök- választási kampányra. Megértem tehát Pozsgay Imre személyes csalódottságát, de jobban felülemelkedhetett volna ezen, mint ahogy ezt tette. — Ügy érzi az SZDSZ megerősödve került ki a népszavazásból ? — Hangsúlyozni szeretném. ez nem az SZDSZ ügye, hanem a társadalmat érintő igen fontos dolog. Azt hiszem az országban most már mindenki tudja, vagy tudhatja, hogy kik a szabaddemokraták. Talán nem fogják összetéveszteni a Demokrata Fórummal. Növekszik a taglétszám is. Ezentúl nem hangozhat el az, hogy az SZDSZ kis szervezet, melyben van ugyan komoly értelmiségi kvalitás, de tömegszervezetként nem jelentős. Ez így mar nem állja meg a helyét. — A népszavazási koalícióból lehet választási koalíció? — A szónak abban az értelmében. hogy végig együttműködjünk a választásokon, nem valószínű. A pártoknak ugyanis az az érdekük, hogy az első fordulóban kü- lön-külön induljanak. Olyan lehet, hogy a különböző szervezetek a második fordulóban összefognak, vagy ez megvalósulhat a választások után. Erről azonban még korai beszélni. De nem szabad elbagatellizálni azt a a dolgot, hogy négy párt egy nagyon fontos politikai kérdésben együtt tudott dolgozni. — Mi a véleménye a magyar politikai vitakultúráról? — Ez egy érdekes kérdés. A politikai kultúrára, vagy annak hiányára nagyon jó példa. hogyan reagálnak azok a pártok, akiknek nem az elképzelésük szerint alakultak a dolgok. Vagy mit tant megengedhetőnek a politikai propagandában és mit nem. Ezen a téren van mit tanulnunk. Nem lehetnek illúzióink, hiszen minden országban leragasztják egymás plakátjait, ezzel nincs is gond. A baj ott van, ha politikailag közömbös plakáttal ragasztják le a pártok hirdetéseit. Mindenképpen fejlődhetünk ezen a téren. — Milyen feladatokat tart most a legfontosabbnak? — Legfontosabb, hogy rövid időn belül, márciusban tartsák meg a parlamenti választásokat. Ennek a feltételeit meg kell teremteni. A másik sürgős dolog, amit már régen szorgalmaztunk, hogy a kormánynak egy gazdasági szükségprogramot kell kidolgoznia. Ennek tartalmához meg kell szereznie az ellenzéki pártok támogatását. A sorrendiség mindegy, de ez a két legégetőbb ügy jelenleg. Horváth Szabolcs Fotó: Mocsári László Kongresszusra készülve Esélyegyenlőséget követel a szövetkezeti tagság A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa — a konferencia határozatának megfelelően — 1989. december 10—12. közötti időpontra összehívta a Termelőszövetkezetek VI. Kongresszusát. A kongresszusnak az a feladata, hogy a jelenlegi társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok között összegezze az agrárágazat, benne a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom helyzetét és a jövő számára megfogalmazza a legfontosabb tennivalókat, kialakítsa álláspontját. A most megrendezendő kongresszusra igen nagy felelősség hárul, ezért született az a döntés is, hogy valamennyi érdekelt képviseltesse magát a kongresszuson. Olyan álláspontot kell kialakítani, amely irányt szab a jövő szövetkezetének, az érdekek képviseletének, védelmének, az agrárpolitikának. A gazdálkodók akarata szerint létre kell hozni a megújult országos érdekvédelmi szervezetet. Ahhoz, hogy a kongresszus a feladatát elvégezze, állásfoglalásait kialakítsa, széles körű vita alakult ki, közel egy éve. Miről folyik a vita? A kérdések között szerepel többek között, milyen legyen a jövő szövetkezete? Az eddigi vélemények alátámasztották, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél is modellváltásra van szükség. Legyen meg a lehetőség arra, hogy a jövő szövetkezete tulajdonosi alapon működő vállalkozók nagyüzemévé váljék, ahol a tagok és a közösség autonómiája, önállósága érvényesül. Ebhez igazi tulajdonossá kell tenni a tagokat úgy, hogy a szövetkezetek vagyona, benne a föld is, nevesítésre kell, hogy kerüljön. Ennek folyamata a vagyonrész 50 százalékos mértékéig ma már biztosított, ebben a döntést a szövetkezet tagsága — közgyűlése — hozza meg. Vitát képez az is, hogyan funkcionáljon a jövő szövetkezeti önkormányzata. A válasz már az eddigi viták során megfogalmazódott: a döntésekben jusson kifejezésre a tulajdonosi, vállalkozói akarat. A nagyüzemek létét megkérdőjelező véleménynek hangot adók ellenére nem lehet cél a jól működő nagyüzemek feldarabolása, a vagyon és a föld elherdálása. Ez az ország belső, élelmiszerrel való ellátását veszélyeztetné és az export visszaszorítását eredményezné. Következményeként a nemzeti érdekék kerülnének veszélybe. Feladat viszont, hogy a nagyüzemen belül a hatékonyság feltételei tovább javuljanak. Ennek módja, hogy az érdekeltségen alapuló belső vállalkozások előtérbe kerüljenek. Ez további tartalékokat rejt magában. Az agrárágazat elemzése azt bizonyítja, hogy ma a legnagyobb gondot országosan az alaptevékenység alacsony — 1,5—2 százalékos — jövedelmezősége jelenti. Ilyen jövedelmezőségi szint mellett nem lehet a mezőgazdaság prosperitását megteremteni, a mezőgazdasági üzemek létét biztosítani, ezért új agrárpolitikára van szükség. Olyan agrárpolitika kell, amely szektorsemleges alapon biztosítja a jövedelmező gazdálkodás feltételeit, ami eléri a banki kamat mértékét. Olyan agrárpolitikát kell elfogadni, mely biztosítja azt is, hogy a szövetkezetekben foglalkoztatottak jövedelme eléri a más népgazdasági ágazatokban dolgozók jövedelemszintjét. Más szóval esély- egyenlőséget és az értékrendek társadalmi helyretételét követeli a szövetkezeti tagság. Így tud és akar felelősséggel eleget tenni a nemzeti érdek megvalósításának, a választékos és biztonságos élelmiszer-ellátásnak. az exportbevételek fokozásának. A kongresszusra való felkészülés vitájában fontos szerepet kapott az érdekvédelem jövője is. A szövetkezeti küldöttek október 12-i közgyűlésén létrehozták a B.- A.-Z. Megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetséget (MÉSZ), mint a szövetkezetek gazdasági-társadalmi érdekvédelmi szervét. Most a kongresszusnak az is feladata, hogy létrehívja a szövetségek országos szervezetét. A szövetkezetek tagsága a gazdasági- társadalmi érdekvédelmi szervek megújításával, létrehozásával, annak szükségességével azonosultak, az találkozik akaratukkal. Sokszor a mozgalmat kívülről szemlélők, az összefüggéseket és a folyamatokat nem ismerők kérdőjelezik meg a szövetkezetek és a jövő érdekvédelmét, az ügyintézők alkalmasságát, zavart okozva ezzel a tagszövetkezeteknél. Felvetették, vajon nemcsak eggyel több szerv lesz a megyében, nemcsak cégtáblaváltozásról van szó? A Te- szöv helyett a MÉSZ nemcsak nyelvbotlás? Emellett megzavarta a mezőgazdaságban dolgozókat az a tény is, hogy megalakult a megyében a Mezőgazdasági Kamara, az Agrárreformkör (Agrárszövetség), a Szövetkezeti és Agrárpárt is. Ez a vita ma már letisztult. Az Agrárszövetségnek, a Szövetkezeti és Agrárpártnak a politikai érdekvédelem a feladata. Ezek egyéni tagságon alapuló politikai szervezetek. A Mezőgazdasági Kamarának a szakmai érdekek feltárása, egyeztetése, a mezőgazdasági ágazat intézményrendszerének társadalmasított irányítása, szolgáltatások nyújtása a feladata. A B.-A.-Z. Megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség gazdasági és társadalmi érdekeket képvisel. Tehát nem konkurenciáról, hanem érdekképviseleti tagozódásról és ennek átfogó rendszeréről van szó. Ezek jó együttműködése biztosítja a jövőben az agrárágazat hatékony érdekvédelmét. A mezőgazdaságban felvetődő gondok orvoslása, a gazdálkodók társadalomban elfoglalt pozíciója igenis szükségessé teszik, hogy összefogáson alapuló erős megyei, országos gazdasági-társadalmi érdek- védelmi szervezet működjék. Erre vállalkozott a megyei érdekvédelmi szövetség, mely célkitűzésként többek között az alábbiakat fogalmazta meg: A tagok gazdálkodásának jövedelmezősége biztosítsa a mezőgazdaságból élők anyagi, szociális, kulturális, társadalombiztosítási jogainak érvényesülését, fejlődését. A gazdaság korszerű fejlesztésének lehetőségét. Fejlessze a gazdálkodók önállóságát, az önkormányzatot, az önrendelkezést, a tagi-dolgozói, tulajdonosi munkavégzési jogokat. Közgazdasági, jogi, kereskedelmi, ellenőrzési, ár-, pénzügyi, számviteli tevékenységével biztosítsa az érdekek érvényesülését. A jövő gazdasági-társadalmi érdekvédelme tehát kizárólag a fenntartók, gazdálkodók valós gazdasági érdekérvényesüléséért: küzd. a tagok és dolgozók akaratát érvényesíti. Ez lényeges tartalmi változást jelent. A megyei érdekvédelmi szövetségben a kis létszámú, lecsökkenteti ügyintézőknek pedig az a kötelességük, hogy szolgálják a szövetkezeteket és tagjaikat a feltárt érdekék érvényesítésében. A szövetség testületéi által kiválasztott szakemberek képesek arra. hogy ennek az igénynek megfeleljenek. Felkészültségük, hozzáértésük, elkötelezettségük, megyei és országos rálátásuk, és nem utolsósorban harciasságuk alkalmassá teszi őket, hogy ezt a feladatot ellássák. Folyamatában ismerik az eseményeket. az új követelményeket cselekedetükben érvényesíteni tudják. A kongresszusra való felkészülés időszaka még napjainkban is feladatot ad. Akkor lesz hitéles ez a kongresszus, ha a küldöttek a tagsággal egyeztetett véleményüket képviselik a kongresszuson is. Akkor lesz eredményes a kongresszus, ha a kialakított álláspontok után a szövetkezeti tagság saját kezébe veszi sorsának formálását, irányítását. Ehhez összefogásra van szükség, tgy válhat lehetővé, hogy a többszörös hátrányos helyzetéből kiemelkedve, a paraszti társadalom esélyegyenlőséget élvezzen ebben az országban és elfoglalja a társadalmi megítélésben méltó helyét. Pataki László, a B.-A.-Z. Megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség elnöke
