Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. december 2., szombat Levéltári restaurátor Mi lesz, he nem lesz pártwagyon 7 Gondolatok a demokrácia infrastruktúrájáról Leomlani látszanak az egykori ál­lampárt Kastélyai és kúriái. Ami nemcsak annyit jelent, hogy az MSZP le fog mondani — mi mást tehetne és nem is akar mást tenni — az előd- párt ingatlanainak döntő hányadáról, de azt is jelenti, hogy ezek la párt- székházak, pártirodák és egyebek a politika, a politizáló emberi közös­ségek számára is elvesznek. Az ál­lampárt eme hivalkodó szimbólumait, ezeket a nagy felkiáltójeleket ma ugyanolyan elemi erejű közfelhábo­rodás és tömegindulat fosztja meg eredeti rendeltetésüktől, mint amilyen hevességű tömegindulatok rombolták le ezelőtt negyvenvalahány évvel a magyar arisztokrácia, a magyar dzsentri és a magyar nagyburzsoázia kastélyait, villáit és palotáit. Mifelénk Közép-Kai et-Burópá.ban már csak így van: egy gyűlöltté vált rendszer bukása után nyomban ezek­nek a rendszereknek a köbe, házakba merevült szimbólumai kerülnék sor­ra. Példáikban igazán nincs hiány: mit gondoljunk arról, amit országunk­ban az elmúlt évtizedek során a nemzeti vagyon és az egyetemes em­beri kultúra integráns részét képező kastélyokkal, templomokkal és kultu­rális értékeivel műveltek. Azok a ká­rok, amelyekkel ezeknek az épületek­nek a megsemmisítése, más funkci­ókra történő kisajátítása, karbantar­tásuk elhanyagolása járt, jószerével fel sem becs.üHhetőek. Most a pá-rtva- gyon visszavétele, amit természetesen egy merőben más előjelű politikai indulat mozgat, remélhetőleg nem jár majd olyan következményekkel, mint a háború előtti Magyarország épület- szimbólumainak visszavétele. Csak remélni lehet most még, hogy valóban nemes célokra használják majd fel az állampárt egykori szék­házait, párthelységeit, üdülőit: iskolák, kórházak, szociális intézmények, és ki tudja még mi minden szép és társa­dalmilag értékes funkciók céljait szolgálhatják majd ezek az épületek. Ötletekben gazdagok vagyunk: ma minden politikai erő tudja, még az MSZP is talán, hogy ebben a válasz­tások előtti nagy tülekedésben sok jó pontot léhet szerezni az állampárt vagyonának „hasznosítására” vonatko­zó javaslatokkal. Pedig bizonyosak lehetünk abban, hogy ezek az ingat­lanok, különösen pedig a roppant fenntartási költségekkel üzemeltethető nagy megyei és városi pártszékházak kizárólag azok kezébe mennek át, akiknek leisz elegendő pénzük ahhoz, hogy ezeket a házakat fenntartsák, megvegyék, bérbevegyék, üzemeltes­sék. És nem vagyok teljesen biztos abban, hogy erre akár az egészség­ügynek, akár az oktatásügynek lesz elegendő pénze. * Az előbbiek mondottak azonban csak a kisebbik gondot jelentik. Mert lehet, hogy néhány épületbe tényleg iskola, kórház, öregek otthona, vagy egyéb, közcélokat szolgáló intézmény kerül. A nagyobb gondot az jelenti, hogy a pártvagyon ingatlanai struktú­rájuknál, építészeti kialakításuknál, konstrukciójuknál fogva az egypárti diktatúra igényeinek feleltek meg, de nem felelnek meg az éppen csak születőiéiben lévő magyar demokrá­cia, a most éledező civil társadalom és többpárti politikai berendezkedés által támasztott merőben másfajta kívánalmaknak. Összességükben ter­mészetesen. Ennek a struktúrának az volt a lényege, hogy egyfelől voltak a megyei, városi pártszékházak, más­felől pedig a munkahelyeken kialakí­tott párthelyiségek, pártirodák. Ezek­hez képest a demokratikus többpárti szisztémához jobban igazodó, némi­képpen klubjelleggel működő, és fő­ként a területi alapszervezetek tevé­kenységét biztosító helyiségek és épü­leték, tehát a struktúra kis egységei, lényegesen szerényebb súlyt képvisel­tek ebben a konstrukcióban, mint az előző két elem. A probléma ott van, hogy belátható időn belül egyetlen politikai párt sem lesz Magyarorszá­gon, amelyik egynél több olyan szék- házat tudjon fenntartani, mint ami­lyen szókháza'kkal az állampárt bár­melyik jelentősebb városiban rendel­kezett. * Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar demokrácia egy darabig haj­lék nélkül marad. Lev Tolsztojnak van egy híres mondása: „akinek nincs legalább egy kamrája, annak lelke sincs”. Ezen Tolsztoj azt értette, hogy a valahová tartozás érzésének kiteljesüléséhez odatartozik a valahol való otthonra találás élménye .is. És hozzátehetnék még ehhez azt, hogy valamilyen emberi közösség önmagát hosszú időn keresztül csak úgy ké-, pes fenntartani, ha ez a közösség tér­ben is definiálni tudja saját magát. Ha van otthona, ahová el lehet men­ni, ahol működhet, ahol létezhet. Egy politikai párt egy többpárti terepen csak úgy működhet, ha tagjai számá­ra egyfelől a cselekvés, a politikai tevékenység élményét kínálja és egy­úttal biztosítja tagjainak a társadal­mi-társasági élet szívós feltételeit is. Ehhez, ezekhez a megváltozott funk­ciókhoz pedig nem irodás-nagytermes pöffeszkedő székházakra és sivár, csak alkalmi összejövetelekre használható munkahelyi párthelyiségekre van szükség, hanem az otthonosság mele­gét árasztó, emberi együttlétekre al­kalmas, a társadalmi érintkezés felü­leteit kiszélesíteni tudó és mindenki előtt nyitva tartó párthelyiségek, klu­bok kellenek, kellenének leginkább. Amelyek egyszerre tudnak agóraként funkcionálni, szolgáltatásokat nyújta­ni és elmélyült politikai munkára al­kalmat és kereteket adni. Ehhez pe­dig olyan dolgok is hozzátartoznak, mint egy büfé, vagy presszó, könyv­tár, jól felszerelt klubhelyiség, tanács­kozóterem, néhány szerény iroda stb. De ma még úgy vagyunk ezzel, mint az a szerelem, amelyik képtelen be­teljesülni, mert télvíz idején nem ta­lál a maga számára még egy kam­rát sem. A funkción, a megváltozott igénye­ken és tartalmakon túlmenően, van még egy nagyon lényeges mozzanata a demokrácia infrastruktúrájának, ne­vezetesen a méretek, a mennyiség dimenziója. Tehát az, hogy milyen helyiségigényei lehetnek egy töb'bé- kevésibé kifejlett civil társadalom egyesületeinek és a működő politikai pártoknak. Nyugat-európai országok­ban a népességnek durván 15—20 százaléka tartozik valamilyen politikai párthoz, hazánkban alig néhány szá­zaléka. Miskolcon pedig legfeljebb két és félezer ember. Ennek a két és félezer embernek egy nagyon szerény építészeti normatíva szerint legalább 8—(10 ezer négyzetméter alapterületet reprezentáló helyiség- vagy épület- állományra volna szüksége ahhoz, hogy ezek a pártok valódi pártéletet tudjanak biztosítani tagjaik számára, egy, a jelenlegitől konszolidáltabb vi­szonyok között is. Azt pedig még fel­becsülni sem lehet, hogy milyen ki­terjedt infrastruktúrát kíván, ha a társadalom önszerveződése, az egye­sületi élet valóban beindul, ha az egyesületek száma olyan ütemben gyarapodik, mint amilyen ütemre, egy valóban plurális társadalomnak szük­sége lenne. * Most mindenki egymást túllicitálva mondja, nem kellenek többé párthá­zak, nem kell több párt(ok) vagyon-(a), nem szabad a nép pénzét ilyen dol­gokra elherdálni. Igen, most még ez a nóta járja. De eljön majd az az idő. amikor mindenki megérti, a pár­tok is, meg a közösségeit megteremtő nem pártosodó emberek is, hogy egy demokráciához, a közösségekbe való tartozáshoz hajlékra is szükség van. A demokráciának éppen úgy megvan a maga infrastrukturális háttere, mint bármi másnak. És ezt majd a követ­kező években