Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 1989. december 23., szombat Választástörténelom „...itt kisebbség uralkodik a többség felett" (dec. 15—31-ig) E számmal. Kalendáriu­munk elérkezett a 48. foly­tatásához. Ezzel az Észak- magyarország 2 éven át kö­zölte kéthetenként városunk történelmének nevezetesebb dátumait, eseményeit. Kö­szönet érte a lapnak, s kö­szönet a T. Olvasónak, akik áldozatos türelemmel és tisz- teletes lokálpatriotizmussal olvasták-követték végig e gyűjtemény közléseit, s kö­szönet azokért a kedves le­velekért is, amelyekben T. Olvasóink ismereteikkel he­lyesbítették (kiegészítették) e gyűjtemény hiányosságait. 1932. dec. 16-i újsághír szerint a miskolci szikvíz- gyárosok (is) titkos kartell- be tömörültek. A szénsav ára oilcsóbb lett, de a szóda­víz üvegenként 2—4 fillérrel drágább. 1935. dec. 19-ig (aug. 1- től) volt az Apolló mozi a város házi kezelésében. A szabálytalan kezelés miatt 1240 P kára lett ebből a vá­rosnak. Ez a kár is részösz- szege lett a Plank—Hodobay- féle Apolló—Stefánia pana­mabotránynak. 1918. dec. 21-én a diósgyő- ri szociáldemokrata párt gyűlésén Pelyhe János a kommunizmusról tartott elő­adást. (Pelyhe az október­ben Kun Bélával hazatért 80 oroszországi hadifogoly egyi­ke volt, s Diósgyőrben ala­pítója a kommunista párt­nak.) Itt Groszmann Zsig- mond, a miskolci szociálde­mokrata pártszervezet titká­ra hozzászólásában arra utalt, hogy a kommuniz­musra „még nem vagyunk elég érettek”. 1932. dec. 25-t újsághír szerint Miskolcon két egy­millió pengős vagyon van: az alsómiskolci katolikus plébánia és özv. Dadányi Sándorné tulajdonában. 1848. dec. 28-án a Klapka György ezredes által vezé­nyelt feltiszai honvédsereg (I. hadtest) Schlick altábor­nagy csapatai elől Miskolc­ra vonul vissza. 1924. dec. 28-án a belügy­miniszter megvonta a Felső­magyarországi Reggeli Hír­lap kolportázsjogát. 1941. dec. 28-án felavat­ták az első miskolci tanonc- otthont a Deák (ma: Déryné) u. 6. sz. alatt. Mindenféle beszélgetés közben talán elnézik az ol­vasók és megengedik a szer­kesztő bácsik (akik, bizony nagyhatalmú emberek), hogy én most veled beszélgessek Bence. Tudom igazi dialó­gusra még nem számíthatok, mert, hogy pár napos vagy csupán, s így csak a legfon­tosabb közlésekre szorítko­zol. Egyébként nagyon he­lyesen. Fölöslegesen csak a fenőttek szoktak ágálni. Ha te azt mondod oá-oá-á, an­nak értelme, tartalma van. Míg mi... Mindazonáltal engedd meg nekem, hogy elmondjak egyet s mást erről a világ­ról, amelyben én már több, mint. félszázada élek, s aho­vá te most érkeztél. Bár egyáltalán nem va­gyok abban biztos, hogy tu­dok használható tanácsokat adni, pláne okos dolgokat mondani, csakhát szeretlek téged, mint minden aprósá­got, (sőt még egy kicsit job­ban is, mert a nagyapád va­gyok, azaz az én véremből is van benned, ezért szólí­talak meg. (A naptári rend szerint érdekes apropó a Weidlich palota története lenne (1013. dec. 25.), de a befejező rész­letre való tekintettel egy en­nél érdekesebb — januári — eseményt emelünk ki.) Apropó: ex-lex Miskolcon* Báró Vay Elemér utón (ki elsőízben 1896—1906 ; másod­ízben 1910. II. 1—1912. XI. 7-ig volt Borsod és Miskolc főispánja) megüresedett a borsodi főispán széke. 1906. január 22-én 11 órakor rend­őr-, csendőr- és katonaszu­ronyok védelme alatt bevo­nult a megyeházára a Fe- jérváry-kormány belügymi­nisztere által javasolt, s a király által kinevezett új főispán, Brezovay András. Am a megyeházán csak a jeges falak fogadták, mert a megyei urak (Bizony Ákos, Kubik Béla, Majthényi Ádám és Miklós Ödön képviselők vezetése alatt) a városházá­ra vonultak, fittyet hányva a darabont-miniszterelnök „Intő szózat”-ára, melyben a megyei tisztviselőket inti a „nemzeti ellenállás” abba­hagyására. (1906. júl. 12.); engedve viszont a szövetke­zett ellenzék „útmutatásá­nak”, amely éppen az ellen­állás módozataihoz adott ta­nácsot a tisztikarnak. A ci­vilruhában megjelent tes­tőr—őrmester főispán mind­össze öt („áruló”) hivatal­nok előtt mondta-dadogta el fogvacogva és dideregve a szűzbeszédét: „Tisztelt köz­gyűlés! (Megállapítom, hogy Borsodvórmegye törvényha­tósági közgyűlését rendes időben hívtam össze. Üdvöz­löm a megjelent tagokat és a közgyűlést megnyitom.” Az 5 jelenlevő közül ki­nevezett egyet (Molnár Elek Sándort) megyei tb. jegyző­nek, azt „főispán! jogánál fogva” feleskette, hogy le­Különben — bár nem írás­ban — ezt már néhány nap­pal korábban is megtettem, mert annyira jelenvalónak éreztelek annál a családi va­csoránál, ahol természete­sen mindannyian rólad be­szélgettünk. — Ugye megszületsz ka­rácsonyra? — kérdeztem, amin mindenki nevetett, de én tudom, hogy te hallottad és tulajdonképpen akkor ha­tároztad el magad. Különben bevallhatom ne­ked, hogy rettentően aggód­tam értetek. Iszonyatos, hogy egy lakótelepi bérházban mennyire egyedül lehet egy „mindenórás” kismama. A szomszédok dolgoznak, a te­lefonok túlterheltek vagy süketek, lift nincs. Bizony nem is tudom, hogy mi lett volna, ha apádat nem pa­rancsolja ágyba valami meg­hűléses betegség. így aztán gyen, aki az ő főispáni es­küjét jegyzőkönyvbe foglal­ja, egy hivatalnokot (Szath- máry Király László megyei útbiztost) tanú(fc) gyanánt kijelölt, hogy a jegyzőköny­vet hitelesítsé(íc), aztán der­medt tagjait összeütögetve elhagyni akarta a termet. Ám, akikor értek oda a városházáról zárt sorban Himnuszt énekelve (melyhez a védelmi falat álló fegyve­resek — tehetetlen — hap- táhban tisztelegtek) a me­gyei th. közgyűlés tagjai, s Miklós Ödön képviselő kons­tatálhatta a tényállást: „Eb­ben a teremben meg van mérgezve a levegő. Brezo­vay András megyefőnök tör­vénytelen eszközökkel be­tört ide, s akadt egyetlen­egy bizottsági tag (Hangok: Gazember 1 Hazaáruló! Le vele!), ki az installációnál segédkezett.. Abba a terem­be bizottsági tag nem me­het be. Vonuljunk le csend­ben a megyeházáról.” És a megyei tisztikar a Himnusz és a Kossuth-nóta éneklése közben (melyhez a Brezovay-őrség . szolgált tisz­telgő díszfalul), a Koroná­ra vonultak — villásregge­lizni. A főutcán a házaikat gyász- lobogókkal „díszítették”, az üzletek bezártak, s a bejá­ratokon sárga táblákon fe­kete betűkkel hirdették a világnak: „Nemzeti gyász miatt az üzlet zárva”. Az ex-lex főispán, a dara­bont-őrmester megyefőnök Brezovay András pedig há­tul, a Palóczy utcában ál­lítva fel védfalát, mellék­utcákon át hajtatott a Gö- möri pályaudvarra, hívei on­nét men ékítették aztán a Tiszaira, és este 6 óra 30 perckor visszautazott a fő­városba. Pünkösdi királysága mind­össze 2 hónapig tartott. Ápr. 8-án a király is kénytelen volt elfogadni Fejérváry (harmadik) lemondását, s ezzel Brezovay is visszavo­nult, hogy helyére a megye­gyűlés akarata szerint Ku­bik Béla, mezőkeresztesi (csinosé Aanyai) földbirtokost nevezzék ki borsod-miskolci főispánná. Kárpáti Béla nem voltatok egyedül ama nehéz órán. Te Bence, ha én arra gon­dolok, hogy az ükanyád, aki 1893-ban született, s majdan hét gyermeknek adott életet, egy távoli tanyán is sokkal kevésbé volt egyedül a va­júdás óráiban, mint az édes­anyád nagyvárosban, kór- házközelben, nem is tudom mit mondjak. Mert a régi paraszti kultúrában nem volt ugyan gyes, meg gyed, de a nagycsalád szá­mára minden új élet szent­ség volt, s a szülés miszté­rium. (Akkor is, ha előfor­dult, hogy a krumpliföldön szültek az asszonyok, akkor is, hia nagy völt a csecsemő­halandóság.) Persze, ha a te stafirun- god összehasonlítjuk azok­kal a régi szegényes gyolcs­darabokkal, kiszolgált pó­lyákkal ... Édesanyád — megmutatta a számlát — o Zemplénben is forrongás­ban volt a politikai hangu­lat 1947 első hónapjainak politikai eseményei, vala­mint az egyre inkább köze­ledő választások miatt. A „reakció” május második feléről suttogó propaganda­hadjáratot indított, mond­ván: „a kommunisták pro­letárdiktatúrát csinálnaik”, sőt, még olyan hír is járta, hogy nem Nagy Ferenc ma­radt kint külföldön, hanem Rákosi szökött meg az or­szág pénzével. Az értelmiség és a kulák- ság — ahogy az MKP ne­vezte a módosabb gazdákat — Zemplénben áktív agitá- cióba kezdett — mi taga­dás válaszreáköiólként — az­zal a céllal, hogy ők pedig a kommunistákat járassák le. A Szovjetunióval szemben megnyilvánuló általános hangulat terén döntő kérdés volt a hadifoglyok ügye, hisz’ ez ebben a megyében szinte minden családot érin­tett. Az e téren — egyér­telműen az MKP közben­járására, nem titok, válasz­tási ütőkártyaként is! — el­ért eredményeiket nem le­hetett meg nem történtté nyilvánítani, ezért ennek er­kölcsi, politikai értékét, ha­tását igyekezett a jobboldal mérsékelni. Még az első transportok hazaérkezése előtt azt terjesztették megye- szerte: „nem is jönnek ha­za, az egész propaganda”. Amikor mégis megjött az első szerelvény Debrecenbe, az egyik vezető tiszt azt mondta a zenekarnak: „ne indulót játsszanak, hanem gyászindulót, mert a jele meghalt az úton.” Zemplénben az MKP és a Nemzeti Parasztpárt között az együttműködés elvileg lé­tezett, a gyakorlatban azon­ban csak a konkrét terüle­ten, a falvakban volt együtt­működés a két párt között, mivel a Parasztpártnak nem volt igazán megyei vezetése. A Kisgazdapárttal kapcso­latban az állapítható meg, hogy Zemplénben is fennáll a választási agitáció során létrejött békemegállapodás, ám a kommunisták teljes erővel törekedtek az FKgP jobboldalinak minősített ve­zetői, mindenekelőtt Dubay teljes elszigetelésére. Természetesen a „másik oldal” sem kezelte kezes bá­rányként a kommunistákat. Érdemes beleolvasni abba a jegyzőkönyvbe, amely dr. Dubay István kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő jú­lius 6-án Cigándon, 120— 130 fő előtt elmondott be­szédéről készült. Az előadó többek között a következő­ket hangoztatta: nyaloezer forintot költött csak a textíliáidra. Hogy ez mennyi pénz most 1989 vé­gén? Hát nézd, én csakany- nyit mondok, hogy a ma­mád óvónői fizetése jóval kevesebb ennél, pedig már tíz éve neveli a kisgyereke­ket. De hát egy óvónőnél vagy tanító néninél, ma szinte mindenki többet keres. Akik a borjúkat, kismalacokat, vagy birkákat nevelik azok mindenképpen több pénzt kapnak. — Hogyan, hát a kisgye­rekek nem fontosak? —kér­dezhetnéd. Dehogyisnem! Mi évtizedekig hajtogattuk, meg kiírtuk . mindenütt, hogy: Legfőbb érték az ember! Csakhát ez nem volt egé­szen igaz, különben nem la­tolgatnák az anyák, hogy érdemes-e egyáltalán szül­niük. Márpedig latolgatják, és sokan úgy döntenek, hogy nem hoznak kisgyerekeket erre a világra. Képzeld el Bence minden évben egy közepes magyar város lakosságával vagyunk kevesebben. Fogyunk, egyre fogyunk. Hát ezért * is örülök én Ihalgh&iwalséM 19aHRIV||lg MIMiR I Emmtl Parasztpárt és a Szabad Szó Segítsetek ők*« *«*!***»»«& » Smuii pwiipan ■> y s ' +•• A Nemzeti Parasztpárt egyik választási plakátja 1947 tava­szán „A munkáspártokban tisz­tességes ember csak úgy lehet, ha nem okos, ha okos ember, nem lehet tisztessé­ges ... \Nem kell, hogy so­kat beszéljek, mert az én embereim csiszoltak, és úgy is megértik, hogy itt ki­sebbség uralkodik a többség felett, és ezért nem tudunk semmit elérni. A szociálde­mokraták kiplakátolták, hogy ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért, nekünk pedig a polgári de­mokrácia kell. A munkáspártok de­mokráciája olyan, mint a májusfagally, ami még zöld, amikor ledugják, aztán el­szárad. Nem lesz gyökere itt a szocializmusnak. A kisebbségi pártok vá­lasztásokat akarnak, mi azonban nem. De ha lesz, attól sem félünk. A válasz­tási szövetséget nem fogad­juk el, külön listán indul minden párt. A Kommunista Párt ja­vasolta, hogy a Független­ségi Frontba betömörült pár­tok közösen vizsgálják meg a választási listákat. A két munkáspárt megnézheti a saját listáit, ha akarják per­cenként, de a miénkhez semmi közük. A körülöttünk levő „ha­talmak" — fenét hatalmak, kis államok: Jugoszlávia, Lengyelország, Románia, Bulgária nem fogadták el az amerikai javaslatot a kölcsön ügyében. Mi nem szabad, hogy kövessük ezt a példát, mert nagy szükség van az amerikai kölcsönre, hogy a 3 éves tervet meg tudjuk valósítani.” Ugyanakkor dr. Dubay a 3 éves tervről megjegyezte, hogy a kommunistáik által benyújtott terv 80 százalé­kát elvetették, s az ő — mármint a kisgazdapárt — javaslatai alapján lesz meg­valósítva. Ellene szólt az ál­lamosításoknak is, mond­ván: „a bankok államosítá­annyira minden újszülött­nek. Ti lesztek (lehettek) a mi kis megváltóink. Csak éljetek, nőjetek! Mit számít az, hogy annak a lakásnak a részleteit, ahová most megérkeztél még harminc évig kell fizetni. Vagyis szá­mít, de nem ez a legfonto­sabb. A legfontosabb az, hogy béke legyen, hogy min­dig érezzük (érezhessétek) a karácsony családias mele­gét... De hát most mikor ezeket a sorokat írom, szól a rádió s hallom, hogy tőlünk nem is olyan távol terhes anyá­kat szúrnak hasba — vala­mi szörnyű parancsra — magukból kivetkezett kato­nák, hogy azon a téren, ahol Dózsa Györgyöt, tüzes trónu­son égették meg, most nem­csak felnőttek, hanem isko­lás gyerekek vére is folyik. Hogy egy fiatal magyar pap kálváriájának tán utolsó ál­lomásához érkezik, hogy en­nek a papnak a felesége egy kis életet hord a szíve alatt, aki talán soha nem látja meg ezt a világot... Milyen jó, hogy erről te még nem tudsz semmit. Nem tudsz a heródesekről, akik sa csak az első lépés, mert a szocialisták később rátérnek a kisemberek magántulajdo­nának államosítására is”. Márpedig — jegyezte meg: „mi azt akarjuk, hogy aki­nek a nagyapja nagy keser­vesen szerzett egy kis föl­det. az most nyugodt legyen afelől, hogy az az övé is marad”. Figyelemre méltó megál­lapítások olvashatók az MKP Zemplén vármegyei Bizott­ság tömegszervezőjének a választási munkájáról szóló jelentéseiben. Az augusztus 9-én kelt jelentésből —, amely községi bontásban vizsgálja a kérdést — a párt szempontjából kedve­zőnek semmiképp nem ne­vezhető tényeket állapít meg. „Mikóháza: mint község hangulata a választások előtti látszólagos passzivi­tásban van... A községben, egyben az egész sátoralja­újhelyi járásban olyan híre­ket terjesztenek, hogy az összeírások alkalmával a szavazásból kizártak névso­rát az Államvédelmi Osz­tály állította össze .. A Sá­toraljaújhely és környékén — így Mikóházán is •—, hol oly rémhíreket terjesz­tenek, hogy angol ejtőer­nyős, géppisztollyal felsze­relt partizánok vannak a hegyek között, mely parti­zánok a közelgő választások után bekövetkező változást vannak hivatva előmozdíta­ni ... A községben egy sza­vazókörzet van felállítva, 374 szavazóval. Legerősebb á Szociáldemokrata Párt... tagjai Magyar László fő­jegyzőn keresztül a kisgaz­dapárt befolyása alatt áll­nak ... Alsóregmec: A községben csak a Független Kisgazda Pártot és a Nemzeti Pa­rasztpártot találtam meg ... s azt a választ kaptam, hogy MKP nincs ... A feltett kér­désre, hogy kire fognak sza­vazni, megosztott véleményt hallottam, voltak olyanok, akik határozottan kijelentet­ték, hogy az FKgP-ra fog­nak szavazni, voltak olya­nok, akik ... az NPP-ra ... hogy miért nem az MKP-ra, akkor válaszul azt adták, hogy az „kolhozt akar” csi­nálni ... Felsőregmec: .... A köz­ségben 225 szavazó van, egy szavazókörzettel. Az össze­írást 3 kisgazdapárti diák végezte el, abban MKP-ta- gok részt nem vettek.” Mindezek az adatok, té­nyek a kommunistákban is azt sejtették: a közelgő vá­lasztásokon Zemplénben iga­zán nagy sikerre nem szá­míthatnak. Ezért hatott meg­lepetésszerűen a minden vá­rakozást felülmúló választá­si eredmény, de erről majd később lesz szó. Hajdú Imre kétezer éve vérét veszik a csecsemőknek, nem tudsz a meggyalázott anyákról, a rabságra vetett apákról. Szép dolgokkal traktállak. De ha majd felnőttként ol­vasod ezeket a sorokat meg­érted, hogy miért voltam ilyen kegyetlenül őszinte. A dolgokat ki kell mondani, mert a hazugságok nemcsak az egyes embert, az egész nemzetet demoralizálják, el­sorvasztják. Tudod, mi huszadik szá­zadvégi magyarok mostaná­ban sók mindent kimondunk, s ettől kicsit jobb is: mond­hatnám megkönnyebbültünk. Most már tenni kell! Azt hiszem, ha valaki gyereket vállal, az a legnagyobb tet­tek egyike. A te szüleid, nagyszüleid bíznak a jövő­ben, bíznak benned. Mi a te csecsemő fejecskéd körül glóriát látunk ragyogni! Egyelőre ennél többet nem is mondhat nagyapád:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom