Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
1989. november 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Milyen is ez a régió ? Általános észrevétel, hogy beidegződéseink tovább élnek. Nemcsak a mieink, másoké is. Megyénkre vetítve, ez nagyjából azt jelenti, hogy kell egy kis idő, amíg mi is — mások is — megszokjuk (megszokják), hogy ez a térség más, több mint amilyennek eddig ismerték. Ma még ott tartunk, ha azt mondják Borsod, vagy Miskolc, akkor mindenki a „magyar Ruhr- vidékre”, az ország nehéz-, meg vegyipari fellegvárára gondol, s csak a legtájéko- zottabbaknak jut eszébe, hogy itt ezen a természeti szépségekben is bővelkedő tájon igen gazdag népművészeti, kulturális hagyományok is vannak, s neves intézményekben élnek tovább. Különösen azoknak kell felhívni erre a figyelmét, akik a társadalmi, területi kapcsolatok új formáit, lehetőségeit keresik, s abban látják agy-egy terület felvirágoztatásának lehetőségeit, amit az sajátosságaival, különbözőségeivel nyújtani tud. Egyebek mellett ilyen gondolatokat fejtett ki Szádeczky Zoltán a megyei tanács osztályvezetője a Borsod-Abaúj-Zemplén megye bemutatkozik című fővárosi program sajtókonferenciáján, s ezekre utalt Szabó György a tanácselnök is a térség képző-, fotó-, ipar- és népművészetét bemutató kiállítás megnyitóján. Szó esett ebben az értelemben természetesen a Nemzeti Színházról — a mai Magyarország első állandó kőszínházáról, a nemzetközi szinten is becsült Miskolci Szimfonikus Zenekarról, a város és a megye képzőművészeti életéről, s benne is a grafikáról, a bien- náléról és az országos vonzerőt képviselő Téli Tárlatról, a számos nemzetközi díjat nyert kórusmozgalomról, a rövidfilm és tévéfesztiválokról, Matyóföld és Zemplén népművészetéről, s Hollóháza iparművészetéről. Persze a régió ilyen jellegű sajátosságainak felsorolása megmozgatta a közönség fantáziáját is, amelynek jelenlévő képviselői számos kérdést tettek fel éppen a hogyan tovább kérdéskörében. A válaszok szerencsére e téren is megnyugtatóak voltak. akár a pedagóguskérdést, akár az alakulóban lévő bölcsészképzést, vagy a munkaerő átképzést illették. A megye fővárosi jelentkezését tekintve tehát körvonalazódott egy új törekvés. Kevésbé ismert, vagy eddig nem hangsúlyozott sajátosságait mutatva a megyének, szakmai érvényességű találkozásokra invitálni az érdeklődőket, akár a gazdasági, akár az idegenforgalmi lehetőségek eredményesebb. jobb kihasználásáról, érvényesítéséről legyen szó. A Régi miskolci házak sorozatban már egyszer napvilágot látott az Észak-Ma- gyarország hasábjain a Batthyány Lajos utca 1. számú ház sorsa. Az állaga, amely siralmas látvány, azóta is jelentősen romlott. A feleimben idézett mondat, mellyel ügy gondolom, egyet kell érteni, a ház falán a Batthyány-emléktábla alatt olvasható. A huszonnegyedik órát már régen elkongatták feje felett. így a helyreállítása nem tűr további halasztást. Nemcsak az utcai homlokzata romos, lesújtó a szép ívelésű kapualj, no meg az udvari részen található. valamikor szebb napokat átélt oszlopsor is. Ügy gondolom, hogy sokak számára az lenne az igazi megnyugvás, ha rövid időn belül arról adhatnánk hírt, hegy a Batthyány-hazan megkezdődtek az állagmegóvási munkálatok. Kép és szöveg: Fojtán László Összkomfortos község Zemplen-historiák 11. 1849—1950. címmel jelent meg újabb szemelvény- gyűjtemény Hőgye István összeállításában a Történelembarátok Körei részére, a TIT Történelmi Választmánya és a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltár kiadásában. A címből kitűnően egy évszázadot ölel fel a gyűjtemény, s — tudatosan vagy véletlenül — éppen száz szemelvényt tartalmaz. Ezek a szemelvények igen széles körű képet adnak részben a történelmi Zemplén, részben az 1920. utáni Zemplén megye életéből, a legfontosabb országos jellegű eseményekhez kapcsolódástól szinte a legszorosabban vett magánjellegű történésekig sokszínűén érzékeltetve, mi minden adódott ebben a nagy történelmi múltú megyében. A legelső szemelvény, illetve dokumentum 1849. augusztus 14-éről való, s abban Kun Dániel szolgabíró aláírásával utasítás jelent meg a szabadságharc után a halottak eltemetéséről. Indokolttá tette ezt az utasítás, hogy a környéken részben csak éppen betakarva f-‘4ü<! téivKr. ■ n..i: f irdatlanul toV h.ilo—N oh található. A legutolsó dokumentum, a századik pedig a Zemplén vármegyét Borsod és Abaúj vármegyével egyesítő határozatot tartalmazza. Azaz a történelmi Zemplén önálló létének utolsó mozzanatát. A két dokumentum között pedig száz esztendő történései rajzolódnak föl. Tulajdonképpen érdemes lenne mlind a száz dokumentumot ifelsorodni, de az lehetetlen. Kiragadni is nehéz, hisz’ valamennyi fontos vonás e százesztendős ■körképhez. így csak megemlítem az 1849. szeptember 7-i főszolgabírói hatósági utasítást, amely a forradalmi kormány rendeletéi fc hatálytalanítja. Vagy a nem sokkal utána kiadott körö- zőlevelet Kossuth iLajos és félesége hollétének felderítésére. Kevéssé országos vagy politikái jelentőségű, de nagyon is Ikorjelzö jellegű egy 1849-es paCiikavizs- gálat. jegyzőkönyve Tol esvén, amelyből kitudódik, (milyen volt akkor egy gyógyszertár. Nem érdektelen 1855 februárjából a tokaji csizmadiáik kérése, amelyben a főszolgabírótól együk társuk megbüntetését kérik, tekintettel arra. hogy :qz fossz rsáwstefct ■ gyakorolt , ezzel s céhteáiét rclsr.stta. -Nem lenne érdektelen dolog napjainkban ás valami hasonló összefogás a minőségi munka megóvása érdekében. 1861-ben épült meg a vasút Szerencstől Sátoraljaújhely felé, illetve azt folytatólag Legényére. Érdekes adatokat tudhatunk meg erről. Nem érdektelen, hogy a széphalmi Kazinczy-kert ápolása ügyében Zemplén vármegye a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, s hogy mit válaszolt erre 18712 novemberében Arany János akadémiai főtitkár. A szerencsi járásban 1882-ben a tiszaeszlári vérvád során tapasztalt zavargásokról is adalékokat kapunk. Megtudhatjuk egy 1897-ből való jelentésből, milyen munika 'folyt az újhelyi dohánygyárban. És hogy 1908-ban milyen eljárásra utasította a főispán a főszolgabírókat a megyében működő ügynökök ellen, s meg ismerhe t j ük az ezzel gyanúsítottak nevét és lakhelyét is. Az első világháború után a Nemzeti Tanács megalakulását, új kormány- hivatalok és megyei igazgatás életbe lépését 'több szemelvény, illetve dokumentum ismerteti, csakúgy, mint a cseh megszállásét, majd a direktórium intézte iáwrl’.. Égy igen fontos és napjainkban, azt hiszem, nagyon időszerű dokumentum is található 1922-ből. Ekkor született határozat a Sárospataktól Sátoraljaújhelyen át Hollóházáig megépítendő iparvasút ügyében, azaz a néhány éve felszámolt, s azóta is visszaállítani követelt hegyközi vasút születéséről, az azzal kapcsolatos •különböző érdekekről. Napjainkban nem érdektelen ezt a régi iratot áttanulmányozni. A tokaji gyufagyár 1929- es működéséről bizonyára napjainkban kevesen tudnak; az egyik dokumentum erről nyújt tájékoztatást. Természetesen tájékoztatást kapunk a felszabadult Zemplénről is. például 1944. december 14-én kelt a polgárőrség megszervezésére vonatkozó parancs: nagyon részletes jelentést olvashatunk 1945. szeptember 1-jé- ről a zempléni közállapotokról; és megismerhetjük, miként iktatták be főispáni hivatalába 1948. december Kién 'Berki Míhálynét. Valamennyi szemelvényhez a kötet összeállítója, vagy Marosi Endre szerkesztő, tekintettel a Történelem- barátok Körei keretében történő hasznosításra, kiegészítő kérdéseket is feltesz, így az olvasót, Illetve az említett körök tagjait a kötetben lelhető adalékokon túl továbboivasásra, keresésre, ismereteik egybevetésére, illetve kontrollálására is sarkallja. De egyszerű olvasásra is igen érdekes és hasznos kiadvány. íbcucdck) Sésilet a korsitra épült faluból Elkészült, s néhány napon he- lül megtörténik a műszaki átadása hazánk egyik legészakahh- ra fekvő községe. Aggtelek szenny- és csapadékvíz-hálózatának. A község lakosságának anyagi hozzájárulásával, valamint több intézmény vissza nem térítendő támogatásával készült el megyénkben az első községi szennyvíz-elvezetés. Mint azt dr. Szabó Miklóstól, az egyesülés igazgatójától megtudtuk, a versenytárgyaláson a kivitelezést az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság nyerte el, s fogott a munkálatokhoz 198« őszén. Azóta három év telt el — s a nagy mit elkészült. A szennyvíz-elvezetésre mintegy :ifi, míg a csapadékvíz elvezetésére 10 millió forintot fordítottak. A vizek higiénés kezelését szükségessé tette többek között az Aggteleki Nemzeti Park vedelnie, nemkülönben pedig az idegenforgalom is. Ez az új lehetőségekkel, töb’iek között a Cseppkő Szálló átépítésével, a tervezett programok bővítésével várhatóan növekedni fog. A páratlan szépségű cseppkő- barlang eddig is számos hazai éi külíoldl turistát vonzott. Most, hogy a községet „összkomfort ősit ntták". lehetőség lesz a sokat emlegetett, de eddig ugyancsak elhanyagolt falusi turizmus felélénkitésére is. A három év viszonylag hosszú időnek tűnik, ám a kivitelezőnek v sok mindent kellett megoldani. Mert nemcsak a szennyvízelvezető csatornákat kellett a község utcáin lefektetni, de bővítették a már meglévő tisztítótelepet is. Ez ugyanis eddig csak a közintézmények szennyvizét fogadta. Ugyanakkor meg kellett oldani a tisztított .szennyvíznek a védett (területről való elvezetését is. A másik, néni kisebb feladat volt a csapadékvíz-elvezető hálózat kiépítésé.. Ez is behálózza a község valamennyi utcáját, s ehhez még két úgynevezett záportározót is létesítenek. Ezeket — miután tájvédelmi részről van szó -— a tájba illően terveztek meg. \ vízrendezéssel megoldották a barlang élővilágának és természeti szépségeinek védelmét is. A villany bevezetése, az ivóvízhálózat kiépítése. az utak burkolása mán most a szennyes csapadékvíz elvezetésével gyakorlatilag befejeződött a község „összkomfortosítása”. Száz adalék Zemplén száz évéhez „Ex a ház a város szégyene" rtnsian
