Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-06 / 289. szám
1989. december 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 .fi HM kérdéseire válaszol: Bihari Mihály Az Észak-Magyarország Szerkesztősége felkérte Bihari Mihály politológust, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Politológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét, elemezze az országban kialakult politikai helyzetet, érintve a szocialiamus ideológiai gyökereit is. — Közép-Kelet-Európa országaiban történő radikális változásokat tapasztalva sok emberben felvetődik a kérdés: a marxi elgondolások maradandó tézisek-e? — A marxizmus — szerintem — az egyik legjelentősebb filozófiai teljesítmény. De — mint minden más jelentős filozófiai eszmerendszernek — jó néhány nézete, állítása akkor sem volt igaz, vagy akkor sem lehetett bizonyítani az igazságát, amikor kidolgozták. Én a marxizmus legfontosabb teljesítményének a munkaérték-eliméletet. a marxizmus antropológiáját, emlberfilozófiáját, kora kapitalizmusának közgazdasági kritikáját, a tőkeviszonynak, mint absztrakt társadalmi viszonynak a bemutatását, a tőkeviszony történeti kialakulásának feltárását tartom. A legkevésbé maradandónak pedig a kommunizmus elméletét. a kommunista-szocialista társadalom képét, a kapitalizmus mechanikus tagadásán alapuló kommunizmus felfogását tartom. Vagyis, hogy ha a kapitalizmus piaci gazdaságon alapul, akikor a szocializmusban, kommunizmusban nem lesz piac. Hogy ha a kapitalizmusban erős állam van, akkor a szocializmusban nem lesz állam. Hogy ha a kapitalizmusban az alapvető viszonyokat, a jog rendezi, akkor a kommunizmusban elhal a jog. Marx az osztályantagoniz- mus növekedését feltételezte, amely szükségszerűen forradalomba torkollik, és ez a forradalom minden kapitalista országot előbb, vagy utóbb elér. Ehelyett kiderült, hogy a kapitalizmus saját társadalomszervezői elveinek változtatása nélkül képes — a Marx által is feltárt kihívásokra, feszültségekre — megtalálni a helyes választ. — Már Lenin rávilágított Marx forradalomclmóleténck gyenge pontjára. — Az a forradalomteóriája és osztáiyharceímélete, miszerint a legfejlettebb kapitalista államokban viszonylag egyidőben győz majd a szocialista forradalom, végképp nem bizonyosodott be, mert azt látjuk, minél magasabb szintre jutott a társadalom fejlődésében egy kapitalista ország, annál kevésbé áll fenn az osztályforradalom veszélye. Éppen hogy megszűnt! És a pluralista intézményesített demokrácia keretein belül az érdekkonfliktusok felold- batókká és megoldhatókká váltak. A gazdaságban keletkezett érdekkonfliktusok nem veszélyeztetik a társadalmi integráció egészét. — önt baloldali beállítottságú — természetesen szuverén gondolkodó — tudósnak tartom. Mit jelent az ön számára a baloldali gondolat? — Valóban baloldalinak és demokratikus szocialistának vallom magam az euróbái és az euroszocializ- mus értelmében. Tehát nem abban az értelemben, hogy a diktatórikus egypárti bolsevik szocializmushoz képest egy enyhítettebb, liberalizáltabb, vagy demokratizél- tab'b, de marxi—lenini típusú szocializmusnak lennék a híve! Hanem azt a százötven évvel ezelőtt keletkezett értékrendet fogadom el, amit az európai szocialista, szociáldemokrata mozgalmak és pártok máig őriznek. A baloldaliságnak a legfőbb értékei a szabadság, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság, a társadalmi szolidaritás, a demokrácia. Ojabb értékként jelent meg a béke. illetve a természetes emberi környezet védelme. Ezek az értékek együttesen jellemzik a baloldali- ságot, és nem lehet közülük valamelyiket kiemelni, fontosabbnak tartani a másiknál. — Az említett baloldali értékeknek ellentmond az állam etatista jellege. Tehát, az állami tevékenységnek valamennyi szférában való túlzott jelenléte. — Ellentmond az etatiz- mus. illetve a pánpolitizmus, az állami tevékenység túl- terjedése önmaga szféráján, önmaga szükséges körén. Ez gyengíti, csökkenti a szabadságot. Bár lehet, hogy egyenlőséget akar teremteni, de sajátos, új típusú egyenlőtlenségekhez vezet. A baloldaliak igazságosság-eszméjében egyszerre jelenik meg az osztó és kiegyenlítő igazságosság, az egyenlően mérés igénye bizonyos dolgokban. Ezek az emberi jogok: a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága stb. Mindenkinek ugyanazt a szabadságot kell biztosítani, és csak ,a másik szabadsága korlátozhatja ezeket a jogokat. Viszont a szociálpolitikában már a kiegyenlítő igazságosság kell, hogy érvényesüljön. Azaz: a rosszabb helyzetben lévőnek nagyobb támogatást kell nyújtani, mint a jobb körülmények között élőnek. — Milyen a mai politikai struktúra, melyek a kedvező tendenciák, illetve kedvezőtlen jelenségek? — Ez egy átmeneti időszak az egypárti oligarchikus, bürokratikus kizsákmányoló politikai rendszerből, egy vegyes tulajdonon alapuló, a hatalom megosztása elvén működő pluralista demokráciához. Ez egy hihetetlenül felgyorsult időszak, összességében, a fő folyamat jó irányba halad, és semmiféle aggodalomra nem ad okot. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének aggasztó, vagy kedvezőtlen jelenségek a politikai élet minden területén, részben politikai türelmetlenség, részben előítéletes politizálás miatt. Ez utóbbiban egy primitív an- tikommunistaság éppúgy benne van, mint a fasizmus, meg a nyilas éra visszajöve- telének, vagy az anarchiába sodródó magyar társadalomnak a rémképe. Ugyanerről a jelenségről van szó, csak más előjellel, amikor például a primitív antiikommuniz- mus jegyében nem vesznek tudomást arról, hogy ez az MSZP nem az a párt, ami volt az MDP, de nem is az a párt, ami volt az MSZMP. Az állampárti jellege gyakorlatilag lébontódott. Igaz, nem tudott megerősödni, mint politikai mozgalom, mint politikai párt, de már nem a gazdasági, kulturális éleibe mindennap beavatkozó álközhatalom, etatizált közhatalom. Továbbá nemkívánatosnak tartom a magyar politikai közéletben a gravami- nális politizálást, tehát a sérelmi politizálást. Sajnos, ahogy Bibó István mondotta — a magyar demokrácia egy veszekedős demokrácia. Adynál is találunk ilyen minősítést, miszerint a magyar politizálásra a bundás indulatok a jellemzőek, a konszolidált változással, a megegyezésre, a kiegyezésre törekvéssel szemben. A sérelmi politizálás a vármegyei nemességnek a politizálását határozta meg, vagyis mindaddig nem voltak hajlandók kompromisszumot kötni, amíg a legutolsó apró sérelmüket is nem orvosolták. E zavaró tényezőknek ellenére — úgy gondolom — a békés átmenet meg fog valósulni Magyarországon. Lényegileg három garanciát látok erre. Az első az a 20—25 éves reformpolitika, ami az MSZMP idején vagy működése alatt folyt, mert ez a reformpolitika kitermelt egy több tízezres reformértelmiséget — közgazdászokat, jogászokat, pedagógusokat, mérnököket, stb. —, akiknek egy része párttag volt, egy része nem, de mindenesetre ez a reformértelmiség jelentősen ésszerűsíteni tudta a kádári diktatúrát. Ez a reformértelmiség, amely ma jórészt középvezetői pozícióban van, nyitott a nagyon gyors társadalmi változások iránt. A második tényező az ellenzéknek — összességében — a mértéktartása, de ugyanakkor határozottsága. A harmadik tényező a kedvező nemzetközi helyzet. Soha ennyire kedvező nemzetközi konstelláció nem volt, mint amilyen most van, ugyanis mindegyik európai hatalom és világnagyhatalom alapvető érdeke a konszolidált folyamatok keretében történő megújulás, itt, Kelet-Kö- zép-Európában. Aggályom csak egy van. Ez a gazdasági helyzettel függ össze. Bár, ahol a politikai helyzet fordul, ahol a demokratikus struktúra kialakul, vagy kialakult, — Spanyolország, Portugália, Görögország, Törökország —, ott a gazdasági konszolidáció egy idő után rendkívül felgyorsult. Bízom abban, hogy egy-két éves gazdasági útkeresés után egyszer csak belülről indul meg a megújulás. Nem hiszem, hogy a külföldi tőke fog bennünket megmenteni. Hanem a magyar vállalkozók, gondolkodók tehetsége, elszántsága, józan esze lesz az a gazdasági fejlődést gerjesztő erő és tényező, amely lassú-lassú, nehézkes indulás után egyszer csak hirtelen felgyorsítja a gazdasági változásokat. — Heller Agnes — a Kritika című folyóirat 10. számában — a vele készült interjúban tulajdonképpen forradalomnak nevezi az országunkban elindult folyamatokat, a radikális változások miatt. Ezzel szemben Ribánszky Róbert még mindig azt hangoztatja több fórumon is, hogy szellemi ellenforradalom, szellemi polgárháború zajlik e csöpp kis államban. Mi az ön véleménye? — Ügy gondolom magam is, hogy Magyarországon egyfajta csendes forradalomnak lehetünk tanúi. Mások is használták már ezt a kifejezést, például Kon- rád György, vagy a párizsi Kende Péter. Én úgy mondanám, hogy forradalmi erejű és nagyságú változások zajlanak nem forradalmi formában, nem forradalmi eszközökkel, hanem békés, konszolidált, tárgyalásos, ki- egyezéses folyamat keretében. Hogy ezt Ribánszky Róbert szellemi ellenforradalomnak minősíti, ez az ő szíve joga. Ez szerintem teljesen hamis fogalom, mert egyrészről ez nem ellenforradalom — bár nem szívesen használom ezeket a kategóriákat —, tudniillik, ez nem egy forradalom, nem egy forradalmi változás elleni fellépés, hanem éppen- hogy ez maga a forradalmi változás. És az egy sajátos szellemi ellenforradalom, amit ő képvisel! Tudniillik, forradalmi erejű, társadalmi tömegbázissal megerősített változást akar ő valahogy megállítáni! Az az akció és erőfeszítés tekinthető ellenforradalomnak, amit ő és az ő hívei próbálnak ráerőszakolni a társadalomra. — Hopyan látja a koalíció és a pártok viszonyának kérdését, a pártok koalíció- képessépét? — Elég nehéz megmondani, mert most egy egy- pártrendszerű diktatúrából haladunk át egy többpártrendszerű, feltehetően koalíciós alapon szervezett demokráciába. Ügy látom, hogy három politikai centrum kezd kialakulni Magyarországon. Ennek a három pólusnak az egymáshoz való viszonya határozza meg az objektív koalícióképességeket egyrészről kormányzati szinten, a kormánykoalíció szintjén, másrészről az ellenzéki pártok szintjén. Ez a három pólus a következő. Egyrészről van egy jól kitapintható, úgynevezett nemzeti centrum, amelyet az MDP foglal el. Valószínűleg ez a párt fogja a legnagyobb arányú szavazatokat kapni a választásokon, de — szerintem — abszolút többségre nem tesz szert. Ebből következik, hogy egyedül képtelen lesz kormánypártként működni — tehát eleve koalíciós szerkezetet kell találnia. A másik pólus, az egy konzervatív-liberális pólus, politikai centrum, ahol az SZDSZ van. Ez a nézetrendszer elég mereven és elég élesen szemben áll a Magyar Demokrata Fórummal és a nemzeti centrummal. A két pólust megjelenítő két párt között, az MDF és az SZDSZ között kizárható a kormánykoalíció. A harmadik pólus az a balközép: demokratikus szocialista, szocialista, szociáldemokrata centrum. — parlamenti választási koalíciókra mennyire lehet számítani? — Most minden párt meg akarja méretni önmagát, és minden párt azt hiszi, hogy pozitív bizonyítványt fog kialakítani róla a társadalom, ezért választási szövetséget nemigen alakítanak majd, hanem csak kormány- koalícióra lehet számítani. Elképzelhetőnek tartok egy MDF—'MSZP—Néppárt- koalíciót, amelyhez esetleg a Kisgazdapárt csatlakozik. Létrejöhet egy SZDSZ—Fidesz- esetleg Magyar Szociáldemokrata Párt-koalíció, amelyhez egy-két kisebb párt csatlakozik. A keresztény pártok nagy talányt jelentenek, nem lehet tudni, milyen támogatottságot kapnak, de fennáll annak a lehetősége. hogy közülük egy vagy kettő szövetségre lép az MDF-fel, mint koalíciós partnerrel. Még egy koalíció valószínűtlen — az SZDSZ—MDF-koalíción kívül —, ez az MSZP és az SZDSZ koalíciója. Ez is azt mutatja, hogy szinte szükségszerűen közeledik egymáshoz az MDF és az MSZP. Ebben a kialakuló hármas pólusú politikai rendszerben látok én egy gondot is, nevezetesen azt, hogy igazán erős, balközép centrum nincs. Ebbe a balközép centrumba beletartozik az MSZP és az MSZDP egyaránt. Sajnos, egyik párt sem igazán markáns és hiteles párt. Az MSZP azért nem, mert szétmorzsolódott bizonyos értelemben, és nem tudott újjászerveződni. Szerintem, egy rossz kompromisszum következtében. A Szociáldemokrata Párt sem ütőképes. Ma ennek a Szociáldemokrata Pártnak nincs pártpolitikai értelmisége. Tulajdonképpen nem tudja hitelesen megfogalmazni és megvalósítani a nyugat-európai szociáldemokrácia demokratikus szocializmusának a magyar- országi programját és adaptációját. Ez a hármas centrum azonban nem baj! Sőt az lenne a kívánatos, ha ebben a hái'om politikai centrumban három markáns politikai arcélű, életképes, saját politikai programjához ragaszkodó, s egymást kölcsönösen ellensúlyozni tudó párt alakulna ki. Ezek köré a pártok köré szerveződnének a kisebb pártok. Ez megnövelné a kormánykoalíció variációinak a számát, illetve lehetővé tenné a váltógazdálkodást a kormányzati hatalomban, ami a kölcsönös ellenőrzés és a demokratikus ellenőrzés szempontjából alapvető jelentőségű garancia. Zelei Zoltán Nem hiába az ország leghidegebb tájai közé tartozik megyénk, a 'területünkön keresztülfolyó vizek egyre több helyen állnak be, jegesednek el. Mint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósághoz befutó jelentések mutatják, a Tiszán ágén változatos a helyzet. Leninváros térségében, Kisköre vidékén öt centiméteres parti jég keletkezett, míg Tiszalöknél teljes szélességben álló jég található. Ugyancsak álló jég borítja a felszínt a tisza- tardos—csobaji szakaszon, míg Tokajnál váltakozó, 5—10 centiméteres a jégtakaró. A Felső-Tiszán vastagabbra, 10—15 centiméteresre hízott a jégmező, amely zajlik is. Ezért a dombrádi pontonhíd utolsó darabjait már nem tudták telelőbe vontatni. A Hernádon, csakúgy, mint a Sajón, csak a part mentén képződött különböző vastagságú jég, egyes helyeken azonban megszakításokkal összefüggő mező is található. Jegesedik a Bód- va is, Szendrőnél például már 3 centiméteres jeget tapasztaltak. Készenlétben állnak a jégtörők, hogy ha szükséges, beavatkozzanak a keletkező torlaszok eltakarításába. Az igazgatóság Tokajban egy saját és a Nyíregyházi Igazgatóság 2 jégtörőjét áilomá- soztatja, amelyekből egy még úton van a kiindulási helyére. A saját jégtörőkből három, a Jégtörő 9-es, 10-es, és az egyes Tiszálökön állomásozik, várva az esetleges bevetésre. Ezek úgynevezett „döngölésre” is alkalmasak, azaz himbáló mozgásukkal tudják össze- törni-zúzni a jégtáblákat. Utazik a karácsonyfa Csattognak a balták, zúgnak a motorfűrészek — dőlnek a fenyők. A Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság erdőségeiben megkezdték az ünnep szimbólumának, a karácsonyfának kitermelését. Az idén a korábbinál valamivel több, mintegy 80—90 ezer folyóméternyi fenyőfa kerül kitermelésre. Ez annyit jelent, hogy az erdőgazdaság több, mint ötvenezer karácsonyfát juttat a lakosságnak. Hogy az összefüggő fenyőtelepítések ne kerüljenek megbontásra, ezért a gazdaság úgynevezett karácsonyfa-telepeket létesített. Az ünnepi dísznek szolgáló fákat elsősorban itt vágják ki. Ilyen karácsonyfatelepeket találni többek között Lillafüreden, Mocsolyástelepen, Tolcsva környékén. Méra körzetében, valamint a zempléni hegyvidéken is. Emellett természetesen kivágnak a fiatalosokból is. ritkításképpen. Karácsonyfának elsősorban a lucfenyő terjedt el, amelyek 4—6 éves korukban kerülnek kivágásra. Közkedvelt a jegc- nyefenyő, valamint a douglas fenyő is. Ez utóbbiak jól tűrik a központi fűtéscs lakások szárazabb levegőjét, nem hullatják le rövid idő alatt tűleveleiket. Így egyre népszerűbbek. Figyelembe véve a lakások belmagasságát. leginkább a másfélkét méteres fákat keresik, de a gazdaság a közületeknek ennél nagyobbakat. „szálasabbakat” is kitermel. A bükki és a zempléni erdők karácsonyfája azonban nemcsak megyénkben, hanem a szomszédos Szabolcsban és a Hajdúságban is díszíti majd a lakásokat az ünnepek alatt. Ne a termelőt okoljuk! Határjárás idején a Bodrogközben Tiszakarádon beszélgettünk iá szövetkezet elnökével az idei termelésről. Szóba, került — és lapunkban is megjelent — aggodalmuk. Beszéltünk a növénytermesztésről, az állattenyésztésről, a január elsejétől alkalmazható szabad árakról. Ezzel kapcsolatban természetesen a húsárakról. az ellátásról, az értékesítésről. Koleszár Dénes, a tiszakarádi tsz-elnök a következők közlésére kérte fel szerkesztőségünket: — Beszélgetésünk után olvastam a Népszabadságot, és az élső oldalon közölt Nem lesz hiány sertéshúsból című oikkben a Kereskedelmi Minisztérium áruforgalmi főcsoport főnökének nyilatkozatában foglaltak rendkívül felháborítottak, mivel többek között úgy fogalmazott. az időszaki és regionális rövid ideig tartó húshiány oka az volt, hogy a 'sertéshúsért rendkívül magas árat fizettek szinte mindenütt a világon, s ez arra ösztönözte a hazai termelőket, hogy minden mozgósítható készletüket exportálják. Ez a vélemény nem más. mint az érzelmek rosszindulatú szítása a termelők ellen. Ezt a következőkkel bizonyítom: 1. Ha a termelőkön múlna, hogy hol értékesítik az áruikat, akkor Magyarországon évek óta állandósult élelmiszerhiány lenne, mert az esptek többségében a legalacsonyabb világpiaci ár mellett is nagyobb árbevételt és nyereséget értek volna el, mint a hazai piacon. Mivel a termelőknek nincs ellátási kötelezettségük, azért senki sem marasztalhatná el őket, ha az egyre gyakrabban hangoztatott .,anyagi érdekeltség” élve alapján minden eszközzel a magasabb nyereségre törekednének. 2. A ’termelők közül nagyon kevés rendelkezik önálló exportjoggal, így az értékesítési szféra megválasztása a monopolhelyzetben lévő feldolgozó és forgalmazó vállalatok joga, amelyek felügyeleti jogkörét a tudtommal — az esetek többségében a Kereskedelmi Minisztérium gyakorolja, tehát végső soron jobban beleszólhat, mint a termelő, hogy a megtermelt árut külföldön vagy hazai piacon értékesítsék! 3. A termelők nem érezték, hogy a sertéshúsért rendkívül magas árat fizettek szinte mindenütt a világon. Szövetkezetünkben például az első kilenc hónapban — hasított húsért — 61.28 forintos kilónkénti átlagár csak 87 fillérrel magasabb a számított előző évitől, ami bizonyíthatóan a minőségjavulás eredménye. Érvelhetnék még tovább is, de azt hiszem ez .is elég ahhoz, hogy az olvasó elgondolkozzon az országos hatóság képviselőjének nyilatkozatán, és azt teljes joggal kétségbe vonja. ♦ -C Jegesednek a folyók