éppen úgy meg kell te­remteni, fel kell építeni, mint azt a sok mindent, ami még hiányzik éle­tünkből. A demokrácia ugyanis nem maradhat hajlék nélkül. Tóth Pál Választástörténelem ..M fognak most mái felkarolni hennánkét?" O 1 947 tavaszán a politikai küzdelmek fel­erősödése, az erőviszonyok átrendeződése, az ezzel egyidejűleg tapasztalható gazdasá­gi, politikai válságjelek, a gazdasági kibon­takozást nehezítő, sőt egyenesen akadályo­zó nem kevés tényező, a lakosság széles rétegei életszínvonalának kedvezőtlen ala­kulása, s nem utolsósorban a külpolitikai helyzet (ezen belül is a bolgár, román példával igazolható közép- és kelet-európai baloldali jellegű fejlődési irányvonal) egy­re inkább időszerűvé tette a Magyarorszá­gon ez idő tájt működő pártok politikájá­nak, fejlődési irányvonaluknak országos megmérettetését. Különösen időszerűnek tartották ezt — bízva korábbi pozícióik to­vábbi erősödésében — a Magyar Kommu­nista Párt vezetői, tagjai. Az MKP eredetileg őszi választásokra gondolt, ám Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnök külföldre távozása és a Kis­gazdapárt egyre láthatóbb széthullása nyo­mán az események látványosan felgyorsul­tak, s e helyzet egyértelműen kedvezőbb politikai eredményekkel kecsegtette a kom­munistákat. Ezzel egyidejűleg a baloldal (az MKP, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Pa­rasztpárt) felvetette a választójogi törvény módosításának az igényét is. A baloldali pár­tok úgyan is kivétel nélkül a „szélesre tárt” választójogi törvénnyel magyarázták a Kis­gazdapárt 1946-ös győzelmét és saját — várakozásaiktól lényegesen elmaradó — eredményeiket. (Emlékeztetőül az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások orszá­gos adatai: Független Kisgazdapárt 2 697 508 szavazat, 57,03 százalék; Szociáldemokrata Párt 823 314 szavazat, 17,41 százalék; Ma­gyar Kommunista Párt 802 122 szavazat, 16,95 százalék; Nemzeti Parasztpárt 325 284 szavazat, 6,87 százalék; Polgári Demokrata Párt 76 424 szavazat, 1,62 százalék; Magyar Radikális Párt 5762 szavazat, 0,12 százalék.) Térségünkben 1947 tavaszán a tömegek döntő többsége a gazdasági, megélhetési ne­hézségek miatt, rétegenként pedig a vár­ható, illetve remélt fejlődési irányvonal ér­dekében fordított megkülönböztetett figyel­met a választási kampányra, később pedig az előrehozott választásokra. ' Érezhetővé vált: a ki-kit győz le harc fontos eseménye lesz ez a megmérettetés. Térségünk 1947 tavaszi gazdasági gond­jainak, az itt élő lakosság súlyos megélhe­tési nehézségeinek szemléltetésére álljon. igazolásul néhány korabeli dokumentum tényeket feltáró, tényeket megállapító rész­lete: „Borsodnak van mezőgazdasága, gyáripa­ra, szén- és ércbányászata, erdőgazdaságai. Vannak nagy proletár tömegei, mezőköves­di summások, akiknek nincs biztosítva a megélhetésük, mert föld nem jutott nekik, van népművészetük, amit nem tudnak meg­felelően értékesíteni. A Tiszavidék paraszt­ságának nincs megszervezve a téli foglal­koztatása, pedig kosárfonás, gyékényáru ké­szítésével hozzá lehetne segíteni a lakos­ságot mellékkeresethez, sőt a főzelék és zöldségtermesztés is jelentene segítséget ré­szükre, mert öntözési lehetőség van . . . Mis­kolc, Diósgyőr piaca nincs ellátva megfele­lően főzelék-, zöldség-és gyümölcsfélévei. A 110 ezer lakosú Miskolcnak külön gondja a lakáskérdés, amikor az építőmunkásokat nem tudja kellően foglalkoztatni. Tiszabá- bolna, Tiszavalk, Tiszadorogma még mindig sok kárt szerved a Tiszától, a belvizektől. A dél-borsodi csatornázás pénzhiány miatt döcögve halad csak előre, nem tudják üzembe helyezni a szivattyútelepet.” Az alberttelepi bányászok szakszervezeti csoportjának 1947. május 25-én a minisz­terelnökhöz (1947. május 14—31. között Rá­kosi Mátyás miniszterelnök-helyettes látta el az elnöki teendőket) küldött levele a ne­hézségek miölőib.bi felszámolását, s szigorú, szükség esetén megtorló intézkedéseket kö­vetel. „Miniszterelnök Ür! Alberttelep dolgozói felhívják a Miniszterelnök Ür figyelmét ar­ra, hogy türelmünk végső határán van, lát­va, hogy ismét egy darab kenyeret tört le a drágaság és spekuláció. Ezért követeljük, hogy a kormány a legszigorúbb intézkedés­sel akadályozza meg az árak további drá­gulását és vesse latba minden erejét a drá­gaság letörésére. Követeljük, hogy az igaz­ságügyi hatóságok a spekulánsok ellen a már eddig meghozott halálos ítéleteket hajtsák végre. Felkérjük Riess igazságügy­miniszter Ürat (Riess István szociáldemok­rata párti miniszter — szerk. megjegyzé­se), hogy erősítse meg a dolgozók demok­ráciába vetett hitét és ne -tűrje tovább, hogy az igazságügyi apparátusban még ott levő régi rendszer hívei megingassák a dol­gozók hitét a demokrácia iránt, és csök­kentsék lelkesedésüket a további újjáépí­tés és a 3 éves terv megvalósítása iránt. ..” Hasonló felhívást fogalmazott meg a Nagymiskotei Szakmaközi Bizottság is a Szakszervezeti Tanácshoz 1947. május 30- án küldött: jelentésében: „a Kormány drá­kói szigorúsággal csapjon le a spekuláció­ra.. . követeljük a Kormánytól, hogy a há­roméves terv végrehajtásának az érdekében lásson hozzá a nagy bankok államosításá­hoz és a gazdagok megadóztatásához?” Rendkívül érdekes az MKP Edelényi Já­rási Titkárságának hangulatjelentése 1947 májusából. „ ... a parasztság várakozó állás­ponton van: «Varjúk azt, hogy igazán hol fognak most már felkarolni bennünket, ahol a vezetők bennünket nem fognak be­csapni . ..« az értelmiségnek nagy része még ma sem tudja, hogy hol tart.. . leg­nagyobb része a fizetésemelést várja, és oda fog állni, ahol a legnagyobb súllyal tá­mogatják a fizetés emelését.. Zemplénben a tavasz végére bekövetke­zett áremelkedések komoly elkeseredést okoztak. Különösen rossz hatással voltak a városi munkásságra, akik a kevés fizetés-' bői az egyre dráguló élelmiszerárakat nem tudták megfizetni. A gazdasági nehézségeknek egyenesági következménye volt a politikai hangulat romlása. A bajok forrását, okozóját a pár­tok természetesen a konkurens-, sőt nem­ritkán a papíron szövetséges párt politiká­jában keresték. Az előrehozott választásoktól tehát a pár­tok — mindenekelőtt a két munkáspárt — további előretörését, súlyuk további növe­kedését remélték. Az MKP például e sza­vazástól nem csupán szavazatainak és man­dátumainak nagyarányú gyarapodását re­mélte, hanem az egész baloldalnak oly nagymérvű megerősödését, amely lényege­sen megkönnyíti -majd az III. kongresszusu­kon (1946. szeptember 29—október 1.) meg­fogalmazott cél valóra váltását. „Csak a népi demokrácia teszi lehetővé, hogy or­szágunk a társadalmi fejlődés útján, pol­gárháború nélkül haladjon a szocializmus­hoz.” A szociáldemokraták a két munkáspárt közötti erőviszonyok tisztázását várták, természetesen az SZDP megerősödésével, az erőviszonyok javukra történő eltolódásával. Hasonlóképpen a pártjuk lömegbefolyásá- raák növekedésében bíztak a parasztpárti politikusok is. A Kisgazdapárt vezetése — területünkön is — megoszlott a választások támogatása és ellenzése között. A kisgazda politikusok jó része tisztában volt ugyanis azzal, hogy az 1945-ös választási siker arányát nem tudják elérni. Hajdú Imre _______________________________________________________^7. József Attila: Magány Feledy Gyula rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom