Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 27., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Lenin helyett Szűz Mária?

Ilit, szüretel, béke, tolerancia, emberség, elavult, vágj éppenséggel újjáéledő fogalmak. A XX. századi Magyarország nyelvhasználatában feltétlenül gyakoriak, de remélem nemcsak a nyelvben honosak igazán ezek a nagy szavak, fontosabb ennél a köztudat, a jó értelemben veti közhasználat. Ez az ország történelme során számos nehéz pillanatot megélt és átélt már, őseink harcoltak a világháborúban, számos forradalomban küzdöttek az életért, a fennmaradásért. Manapság is ezért harcolunk, nevezhetnénk a harcot erkölcsi, morális háborúnak. Nincs ezen semmi csodálkozni való, akkor, amikor egy kis ország Közép-Európában bizonyítani akar önmagának, a világnak. S - ez a feladat ránk vár, a lakosokra, akik olykor már meg-megelégelve vesszük tudomásul a küzdelem újabb állomásait.

Talán éppen ez a megfeszített tempó magyarázza, indokolja, a vallás szélesebb körű elterjedését hazánkban. Ami igazán érdekes és figyelemre méltó, az mégiscsak a fiatalok viszonyulása az eseményekhez. Szép és megható dolog ez egyben, ^de vajon szívből-lélekből jövő igazi hit-e?

A .szóbeli érettségim előtt néhány nappal több ismerősömtől, barátomtól hallottam, hogy ők bizony korábban fognak felkelni aznap, mert vizsga előtt templomba mennek. Megrökönyödve hallgattam, hogy az ún. diszkós generáció a hit felé fordul, de úgy éreztem, hogy a sikeres, vagy esetleg sikertelen érettségi után (hiszen a hit mellett tanulni sem árt) ismét a diszkó lesz a menő, a forgalmasabb gyülekezőhely. Részben lett csak igazam, mint később sokat olvastam erről, sorra alakulnak az országban a fiatalokat tömörítő gyülekezetek, kis csoportok. Jó érzés erről hallani- hogy a zajos élet nem sodor el mindenkit, egyesek (szerencsére mind többen) képesek megállni, felfigyelni önmagukra, másokra, ,s hiszik, vallják, hogy Isten segít rajtuk, ha kérik, s megbíznak benne. Ez a fajta megnyilvánulás számomra bizonyítja, hogy most. ebben a nehéz világban különösen nem jó megoldás a befelé fordulás, a zárkózottság.

Nyitni kell embertársaink felé, barátokat, igazi segítőtársakat kell keresnünk. Nem elég azonban őket megtalálni, együtt is kell működni, s hogyha ez a munka szívből jövő közös feladat akkor eredménye is lesz. Érzésem szerint, Magyarországon ennek a folyamatnak az elindításában szerepe volt Billy Graham evangélista igehirdetőnek. Elindított egy hullámot, egy áradatot, ami azóta fékezhetetlenül halad előre, reméljük, a legjobb irányba. Mi sem bizonyítja jobban ennek szükségességét, mint az a 100 ezer ember ottléte a Népstadionban a szónoklat alatt. Az a nap a stadionban, mentes volt mindenféle ott szokásos brutalitástól- durvaságtól, mindenki érezte, aki ott volt, s aki nem, hogy ez szent és sérthetetlen dolog. Mintha nem is Graham tisz- teletes beszélt volna, hanem ő maga, akiben oly sokan hiszünk.

Egyre újabb kezdeményezésék látnak napvilágot, a kórházakban vasárnaponként miséket tartanak, a pártban (pártokban) helyet kapnak lelkészek és hívők is. Bizonyítékul, hogy itt országos hullámról van szó, íme egy, ki-ki döntse el maga, hogy milyen példa: a Szegedi Állami Kórházban, az eddig falon lógó Lenin-képet Szűz Mária-képre cserélték.

Én, a magam részéről, remélem és hiszem azt, hogy ez nem egy ideiglenes folyamat, hanem hosszú, örökéletű emberi cselekedet. Végezetül álljon itt Koncz Zsuzsa egyik dalának rövid részlete, amely a hitbe vetett életet helyezi az emberi élet középpontjába.

„Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet."

Szász Anikó

Cukormizéria, vagy valami más?

Ot hónapra elepi élelmiszeri vásároltunk lel

Linzi, rizs. u-ia-j, paprika, cukor. margarin — lehet, hogy hiányos is a hiánycikk-lisla. Ezekért az élelmiszerekért Miakul- cbn valóságos közelharc folyik — napok óla. Történik ez mindazért. mert a Romániában tö"c- nö események miau sokan háborús veszélyt. sejtettek. és főként azért, mert mindannyian az áremelésiül tartunk. A nagy tételű felvásárlások idézték elő azt a lehetetlen helyzetet, hogy pénteken Miskolcon már egy kilogrammot sem lehetett kapni ezekből az. áruféleségekből.

A miskolci Pátria-ABC igazgatója. Fü-kö Dezső csak megerősíti a városszerte terjengő híreket: öt hónapra elegendő mennyiséget vásároltak fel az elmúlt egy hét alatt. Pénteken éhben a nagy forgalmú üzletben csupán osztrák margarin, sütő- margarin (2.r> kg csomagolásban) és még só volt. mármint a hiánycikkek közül. Étolajai is kaptak, mindössze 600 palackkal. amely percek alatt elfogyod.

Kazincbarcika fiatal város, nincsenek műemlékei, emlékhelyei. S bár igen sok szobor díszifi a tereket, utcákul, nincs a városban egy olyan emlékmű, ahol méltóképpen ünnepelhetnének, emlékezhetnének. Igaz. november 4-én elhelyeztek eg.v kopjafát az Egressv Béni Művelődési Központ előtt, de ennek felirata: „1956. Hazáén!", tehát csak egyetlen esemény emlékére állították. Továbbra is szükséges lenne egy városi emlékhely.

A városi tanács még .szeptemberben megvizsgálta a kérdést, a lehetséges helyszínek -kijelölése pedig e hónapban fejeződött be. A Völgy parki beépítés becsült költsége 15 millió, a Fő fémé 2,5—3 millió forintra rúg. A várospolitikai egyezlek.! fórum ez utóbbi — .olcsóbb, és szakmai szempontAz 'emberek sokasága, a Tömeg valamit mindig jobban tud. Valamit mindig hamarább megérez. Aztán a hivatalos helyen cáfolják, és alig várjuk, hogy a tömeg sejtése beigazolódjon. Most éppen néhány élelmiszer hiánya borzolja -a kedélyeket. Nincs rizs, helyette van „rizsa", vagyis szöveg, de ettől a „töltött" káposzta nem telik meg. És az újabb hivatalos indok csak olaj a tűzre. De az sincs — mármint olaj. Lesz majd — osztrák. És ezt is megmagyarázzák. Hát -nem édes? Persze hogy nem, hisz a cukor is . . .

Mégis azt -mondom: a cukrot csak hagyjuk! Mert a hiánycikkek közül még ez van leginkább. Saját szememmel látom: érdemes verekedni érté, mert háromból is jobb — megoldás mellett döntött. Egyhamar azonban nem készülhet el az emlékhely, mert megvizsgálták kialakításának pénzügyi feltételeit is, és kiderült: „a városi tanács 1990. évi pénzügy kondíciói nem teszik lehetővé még a jóval olcsóbb Fő térj változat megvalósítását sem." A kérdésre emiatt csak 1991-ben térnek vissza.

Fejleszteni kívánják viszont a város kereskedelmi és kommunális ellátását. A tanácsi felmérés ugyanis megmutatta az egyes városrészek közötti nagy különbségeket. Különösen a perem- területek maradtak lé. A tanács összesen .147 millió fo- rüilol irányzott elő, ebből 39 millió forintot a jövő évre, a többit pedig távlati tervként.

négy órán belül kapható. Legalábbis a Mátra Fűszert boltjában Szerencsen. Hát hol legyen, ha nem a cukorgyárral szembeni boltban? Van is. Várják is neg.vven- kilencen. Kocsival, utánfutóval. lovasszekérrel. Van, aki fél haltól, van aki csak negyed tízkor, a nyitás után érkezik. Közben veszekednek ki, kit előzött meg. Zsákszámra viszik n környező falvakba: Bodrogkeresz- túnból Szabó János tizenhat zsákkal, -Monokról Kurecskó István személygépkocsival, de érkeztek a Taktaközből, Mádról, Legvesbényéről is. Idegesek, mert már nyolctól nyitni kellett volna, de éppúgy idegesek az eladók is. Míg toporognak a vevők, mindenféle hírek terjengnek a cukorról, a kevés mennj'i- ségről, még cukorjegyről is.

E híresztelésekkel szemben a napokban hallottuk a légii le téliese bb t ül — Pál Györgytől, a Szerencsi Cukorgyár igazgatója lói, hogy márciusig a cukor lérmelői árát nem emelik. Azt már csak -én .jegyzem meg. hogy az átlagember nem mindig nézi, hogy milyen jelző van az „ár" előtt, de ezzel lehet is manipulálni, meri a termelői ár bizony nem fogyasztói ár (kivéve itt a Mátra Füszért boltjában, ahol termelői áron értékesítik a kristálycukrot). Márpedig a b e j cl-en teli éleim i szerű rerne- lés — amit január elsejétől léptetnék életbe —. bizony a fogyasztói árakra vonatkozik.

Az emberek ráérzése igen jó műszer: ha valamilyen élelmiszerrel megindul a felvásárlási láz, olt biztos, hogy valami nincs rendben. „Valami bűzlik". És most is csak ez. történik a cukorral kapcsolatban. A Szerencsi Cukorgyár főmérnöke, Viczián Brúnó pedig azt mondja: a fogyasztói áremelés nem a termelők, hanem a kereskedelem témája. Mi a termelői

árakat csak márciustól emeljük, méghozzá a normál kristálycukor 15. a finomított 111, a kockacukorfélék pedig 20 százalékai lesz magasabb. Nem .lehet nem észrevenni a cukorért ezt a tülekedést. de e pillanatban ez felesleges. Hiányról nem beszélhetünk, hiszen a cukor mennyisége a tavalyihoz képest mintegy ezer tonnával lesz több. Ezt nyugodtan mondhatom, hiszen már csak pár napig tart a répafeldolgozó kampány. Még a karácsonyt itt töltjük, de szilveszter, újév már a családé. Naponta négy ezernyolcszáz tonna répát dolgozunk fel. soha ennyit naponta nem tudtunk feldolgozni. Naponta 540 tonna cukrot készítünk. Egyrészt örülni kellene ennek a nagy felvásárlásnak, másrészt meg nem, mert felesleges gerjeszteni a pánikot, amire igazán semmi szükségünk. Kunder Gyula szb-titkár csak megerősíti az elhangzottakat, ugyanakkor a hiányos tájékoztatás számlájára írja ezt a cukormizériát.

— A cukorrépatermelők 30—38 százalékos termelési áremelést követelnek, hangsúlyozom, hogy a termelők, tehát ennek a fogyasztói árhoz e pillanatban nincs köze. Szeretnénk minden sor- banállónak, idegeskedőnek egyenként elmondani, hogy cukor van. és lesz is, biztosítjuk a környék ellátását, több lesz a cukor, mint tavaly. de hát itt már megindult a felvásárlási láz, ezt csak az emberek belátása állíthatja le. Mert mindenki tapasztalhatja, akár száz mázsát is adunk termelői áron, olcsóbban, mint az éle 1 mi s zer b o 1 tok ban.

A vásárolható mennyiségről álljon itt egyetlen szám: a/, elmúlt szerdán a Mátra Füszért szerencsi boltjának eladója több mint kétmillió forintot adott postára — az előző napi bevételt.

(B. Sz. L.)

Emlékhely minden napra

Az ünnepi jótékonykodás két alappillére az ajándékozó és a megajándékozott; az ajándék, a szeretetcsomag tartalma a korszak jellemző magatartásformájától, áz igényektől, a rászorultság fokától függően változhat. __

Tévedés' lenne azt gondolni, hogy aktualizálni szeretném az ajándékozás ókori modelljének szereplőit, miszerint a hajdani napkeleti bölcsek kései utódaiként Ro Te Vu, Suzuki és társai kisded demokráciánk iránti tiszteletük gyanánt az ünnep alkalmából gazdagon megajándékoznak bennünket. Rászorultságunk ugyan vitathatatlan, mert elférne házunk táján gazdasági életünket felfrissítő elixir, dogmáink zárványaiban rejtőzködő ördögöt-űző tömjénfüst, szennyezett környezetünk megújításához egy, kevéske illatos gyanta.

Nem a jelenről, és nem a jövőről kívánok szólni, és nem is országos méretekben; szokásomhoz híven maradok a házunk táján, Abaújban, Borsodban, Zemplénben, Gö- mörben. A karácsonyi szeretetcsomagok itt is hagyományossá váltak az elmúlt száz— százötven év során, amióta a boróka, az erdei- és lucfenyő mással nem pótolható, bensőséges hangulatot teremt a családi otthonokban. Míg megcsodálom Miskolc városában a mindenki karácsonyfájának csillogó fényeit, régi karácsonyok üzenetéit rendezgetem emlékezetemben: ajándékozók és ajándékozottak kapcsolatát.

*

A szervezett jótékonykodás erkölcsi kötelességből. emberbaráti szerétéiből, vagy hivatástudatból fakadt. A tehetős földesurak közül némelyekben a szociális gondoskodás igen magas fokra emelkedett. Andrássy Manó gróf 1890. év karácsonyán bet!éri kastélyában két óriási karácsonyfát állíttatott föl: egyiket a kastély cselédségének, másikat a gyári munkások gyermekei számára. A korabeli sajtó a megszokott sztereotip fordulatokkal méltatta az eseményt: „Az élelmiszerekkel, süteményekkel, gyermekjátékokkal és ruhaneműekkel dúsan megrakott fák nagy örömet szereztek a kicsinyeknek és a szülőknek".

A likéri kohótelepi népiskola tanítótestülete szintén 1890. december 21-én az árva és szegény iskolásgyermekek számára színielőadást rendezett, hogy felruházza őket. A tanítótestületnek köszönhető, hogy a közönség kb. 50 forinttal rótta le a könyörület adóját.

*

De kövessük Gömör megye után Borsodéban a főúri jótékonykodás és a néptanítók

áldásos tevékenységének a jeleit. Vajács bányatelepen Boza Bertalanná egy hat- gyermekes bányászcsaládban 1921-ben iskolásként így élte meg a karácsonyt: „Az iskolában a tanító színdarabot tanított nekünk, amit az Olvasóban adtunk elő az ünnepen. Szokásban volt, hogy Buczkó bánya- gondnok felesége a többgyermekes bányász- családokat szeretetcsomag okkal ajándékozta meg. Akkor sem feledkezett meg rólunk. pedig a férje még hadifogságban volt. Karácsony előtt Pataki bácsi, a postás, ösz- szeszedett bennünket, és megtanította velünk a betlehemest. Végigjártuk a családokat.”

A Rimamurány nagy családjának családi ünnepei, a humanitárius szociálpolitika jegyében-valamennyi munkásgyarmaton megnyilvánult. Erdösi Ferenc ny. tanár bánszállási emlékei párhuzamba állíthatók az előbbi visszaemlékezéssel: „1920-ban december 3. vasárnapján az óvodások részére tartottak karácsonyi ünnepet. A nöegylet kis csomagokat ajándékozott minden óvodásnak. December 23-án műsoros rendezvény volt az iskolások számára. A műsor után a nőegylet tagjai kiosztották a Rimamurányi Társulat adományát az özvegyeknek és az árváknak: cipői, ruhát, édességgel teli csomagot."

Zemplénben is virágzott a főúri jótékonykodás. Hegedűs Mihály sajószentpéteri ny. bányász ekképpen utalt erre: „1908. karácsony ünnepén Bodrogsára községben gye- rekeskedtem. A szegényebb családok gyermekeinek a földbirtokos, Stefánia hercegnő adta ál a szokásos szeretet csomagol nekünk. Amikor a csomagot átvettük a hercegnőtől, már nyújtotta is a hosszú, szeplős kézéi a kézcsókra. Ez volt a ml karácsonyi ajándékunk".

*

A társadalmat ért nagyobb megpróbáltatások a szegényebbeket még szegényebbekké tették, a tehetősebbeknek egyre gyakrabban kellett nyitogatni az alamizsnál- kodás tarisznyáit. Karácsony közeledtével elmaradhatatlan voll a fővárosi szegénység gyermekeinek megajándékozása. Az Ö Főméltóságú Asszony példamutatóan ajándé- kozgatta a karácsonyi szeretetcsomagokkal az elesetteket. Vissza-visszatérő mozzanata

ez a korabeli filmhíradóknak. A munkanélküliség. a gazdasági világválság emberhez méltatlan helyzetbe taszította a nincstelenek széles tömegeit.

Az ínségkonyha, ínségbélyeg, a nyomor rakényszentelte többek között a nádasdi Boza Gyürke Vilmosáét is az alábbi kérelem megírására: „Méltóságos dr. Bíró Pál vezérigazgató Úri Ezer bocsánatot kérek, hogy a Méltóságos Űrhöz kell fordulnom. Szegénj' özvegyasszony vagyok, egy g.vere- kem van. Igazán írom. hogy még egy fél kiló sóra valóm sincs. Alázatosan kérem a Méltóságos Urat. méltóztasson eg.v kis karácsonyi segéllyel kisegíteni. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok. 1933. XII. 23."

5 pengő kiutalásával a kérelmező pillanatnyi szorult helyzetét a kérelem külzeté- nek tanúsága 'szerint enyhítették 1934. jan.

11-én, tehát még az ügyintézésre — napjainkban szokásos — 30 napot sem haladta meg az intézkedés.

Vele egy időben kopogtatott özv. Bőt a Jánösné is a Méltóságos Ür ajtaján: ..Méltóztasson kérésem folytán, mint szegény hadiözvegy asszonyon segíteni. Semmi tele vagyonon! nincsen. A világháborúba a férjem eltűnt, amit mai napig sem tudom, hogy holvan. Méltóztasson egy kis karácsonyi segéllyel ki segíteni. Dicsértessék a Jézus. Boldog ünnepeket kívánok és jó egészséget !".

*

Kétszer ad, ki gyorsan ad: Béta János- nénak sem kellett sokáig várakoznia az adományra. S egynéhány év múltán az egész ország lázas igyekezettel készít gelte szere- tetcsomagjait a leginkább rászorulóknak, a harctérről hazavágyó katonáknak.

A kisdob pergett Nádasd főutcáján, érces hang adta tudtul a szervezett jótékonykodás hazafias kötelességét: „A keleti harctéren harcoló honvédek részére leventék, és leánylevenfék karácsonyi szeretetadományakat gyűjtenek. A leventék most csak cigarettát, dohányt és készpénzt gyűjtenek. A készpénz a honvéd kerületi parancsnoksághoz fog befolyni, ahol azon a szeretetcso- maghoz szükséges tárgyakat, italokat megvásároljak, és még december első napjaiban kiküldik a harctéren küzdő katonáknak. A leventéket mindenki szeretettel fogadja. és adakozzon mindenki, hogy a harctéren levő katonáink karácsony ünnepén az itthoniak szeretetél élvezhessék".

1942. karácsony előtti hetekben ennek az országos akciónak már a mi nemzedékünk is tevékeny szereplője volt.

Csípős novembervégi napokban róttuk Bocskai-kabátban. de leventesapkával a fejünkön a ránkosztott körzetet. Színes nyomatú, karácsonyiul ábrázoló levelezőlapot adtunk ál az adakozóknak. Gyűlt is az adomány a szegényasszony két fillérjétől a tehetősebbek tízpengőséig. Szondáztuk az egyszerű emberek hangulatát gyűjtögetés közben. Arra már nem emlékszem, hogy ki miképpen kommentálta ügybuzgó tevékenységünket, de az élmény megmaradt.

A honfiak mellett a honleányok is kitet- tek magúkért, hogy valahol Osztrogovszknál. Kolbinónál, Sepetovkánál érezzék a munkácsi 24-esek, a miskolci 10-esek. vagy a kecskeméti 38-asok az itthoniak szeretetél. Nem láttam, de képzeletemben élesen kirajzolódik a kép. amint a miskolci irgalmas- rendiek Olimpia-nővére, a prefekta megdicséri a tanítványait, mert a tanulás mellett számos lábszárvédöt, térdmelegítőt, sapkát, fülvédőt kötötték a szereletcsomagokhoz. Amint áldást, kívánt, s leoltotta az elsötétítés miatt amúgy is gyér fényű égőket, akadt a leányok között olyan szorgalmas is. aki a két sima, két fordított automatizált mozgásával „vakon" is tovább kötötte az érmele- gítőket. Ily módon tárgyiasult a szeretet, és tevőlegesen segített a rászorulókon.

*

A nemes lelkű Andrássv Manó karácsonyfájától 1942 karácsonyáig kísértük figyelemmel a fenyőket díszítő gyertyafényeket: elsősorban nem a csomagok tartalma volt számunkra tanulságos, hanem az a jelenség. hog.v mindig volt a társadalomnak olyan rétege, amelyik rászorult a támogatásra, de önkéntes alapon, vagy szervezeti formában a társadalom mozgósította az ajándékozók népes gyülekezetét is.

1942-nél álljunk meg a példák felsorakoztatásánál. Innen már a mi generációnk szóban is tel tudja idézni azt, hogy miként vizsgázott nemzedékünk az emberbaráli szerétéiből. S ha elmulasztottunk valamit, még nem vagyunk a történelmi távlat határain kívül. Napjainknak is-vannak nélkülözői. akiket adományainkkal és jósza- vunkkal segíthetünk. Másként a miskolciak Mindenki Karácsonyfája, ha mégoly égbe- törő is, csak talmi csillogást!, hidegfényű marad.

Nemesik Pál