Észak-Magyarország, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-15 / 297. szám
1989. december 15., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Újjáélednek a kastélyok? Segély a rászorulóknak Megyénk idegenforgalmából kiindulva talán meglepő, hogy az ország műemlékekben egyik leggazdagabb területe. A megyék rangsorában az ötödikek vagyunk, ugyanis a védett állomány 6,5 százaléka itt található. A 623, egyedileg védett emlékből 155 darab műemlék. S még egy adat: ezek 6,7 százaléka gyakorlatilag rom. Helyreállításuk óriási összegeket igényel. Miskolcon a várkörnyék van a legkritikusabb helyzetben. A Blaha Lujza utca házai műemlék jellegűek, az ottlakók mégis már többet elbontottak. A még megmaradtakat azonban meg kell védeni, hiszen ezek a házak nem önmagukban hordozzák értéküket, hanem a várkörnyék jellegzetes hangulatát biztosítják. A figyelem központjában most a vidéki kastélyok állnak. Legtöbbjük évtizedek óta szociális és egészségügyi célokat szolgált, s az állagmegóvásra igen kevés pénz jutott. Most annál többet kell rájuk fordítani. Az első szép eredmény a kéke- di Melczer-kastély felújítása, mely a befejezéshez közeledik. Bár már többször foglalkoztunk e kérdéssel, a félreértések tisztázása érdekében újra le kell írnunk: a megyei tanács az épület vállalkozásszerű hasznosítását tervezi, s az erről folyó tárgyalások igen jó ütemben haladnak. Elképzelhető, hogy a füzérradványi Károlyi-kastély sorsa összefonódik a csa- nyiki volt KISZ-iskola sorsával. E kastélyban most neurotikus betegeket kezelnek. A tervek szerint ez a szanatórium költözhetne a Csanyikba. S mivel nyáron mindig jóval kevesebb a betegek száma, 9 hónapig lenne csak szanatórium, a három nyári hónapban pedig újra az ifjúság vehetné birtokába az épületegyüttest, a kastély pedig felújítása után idegenforgalmi célokat szolgálna. Az idegenforgalom és a műemlékvédelem szorosan összekapcsolódik, s megkülönböztetett támogatást érdemel a megyei tanács szerint. Nekünk azonban nincs elég pénzünk, ezért szükséges a nyugati tőkét hozó vegyes vállalatok megalakítása. Ezzel kapcsolatban sokakban felmerült a kérdés: a pénzszűke nem visz-e el fontos és pótolhatatlan értékeket? Ettől nem kell félnünk, hiszen az épületeket, parkokat nem vihetik ki az országból, s egyébként is nem a kizárólagos külföldi tulajdon lesz a jellemző. Mivel már közhellyé vedlett a szomorú tény, hogy az a bizonyos szociális védőháló egyre lyukasabb, a kormány és a tanácsok is juttatást adnak a rászorulóknak. A megyei tanács vb-je három kategóriát állított fel. Az elsőbe a rendszeres szociális segélyben részesülők tartoznak. Ez körülbelül 2500 embert érint. A juttatás összege fejenként 2000 forint. A második kategória azoké az öregeké, akik szociális otthonban élnek, s nincsen nyugdíjuk. Ök körülbelül 600-an vannak, s a juttatás összege szintén 2000 forint. A harmadik kategóriába pedig a rokkantak, fogyatékosok tartoznak. A 3060 ember fejenként 500 forintot kap majd. Ez az akció összesen 6160 embert érint, a végösszeg pedig körülbelül 7 millió forint. A segélyért nem kell jelentkezni, a tanácsi nyilvántartásból kiválasztottak karácsonyig postán megkapják a pénzt. Cs. M. Ongáról Tolnába Jövedelmező a kavicskitermelés telmüen behozta a befektetett költségeket. Egész mostanáig gazdaságosan dolgozott, de mivel elérte azt a bizonyos mélységi szintet, ami után már nem tudna több kavicsot a felszínre dolgozni, áthelyezése a túlsó oldalra — ahol még folytathatnánk kavicskitermelést — nem lenne kifizetődő megoldás. — Mennyibe kerültek ezek a gépek a tsz-nek? — A kotró a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem találmánya. A Hernádvölgye Tsz önerőből, 8—9 millió forintos beruházással hozta létre. — Most tehát állnak a gépek. Milyen sors vár rájuk? — Több elképzelés is létezik .lövőjükre vonatkozólag. Elsősorban a kotró környezet- védelmi hasznosítására törekszünk. Kifejlesztettünk egy olyan szerkezetet, ami gazdaságosan alkalmazható víztározó tavak, halastavak, esetleg sport- és üdülőtavak tisztítására, iszaptalanítására, anélkül, hogy környezetükben maradandó károsodást okoznának. Egyébként óránkénti teljesítménye 15—20 köbméter száraz iszap kitermelésére képes. Az ongai kotró a tervek szerint a tolnai holt Duna-ág öt kilométeres szakaszán fog dolgozni, remélhetőleg a közeljövőben. F. I. Akik jártak már Ongán, és látták a község határában levő bányatavakat, azok tapasztalhatták, hogy az elmúlt évek során komoly kavicskitermelés folyt itt. Egy idő óta azonban csend honol a vizek mentén. A jó pár évig szorgosan munkálkodó gépek mára mintha kicsit árván, elhanyagoltan szemlélnék eddigi munkahelyüket. További sorsukról és a munkálatok jövőjéről beszél get tűnik SzubaUy Brúnóval, a Hernádvölgye Tsz főmérnökével. — Végleg leállt a termelés, vagy csak szünetel? — Valószínűleg végleg. Gazdaságilag nem lett volna kifizetődő a munkálatok további folytatása. — Az eddigi kitermelés nyereséges volt? — Igen, mindenképpen. A kotrógéppel, amit 1982-től helyeztünk üzembe, hat év alatt 250 000 köbméter kavicsot termeltünk ki. Ez egyérSimon János művezető: Aki többet dolgozik, keressen többet. A névtelen leveleknek általában megvan a maguk sorsa, oda kerülnek, ahová valók. Vannak azonban kivételek, mint például az a levél, amelyet a Miskolci Pamutfonodából kapott szerkesztőségünk „egy három- gyermekes családanya, fonónő” aláírással. Eme levél a fonodában meghonosodott, meglehetősen furcsa jutalmazási gyakorlatot kifogásolja. A fonoda vezetősége ugyanis igazgatói utasításban rögzítette — írja a fonónő —, hogy az a dolgozó, aki ez év június, július, augusztus hónapokban akár csak egyetlen napot is táppénzes állományban töltött, az nem részesülhet a harmadik negyedéves kitűzött jutalomból, illetve prémiumból. Ezt az intézkedést a vezetők azzal indokolták, hogy mivel a fonoda a nyári időszakban munkaerőproblémákkal, vagy inkább -hiánnyal küzd, a táppénzen lévő dolgozók cserbenhagyják a gyárat, veszélyeztetik a terv teljesítését, az exportot, s ezzel párhuzamosan a vezetők negyedéves prémiumát. Ezt az intézkedést a szakszervezeti vezetés aggodalommal bár, de jóváhagyta, hiszen tagjai érintettek a prémiumban. A szakszervezeti testület, amely a dolgozók érdek- képviseletét, érdekvédelmét látja el, úgy vélekedett, hogy amíg a testület a gyár hatáskörében tevékenykedik, nem szállhat szembe egy igazgatói utasítással, mert akikor nekik annyi . . . Hát kérdezem én, tisztelt szerkesztőség — így a levél —, ha egy családanyának beteg a gyermeke, ápolását nem tudja megoldani, vagy, ha egy sokat túlórázó, kimerült fonónőt. az orvos táppénzre vesz. akkor ezek az emberek már cserbenhagyták a fonodát? Azoktól már meg kell vonni a jutalmat, a prémiumot? Hangoztatva, hogy ez a vállalat bérgazdálkodásának egy „reform- változása”. Nem új módszer ez, mert már az glmúlt évben is alkalmazták, csak papíron, fehéren, feketén nem fogalmazták meg. Felháborító ez az . intézkedés, és nem méltó egy olyan jó hírű gyárhoz, mint a pamutfonó. Eddig a levél, s ha a fonoda méltán kiérdemelt jó hírére gondolunk, amelyet egyebek között a példás, gondos szociálpolitikájával vívott ki, akkor a levélben foglaltak megérdemlik a megkülönbö/tet.et i figyelmet. Aki beteg, többet keres Ám éppen, mert névtelen íródott, tartalmában éppenséggel kételkedni is lehet. Létezik-e ilyen igazgatói utasítás? — kérdeztük Ben- csik Miklósné szb-titkártól. — Nagyon magas a táppénzes napok száma. A fonónők fáradtak, különösen nyáron. A nagy melegben a fonodái munka nem üdülés. Ez a nyár különösen nehéz volt, s akadtak, akik táppénzre mentek, de a többség helytállt, és nagyon sokat, erőn felül dolgozott azok helyett is, akik betegen voltak vagy pihentek. Az elv, a lényeg, hogy az kapjon jutalmat, prémiumot, aki többet nyújt. Azt hiszem, ez így van rendjén. Az viszont nem igaz, hogy egyetlen nap betegség, táonénz miatt valaki ne részesülne a jutalomból. Ilyen igazgatói utasítás nem létezik, legalábbis én nem tudok róla. Igaz viszont, hogy mindig is kevesebb jutalmat kapott az, aki két, vagy három hétig táppénzen volt. Szerintem ez így méltányos, és ezt a levélíró sem kifogásolja. — ön szerint tehát a levélben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak? — Hangsúlyozom, ilyen igazgatói utasítás nincs. Létezik viszont az a gyakorlat, amiről az imént beszéltem, és amelyet a kényszer indokolt. De erről konkrétan többet tudnak mondani a művezetők, akik leginkább emberközelben dolgoznak. — Ez a levél nem igaz, a megkülönböztetést semmilyen utasítás nem írja elő — mondja Simon János, az I-es műszak vezetője. — Igaz viszont, hogy a magas táppénzes arány rendkívül sok gondot okoz, és az a gyanúnk, hogy a táppénz sok esetben nem is indokolt. — Gondolom, ennek elbírálása az orvos dolga. — így igaz, de azért kételkedhet az ember, különösen akkor, ha valaki be is jelenti, mielőtt még az orvos megvizsgálná, hogy holnaptól, vagy holnaputántól táppénzre megy, mert elutazik, vagy pihenni akar. Mi, művezetők, megegyeztünk, hogy az ilyen dolgozókat kihagyjuk a jutalomból és a nrémiumból. Akiket például én nem javasoltam jutalomra, prémiumra, azok egész negyedévben csak egy-két napot, vagy hetet dolgoztak. Azoktól viszont nem vagyok hajlandó megvonni a többletjuttatást, akik, ha szükséges, vasárnap, túlórában, erőn felül dolgoztak és dolgoznak. Az én műszakomban csakis ez dominál és semmi más. Nézze, itt a létszámhiány, a magas táppénzes arány, esetenként súlyos problémákat okoz. Nem szólok egy szót sem, ha valaki egy-két napot, valamilyen okból táppénzen tölt, de, ha ebből rendszert csinál. .. Volt egyébként egy rendkívüli táppénzes ellenőrzés, kiküldték az értesítéseket, nem akarok számot mondani, mennyien jöttek vissza igen gyorsan dolgozni. Tehát a többség érdekében, védelmében arra kényszerülünk, hogy a jutalom, a prémium osztásakor azt mérlegeljük, ki, hány alkalommal, meddig volt tánnénzen. Hogy hogyan tudnánk másképpen hatni az emberekre? Azt nem tudom. — A jelenlegi gyakorlat, a művezetők, az üzemvezetők javaslatára honosodott meg, de igazgatói utasítás nem rögzíti. Persze, a probléma nagyon is létezik, és gondot okoz — mondja Héricséi József főmérnök. A létszámhiány miatti túlóráztatás igen sok pénzbe kerül, és ezt a pénzt azok fizetik meg, akik esetenként erőn felül dolgoznak. Gyakorta megkérdezik, hogy nálunk miért olyan magas a táppénzes arány. Az átlagos távolléti százalék, beleértve a szabadságot is, időnként eléri a 22 százalékot, ami igen magas. Mi nem tudjuk, és nem is a mi dolgunk, hogy az orvos kit, miért és mikor vesz táppénzre. Azt viszont tudjuk, hogy ha valakit valamilyen okból nem engednek el szabadságra, akkor a válasz gyakorta így hangzik: jó, majd akkorádnak szabadságot máshol. Már szinte előre sejteni lehet, hogy az aktuális mezőgazdasági munkák idején kik mennek majd táppénzre. De úgy vélem, ide, ebbe a problémakörbe tartozik az is, hogy a jelenlegi törvényes rendelkezések értelmében, ha valaki folyamatosan harminc napig táppénzen van, az végül is több pénzhez jut, mint az, aki rendszeresen dolgozik... Szarvas Dezső Bencsik Miklósné: A nagy hajtás miatt a fonónök fáradtak, kü Ionosén nyáron. Levél a fonodából A táppénzről és a prémiumról
