Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

1989. november 11., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9

Fantomszálióból élő szálloda legyen!...

(„Pótlap" az Avas-dossziéhoz)

Takaros kis . kötetkét, vagy legalább vaskos 'füzetet 'tenne ki, Ihn 'összeraknám -azoiklat .a cikkeiket, amelyeket 1987 tavasza óta írtam a miskolci Avas szállóról, 'illeltve az akkor még csak szándékolt' bezárásáról, ami csaknem két éve, 1987. december 15-én be Is következett. Azóta csa,k árválkodik a'Szabadság térrel szemben a szálló sárga épülete, utcai presz- szóhelyísége átmeneti otthont >ad egy divatáru boltnak, amit tataroznak. Az életet az jelenti benne, hogy a Hungar Hotels, a szálló korábbi gazdája itt működteti még területi igazgatóságát. Persze nemcsalt én írtam róla, írtak mások is, helyi és országos fórumokon egyaránt vissza-visszatérő téma volt ; az elmúlt két évben e szálló példátlan isorsa.

Siralmasan néz ki e nagymiúlltű épület. Zárt udvarát. -ahol 1815 és 1819 között Déryné és társai . játszották, gaz veri fel, az egész épület az enyészet képét mutatja. Fantomszálló a város közepén...

Nem érdektelen talán újra meg újra — hiszen mindig vannak újabb -olvasók, fiatalok, akiknek minden új — -egész röviden megidézni e szálló múltját. 'E teliken már a XIV. század végén -a diósgyőri váruradalom királyi ispánja gyűjtötte be a jobbágyi 'kilencedeket, majd kalmár-csarnok volt itt, | Mátyás király korában pedig nagytforgatmú szabad- kocsma csalogatta az embereikét. A X ViH'I. -század közepén tette rá kezét a koronauradalom, s megnyílt a Tambur-lkocsma. Nemsokára, 1784-ben alakult k:i -a mai épület elődje, az Arany Corona, amelynek -már szállodai szobái vannak és udvara színészek befogadására is alkalmas. 1893-iban, közel egy évszázada épült fel a jelenlegi épület, amely az elmúlt évszázad -igen sok fontos eseményének tanúja.

Magam, akárcsak 'korosztályom más tagjai, régóta ismerem .az épületet, több átalakítására is emlékszem.

Emlékszem szép üvegezett határjána is, amely minden vonatérlkezésnél a pályaudvar -előtt ácsorgott, várta a vendégeket, ,s a tühbi szálloda kocsijaival versengve ajánlotta szolgálatait. Emlékszem, amikor >az Apolló-tMozgó 19-30-ban a We i dlii eh -iP a lo t-a. p;i n c é j ébő 1 ideiglenesen ideköltözött az emeleti táncterembe. Azóta is itt van, most Koss-ulth- mozi a ine-ve. 1987-iben több mint 40 millió forintért újították fel és ..fesztivál- mozi” céljára valóban fényűzővé varázsolták. A mellette lévő filmklub hajdan kétszer ilyen bosszú volt, ez volt Miskolc együk kiállítóterme. A Fehér-terem néven ismert nagyon szép étterem több politikai -esemény színtere is volt. A harmincas évek. derekán gróf Festeti dh Sándor, a nyilas arisztokrata litt tartotta pártjának megyei zászlóbonitó gyűlését, amelyet Reis-lnger Ferenc, a város nagyihírű szociáldemokrata képviselője valami háromszáz diósgyőri vasmunkással -a szó legszorosabb értelmében szétvert. Ugyanebben -a teremben mondta el 1942-ben híres beszédét Ba-jcsy-Zsi- linszlky Endre, hogy ki kell lépnünk a háborúból. Ennek az eseménynék az emléktáblája az él-múlt évtizedek forgatagában valahol eltűnt.

A szálló 1987. december 15-tel megszűnt. A konyhában (kialudtak a tüzek, a portáról eltűntek a szo- bak-ulcsok. Csak a bérbeadott emeleti teremben működik a luxus kivitelű mozi, meg az -utcai szinten egy -fodrászműhely, Feszitiválmozi a fantomszállóban. Az 1989 júniusában tartott 29. miskolci filmfesztivál országra szóló sikertelenségéhez -nem kis mértékben a környezet sivársága, kietlensége, alkalmatlansága is hozzájárult. A 40 milliónál többet felemésztő felújítás nem hozta meg a sikert. Igaz. ebben a költségben a hírek szerint a Fehérteremnek a bezárás előtti rendbehozatala -is benne foglaltatik, mivelhogy a mozitatarozásikor ezt is megcsináltatták, aztán bezárták az egészet. Az épület elhanyagolt kazánja ez év elején fenyegetett robbanással, s megállapítta- to-tt, hogy helyrehozhatatlan. Azóta méregdrága vilianyfűtés működik. (Vajon milyen drágán, s kinek a költségén?)

Most végre sok-sok tárgyalás után talán kimozdul a holtpontról e szálloda ügye. Az elmúlt héten sajtótájékoztatón adták tudtuk hogy újra a városé lett. Valójában a város csak visszakapta a sajátját. (Lám, Debrecenben a híres Arany Bika szállót sosem adták át az országos Hungar Hotels vállalatnak, a helyi vállalat kezelte és ma is büszkesége a városnak.) Most, hogy visszakapta a város, szóiba kerül a hasznosítása. Szerintem aligha lehet más, mint 'a múLt folytatása. Több mini, kétszáz éve áll e helyen a Magyar Corona, majd 96 éve megújulva Korona, később Kossuth. végül Avas szálló, amely Miskolc életétől elválaszthatatlannak látszott és látszik. Legyen 'hát továbbra is szálloda, legyen itt vendéglátás, legyen közéleti fórum, s akár vegye vissza -patinásább nevét is.

Köztudott, hogy hatalmas költséget igényel a r e n dbelh o z at a 1 a. Köl ts éget, amire a városnak nincsen fedezete. De az is köztudott lehet, hogy minél később kezdenek a felújításhoz, az épület csak tovább romlik. Viszont 'az sem hagyható figyelmen kívül, kinek -a kezelésében ment enyáre tönkre. A Hungar Hotels volt. évtizedeken a kezelője, állapotáért vitathatatlanul az felél. Ha egy állampolgár a tanácsi lakásból elköltözik, az ingatlankezelő addig. nem veszi vissza -tőle a lakást, amíg teljesen újjá. más lakónak hibátlanul kiutal'ha- tóvá nem -teszi. Azaz, aiki- köl-tözőnek fel kell újítani a lákásit, neki kell a kezelése, használata közben be- következétt kopást, romlást korrigálnia. Ezt az elvet kellene itt is érvényesíteni. A Hungar Hotels alighanem megteheti ezt abból az üzleti hasznából — többek között a külföldi szállodaláncokban való részesedéséből —, -amelyekért. Miskolcot, az Avast évtizedeken át elhanyagolta.

Benedek 'Miklós

Beszélgetés közben

r*

Kénytelen-kelletlen, tolmácsra kell hagyatkoznom. S bár a kommunikáció ennek a legkevésbé sem szenvedi kárát — lévén a nyelvi közvetítő nemcsak az orosz nyelv és a lélek alapos ismerője, hanem „szituáció- érzékeny” ember is — mégis szorongok olykor. (Legalábbis az első vodkáig, konyakig.)

öl éve jártam Vologdá- ban először, már azóta is megtanulhattam volna oroszul. Vagy angolul, vagy németül. Esetleg franciául. A megyei tanács új művelődési főnöke testvérvárosunkban, a felsorolt nyelvek mindegyikén tud tárgyalni. Dicséretére legyen mondva, nem ajánlja fel,, hogy beszéljünk — teszem azt — franciául. Persze, hogy nem, hiszen Vologdában ismernek r'ngem. ismernek és elfogad • mi.1, ol’annak amilven vast-ok.

Néha úgy érzem, jobb vagyok ott, mint itthon. Legalábbis nyíltabb és őszintébb. Talán azért, kerültem, kerülhettem a — mindenütt, egyformán rideg — hivatali szobákból a gazdagon terített családi asztalokhoz. Ezért lettem a távoli északon egyszerre csak Bjela . . . Olyan vendég-barát, aki előtt nincs titok, minthogy ő sem akar semmit rejtegetni.

A nagy nemzetek mindig is közömbösek voltak a kis nemzetek sorsa iránt — olvasom valahol. Nos, az a helyzet, hog” 1989 őszén Le- ningrádban, Moszkvában, Vologdában. a legnagyobb

érdeklődéssel faggattak bennünket az ottani értelmiségiek.

A kérdések mögött, némi aggodalom: milyen lesz a viszonyunk hozzájuk a jövőben? Megváltozik-e, s ha igen, mennyiben?

Nekünk — két színházi embernek — most mindazt ei kellene mondani, amit az ottani sajtó talán nem tesz nyilvánvalóvá. Tudniillik, hogy mennyire fontos a magyaroknak, annak a megújulási folyamatnak minden eredménye, ami náluk elkezdődött ! ■

Es, hogy még az emlékét is ki akarjuk törölni, annak a átállni, posztsztálini dikINSovember 1-től november 15-ig

1935. november 1-jén nevelte Iki a belügyminiszter -Lukács -Bélát Miskolc város főispán-ján-alk.

1639. november 11-én kelt Keglevích iMilklós ónodi kapitány levele, amelyben azt -íirj-a Miskolc főbírójának, hogy ha -a „császár munkájára” nem küldenek azonnal 100 embert, ásókkal, kapákkal, tökenők-kel sáncot-hányni; azonkívül 1 hordó bort, it-ovábbá abrakot és kenyeret nem vis,anelk, akikor m-emcsalk a várost dúlatja fél, de -a bírónak -is meg kell miatta halnia. (Lám, ezért volt akkoriban nehéz főbírót választani!)

1687. november 11-én kelt írás tanúsága szerint .kolerajárvány' volt Miskolcon, mely egy teljes éven át -szedte álldozaita-iit (350 halott). Ugyanebben az évben 919-an haltak meg himlőiben.

1939. november 11-én a komlói bányaigazgátós-ág szakszervezeti szervezkedés mi-altit büntetésből Perecesre, •a Baross-aiknára helyezte a Ikomlóii bányászok szakszervezeti vezetőit. A 6 komlói bányász a kedvezőtlen elhelyezés miatt tiltakozott, és harcót indító ttalk visszahelyezésükért. Harcuk sikerrel járt, s december-ben visszatérhetitek Komlóra, ahol 400 fős tömeg üdvözölte őket a pályaudvaron.

1918. november 12-én a Nemzeti Tanács feloszlik, helyét egy 500 tagú tanács („ötszázak tanácsa”) foglalta el, 200 fővárosi és 300 vidéki küldöttel.

1910. november 12-én a Koronán tartott Nyugat-esten fellép (Miskolcon ekkor először és utoljára) Ady Endre.

Apropó:

Ady Miskolcon!

Az akkor kétéves Ny-ugat 1910. (novemberében felolvasó matinékat tartott Miskolcon, iN-agy váradon, Aradon, Pesten és másutt. A költő unja, „utálja” ezeket a matinékat, ímert ezeknek ő a „primadonnája”. Léda hisztérikusan féltékeny holmi Esztikék miatt („Mindig kételkedni, mindig félreérteni, mindig 'gyanúsítani, mindig iszenivedé-st okozni, ez már -majdnem gonoszság, avagy szándékos, -eldobó methó- duis ...”); megalázzák a költőt a fővárosi nagydíjra beadott -pályázatáról .terjengő híreik is '(-végül iis ő Ikapj-a meg), s -alig várja már, hogy (decemberben) újra Párizsba repüljön.

Pedíig Miskolc igen várja Adyt. Az Ellenzék cikkírója Ignotus! is magasztalja.

mertihiszen „ő adta nekünk Ady Endrét(!), s vele együtt ■az -egész Irodalmi forradalmat.” A Párizsban járt festő, Sassy Attila (Aiglon) Hétről — hétre c. rovatában a -Párizs-kultusat, a franciás divatot s a nők pikáns kultuszát Idézgeti a Nyugat-est előtt; a Ferenczi-könyves- holtban szervezik a Nyugat- előfizetőiket. S miután nehezen gyűlnek a Nyugat-ibará- itok, engedményekre „ragadtatják’’ magukat, a szervezők: iáki ilegalá-blb fél évre edőfizéti a lapot, 2 üngyenje- gyet kap a matinéra, amelyre 4 korona az első, 2,50 a 'második, 1 (korona az állóhely, és 50 fillér a diák- és imunikásjegy. A miskolci elit (erről már Krúdy Gyula is írt) a párizsi divat bűvöletében ól, hogyne fogadná várakozással a ■-Magyar Pi- -modán nagy bohémját!

Szombaton este 8 óraikor -pilas.atronos uraik és dekol- itáilt ruhájú 'hölgyeik ara-nyíl á-n c aii - diadem jai ragyog tak

a város egyetlen i(,reprezentatív) szalonjának csillárfé- nyeli alatt. Fél kilenckor Genos.y Samu -ügyvéd, a Miskolcz szerkesztője vezette be a nyugatosoikat a színpadra. Na-gy ita-ps a vendégeknek, s (Ignotus (Veigels- herg Hugó) kenetes sza-vak- ikail adja vissza -a bőkot: „Nem -jöttünk .ide kultúrát hirdetni, hanem az itteni kultúra vonzott minket ide. Örömmel, szeretettel jöttünk abba a városba, amelynek falai között nagyemlékű, dicsőséges nagyságok élték.” Természetesen nagy taps jelezte, hogy a „bőik” szívesen vették iaz udvarló szavakat. Utána Hatvány Lajos olvasott fel a Nyugat indulásának történetéről.

Aztán .Ady „leül a -felolvasó asztalihoz”, „átél 3—4 verset és -a tapsolk még újra gondoláitokat, követelnek. Es újra leül Ady s megint be- ilerma.okol a lelkűnkbe, ahogy ■elmondja még egy szakát életének.”

Mind az Ellenzék, mind a Miskolczi Napló .zúgó, fergeteges 'tapsról számolt be. (Ady után Héltai Jenő, majd Tersámsziky Józisi Jenő felolvasása következett.) Ám vegyült visszás hang is a

tapson kánba. A Miskolcz cikkírója (Darvas R.) így számolt be az Ady-szerep- iésről: „Rekedtes hangon, ideges hanglejtéssel megy végig a vers sorain. Olyannyira ideges, hogy lázasan tovafutva észre se veszi, hogy egy-egy végszót nem mondott, csa-k sóhajtott."

Nos, ha így volt, elhihető. A bevezetőben -a,zért jegyeztünk le a 'költő leveléből pár sort, hogy képet .kapjunk arról is: nem mindig ünnepel az, akit ünnepelnek.

1918. november 14-i újsághír ('Reggeli Hírlap) szerint a szénihiány .miatt Óz- don a meddőbér novemberiben 638, decemberben 1298 imunikáist érintett. (Hasonlóan Diósgyőrben is.)

1918. november 15-én a miskolci vasutasok és kereskedők is a szoedem párthoz csatlakoztak.

1859. november 15-én a protestáns ügyeket rendező császári nyílt parancs (pátens) vételét követően egyházikerületi -gyűlésit tartottak az 'aivasi református templomban. A gyűlés kimondta, hogy a pátenst nem fogadják el, s egyúttal feliratot intéznék a királyhoz. A gyűlésen jelen voltak: br. Vay Miklós, Palóczy László, Tompa Mihály, Erdélyi János és Kazinczy Gábor is.

1706. november 15-e körül csapatokban szállingóztak haza 'Barcikáról a R>a- butin seregei elől odamenekült miskolciak. A városi tanács a református gimnázium .a-udúlőriurnában (a mai Papszer utcai múzeumépületben) tartotta üléseit. Egy jegyzőt Szendrőbe küldtek „ölen Ódiumokért” (ereklyékért), s a város ma lom-házába egy malomkövet állítottak őrlésre. A városlakók a 'karácsonyt ptncelyukak- ban (az avas! és tetem vári bta rtanglakásokba-n) töltőtték.

1917. november 15-.én indult a VH. magyar had-iköl- csön. (A VI. ez év május 8-án.)

Kárpáti Béla

Kiadvány Tokaj-Hegyaijáról

Tokaj-hegyaljai Kalendárium címmel kiadványt jelentet meg a Borsod-A-ba- új-Zemplén Megyei Közművelődési Módszertani Központ. A műfaj -kívánta szokásos írásokon kívül színes, olvasmányos cikkeket közöl a kalendárium, amelyek a

zempléni táj, közelebbről Tokaj-Hegyalja múltjának, jelenének érdekességeit ismertetik, s a kirándulóknak, turistáknak is tájékoztatást nyújtanak a városok látnivalóiról, a hegyek, kirándulóhelyek szépségeiről.

tatárának, melynek gyakorlatában némely vezetőnk a legjobb tanítványnak bizonyult.

W legjobb tanítványok? Ezt ők szerették hangoztatni magukról. Úgy érzem, az oroszok nem szerették őket. Persze, szervilizmusukat elfogadták meg minden, de személyüket nem kedvelték. Miért? Mert nem voltak igazán magyarok. Mert — milyen furcsa, ellentmondásos dolog ez! — a Szovjetunióban soha nem elégedtek meg azzal, aki csak internacionalista. Más kérdés, hogy ezt nemigen mondták ki.

De azt nem tudom elképzelni, hogy Sztálin egyszer is konyakozott volna Gerő Ernővel. Viszont Faraghó altábornaggyal már a fegyverszüneti tárgyalások első napjaiban nagyot ivott Jellemző, hogy Veres Pétert' is azonnal észrevették Moszkvában, mint kivételes intellektust, eredeti gondolkodót. Ezzel együtt nyilván azt is, hogy nem lenne jó sztálinista tanítvány.

Akkoriban nem erős karakterekre, széles látókörű emberekre, hanem káderekre volt szükség.

Immár az appartcsikok és csinovnyikok ideje lejáróban. Igaz, a történelmi órák percei olykor lassan peregnek. Mindegy, az emberek egészen mások most szovjet földön, mint korábban. Fel- szabadultabbak! Szinte mindenkinek minden szavából kitetszik, hogy ennek a hatalmas birodalomnak a története nem 1917-ben kezdődött. Bárkitől, bármit kérdezek, a nemzeti kultúrák gyökeréig nyúl le. S eközben — akár orosz, akár grúz, vagy bjelorusz — kifényesedik a tekintete. Pedig most mindenféle napi — ellátási — gondok is nyomasztják őket. Nincs szappan, nincs tea, kevés a cigaretta, az ékszerek és a tartós fogyasztási

cikkek jó részét már korábban felvásárolták.

Zeng a kórus a leningrádi Nyikoláj székesegyházban; arany koronák alatt, most esküszik egy ifjú pár.

Tragikus veszteséget okozott Oroszországnak a keresztény hagyományok felszámolása — figyelmeztette a közelmúltban népét Lihn- csov akadémikus. Mi azt látjuk, hogy nagyon-nagyon mélyek ezek a hagyományok . ..

Hallgatom a fiatal szerpap gyönyörű basszusát, s az eskető pópa lágy szavait. Nem értem a mondatokat, de ezer gyertya fényénél iá-, tóm, hogy a törékeny icis menyasszony pilláin könnyek csillognak.

A szeretet szavait nem kell lefordítani, talán még kimondani sem.

{Egy hét múlva folytatjuk.)