Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Egy elhallgatott magyar szlavista feljegyzései Korkép a sztálini despotízmusró A Növi.) Mir 9. számában egv moszkvai matematikus, Igor Sarafevics szemére veti Hamuin Holland- írnak, H. G. Wellsnek, Kard Capekmaik, Bernard Shaw-nwk és Einsteinnek, hogy annak idején nem tiltakoztak a nyugati sajtó hasábjain a sztálini rémuralom ellen. Az érintették már nem tudnak válaszolni a jogosnak tűnő vádakra. Bonkáló Sándor (1880—1,959) azonban még Sztálin országlása idején szót emelt a despotizmus ellen. Nevét és szlavisztikai munkásságát — többek kozott — éppen ezért, kellett évtizedeken ál elhallgatni a nagyközönség előtt. Pedig korszakos jelentőségű, hiánypótló műveket írt: Az orosz irodalom története (1928). A szlávok (1915), A magyar rutének (1920). A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés (1935), A rutének (1940). Egyáltalán nem mellékesen kiváló műfordító is volt. Sovány vigasz, hogy határainkon túl Bon- káló munkásságát, megfelelően értékelik. Ezerki lencszáznegyvenöt után talán hivatkozhatott volna arra, hogy 1923-ban, 1924-ben baloldali beállítottsága miatt nyugdíjazták (orosz irodalmi előadásokat tartott, a Károlyi-kormány idején nevezték ki tanszék- vezetőnek). viszont a 30-as években cikkeiben kérlelhetetlenül feltárta a sztálini bolsevizmus kegyetlenkedéseit, tehát kompromittálta magát. Sőt 1946- ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen nyilvánosan bírálta Zsdanov szék t á s - d ogma tik us kultúrpolitikáját. Állásából ismét felfüggesztették, majd újból nyugdíjazták. NEMZETISÉGI KÉRDÉS Bonkáló szerint az 1917. november 15-én az Oroszországban élő népek önrendelkezési jogáról kiadott kiáltvány rendkívül humánus és pozitív lépés volt. Eleinte úgy tűnt, hogy a nemzeti elnyomás véget ért, de valójában csak annyi történt, hogy a cárizmus nemzetiségi politikája megmaradt, később még rosszabb lett a kisebbségek sorsa. A tag- köztársaságoknak egyetlen szuverén joguk -sincs, mert az 1936-os alkotmány értelmében minden az orosz kormányt, illetve az orosz népet illeti meg. Bonkáló Sándor legalább ötven olyan jogkört nevez meg, amelyet a köztársaságok helyett maga a kormány gyakorol (új nemzetiségi körzetek és autonóm köztársaságok létesítése, a pénzügy minden ága. a gyárak és az üzemek irányítása, a posta, a közlekedés, a rádió birtoklása stb.). Keserűen állapítja meg, hogy a nemzetiségeknek valójában még annyi joguk sincs, mint nálunk a megyéknek, de a szoviet kormány mégis a népek szuverén jogáról szaval. A népükért tenni akaró vezetőknek a GPU-val gyűlik meg a baja. vagy a felelősségre vonás elől ön- gyilkosságba menekülnek. Sztálint „vörös cárnak” nevezi, aki a nemzetiségeknek valamiféle konglomerátumát akarja előállítani. amelyet szovjet embernek nevez. A kormány és a párt elfojtja a szabad véleménynyilvánítást, csak őket, a vezetőket szabad dicsérni. Nemcsak a nemzetiségek. hanem minden orosz ember életét megmérgezi ez a rendszer, beleértve a kommunistákat is. Sztálin társadalmát a terroron kívül a szindika- 1 izmus (Bonkáló szóhasználatában ez pártoligarchiát jelent), a bürokrácia, a korrupció, a dogmatiz- mus jellemzi. A sztálini bolsevizmus Hatvan év távlatából is érdemes felfigyelni arra, ami napjainkban — sajnálatos módon — bebizonyosodik. A bolsevizmus — írja — elméletét ad absurdum (a képtelenségig) alkalmazza, s arra sincs tekintettel. hogy az szemben áll a normális élet fényeivel. Ha az elméletekből levont következtetés és a valóság között ellentmondás van, még akkor is őrült fanatizmussal ragaszkodik hozzá, s nem az elméletben keresi a hibát, amint ezt a józan ész diktálná. Ez beszédes példája annak, hogy mennyire veszélyes az életet nem ismerő szobatudós ideológusok működése, s mi lesz a szépnek látszó ábrándból, ha egy félművelt és műveletlen tömeg meg akarja valósítani. És mindenáron meg akarják valósíttatni ezzel a tömeggel, az eszközökben sem válogatva: megfélemlítés, üldözés, kitelepítés, elhallgattatás, börtön, templomok bezárása. s A VALÓSAGELLENESSÉG A bolsevikok sokkal okosabbak és óvatosabbak, mintsem hogy kimondottan a vallásért üldözzenek valakit. A papokat ..államellenes cselekedetek", „mo- narchisztikus összeesküvések", „izgatások” miatt ítélik el. Mivel az alkotmány szerint a vallás magánügy. erre hivatkozva mindent megtehetnek: megtilthatják a harangozást, a körmenetet, a halottak temetőbe kísérését ... Eredeti módszerrel dolgozik a szovjet kormány, mert mindig azt mondja, hogy a munkások és a parasztok államában a munkások és a parasztok, vagyis a nép kívánságát teljesíti. Ezért zárják be a templomokat is. A vallás- ellenes harc fontos eszköze a megfélemlítés. A hívő munkást társai kigúnyolják, kiüldözik körükből. Az ateisták szoktak körmeneteket rendezni, val- lásgyalázó plakátokat ragasztanak ki, a templomokat klubbá, mozivá, színházzá, táncteremmé, sőt raktárakká, istállókká alakítják át. * Bonkáló szerint a szovjet kormány minden eszközt megragad, hogy kitartásra buzdítsa, lelkesítse, fanatizálja állampolgárait. Eleinte a külföldi „fehérekkel” és azok bosz- szújával rémisztgette őket, később különböző nagy pereket rendeztek.- mint például Ramzin mérnök és társai ellen, ahol a vádlottak a tárgyalásokon felolvasott vallomásokat az ügyészektől kapták. Az irodalomban kiszínezik a múlt bűneit, hogy feledtessék a jelen nyomorúságát, és csak a saját eszméiket népszerűsítő fércmunkákat adják ki. Napjainkban nem tűnik újdonságnak a sztálini monolitikus rendszer bírálata, mert szerencsére ezt ma már mindenki megteheti. A szlavista kritikáját csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha gondolatban 50— 60 évvel visszaforgatjuk a történelem kerekét. Mert Bonkáló Sándor nem hallgatott már akkor reálisan tárta fel a történelmi tényeket . .. (MTI-Press) Saiga Attila Aludjunk rá egyet! Hagymázas éjszakai víziómból ébredve furcsa álmokkal foglalkozom. Borotválkozás közben a férfiember meditál. Mennyi ebből a valóság? Mennyi a képzelgés? Az előző esti televíziós híradó és a töltött káposzta hatása? Mennyi írható a váratlanul magas telefonszámla javára, illetve kárára? Miért most jelentették be. hogy (nép) gazdasági okok m'iatt drágább lesz a Pidk szalámi, a konyak és a WC-papír? Szóval, borotválkozás közben habozok ... S nemcsak a megemelt árú Denim borotvahabbal. Földhözragadt, s jobbára a napi bevásárlás élményeiből fakadó látomásaimon elhatalmasodik a népszavazás elementáris kényszere. Az a rögeszmém, hogy — csak példaként mondom — az ökörtökpörkölt-kon- zerv ürügyén népszavazást rendeztek, s mivel a mérkőzés döntetlenre áll, én vagyok az utolsó, aki az urnák elé járul. Én dönt- hetem el, hogy a jeles terméknek mi legyen a sorsa. Gyártsák, ne gyártsák, olcsóbb. vagy drágább legyen? Teljesen mindegy. De én döntök, mert a szerencse, a szerenosétlenség forgandósága úgy hozta, hogy én leszek a mérleg nyelve. Megtisztel a feladat, de nyomaszt is a felelősség súlya. Mit tehetek álmomban, csíkos pizsamában hánykolódva az ágyon? Álmomban is föllapozom azt a valóságos álmoskönyvet, amelyet egy híján száz forintért vettem. Az alcím a régi idők vajá- kos mestereinek tapasztalatait ajánlja figyelmembe. Ez kell nekem! Ez kell nekünk! A jelenben miniszteri rangú futurológusok is megbuktak. Hogy hozzánk nem gyűrűzik be az olajválság? Hogy nem lesz infláció? Hogy bennünket elkerül a munkanélküliség? Hogy az egypártrendszer viszonyai között is megvalósul a boldog és békés demokrácia? Ugyan?! Akkor inkább vissza az ősökhöz. Az egyébként igénytelen kivitelű, s 99 forintba kerülő könyv a Zrínyi nyomdában készült. Aligha mondaná erre a híres könyvművész Kner Izidor, hogy kóser... A népi gyűjtés alapján összeállított, stenoilezett kiadvány néhány definícióját idézem, újólag felemlegetve azt, hogy a válogatás — állítólag — a régi idők álmoskönyveiből készült. Atombomba. A legmodernebb álomfogalom. A végső pusztulás, a megállíthatatlan kataklizma jelképe, a hozzá fűződő képzetek miatt. Szellemi síkon a felszabadulás szimbóluma. Autó. Türelmetlenség. Luxusvágy. Belső elégedetlenségből fakadó helyváltoztatási inger. Repülőgép. (...) a modern ember lélekmadara. A testbe zárt lélek kísérlete, hogy a testet megajándékozza a szárnyakkal. Ä repülőgép álmunkban valamilyen helyzetben való felülkerekedést, megoldást jelent. Takarékkönyv. Erők tartalékolásának szükségessége. Televízió. Rövidebb-hosz- szabb élvezet után kevés maradandó öröm. vagy élmény. Érdeklődés, vágy az újdonság megismerésére, ez azonban legtöbbször kielégítetlen marad, vagy köddé válik. Űrhajó. Feslülemelkedés a napi problémákon. Az új körülmények megismerésének vágya. Száguldás: gyors sikerekre törekvés, gyakran csak a különleges repülés élményét élvezzük, de nem érünk el sehová ... Az épületes olvasmány íüg- gélékénék néhány passzusát nem hagyhatom kommentár nélkül. Az rendben, hogy „az álmok lehetnek meghökkentőek. sőt fantasztikusak”. Még azt. is elfogadom, hogy „az álmok ezer szállal kapcsolódnak mindennapi életünkhöz, tapasztalatainkhoz. ismereteinkhez. Az álomvilág a valóságos világból veszi kölcsön a nyersanyagot.. Ami nekem igazán nem tetszik, az az alaptétel. Az álom „biológiai szempontból az agy egy sajátos., részleges működése az alvás ideje alatt. Az álom úgy jön létre, hogy az agykéreg egyes sejtcsoportjai felszabadulnak a gátlások alól. A központi ellenőrzés nélkül létrejön az emlékképek sokszor meglepő, öntudatlan átcsoportosítása.” Mielőtt azzal gyanúsítana az olvasó, hogy könyvrecenziót írok, sietve leszögezem. hogy csak gondjaimat osztom. Talán az olvasmányélmény miatt terhelnek képzetek, s reggel borotválkozás közben álomfejtéssel foglalkozom. A már citált mű csak olcsó ürügy erre. Mert mit ér ez a könyv? Mert mit érnek fantázia-dús álmaim a valóság képeihez mérve? A varázslók, jósok és táltosok visszaadhatják az ipart! Ki hitte és ki mondta meg? Hogy Béniimben bontják a falait? Hogy Prágában egv börtön- viselt drámaíró a köztársasági elnök címének elmyeré- si esélyével ttart beszédet 300 ezer ember előtt a Vencel téren? Hogy Magyarországon újból és újból leértékelik a forintot, akkor, amikor ingyen konyhákat és éjjeli menedékhelyeket nyitnak? Kissé összekuszálódtak a dolgok. Egymásra fényké- peződnek a képek. Az álombéliek és a valóságosak is. Mit használ itt' és most egy álmoskönyv?! Talán egy józanító ébredés kellene. Aludjunk rá egyet! Brackó István Tél a Tiszán Laczo felv. Levél Jézuska-ügyben Tisztelt Szerkesztőség! Levelemet fogadják mintegy válaszként, kérem, a Pluralista Télapó (Mikulás) c. cikkükre. Óvónő létemre szégyenkezve hallom a gyerekektől én is, folyton csak ezt az elnevezést: Télapó. Ha tehetem, helyesbítve ismétlem, — igen a Mikulás. Honnan a keveredés? Tulajdoniképpen egy és ugyanaz a két szó, illetve mégsem. A Mikulás volt előbb ismeretes — ősi, szép, tényleges elnevezése a Miklós-napi ünnepi szokásnak. A Télapó — a későbbi, modern, mondhatni Istentelen változata a Mikulás elnevezésnek. Igen, Kedves Üjság(cikk)író! Mesélje csak el a gyerekeknek az igazai: volt régen egy Miklós püspök, aki ajándékot vitt a szegényebb gyerekeiknek is. Róla a kedveskedő elnevezés: Miklós-nap = Miku-lás. (Miklós, Miki, Miku-lás). Az ő emlékére ünnepelünk december 6-án évente. Ha ezt elmondja a gyerekének, meg fogja érteni biztosan, mint ahogyan az én 5 éves lányom is megértette. És tudja azt is, hogy a Télapó egyenlő a Mikulással, hiszen télen járó apó a Mikulás. Kár, hogy sOkan csak Télapót ismerik . . . Sajnos az óvodákban se mindig az igazat hallja a gyerek, pedig az lenne a jó .. . A karácsonyt illetően a helyzet a következő. Igaza van, mondjon mindenki azt amit hisz, akit vár. De! A tény ebben is a következő: A karácsony egyenlő a Jézus- várással. Hiszen „karácsonykor éjféltájban" született meg a kisded, aki óta az időt számítjuk, (történelmileg is — első, második, 1989. stb. évet...). Mikulástól körülbelül karácsonyig eltelt idő az Advent. Advent - karácsonyvárássail — ünnepi készülődés a szívünkben. Várni a megszülető kisdedet. No most! Az ajándékot ki hozza?!? Igaza van, nem a Jézuska! Ezt csak a 2—5 évesek hiszik még el, de a nagyobbaknak van valóságtudata, már őket nem lehet „elbutítani" misztikus mesékkel. Hisznek a mesében — még! —, de már! — érzik a valóságot is. — Hogyan jön el az, aki már meghalt 33 évesen, nagyon régen? — kérdezte a kislányom, ismerve a történetet Jézus életéről. — Már nem jön el . — válaszoltam. Illetve ő mindig itt van nálunk... a szívünkben! Karácsonykor (a kis Jézus születésnapján), nem ő jön el és hoz ajándékot, se nem a Mikulás..., hanem mi ajándékozzuk meg egymást, szerétéiből Hiszen a legszebb ünnepen, a szeretet ünnepén, még jobban szeretjük egymást, mint egész évben. Azért választunk fenyőfát is a szobánkba, mert a fenyőfa is olyan örök. mint a szeretet, vagyis Jézus maga. . Nemcsak egymást, de a megszülető kis Jézust is jobban szeretjük, hiszen ő — értünk half meg. emberékért — szerebetből, amikor felnőtt . . . — De akkor hogy jön el karácsonykor? — kérdi ismét . . . — Nem ő jön el! Csak azt mondjuk a kicsiknek, mert ők hisznek a mesében! De te most nagy lettél, beavattalak a karácsony titkába ... Az ajándékokat, így a karácsonyfát is, mi adjuk nektek gyerekeknek a Jézuska ünnepén, ezért mondjuk képletesen így — a Jézuska hozza ... De nemcsak mi adunk a gyerekeknek ajándékot. ők is készíthetnek a felnőtteknek meglepetést, amit csiak a fa alatt bontunk ki, nézünk meg. Ez a titok a karácsonyi... tudod már?! — Igen!... Később: — Anya, ne nézz ide! — Miért? — Meglepetést készítek nektek karácsonyra! .. . Nálunk így történi az 5 éves nagylányunknak „valóságba” való beavatása. Megígértük neki azt is, az éven velünk díszítheti a közösen vett fát, csak kisöccsé- nek lesz már „mese" ezentúl a karácsonv- váráfe... ifj. Lilies Gyuláné óvónő
