Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-05 / 288. szám
1989, december 5,, kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Ml történik mm Iratokkal ? Csomagolnak a népi ellenőrök Hapnak-e munkát m főállásúak? A városban folyó beruházások között legjelentősebb a 300 személyes középiskolai kollégium, tornacsarnok, iskolai tanműhely építése. A 240 millióba kerülő intézményt a diákok várhatóan 1990 nyarától, illetve őszétől vehetik igénybe. lények és tervek Tokáikéi Tokaj tanácselnöke, Májer János: „A mi dolgunk, hogy meghalljuk a véleményeket, összefogjuk a jó szándékokat" Élt. harmincegy évet. 105« februárjának végére az ország minden megyéjében tettre ikészre szerveződtek a népi ellenőrzési bizottságok, és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság irányításával megkezdték munkájukat. Az Észate-Magyarország 195«. február 21-én vezéreitekben üdvözli a népi ellenőrzést. Idéz a népi ellenőrzésről szóló törvény paragrafusaiból, majd Ikonlkrétumokkal támasztja alá az űj szervezet hasznosságát. Leírja például, hogy az ailsózsolcai tanácselnökhöz ikét paraszt- ember „'ámított be" azzal a bejelentéssel: tudnak egy emberről — neve a eltekben —. ateii nagy értékeket lop el a munkahelyéről. Bejelentésük igaz volt, a tanácsiak több mint négyezer forint értékű .lopott holmit találtaik az esztergályos lakásán. A Lenin Kohászati Művekben pedig — olvassuk a 'korabeli vezéreitekben — egy-lkél hanyag műszaki vezető miatt több mint 650 ezer forintnyi kár keletkezett. További példákat a bányákból .sorol, ahol egy nagy értékű gépet nem használnak ki megfelelően a kezelői, ezáltal lassú a munka, kevesebb a szén, nagy a népgazdasági kár. „Ilyen és hasonló ügyekben sokat Itehet majd a népi ellenőrzés, s eredményeként javulni fog *a fegyelem, a munkamorál, és kevesebb ilesz a szambáik (üzemi) száma 'is. lEz pedig nemcsak a népgazdaságnak, de saját magunknak Is hasznot jelent majd. De ahhoz, hogy tartós és szilárd változást, sikert érjünk el, szükséges, hogy a népi ellenőrző bizottságokba népi ellenőröknek itlisgta múltú, becsületes, kötelességtudó ... áldozatkész emberék kerüljenek.” — olvassuk a vezéreiteket. A mái 'krónikás dolga kissé nehezebb. IMiost elköszönni iillllliik a népi ellenőrzéstől. A vezércikknek nincs még .itt az Ideje, egy hónapig helyén van még a hivatal. Nem 'búcsúzunk tehát, csupáncsak összegzü'rtk egy keveset az elmúlt 31 évből. A krónikásnak egyértelműen be kell vallania, hogy fáj látnia a halomba rakott, kötegelt inatokat, mert a népi ellenőrzés érdekes, közérdekű témákkal látta él rendre az újságokat. — Mi történik a megyei NEB dokumentumaival? — kérdezzük .Józsii László elnököt. — A Megyei Levéltárnak adunk át minden anyagot, ügyrend szerint jegyzőkönyvileg. Semmilyen fontos iratot nem semmisítünk meg. — Gondolom, sok emlékei ébresztenek személy szerint önben is a most újra kézbe vett egykori vizsgálati anyagok. — Tizenhat éve dolgozom a NEB-iben, az első téma, amelynek a vizsgálatába bekapcsolódtam, a iterménvfor- galmazás volt, a legutolsó pedig a diáikszociális ellátás helyzete egyetemeken, főiskolákon. Közben? Az életnek «zürnte nincs olyan területe, amellyel csupán az élmúlt tizenhat év alatt ne foglalkoztunk vólna. Évente myiolc-itíz országos témavizsgálatba kapcsolódtunk be, és öt-hét megyei vizsgálatot végeztünk. Voltaik rendszeresen visszatérő témáink, így például az .energiaracionalizálás, ahol végül is apró lépésekkel szép eredményt sikerült elérni. — Végül is sikerélménynyel áll föl ettől az asztaltól? — Sajnos nem. Sok értelmes ember, nagyon sok munkanapot töltött el nem egy társadalmi visszásság feltárásával a megyei tapasztalaitokat, a javaslatokat aztán a KINEB lletette ai kormány asztalára, mégsem történt semmi. Tíz évvel ezelőtt mi már foglalkoztunk például a termékszerkezet korszerűsítésével, a fiatal orvosak, mezőgazdászok, műszákiak otthonteremtési gondjaival, vagy az aprófalvakban élők kenyérgondjaival, az elnéptélenedéssel. Eredmény azóta sincs. Lel- Ikilismeret-ifurdalásunk sem nékiink, főéllásúaknak, .sem az ezeröitszáz főnyi társadalmi aktivistánknak nincs, mert sokat és becsülettel dolgoztunk, ám jó tenne több sikerélményt tudni magunk mögött. — A hibajeltaras. bizonyos esetekben a szankciók kezdeményezése nem volt hálás feladat. Sok haragosuk van a népi ellenőröknek? — Munkastílusunk sokat változott a népi ellenőrzés megalakulása óta. Előre jeleztük érkezésünket, a szakma legkiválóbbjai vizsgálódták. Hiba fej'tárásainka t sok esetben hasznosítani tudta az .illető vállalat. Sok .köszönőlevelet kaptunk. Néha megfellebbezték ugyan meg- áHapítá'satinka't, de a vitás ügyök többnyire a mi javunkra dőltek el. — Százával érkeztek évente az egyéni és közérdekű bejelentések. Hogyan bírták energiával? — Körülbelül ötszáz bejelentő 'levél és 200—300 szóbeli bejelentés érkezett évente. M.i a névtelen bejelentéséket is minden esetben kivizsgáltuk. Nálunk nem volt fogadónap, ügyfeleink mindig találtak itt valakit, atei meghallgatta, és, ha .tudta, elintézte a [panaszokat. (Ebben is a társadalmi aktivisták, a népi ellenőrök voltak az apparátus segítségére. — Minden megkezdett ügyet be tudnak fejezni az év végéig? — Igen. Ám csak úgy, ha az újabb bejelentőket felkérjük, már forduljanak a bírósághoz, az ügyészséghez. — Kapnak-e munkát a NEB főállású dolgozói? — Mi nagyon 'kis létszámmal dolgoztunk, a megyei szakértők — többségükben többdiplomás emberek — 'találtak, találnak munkát. A vidéki városokban dolgozó NEB-elnökök viszont falaikba ütköznek, sokuk helyzete kérdéses. Én magam túl vagyok már a nyugdij- toorhatáron, nyugdíjba megyek. Személy szerint sajnálom, hogy megszűnnek a népi ellenőrzési bizottságok, mert nem lesz szervezet, amely a kisemberek panaszait felvállalja. Az Állami Számvevőszék feladata egészen más lesz. Mutasd meg a tanácsházát - és megmondom, milyen állapotok uralkodhatnak városodban ...- „A kulturált ügyfélfogadás és ügyintéxés legnagyobb akadálya, hogy a tanácsházá épületében levő irodák zsúfoltak, a minimális követelményeknek sem felelnek meg ... ... elhelyezési problémák indokolták a műemlékként nyilvántartott tanácsháza bővítését, illetve a főépület rekonstrukcióját. A főépület műszaki állapota kritikus, bizonyos ponton az ott dolgozók személyi biztonságát közvetlen veszélyezteti. Ezért a rekonstrukciós munkálatok elkezdése nem tűr halasztást. Ehhez kapcsolódva 1989-ben a városi könyvtár áthelyezésre került egy újjáalakított épületben." - íme egy kis bemutató egy beszámolóból, Tokaj városából. A tanácsiak épületébe betérve látja az ember, hogy. dolgoznak az építőmunkások. Megkezdődött tehát a felújítás, ami régóta tűrte a halasztást. Tokajról szólva sokszor leíródott, elmondatott: nem tűr halasztást a kollégiumi helyzet megoldása, a zsinagóga helyreállítása, az idegenforgalom komolyan vétele és a többi és a többi... A szavak azonban — csak szavak. A tényék pedig — tények. Évtizedeken át sok minden tűrte a halasztást Tokajban. Egy megyei tanácsi vizsgálat megállapítása szerint: „Az elmúlt évtizedek helytelen fejlesztési koncepciói, a helyi politikai és állami vezetés kényelmessége és esetenkénti alkalmatlansága, »belharcaik«, valamint az indokolt külső segítség elmaradása. vagy elégtelensége együttesen a város (megye- és országhatáron is túlmutató) hírnevéhez méltatlan helyzetet teremtettek. A település — a várossá nyilvánítás óta — bár sokat fejlődött, gazdagodott változatlanul elmarad attól a színvonaltól, amelyet a világhírnevéből fakadó lehetőségei kínálnának." * A vigyázó szemek ma előre tekintenek. A tanácselnök szerint a legutóbbi években sok halasztás és tűrés után mégiscsak megindult Tokaj építésében néhány fontos dolog. A városba érkező akár jelképesnek is tekintheti azt a Kaput, melyet november közepén állítottak a helyére. S ha a vasútállomás irányából befelé ballagunk tovább, fel fog tűnni egy nagyszabású építkezés: a tokaji középiskolás kollégisták, sok-sok hányattatás után, a jövő tanévben valóban otthonos körülmények között élhetnek. A háromszáz személyes kollégium (torna- csarnok és tanműhely is csatlakozik hozzá) megyei támogatással épül. És egy jó séta után az is tapasztalható: a tehetetlenkedéssel csaknem végképp lepusztított zsinagóga tetőzete elkészült, állványok ölelik körül a falakat; folytatódik a megóvás és helyreállítás, elkészült a zsinagóga és környékének kultúrcentrum- má alakítását tartalmazó „hasznosítási” terv . . . Mindez a tokajiak és az odalátogatók számára látványosan érzékelhető. Kevésbé „mutatósak”, ám az itt élők számára mindennaposán fontosak: a felújított utak, a korszerűsített utcai közvilágítás, a telefonfülkék felszerelése, a szennyvízvezeték és szennyvízcsatorna építése, a hétközi orvosi ügyelet bevezetése, gyermek- orvosi körzet megnyitása és az új labor működtetése... A teljesség igénye nélkül jelzi mindez az erőfeszítéseket. Hiszen a „megtettük" listájával szemben ugyancsak hosszú a „megteendők" listája. * Ha csak címszavakra hagyatkozunk a jövő feladatait számba véve, akkor is világos: a Tokajért felelősséget érzőkre kemény munka viár. Lapozzunk bele a tervekbe: országos és nemzetközi távhívásra alkalmas telefon- központ telepítése; új oktatási intézmény megépítése; a 38-as főút „kiterelése" a város főutcájáról; az egészségügyi hálózat (egészségház, mentőállomás) megerősítése; a csapadékvíz-elvezetés megoldása és szennyvízcsatorna-építés ; kulturális központ kialakítása; szállodai és panziós vendéghelyek bővítése; a szőlő- és borkultúra ápolása és fejlesztése, mindenekelőtt a helyi gazdálkodók támogatásával, gazdálkodási és értékesítési lehetőségeinek javításával; létfontosságú a munkahelyek teremtése kisebb, környezetbarát üzemegységek telepítésével ... Amit eddig halogattak — azt ma el kell kezdeni megcsinálni. Magyarország ismert mai helyzetében. * Májer János. Tokaj tanácselnöke: — A jövőről csak a jelen tényei alapján szólhatunk. A város állandó lakosainak száma 4876, ám általában 5600 itt élő emberrel kell számolnunk. Regionális intézmények sokasága működik itt, ellátásuk és fenntartásuk érdekében nemegyszer önmagunkat kell „megcsorbítani”. A finanszírozási rendszert át kellene értékelni. Jelenleg a mi saját bevételünk 60 millió forint, szemben a kiadások 200 milliós végösszegével. Az önigazgatásról és önfenntartásról beszélve azon kell mindenkinek gondolkodnia, mi a legfontosabb teendőnk. Mert Tokaj bármennyire nemzeti kincs és számít a nemzet pénztárcájára —. jövőjét nem építheti alamizsnákra. Ügy vélem, három alapvető dolog kell ahhoz, hogy talpon maradjunk; az itt működő gazdasági egységek stabilizálása és munkahelyek teremtése; vissza kel! adni a Tokaji-hegynek az öt megillető helyet Magyar- ország térképén, a tíz éve megszüntetett szakcsoportnak ismét lehetőséget kell adni az infrastrukturális lehetőségek biztosításával: rangján kell foglalkozni végre az idegenforgalommal. Tény: Tokaj csak jövőre, 1990-ben kapja meg — pályázat alapján — az országosan kiemelt üdülőkörzet címet... A mi dolgunk, hogy a jó szándékú véleményeket és megjegyzéseket „ösz- szefogjuk". Tokaj lakossága eddig is sokszor bizonyította lokálpatriotizmusát és nem szavakban ékeskedve, hanem odaadással, cselekvéssel. Erre ma minden korábbinál nagyobb szükség van. Szöveg: T. Nagy József Fotó: Fojtán László Lcvay Györgyi Beleléptünk a legrövidebb nappalokba, a legsötétebb éjszakákba, tegnap már hó is hullott puhává, nesztelenné téve a lopakodó lépteket. Miskolc közvilágitását már évekkel ezelőtt lecsökkentették, botorkálásra tették alkalmassá, meg persze árnyak megbúvására. Ráadásul köd, nyirkosság és a villamosok olykénti sivalko- dása, hogy a segélykiáltást az öt méterre álló egyén sem hallja. Kiváló idő tehát a zsebe- seknekl Ma érkezik az első. Az első nagy zsebes, ki már évszázadok óta gyakorolja mesterségét, rajt’ még soha nem vesztett, a vesztesek csakis mi lehetünk. Ö nyúl be először jó mélyen a zsebünkbe. Látszólag gyermekszeretö egyén, ezzel hizeleg, ily módon vesz le mindenkit a lábáról. Jóságos öregapónak öltözik, hófehér szakállt, bajuszt, busa szemöldököt ragaszt, piros sapkát, bundát ölt, de így is megvárja a teljes sötétedést. Úgy tesz, mintha hozná a teli puttonyt. Pedig: viszi. Követi öt egy ártatlan szemű, fehér ruhás leányzó. Csilingelő hangon énekel, fenyőágat lengedeztet bódításként, káprázatként meg apró gyertyákat, csillagszórókat gyújtogat és nyugalomra, békességre andalít. Meg- hatódottan nyúlunk a zsebünkbe, ijedten tapogatjuk, mert már alig van benne valami. Azt elviszi. Közben szelíden megcirógat a fenyőággal. Majd harmadikként érkezik egy vidám fickó, bekormozott képpel, pezsgőt dur- rogatva, visító malaccal a hóna alatt. Azt kiáltja: Ihaj, tyuhaj, sohse halunk megí Gyertek hát vidám cimborák! És megyünk. Kirázva az utolsó fityinget is a bugyeliáris- ból. Ez meg elegánsan zseb- revágja, mindenféle boldogságot kíván az új évre, ismét elámít azzal, hogy ez aztán az igazi lesz, az eddig még soha nem látott Kánaán, meg minden, majd az asztal alatt hagyva bennünket, távozik. Hát ma érkezik az eisö nagy zsebes. Utána a többi. Sopánkodunk, méltatlankodunk, de valójában már meg is szoktuk őket. Hát csak jöjjenek. Igazából az lenne a baj, ha egyszer, valamiért, ki tudja miért: nem jönnének. Nagy baj lenne. (priska)
