Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

1989. november 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszélgetés dr. Furmann Imrével Október derekán tartotta második országos gyűlését - nevezhetjük akár kongresszusnak is - a Magyar Demokrata Fórum, a legnagyobb, ellenzékben levő magyarországi párt. Az e pár; életében mérföldkőnek számitó fórum munká­járól, az ott született eredményekről, tanulsá­gokról lapunk interjút tervezett dr. Furmann Imrével, az MDF országos elnökségének tag­jával, az MDF miskolci szervezetének vezető­jével. Csakhogy néhány hónappal ezelőtt az MDF miskolci szervezete eljuttatott egy olyan nyilatkozatot szerkesztőségünkbe, amelyben az állt: a jövőben nem kívánnak nyilatkozatot ad­ni, s az Észak-Magyarországban szerepelni. Ezek szerint kérdezhetik - a tervünk a második országos gyűléssel kapcsolatban csak terv ma­radt? Szerencsére nem. Felkérésünkre dr. Fur­mann Imre készséggel vállalta a beszélgetést, amely természetesen azzal indult: miért is? • * — Igen, volt nekünk egy ilyen határozatunk, hogy az Észak-Magyarországnak nem adunk nyilatkozatot. Hogy most erre mégis sor került;? A politikai-társadal­mi élet területén olyan vál­tozások következtek be, amelyek minket is arra kényszerítenek, hogy átérté­keljünk bizonyos dolgokat. Amíg az Észak az MSZMP lapja volt, akkor rengeteg összeütközésünk volt az új­sággal. Miután megtörtént az MSZMP-nek az átalakulása, s a jap fejlécén, impresszu­mában az jelent meg, hogy politikai napilap, s így pró­bál az újság nyilvánossági fórum lenni, a helyzet mó­dosult. Én azt hiszem, még egyetlen lépés kellene, hogy valóban néplappá váljon az Észak-Magyarország. Több megyében elindult már ez a folyamat a megyei lapok átalakítására. Én abban toí- j^om, hogy az Észak-Ma- gyarország is előbb-utóbb ilyen lap lesz, s nem cso­portérdekek kiszolgálója, mint ami volt eddig. — Ezek után most már i beszéljünk önökről. Nekem júgy tűnik, az utóbbi hóna­lpokban megváltozott az MDF hangja: sokkal diplo- matikusabb lett, sokkal több benne a konstruktivitás, az együttműködési készség. Nem kevesen, akiket koráb­ban riasztott az egyes ese­tekben megnyilvánuló har- sányságuk, nyerseségük, kezdenek szimpatizálni önökkel, s azonosulnak né­zeteikkel. — Nem mondunk mi (mást, mint amit ezelőtt mondtunk. Talán nem olyan hagy zajjal mondjuk, mint korábban. A második kong­resszusunkon megfogalma­zódott: itt most a politizá­lásnak egy más minősége kezdődik. Ami persze, nem azt jelenti számunkra, hogy ami előtte volt, azt el kell felejteni. Ma az MDF — ezt a nemzetközi kapcsola­taink is jelzik — jelentős politikai tényező Magyaror­szágon. Olyan szervezet, amely egy békés átmenetre szerveződött, amelyre lehet a jövőt alapítani. Nemcsak azért, mert az elmúlt pár hónap alatt megduplázódott a taglétszámunk (20 160-an voltunk a második országos gyűlésünkkor), hanem azért is, mert épp ez a második országos fórumunk szó sze­rint programalkotó országos gyűlés volt. Programot al­kotott, méghozzá átfogót az i pargazdaságtól a mezőgaz­daságig, az oktatástól a szo­ciálpolitikáig, az önkor­mányzatoktól az egészség­ügyig. Mégpedig a lehetősé­gekből, realitásokból kiin­duló, úgy véljük, megvaló­sítható programot. Tudjuk, ma hazánkban a nagy ígér­getések korszaka van. Mi nem akarunk úgy, s olyano­kat ígérgetni, amelyeket az­után nem tudunk betartani. Persze, ez most nem jelenti azt, hogy ez a program, amelyet elfogadtunk, ez tel­jes mértékben í<*v kerül megvalósításra, mert hisz’ az életben előfordulhatnak olyan politikai helyzetek, kompromisszumok, hogy a program korrekcióra szorul. A programról így általában még annyit, hogy a teljes magyarságot magyarnak vallja, éljenek azok a hatá­rokon belül, vagy a hatá­rokon kívül. Én azt hiszem, nem sok part tett, tesz annyit az összmagyarságert, mint a Magyar Demokrata Fórum. — Elfogadott programjaik megvalósításának folyama­tát hogyan képzelik, terve­zik? — Nem részprogramokat, akarunk megvalósítani, ha­nem teljes programokat, mégpedig oly módon, hogy ezek a teljes programok egymásba kapcsolódnak és egyszerre kerülnek megva­lósításra. Az a vélemé­nyünk, hogyha bármelyiket is a másik nélkül valósíta­nánk meg, akkor az nem lenne több, mint a réseknek a betömködése, ami által újabb és újabb rések kelet­keznének. Gondolok itt pél­dául arra, hogy hiába ve­zetjük be a vizet, ha mondjuk a gyerekeknek más településen kell isko­lába járniuk. Ha a falunak nincs buszjárata, akkor hiá­ba van telefonja. Ezek ösz- szefüggnek egymással, s ezeket csak egyszerre, s egymással szoros összefüg­gésben kell megvalósítani. — Ügy hallottuk, a pár­tok „demokratikus építke­zése” nagy hangsúlyt kapott az MDF országos fórumán. — Igen. Nagy súlyt fek­tettünk rá. Egy többpárt­rendszerű demokráciában csalt úgy lehet valódi de­mokrácia, hogy ajjok a szer­vezetek, azok a pártok, amelyek majd indulnak a választáson, s amelyek majd a „hatalomban” részt fognak venni, azok alapve­tően demokratikusan épül­jenek fel. Először önmagun­kon kell elkezdeni, majd folytatni ezt a demokratizá­lódási folyamatot. Mert ha nem demokratikus szerveze­tek vesznék részt á válasz­tásokon, altkor nem fög megvalósulni Magyarorszá­gon a többpártrendszerű demokrácia. Egy formális demokrácia lesz több párt­tal, és az ország ugyanott lesz, ahol eddig volt. — Ugyancsak sok szó esett a társadalom önszer­veződéséről. — A Magyar Demokrata Fórum azt mondja, hogy a társadalom önszerveződése nélkül nem fogjuk tudni megvalósítani sem a demok­ráciát, sem azokat a felada­tokat, amdlyet a jelenlegi történelem nemcsak ránk, a Magyar Demokrata Fórum­ra, hanem minden felelősen gondolkodó politikai szerve­zetre rárótt. Mert politizál­ni lehet szűk csoportoknak, el lehet osztani miniszteri tárcákat is, el lehet osztani különböző pozíciókat, talán csak az maradt ki, ami a legfontosabb: a nép részvé­tőle a politikában. Mert az­által. hogy a politikában részt vesz, nyilvánvaló, hogy akaratát tudja érvé­nyesíteni. Éppen ezért volt nagyon fontos, hogy ezek a programok, amiket elfogad­tunk a gazdaságban, az egészségügyben, a mezőgaz­daságban, az oktatásban, mind-mind azt tűzi célul, hogy adott helyen szerve­ződjenek meg azok az ér­dekvédelmi és érdekérvé­nyesítő szervezetek, ame­lyeknek a megszerveződésé- hez és működéséhez az MDF mindenféle jogi, köz- gazdasági és egyéb segítsé­get már most is meg tud adni. Ha ezek nem szerve­ződnének meg, akkor bár­mennyire is jószándékú lesz bármelyik politikai szerve­zet, ha nincs erre fogadó­készség. vagy fogadóképes­ség, akkor semmiféle prog­ramot megvalósítani nem lehet. Persze, azt is jó len­ne tudomásul venni, mit is jelent az, hogy hatalom. Mert ha csak kijelentjük: hatalom, akkor az emberek nagy többsége még, mindig arra gondol, hogy ezek is csak pozícióba akarnak ke­rülni, csak a kiváltságokat szeretnék önmaguk részére hasznosítani. A második or­szágos gyűlésünk demons­trálta. kifejezésre juttatta: nekünk a hatalom nem ki­váltságokat, hanem szolgá­latot jelent. — Sokakat érdekel: az MDF és a munkástanácsok kérdése, viszonya. — Nagy hangot kapott a Magyar Demokrata Fórum második országos gyűlésén a munkástanácsok szervező­désének a segítése. Magyar- országon egy nagyon gyors és egy spontán folyamat in­dult meg. Ez véleményünk szerint óriási veszélyeket rejt magában. Egyedül az MDF volt az. amely a kez­detektől fogva ellenőrzést követelt Kezdetektől fogva kérte a kormányt, sőt, kö­vetelte a kormánytól, s kö­vetelte a parlamenttől is, hogy ez a tevékenység el­lenőrzés mellett folyjon. Ha ez nem így történik, akkor az ország kiárusítása kez­dődhet el, illetve folytatód­hat — áron alul ... Részben pedig a politikából kikopott politikai vezetők, eddigi po­litikai funkcionáriusok ke­rülnek olyan gazdasági po­zíciókba, .amelyekhez egv új hatalom nem tudjuk, hogy miként tud viszonyulni. Az üzemi munkástanács meg­alakulásánál a munkások, az ott dolgozók beleszólhat­nának abba: kft-t akar­nak-e létesíteni, vagy rész­vénytársaságot, abban mi­lyen mértékben szeretnének ők is részt venni, alkalma­zottként. vagy részvényes­ként. Ki legyen ia vállalat­nak a vezérigazgatója, vagy a vezérigazgató-helyettese stb., stb. Az ő véleményük nélkül nem lehet dönteni ezekben a kérdésekben. Hogy a munkás nem akar beleszólni. az egyszerűen nem igaz. — A korábbi politikai ve­zetőknek netán bűnhődniük kell? — Bűnhődésről szó sincs! Senki nem akar itt semmi­féle felelősségrevonást al­kalmazni. Ezek az emberek (volt MSZMP-vezetők) kép­zettségüknek megfelelően helyezkedjenek el. Ám el­utasítunk mindenféle olyan nézetet, hogy aki a volt ál­lampárt tagja volt. vagy vezető beosztásban dolgozott a volt állampártban, az csak vezető lehet bárhol is. Azt tartanám a legtisztessé­gesebbnek, ha képzettségük­nek, rátermettségüknek megfelelő helyre kerülné­nek. Az egész magyar ön­igazgatást mi úgy képzeljük el, hogy a munkahelyen a legkisebb vezetői beosztás­tól a legmagasabbig válasz­tás és pályázat útján kerül­hessen valaki. Ezért nekem az a véleményem, hogy ha ezek az emberek egy év után bizonyították azt, hogy ők tudnak dolgozni, akkor nyugodt lelkiismerettel meg­választhatok bármilyen ve­zető pozícióba. Senki nem fog ellene egy szót sem szólni. (Folytatjuk) Hajdú Imre Pártértekezlet után November 4-e előtt örültem annak, hogy hogy új pártunk komolyan gondolja a köz­vetlen demokrácia megvalósítását. Én en­nek jeleként értékeltem, hogy meghívtak minden MSZP-tagot a Miskolcon ren­dezett megyei pártértekezletre. Az el­múlt években ilyen-olyan minőségiben már részit vettem különböző megyei szintű ér­tekezleteken, ahová hi via tall osan, a .kor szel­lemének .megfelelően megválasztottak. Ala­nyi jogon azonban még egyszer sem ve­hettem részt ilyen tanácskozáson. Gondolom, ez az újszerű részvételi mód nem csak nékem okozott kellemes megle­petést. Még a végén megvalósul nagy ál­mom: az elmúlt évtizedék monolitikus párt­jának arcnéllküli, személytelen tagsága he­lyett az egyént, a személyiséget középpont­ba állító párt leszünk, tehetünk, ahol igen is fontos az egyes ember véleménye, gon­dolkodása, cselekvése. Ügy látszik, nem csak nekem volt, lehe­tett elsődleges kérdés ez, hiszen több. mint ötszázan jelentünk meg. lényegében az ad­dig regisztrált tagság egynegyede: ön­ként fi), a pártszervezés nehézségeit fel­vállalva jött erre a találkozóra. Zömmel azok, akik tenni akarnak és eddig is tet­ték .már valamit pártunk működésének el­indításáért. Számomra nagyon szimpatikussá vált, hogy értekezletünk ki .mente mondani legi­timitását. Mégpedig alanyi jogon. Gondol­junk csak bele, mi lett volna 1945. decem­ber 21-án, ha a kislhitűek megkérdőjelezik az Ideiglenes Nemzetgyűlés legitimitását, s ezzel együtt a születendő népi demokra­tikus Magyarországot, mondván: várjunk addig, amíg az ország teljes területe fel nem szabadul... Ez a halogató taktika jól ismert a kö­zelmúltból is. E-nnek eredménye többek kö­zött az is, hogy pártunk defenzívába szo­rult. Jó volt ebből a köriből kitörni, tenni végre valamit az offenzíva felé. Igen is szükség volt arra, hogy a be nem fejezett, le nem zárt szeptember 23-1 megyei pártér- tékealet nem .megvalósítható elhatározásait, a megváltozott körülmények miatt, felülbí­ráljuk, megköszönjük az eddigi testületnek a munkáját, s az új követelményeiknek megfelelő, általunk választott szervezet ke­zébe adjuk át a tennivalók intézését. Nem tartottam, és most sem tartom „me­részségnek” azt, hogy az alapszabállyal „el­lentétben” (?) nem titkosan, hanem nyílt szavazással választottuk meg az ideiglenes ügyvezető testületet, és azt sem, hogy ezt a testületet hoztuk létre, ilyen néven. Azt hiszem, .hogy ebben az átmeneti idő­ben politikai, szervezeti rugalmassággal kell tudni döntenünk. Ilyen szempontból az alapszabály jelenleg csak keretet adhat, munkánknak. Ezt nem azért mondom, hogy végre most én is, minit „egyszerű párttag”, „felrúghattam” a kilalalkított szabályokat, hanem azért, mert az alapszabály a jövő­ben is csak iránytű kell, hogy legyen. Véleményeim szerint olyan sokféle és sok­színű szervezeti formák jöhetnék létre, amiket mia még nem láthatunk. Ezeket ki­metszeni, eltávolítani magunkból nem sza­bad. Végül is nekünk saját körünkön be­lül kell tudni, hogy mi a legcélravezetőbb forrnia, amit alkalmazunk. Ne essünk már az általunk is sokat kár­hoztatott múlt hibáiba, hogy mindig, fönt­ről, kézi vezérléssel mondják meg, hogy mi jó nekünk. Döntési felelősségünk tuda­tában mi is el tudjuk ezt dönteni. Persze tudom, hogy évtizedek alatt kiala- •kítoltt politikai gyakorlatot nem tehet az egyik napról a másikra megváltoztatni. Hangot kapott az értekezleten ez is, legi­timitásunkat megkérdőjelezve, és alapsza­bály -e 1 le.nességgel vádolva minket. Azt hi­szem, a tolerancia és a megértés jegyében ■kell végeznünk saját dolgainkat. Platfor­mokon, tagozatokon belül is eltérő véle­mények fogalmazódnak meg. Ez jó, s tu­lajdoniképpen az igazi politikai párt ismér­ve ez is. Azonban a fő erővonalak mentén mégis konszenzusra lehet és kell jutni. •Az elmúlt negyven év poliíikai-agifációs munkájának elégtelensége nap mint nap gondot jelent. Sok elvtársunk fejében dog­mává merevedett sztereotipiák halmozód­ták fel. Az élet azt a furcsaságot produkál­ta, hogy miközben demokráciát, valódi be­leszólást követeltünk, az adott pillanatban megeemülltünk saját korlátáink lebontásán. Pedig ez a demokrácia csak kiteljesedhet, további előnyeit kell. hogy megszerezzük, s az emberi szabadságjogokkal együitt. ki­szélesítsük ! Ezért nem lehet a régi módon gondol­kodni, cselekedni. Más ez a párt? Igen! S remélem, valójában olyan lesz. amilyenné mi, magunk formáljuk! Végezetül a megválaszitott ideiglenes ügy­vezető testületnek jó együttműködést kívá­nok. A .pártszervezés munkája mellett nem szabad megfeledkezni arról sem. hogy el kell indítani az általános és helyhatósági választásokra való felkészülést is. Öröm­mel mondhatom, hogy mi, a saját terüle­tünkön készítettünk egy választási prog­ramtervezetet. E .két nagy feladat mellett készülni kell a decemberi megyei pártér- tekezletre is, ahol döntenünk kell a vég­leges megyei szervezeti formáról, ki kell jelölnünk a fő irányvonalakat munkánk­ban. Eközben nem szabad megfeledkezni az apparátus dolgozóiról sem, akiknek tud­valevőleg munkaviszonyukat felmondták ... A ma divaltos „ejtőernyőzés” helyett meg­nyugtató. tisztességes módon kell rendezni sorsukat, segíteni elhelyezkedésüket. Ezek a feladatok felvállalhat ók az'ügyvezető tes­tület részéről. Bár hozzá kell tennem, a szakapparátus szétverése — a pártstruktú­ra olyan mérvű lebontása, mely ., tervben van — nem lehet igazán célunk. Az ter­mészetes. hogy olyan felduzzadt apparátust eltartani a jövőben nem tudunk, de nem is akarunk, mint eddig. De valódi ..profik'’ nélkül, csak társadalmi munkában nem le­het politizálni a jövőben sem. Minden élet­képes politikái pánit ki fogja építeni a ma­ga politikai intézményrendszerét. Ilyen helyzetben a jelenlegi infrastruktúránk teljes feladása, a nulláról való indulás alapvető céljaiinlkat is kérdésessé teheti. Galik László, az MSZP leniinvárosi ügyvivője Megyénk a fővárosban Közös, — a megyei tanács és a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza — közös ren­dezvényére folyik készülődés a fővárosban és természete­sen itthon is. A rendezvény Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye bemutatkozik címet vi­seli, de ebbe a címbe bele lehetne szúrni az „ismét” szócskát is, mert hogy volt már ilyen 1987-ben is. Igaz, e mostani, amely november 20 és 24-e között zajlik, más jellegű és tán szerényebb is mint az előző, de jó alka­lom arra, hogy megyénk művészeti, kulturális életé­ről, valamint idegenforgal­máról áttekinthető képet nyújtson azoknak, akiket érdekel az ország északkeleti szögletének minden bizony­nyal e téren is különlegessé­geket nyújtani tudó része. Ami a műsort illeti, no­vember 20-án kiállítás nyí­lik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, amely a megye képző-, ipar- és fo­tóművészetét, valamint nép. művészetét és idegenforgal­mi lehetőségeit mutatja be. Ezt a minden bizonnyal ér­deklődésre számottartó kiál­lítást a megye tanácselnöke Szabó György nyitja meg — és népzenei műsor követi; amelyben fellépnek a megye legjobb népdalénekesei, nép­zenészei és néptáncosai. Másnap, 21-én a tiszalúci „Tűzvirág” bábcsoport mű. sora lesz a fő látványosság, amely a Vidám medvebocsok című műsorával elsősorban a borsodiak vendégeskedésé­nek fiatalabb látogatóit igyekszik majd szórakoztat­ni. 22-én a látogatók házigaz. dája az Üj Kilátó Irodalom, pártoló Egyesület lesz, dr. Zimonyi Zoltán irodalomtör­ténész irányításával, 23-án pedig zenei estet tartanak a fővárosi vendégeknek, a mis­kolci Balázs-trió, valamint a Regős Vokál fellépésével. Ezekkel a fővárosi ren­dezvényekkel egyidőben a miskolci Tudomány és Tech. ni ka Házában fórumot ren­deznek, 21-én A magyar— szovjet tudományos együtt­működés helyzete, 22-én pe­dig A magyar—szovjet ke­reskedelmi együttműködés jelene és jövője címmel. 24-én a Mezőgazdasági Ér­dekvédelmi Szövetség szék­házában Utak és együttmű­ködés a magyar—szovjet mezőgazdaság fejlesztésében című fórum, ugyancsak en­nek a rendezvénysorozatnak a része, mint ahogy a szov­jet gyermekek számára, Ka­zincbarcikán, az Egressy Bé­ni Művelődési Központban rendezett játszóházi prog­ram is. Minden relatív Bizonyára nem mi voltunk az egyetlenek, akiken - midőn először lépték át egy szociális foglalkoztató kapu­ját - valami furcsa érzés vett erőt. A legtöbb gondozot­ton látszott is, hogy fogyatékos, de sokakról bizony nem gondoltuk volna, hogy ápoltak, s nem ápolók. Az első megszeppenésünk után megdöbbenéssel vegyes sajná­lat, majd kíváncsiság és barátkozókedv kerekedett felül. Ezt a változást egyértelműen a bentlakók viselkedése vál­totta ki. Barátságosak és udvariasak voltak. Kérésünkre szívesen igazítottak útba minket. Bárkivel is találkoztunk, kedvesen előre köszönt az ismeretlennek. Az igazgató szobája felé tartva az ajtón kilépett egy férfi. Ránkpillantott, s nekünk már köszönésre nyílt volna a szánk. De ö csak egy gyors végigmérö tekintetet pa­zarolt ránk, majd köszönés nélkül sarkon fordult, s el­ment. A hideg pillantástól belénkfagyott a szó. Semmi kétség nem lehetett: a férfi a kinti „normális" világ kép­viselője volt...-k -n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom