Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
POLITIKAI NAPILAP \ Az eső figyelmeztető jel- T— ................ 1 —- ...» ■■—■■■ — S iettetni a munkát a földeken! Akad dolga a szállítóknak Fotó: Balogh Monokon, a Kossuth Termelőszövetkezet utolsó kukon i c atáíblá j á n komba jno 11 Takács Bertalan és Földvári István, a ,ió hírű (jó drága) Domi nó to rokka 1, és ezzel a 193 hektár kukorica betakarítása ott be 'is fejeződött. Szerencsére, mert a november 6-1 éjszaka már esőt hozott. Bem János, növénytermesztési ágazatveze- tö annak örült, hogy az ősz legalább kedvezett a valaha szebb napokat élt szövetkezet tagságának, mert az 582 hektár őszi 'búza vetését is befejezték. — GK-öthalom, MV-12 és MV-14-es fajtákat vetettünk — mondja a szakember és sorolja a rövid egy hónap alatt elvégzett munkákat: — vagy három hete fejeztük be az 51 hektár édeskömény magjának a betakarítását és jó állapotban van a másodéves állomány — így jövőre is szeretnénk magot fogni. Végeztünk a cukorrépaásással iis, de csak az ásással, mert a 210 hektárból van még mit beszállítani a cukorgyárba. Szerencsre. Háztájiban szakcso,- porti és bérleti formában termesztünk répát, 40—50 tonna hektáronkénti hozammal és 17 és fél százalékos cukortartalommal. Pedig a tavaszi. 180 milliméteres csapadékkal nem todott megbirkózni a gyenge csíranövény. Így a gyö- kérfekély miatt nem kevesebb, mint 120 hektárt kellett újravetni. Dehát máiméin az jár az eszünkben. Inkább az a gond, hogy a tápanyagutánpótlásuink helyzete kritikus. Csak az intenzív növénykultúrákat és a jó földjeinket szórtuk meg szuszpenziós műtrágyával, és erre sajnos, kénytelenek voltunk egyik termelési rendszerünktől, az IKR- től hitelt felvenni. Be kell látnunk, hogy jobban meg kell becsülnünk a tehenészeti telepünkön felhalmozódó istállótrágyát. Eddig kiszórtunk 103 hektárra több, mint négyezer tonna trágyát és további száz hektárra is szórunk istáUótrá- gyát. A tehenészeti telepen Simkó Bertalan, telepvezető fogad, aki a több éve felgyülemlett, nagy .mennyiségű értékes trágyát mutatja, és annak örül,, hogy remélhetően kitisztul a telep 'környéke a végeláthatatlan trágyaszarvasoktól. — Sajót erővel nem bírják, így az őszi nagy munkák idején, ezért a vállalkozók is besegítenek. Bányai Béla csapatával nemcsak felrakja, kiszállítja a trágyát, de elvállalta a leszán- tását is. Ottjártunkkor a szőlőshegyi szakcsoporti szőlőbe hordták. A szemünk előtt kapott durrdefektet a szállító Poncsák János szó- rókocsija. Hiába, a hétköznapok munkájába a káromkodás. küszködés is beletartozik. Pedig a munkákra nem lehet panasz a növénytermesztésben: a búzaterületeket nem számítva, leszántottak már 960 hektárt, és hatszáznegyven még hátra van, ezért a két nehézgép, a két Rába-245-ös traktor éjjel-nappal koptatja a szántanivalót. A jövő évi (Folytatás a 2. oldalon) Népfront Rcstclkednivalója senkinek nincs. Mármint azok közül senkinek, lakik tegnap este Miskolcon, a Hazafias Népfront hivatali helyiségében, a megyei szervezet rendezvényén tail ácskor tik-beszélgettek. Miskolc környéki települések népfrontos tisztségviselői, aktivistái jöttek el erre a rendezvényre, mely a népfront megyei értekezletéről, főként pedig a kongresszusról próbált valamelyest tájékoztatót adni. Tény: Ződi Imre megyei titkár, valamint Bogár László, országos vezető titkár tájékoztatásával, előadásával ezt a feladatot őszintén, kertelés nélkül teljesítette, természetesen együtt a felszólalókkal. A kételkedőkkel, az útkeresőkkel. Mert a tegnapi beszélgetésből is kitűnt: sok bizonytalanság jellemzi , az egyébként nagy múltú mozgalom mai aktivistáit. Nem tudják, valójában hol is a helye a mozgalomnak, mit is kellene konkrétan, pontosan megszervezni, elvégezni a mozgalom munkásainak, mikor. ,mit tegyenek, mit várjanak a „fel- sőbbségtől'’. Hízelgő, hogy lapunkat, az Észak-Ma- gyarországot is az elmaradt „útmutatások” miatt kritizálták. A lóláb, úgy általában persze eléggé könnyén ki tud lógni. Némely felszólamlás is jelezte: a megyei értekezlet állásfoglalását, a kongresszusról szóló részletes tudósításokat nem volt ideje mindenkinek elolvasni. Érdemes lett volna pedig, mert azok ma is érvényesek, hitelesek, úgy-ahogy bizonyos útmutatással is szolgálnak. Az is igaz viszont ennek ellenére, — vagy éppen az elhangzottak miatt —, hogy tájékoztatásból, információk továbbításából sohasem lehet elég. Hiszen ma imár majdnem közmondásnak számít: Lehetséges, hogy ami már sokak könyökén jön ki, az mások fejébe még be sem ment. Annyi viszont — csupán jelzésként — hadd álljon itt. is, hogy a népfrontmozgalom feladatai valójában nem változtak meg, ellenben összetettebbek, súlyosabbak és igenis felelősségteljesebbek. Éppen azok miatt az állapotok miatt, amelyek ma jellemzik hazánkat. Ezekről az állapotokról pedig lá- tással-hallóssal bíró, arra hivatott emberek, akár órák alatt tanulmányokat tudnának írni, de a pont letétele után máris kezdhetnék az újabb tanulmányt. 'Mert ismételten változott valami. Gyorsult, kéményedéit, szélesedett, valami eddigi értéket ledöntött, valami eddig nem értéknek tartottat magasra emelt, kinyilatkoztatott, visszavont, semmissé nyilvánított, megteremtett, satöbbi, satöbbi. Kétség sem férhet hozzá: mindezt jó- szándékkal, az előbbre jutás érdekében. A hogyan, a miként a kétséges. Ezért nincs restelkedni- valójuk a tegnap esti népfrontos értekezlet résztvevőinek. A bizonytalanság, az útkeresés nem csupán őket jellemzi, hanem mindahányunkat. Patetikusan akár azt is mondhat- nók: a népfront mindahá- nyunkból való, tehát logikus, hogy most éppen ezt tükrözi. Ideje viszont tudomásul vennünk valami lényegeset: adott a lehetőség a demokráciára. Az úgynevezett alulról jövő kezdeményezésre. Amikor nem kell várnunk a „felsőbb- ség” megnyilvánulásait, kinyilatkoztatásait. Hanem: élünk az általunk kiharcolt. megteremtett lehetőséggel. Mert ez bizony, itt van! Hát akkor? Kezdjünk hozzá talán. Tegyük, amit tudunk. Amire képesek vagyunk ennek a lehetőségnek a birtokában. Priska Tibor Évszázadok óta szoros kapcsok kötnek össze Négyoldalú találkozó Budapesten November 11-én négyoldalú — magyar—jugoszláv— olasz—osztrák — külügyminiszteri, majd 12-én miniszterelnök-helyettesi találkozóra kerül sor Budapesten. A találkozón áttekintik a négy ország két- és többoldalú kapcsolatai erősítésének, együttműködése fejlesztésének lehetőségeit a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. A négyoldalú kapcsolat- fejlesztés gondolata abból indult ki, hogy Magyarország. Ausztria, Jugoszlávia és Olaszország Európának olyan területén fekszik, amelyet már évszázadok óta szoros kapcsolatok kötnek össze. A régiót ősidőktől fogva kereskedelmi útvonalak szövik át, s a térség országainak történelmében, kultúrájában is számos a közös elem. Mindezekre az összekötő szálakra alapozva az Alpok—Adria munkacsoport keretében már egy évtizede eredményes és hasznos együttműködés alakult ki az érintett országok között. A magyar kezdeményezés most azt a célt szolgálja, hogy a négy ország sokoldalú kapcsolatrendszer kialakításával magasabb szintű együttműködést hozzon létre. Az előzetes konzultációk arról tanúskodnak, hogy a partnerországok szívesen együttműködnének mindenekelőtt a gazdasági, a kulturális, az oktatási és a tudományos . kapcsolatok fejlesztésében. A partnerek számára is nyilvánvaló ugyanis, hogy számos globális probléma kezelése már túlnő az együttműködés kétoldalú lehetőségein, s szélesebb összefogást igényel. A többoldalú összefogással például hatékonyabban, ésszerűbben oldható meg a régiót átszövő közutak, vasútvonalak, energetikai, távközlési hálózatok fejlesztése. Emellett az ipar is számos lehetőséget kínál az összehangolt fejlesztésre, hiszen a rendkívül gyors ütemű technológiai haladás költségeit, szellemi befektetéseit égy-egy ország már nem képes egyedül viselni. Magyarország nem titkolt törekvése, hogy a négyoldalú együttműködés elmélyítését egyben felkészülésnek is tekinti 1992-re, a teljes európai integráció létrejöttére. Magyarország á világ minden térségével széles körű, nyílt kapcsolatokra törekszik. Európához fűződő viszonyában pedig az a törekvés vezérli, hogy szorosabb kontaktusokat alakítson ki a EFTA-val, majd a távolabbi jövőben csatlakozzon az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez a széles körű, jövőbe tekintő kapcsolatépítés azonban nem áll ellentétben az újfajta, négyoldalú együttműködés megalapozásának gondolatával, illetve a KGST-vel évtizedek alatt kiépített piaci kapcsolatok megőrzésének igényével. A tervezett együttműködés egyik fontos része lesz a nemzetiségek híd szerepének erősítése, a nemzeti kisebbségek kulturális örökségének felkarolása. Ezzel kapcsolatban, a négyek találkozóján magyar részről közös nyelvészeti, etnográfiai kutatásokat javasolnak. Tisztelgés a tudós emléke előtt Születésének 75, évfordulójón emléktáblát avattok a jaj - halomi szülőház falán. Dr. Kemény Armand állatorvosra, a nagyhírű etettan-professzorra emlékeztek hétfőn a hajdani uradalom számodötiszti épületénél. Tudósításunk lopunk 3. oldalán olvasható. Fotó: Kozma István Ötvenmillió forintos költséggel épül Encsen az Abaúj Áruház. A város és a környék legnagyobb áruházát az Encs és Vidéke ÁFÉSZ építteti. Fotó: Laczó József ■•7 ’S
