Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. november 2., csütörtök 97 M 0 7 P 3Z m u I Dz flvasi önálló és a Pátria '90 MSZP-alapszervezetek felhívása a párttagsághoz HÍVJA VÁRJA Fehér—Heller s Magyarország, 1956 Felhívással fordulunk a megye valamennyi MSZP- tagjához és alapszervezeté­hez, hogy minél többen ve­gyenek részt az MSZP 1989, november 4-én, 9 órakor a megyei székházban (Miskolc, MSZB tér 1.) tartandó megyei értekezletén. Eljött az ideje annak, hogy az MSZP tag­sága maga vegye át a saját ügyeinek intézését. Úgy lát­juk, hogy a ma hivatalban lévő ideiglenes ügyvezetőség nem tudott megfelelni an­nak a feladatának, amelyet az alakul» párt tagsága jog­gal elvárt ettől a testület­től. A párt súlyos szervezé­si gondokkal küszködik. Az ' A Münnich Ferenc Társa­ság Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és Miskolc városi szervezetei megemlékező ko­szorúzást tartanak 1956. hősi halált halt mártírjai és ha­zánk felszabadításában el­esett szovjet katonák emlék­helyein. 1989. november 4-én, 10 órakor Antal Gyula emlék­táblájánál (megyei tanács épülete), 1989. november 7- én, 10 órakor, a szovjet hő­ideúglenes ügyvezetők nem tudtak elfogadható, vonzó propagandát .kifejteni az egykori MSZMP tagsága kö­zött, tétlenül szemlélte azt a kampányt, amely az új párt szervezése ellen a me­gyében különböző szinten folyik. Tisztázatlan a párt anyagi helyzete is. Ebből a felismerésből kiindulva ja­vasoljuk, hogy az MSZP tagsága a november 4-i ösz- szejöveteleo hozzon létre egy ideiglenes megyei párt- választmányt, amely az alap- szervezetek, a platformok és tagozatok delegált tagjaiból, valamint alapszer.vezethez még nem tartozó MSZP-ta­si emlékműnél (Bartók B. tér). Várjuk tagjainkat, elvtár­sainkat és mindazokat a miskolci lakosokat, akik je­lenlétükkel tisztelegni kí­vánnak a mártírok emléké­nek azzal is, hogy részt vesznek a koszorúzási meg­emlékezéseken. Miinnich Ferenc Társaság B.-A.-Z. megyei és Mi-kolc városi vezetősége gok delegáltjaiból állna. Ezt az ideiglenes és demokrati­kusan választott pártválaszt­mányt ruházza fel a tagság azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a jelenleg mű­ködő ideiglenes ügyvezetö- ség is rendelkezik, illetve amelyet az. elfogadott alap- szabályzat alapján a párt- értekezlet meghatároz. Ma, az MSZP kizárólag alapszervezeteiben él és lé­tezik. ezért jogos az a tö­rekvésünk, hogy az alap­szervezetek az önszervező­dés elvének figyelembevé­telével vegyék át a párt­szervezés feladatait. Kérjük az alapszerveze- tekhez még nem tartozó MSZP-tagokat, hogy minél előbb alakítsák meg alap- szervezeteiket, vagy csatla­kozzanak a már megalakult iMSZP-alapszervezetekhez. MSZP Avasi Önálló Alapszervezet Pátria ’90 MSZP közéleti alapszervezet Az Európa Tanács és hazánk (Folytatás az 1. oldalról) „Ha a demokratizálódás folytatódik Magyarországon a tervezett lépések szerint, a csatlakozás az Európa Ta­nácshoz csupán hónapok kérdése” — mondta a fran­cia szocialista párti poli­tikusnő, aki öt hónapja áll a strasbourgi székhelyű Eu­rópa Tanács szervezete élén. Catherine Lalumiere sze­rint a csatlakozás történel­mi fordulat: első alkalom­mal vennének fel nyugat­európai szervezetbe egy ke­let-európai és a Varsói Szö­vetséghez tartozó országot. „A jaltai Európa, a ketté- osztottság végének jelképe is lehet ez a csatlakozás” — mondta. Mind a hivatásos, mind a nem hivatásos értelmezők hajlamosak arra, hogy a ma­gyar forradalom jelentésé­vel kapcsolatos kérdéseket szimplifikálják. Némelyek egyszerűen a nemzet sza­badságának visszaállítása­ként, „nemzeti forradalom­ként” értelmezik, míg má­sok éppoly egyszerűen a po­litikai szabadságjogok hely­reállítását, „liberális forra­dalmat” látnak benne. Ám­de e két felfogás nem födi, és soha nem is födte egy­mást; ez az „egyszerű ügy” valamivel bonyolultabb mindezeknél. Ahhoz, hogy az 1956 ok­tóberét „nemzeti forrada­lomnak” minősítő felfogás érveit és ellenérveit meg­ítélhessük, éppúgy félre kell tennünk a „forradalom” bármiféle formális meghatá­rozását (amivel azt a „za­vargás”, „lázadás” és „föl­kelés” kategóriáitól elkülö­nítve szokás), mint azokat a szónoki mutatványokat, ame­lyek csupán azt célozzák, hogy a nemzeti függetlenségi harcokat a társadalmi forra­dalmaktól elválasszák. Ezek többnyire nem egyebek meddő kísérletnél. Hiszen semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy e tizenhárom dicső emlékezetű nap csúcs­pontján a nemzeti független­ségi harc áll, azon igen egyszerű oknál fogva, hogy mindenfajta változást szük­ségképpen a szovjet hadse­reg jelenlétével és elnyomó szerepével szembeszállva kellett kivívni. Ezen a ponton megingat­hatatlan tényként kell lát­nunk azt (amit Nagy Imre politikai megítélése kapcsán oly sokat vitattak), hogy a szovjet hadsereg bárminemű magyar fölszólítást megelőz­ve avatkozott be az ország ügyeibe, kiváltképp azt megelőzve, hogy Nagy Imre (Folytatás az 1. oldalról) Most a másfél milliós költ­séggel átalalakított egység nemcsak háromszorosára nö­velte a korábbi alkatrész- árusítás lehetőségét, de arra is lehetőséget adott, hogy több ezerre bővüljön a külön­böző alkatrészfajta és mint­egy hatmillió forintnyi áru­készlet álljon rendelkezésre. Elvünk, hogy ami a nagy­kereskedelmi vállalatnál az alkatrész területén van, az itt, a kiskereskedelmi forga. lomban is megtalálható le­gyen. Mindezeken túl, az át­alakítással lehetőség nyílt •egy új kereskedelmi forma bevezetésére, ami ugyan még nem aratott itt a bolt dolgozói körében osztatlan sikert, az önkiszolgáló jelleg, illetve az önálló döntési joggal való rendelkezés. A jelenlegitől eltérő márkabő- vítést a MOBIL egyelőre nem tervez, de ha később újabb kétkerekű járművek jelentősebb behozatalára vá. lik lehetőség, úgy fni ter­mészetesen követni fogjuk az' •alkatrészellátási igénye­ket. Hogy a jövőben milyen le­hetőség fog még nyílni arra, hogy a most átadott üzle­tünket bővítsük, ezzel kap­csolatban a korábbi évek­ben már fölvetődött, hogy tervezzük egy áruház meg­építését, itt Miskolcon. Er­ről most sem mondunk le, bár az akkori terv, elkép­zelés azóta már jelentős mértékben módosult. Eddig öt évet vártunk, és ha ez továbbra sem lesz megold­ható, úgy gondolkodni kell a már meglevő telephelyeink bővítéséről, fejlesztéséről. Annak sem zárjuk ki lehető­ségét, hogy a lakosság jobb 0 e beavatkozáshoz bármiféle jóváhagyását (avagy az erre való felhíváshoz a nevét) adta volna; s látnunk kell, hogy a hatalom tényleges birtokosa már október 23-a éjszakáján a szovjet pártel­nökség és annak magyaror­szági meghatalmazottja, Andropov volt. Az ÁVH- ■ kommandók, a gyűlölt „ké­kek”, egynémely békés tün­tetők elleni, gyilkos merény­letétől eltekintve (amelyek különben jóval több áldoza­tot szedtek, mint később a felbőszített tömeg által vég­hezvitt ávós-lincselések), a magyar fegyveres fölkelők csaknem mindig szovjet, s csupán elvétve magyar ka­tonai egységek ellen küz­döttek. (Molnár Miklós Bu­dapest, 1956. című könyve bőséges példaanyaggal iga­zolja, hogy a magyar had­sereg magatartása-skálája miképpen terjedt a passzív be-nem-avatkozástól egészen a fölkelök — bár az előbbi­nél kevésbé gyakori — ak­tív támogatásáig, avagy szór­ványos esetekben a tömegek­kel szembeni, ellenséges föl­lépésig.) Ez a tény tehát (tágabb társadalmi-politikai keretétől eltekintve) a föl­kelést elsődlegesen és magá­tól értetődően nemzeti ügy- gyé avatta. Ámde e „tágabb társadal­mi-politikai keret” nagyon is jelen volt, s nemcsak ob­jektív adottságként, hanem szubjektív módon: a fölkelt nép tudatában is. A többsé­gükben fiatal fölkelők nem­igen voltak tudatában an­nak, hogy micsoda megin­gathatatlan erőt jelent a nagyhatalmak közt létrejött megállapodás, a naiv lelke­sedésük csak még tovább hajtotta őket. Azok a ma­ellátása érdekébeen az arra vállalkozó magánkereskedők — ha árusítási engedéllyel rendelkeznek — vagy gaz­dasági közösségek a megye településén bárhol forgalmaz­zanak alkatrészeket, melyet mi részűikre megfelelő mér­tékben biztosítunk — mon­dotta. Lehetőség van. Pénzre és vállalkozó társakra van szükség. Mi őszintén remél­jük, hogy belátható időn be­lül a MOBIL mindkét fel­tétellel rendelkezik majd, amelyből végsősoron a vá­sárlók jobb alkatrészellátá­sa fog profitálni. gyár milliók, akik e forra­dalmat naponta megújították és tovább éltették, akkori­ban még jó okkal hihették, hogy nemzetük kiválását a szovjet tömbből (föltéve, ha az sikerül) a Nyugat is a legmelegebben üdvözli majd. S azt remélték: egy tényle­ges győzelemmel Magyaror­szág, mint nemzet, kivívhat­ná végre azt a nyugati mél­tányosságot és megértést, amit a trianoni, majd az 1947-es párizsi békeszerző­dések idején oly fájdalmasan nélkülöznie kellett. (Az előbbi még Ausztriával, a volt Habsburg-birodalom magjával is sokkal kedve­zőbben bánt el, mint a meg­csonkításra ítélt Magyaror­szággal; az utóbbi pedig Ma­gyarország rovására, a náciz­mus valódi áldozatainak szá­mító Csehszlovákián és Ju­goszlávián túl, még olyan egykori náci-szövetségesek­nek is jelentős területi en­gedményeket tett, mint ami­lyen Románia, vagy még in­kább Ausztria volt.) Valójában tehát nem is volt olyannyira eltúlzott op­timizmus, ha a magyarok azt hitték, hogy egy sikeres szovjetellenes forradalom­mal, e században először, si­kerülhet maguk felé hajlí­tani a Nyugat jóindulatát. Ez a kimondhatatlan várako­zás volt az egyedüli való­ságalapja mindama „össze­esküvés-teóriáknak”, amelye­ket a magyar forradalomra ráhúztak, és amely teóriák, mind a szociológiái tudatlan­ság, mind a célzatos politi­kai intrika, talán utóbb oly bőven sarjadtak. Hiszen a fölkelt nemzet egésze, de legalábbis felnőtt polgárai­nak túlnyomó többsége, na­gyon is tisztán értette (ami­ről a forradalmi Budápélst utcáin sok emberrel beszél­ve, magunk is személyesen meggyőződhettünk), hogy a békeszerződések revíziójá­nak akár legcsekélyebb nyil­vános fölemlítése is végze­tes következményekkel jár­hat a magyar ügyre nézve. A végnélküli Himnusz­éneklések, a nemzetiszínű zászló és a hagyományos Kossuth-címer állandó hang­súlyos jelenléte a középüle­teken, a kommunista rend­szer teremtette jelképek he­lyén (mely utóbbiak az em­berek szemében egészen egy­szerűen a szovjet megszál­lás hatalmi jelvényeinek tűntek), ugyanígy a tömegek által elunhatatlanul skan­dált jelszavak („Minden ma­gyar egyet akar!”; „Aki ma­gyal'. velünk tart!”) — nos, mindezen jelenségek sokszor talán meglehetősen avíttnak, vagy gyerekesnek tűnhettek a nyugati megfigyelők sze­mében. SZÁZALÉKKAL Az előnyös befektetés annyi, mint legalább megőrizni a pénz értékét. 1989. augusztus 31-én a KONZUMBANK RT. 300 millió Ft értékben letéti jegyet bocsátott ki. A letéti jegy 10 000 Ft-os címletekben a KONZUMBANK irodáiban vásárolható. TÖBB A letéti jegy köztudottan a legkedvezőbb rövid távú befektetési forma. A KONZUMBANK letéti jegy egy évre 19,5% kamatot fizet. Aki év közben meggondolja magát, attól a KONZUMBANK évi 15% időarányos kamattal visszavásárolja. A megvásárolt letéti jegyek sorsoláson vesznek részt. Főnyeremény egy személygépkocsi. Ezenkívül színes televíziót, videomagnetofonokat és 100 egyéb értékes nyereményt nyerhet. Sorsolás: 1990. március VÁSÁROLHATÓ: Pécsett, a Rét u 4 -ben. Kaposvárott, a Má|us 1. út 7 -ben. Tatán, a Szabadság tér 10 -ben, Szombathelyen, a Kiskar u. 1 -ben. Egerben, a Maczky Valér u 2 -ben. Orosházán, a Széchenyi tér 1-ben, Nyíregyházán, a Lenin tér 7 -ben és Budapesten az V , Vitkovics Mihály u 9 -ben is. KONZUMBANK RT. LETÉTI JEGY, AZ ÉSSZEL VÁLASZTOTT BEFEKTETÉS. V. M. (Folytatjuk) Közületek figyelem! A Hcjőcsabai Cement- és Mészipari Rt. (Miskolc) megvételre ajánlja HASZNÁLT, MŰKÖDŐKÉPES, csehszlovák gyártmányú FÉNYMÁSOLÓGÉPÉT Tip.: OCE 212 220V, 15 A, 50 Hz Tömeg: 200kg Űr megegyezés szerint Részletes felvilágosítással: Gedeon Péter beruházási csoportvezető szolgál Telefon: 46/67-133/129-eS mellék Megemlékező koszorúzás Ismét megnyílt a MOBIL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom