Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

1989. november 4., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Asztalitenisz

Hétközi mérkőzést já-lszoU Kiskunfélegyházáin a Borsodi Építők Volán élvonalbeli férfi asztalitenisz együttese. A «Kiruccanás tosszu-i sikerült, ugyanis a hazaiak fölényes. 20:5 arányú győzelmet arattak a BÉV SC legénysége ellen. A miskolci győzelmeket Báthory (2). Molnár (2) és Laczkó (1) szerezték.

A BÉV SC ma délelőtt 11 órakor hazai környezetben fogadja- a Medosz Érdért csapatát. Á színhely a nép kerti Vigadó.

Ablakon kidobott pénz

K

ezdetben hitetlenkedve, később mélységes megdöbbenéssel, a végén pedig kifejezetten bosszúsan olvastam a neves fővárosi kolléga egyik írását. A hetilap hasábjain adta tudtára mindenkinek, hogy személy szerint igencsak örülne, ha az MLSZ elnöke önként venné a kalapját. Meg is indokolta: nem ért a futballhoz, s ezért nincs helye a szövetség élén.

Néhány nappal később újra — akkor már saját, szak- szervezeti lapjában — szerét ejtette, hogy „belerúgjon” dr. Laczkó Mihályba. Azt kifogásolta, aminek a világ igen sok országban örülnének — nem így mifelénk, vagy legalábbis a fővárosban. Az elnök vette magának a bátorságot és a FIFA elnökének magyarországi látogatását felhasználva kérte: a nyugatnémet Dettmar Cramer jöjjön el és tartson előadásokat a hazai ténereknek. A kolléga kikelt magából és felháborodva sorolta, hogy a világon sokfelé éppen a magyar szakvezetők voltak azok, akik oktatták a tanulni vágyókat.

Nincs szándékomban megbántani az idézett cikkek szerzőjét, mondandójával azonban képtelenség azonosulni. Hogy finoman fogalmazzak: aki mostanság ilyen vélemény- nyeí rukkol elő, az nem érti az idők szavát. Igaz, túl a nyugdíjkorhatáron — tisztelet a kivételnek! — egyesek számára a jelek szerint megoldhatatlan gondot jelent a lépésváltás. Divatos dolog napjainkban mindent és mindenkit támadni, ócsárolni és pocskondiázni. Jóval nehezebb a válságból kivezető utat megtalálni, irányt szabni. A szövetség elnöke alig néhány hónapja foglalta el hivatalát — társadalmi állásban. Az eltelt hónapok alatt senki nem várt tőié világrengető döntéseket. De: várhatott egyáltalán? Mielőtt a kolléga papírra vetette a sorokat, bizonyára nem tette a szivére a kezét, s egyetlen másodpercig sem tűnődött azon, mit tett (tehetett) volna ő Laczkó helyében? Korábban már leírtam: az MLSZ elnöke azzal követte el az első hibát, hogy meghagyta a régi apparátust. Azoknak az embereknek ugyanis, akik évek, sőt évtizedek óta a futballból élnek, korántsem érdekük a változás, a friss szellő.

Mirít ahogy nem érdekük a klubok vezetőinek, az edzőknek de még a játékosoknak sem! Az egyesületek élén sokhelyütt „felülről” érkezettek dirigálnak. Korábban ugyanis a sportélet ilyen-olyan beosztásait azoknak tartották fenn, akik más területeken már leszerepeltek. Semmi baj! — jó lesz sportvezetőnek. Az eredmény ismert, honi sportmozgalmunk sodródik az árral, és bizony régóta hallani a vízesés robaját. A kérdés „csak” az: épségben megússza-e a zuhanást az egyre nagyobb sebességgel haladó lélekvesztő? A klubelnökök jó része — remélem, akit nem illet, az nem veszi magára — nem a sportban cseperedett fel, nem jól értelmezi a dolgát, fordított döntéseket hajt végre, elfuserált határozatokat hoz. A labdarúgáshoz persze mindegyikük ért! Szakmai (?) útmutatást adnak, fűt-fát igazolnak, edzőket állítanak fel a kispadról, s közben herdálják a milliókat. Egy élvonalbeli labdarúgó-szakosztály éves költségvetése harminc-negyven millió forint. Ha ezt az összeget „kitermelnék” — szavam sem lenne. Csakhogy ezres-kétezres közönséggel ez képtelenség.

A magyar labdarúgók képzetlenek. A nemzetközi porondon tűnik különösen szembe lemaradásuk a legjobbaktól, de még a középmezőnybe tartozóktól is. Lassúak, körülményesek, darabosak, nem tudnak kapura lőni, cselezni, pontatlanul passzolnak, a fejjátékról valószínűleg hallomásból lehetnek emlékeik. Ráadásul kondicionálisan sem vehetik fel senkivel sem a versenyt. Az erő harminc-negyven perc alatt elfogy, aztán pedig jöhet az oxigénsátor. Vajon az ilyen „mutatókkal” rendelkező legjobb magyar futballisták hogyan akarnak ellenfelei lenni bárkinek is a világon? Miből táplálkozik az a mérhetetlen, indokolatlan és szemtelennek tűnő önbizalom, amely nyilatkozataikból kiolvasható?

A hazai edzők? Olyanok, mint a labdarúgók. Nem akarok senkit sem megbántani, de ha valaki annyira sokra taksálja magát, miért nem mutatja meg képességeit? Csapatával, a bajnokságban, esetleg a nemzetközi kupák valamelyikében. A bizonyítás késik, öntömjénezés viszont akad jócskán A minap alakult meg a hazai labdarúgóedzők testületé. Néhány „neves” szakember el sem ment az összejövetelre... Biztosan derogált nekik a jelenlét. Figyelmükbe ajánlom, hogy a szurkolóknak, a sportág barátainak sokukból, de a jelenlegi magyar futballból is elegük van! Érzékelhető ez a nézőszámon, a kritikai megnyilvánulásokon.

Ezt az állóvizet, ezt a posványt védi, menti, óvja a fővárosi kolléga. Persze, ő könnyen lelkesedik. Évtizedek óta elsőként köszönti a hivatalba lépő új embert, ám akkor is első, ha bírálni kell. Okot rendre talál, gyakorlata alkalmassá teszi a szerepre. Aligha várható el tőle, hogy megváltozzon. A bevezetőben említett írásai arra tökéletesen megfelelnek, hogy aláássák hitelét, rombolják az önmaga által kialakított nimbuszát. Véleményem ezek után az: a hazai labdarúgásra fordított pénz döntő része ablakon kidobott összeg. Napjainkban a futballnál sokkalta eredményesebb sportágak járják haláltáncukat, fogynak a szakosztályok, gyerekek hagyják abba a rendszeres sportolást. Az ok egybehangzó: nincs pénz. Kérdezem: a futballra mindig van? Vajon mikor szól arról híradás, hogy labdarúgó-szakosztály szűnik mag?

D

őreség az MLSZ mindenkori elnökétől lehetetlent kívánni. Röpke néhány hónap alatt egyébként sem lehet mindazt a mulasztást, tévedést, kárt helyrehozni, amit az elődök okoztak. Ám, ha valaki nem tud^ vagy nem akar segíteni, legalább ne ártson! Bizony, még a honi „sztáred- zőkre” is ráfér egy alapos Cramer-tanfolyam. Az persze kérdés, mit hallanak meg, mit hasznosítanak saját bölcsességükön kívül . . .

Dofós László

Elkerülni az utolsó helyről!

A labdarúgás második vonalában vasárnap a 12. őszi forduló mérkőzéseire kerül sor. A Kazincbarcikai Vegyész hazai könyezetben lép pályára, ellenfele az eddig várakozás alatt teljesítő Szolnoki MÁV MTE. A DVTK ma Nyíregyházára utazik.

A vegyészek háza táján mostanság jó a hangulat. Érthető: az együttes remekül teljesített a lejátszott 11 forduló során, stabilán őrzi második helyét, s teljesítménye dicséretesen alakul.

— A Szolnok elleni 90 percet jó néhány szurkoló előre lefutottnak tekinti — jegyezte meg Varga Zoltán vezető edző. — Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az összecsapás nincs lejátsz. va, s a nehéz helyzetben levő együttesek egyébként is megkülönböztetett módon harcolnak.

— Mindig csak egy találkozóra figyelünk — tette hozzá Maksó Sándor szakosztályelnök. — Pillanatnyilag a vasárnapi összecsapás tart izgalomban bennünket, a többi majd utána következik. Nem félünk a Szolnoktól, ismerjük saját erényeinket, itthon három ponttal lehetünk csak elégedettek.

Az összeállításban aligha várható változás, hiszen Tímárira és Ternovánra még nem számíthat a szakveze- tés. Valószínűleg a Diósgyőrött pályára lépett tizenegy kezd, a szurkolók várakozása szerint hatalmas lendülettel, kellő eréllyel és vehemenciával.

*

Az utóbbi hetekben mintha kezdene magára találni a

Nyíregyháza . .. Mindezt azért tartjuk megjegyzésre érdemesnek, hogy érzékeltessük: veszedelmes, nehéz 90 perc vár a diósgyőri labdarúgókra. Persze, minden a játéktéren dől el, ott forrják ki magukat az események.

A DVTK roppant kellemetlen helyzetben van. A táblázat sereghajtója, kevés ponttal, negatív gólkülönbséggel, s ami a legnagyobb baj: távolodnak a vetélytár- sak, akiknek erejéből (Mezőtúr) olykor idegenbeli bravúrra is futja. Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben Palicskó Tibor, a pirosfehérek szakvezetője, akinek csapatot kell(ene) építenie, s közben eredményekre is szükség lenne. Ügy véljük, Diósgyőrött a hatalmas vérátömlesztés utóhatásai jelentkeznek, a csiszolás pedig döcögősen halad. Elillant a futballisták önbizalma is, mert hiányoznak a győzelmek.

Fordulatban reménykedni

a szurkolók dolga és joga, mi aggódunk a szebb napokat látott gárdáért. A Nyírségben hatalmas elszántsággal, lelkesedéssel és példás hozzáállással talán „megcsíphető” egy pont.

Kazincbarcikán Ring, Nyír. egyházán Bajkai vezeti a 13 órakor kezdődő összecsapásokat.

A forduló további mérkőzései: Salgótarjáni Síküveggyár—Szarvas, Mezőtúr— Eger SE, Kecskemét—Baja, D. Kinizsi—Szeged SC. Szegedi Dózsa—BVSC, Metri_ pond—DMTE.

*

A labdarúgás első vonalában is pályára lépnek az együttesek. A párosítás: Veszprémi SE—Váci Izzó, Bp. Honvéd—Videoton, Haladás VSE—MTK-VM, Békéscsaba—Siófok, Vasas— Pécsi MSC, Rába ETO—Ferencváros, Csepel SC—Újpesti Dózsa (szombaton). Tatabánya—Debrecen (vasárnap).

Maradona: „Feriin telte!”

Bár az SSC Napoli labdarúgócsapata nagy nehezen túljutott a svájci Wettingen elleni UEFA Kupa-visszavágón (2-1), Nápolyban mégis botrányt keltett ez a találkozó. A felháborodást ismét a csapat argentin csillagával, Diego Maradonával kapcsolatos ügy váltotta ki: ismert, a játékos nem öltözhetett át, egyszerűen közölték vele, hogy müvei a hét elején két edzést kihagyott, nem .játszihalt.

Ezek után nem csoda, ha az SSC Napold csütörtöki edzésére újságírók tömege volt kiváncsi, s mü.ndenlkii Maradonát, illetve a klubvezetőiket szerette volna meg- szólaltatnli.

— Nem hiszem, hogy ez az egyesület műve lett volna — jelentette lei a< dél- ameriikiai futballista a ' televíziónak nyilatkozva. — Ezt az egészet Corrado Ferlaino elnök, tette! Tudom, valami hátsó szándék lehet az ügy hátterében, s ha erre rájövök, nem fogom titokban tartani.

A gyakorlás előtt, az SSC Napolii; egyik, önmagát megnevezni nem óhajtó vezetője azt mondta: „Maradona olyan, mint a nápolyi időjárás, vagyis igencsak változó”.

# A hét elején közöltük az Észak-Magyar ország

sportvetélkedője díjazottjainak névsorát. Közülük sajnálatos .módon kimaradt Nagy Mülklósné (Kazincbarcika) neve. Ö Anderkó Istvánhoz hasonlóan az Észaik- Magyarország féléves előfizetését nyerte.

A felvétel őz elmúlt vasárnapi megyei rangadón készült: balról Budai, jobb oldalon Szamosi indul rohamra, a füvön Varga néz a labda után. Fotó: Mák

Mikor válik önállóvá a megyei diáksporttanács?

Megerősödött a versenyrendszer, javult a szervezettség

Beszámoltunk róla, hogy Miskolcon tartotta meg közgyűlését a Borsod Megyei Diáksporttanács. A testület értékelte az elmúlt esztendőben végzett munkáját, majd tisztújításra került sor. Horváth József, a 42-es Számú Herman Ottó Általános Iskola igazgatója, az MDT elnöke lemondott, helyére Fazekas Miklósné, a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola testnevelő tanára, megyei középiskolai szaktanács- adó került. A titkár továbbra is Daragó Lászlóné, a megyei tanács vb. művelődési és sportosztályának főmunkatársa.

— Miért távozott az MDT éléről?

Horváth József: — Amikor 1987-ben

felkértek, örömmel vállaltam. Úgy ítéltem meg ugyanis, hogy mivel az ifjúság, a diáksport, végső soron a fiatalság ügye, évtizedek óta közel áll hozzám, van helyem és szerepem az MDT- aen. Becsülettel dolgoztam munkatársaimmal együtt. Kétesztendős megbízatásom azonban lejárt és mostantól egy új, négyéves ciklus következik. A tanév végén nyugdíjba vonulok, így semmiképpen sem lett volna helyes, ha ismét jelöltetem magam. Nem fáradtam el, nem sértődtem meg, csak egyszerűen átadom a helyem. Jöjjenek a fiatalok! A diáksportot is elérte a reform szele, változik a szemlélet, a menedzser típusú vezetőké a jövő. És még valami: el akartam kerülni, hogy megbélyegezzenek! Úgy, mint a Magyar Diáksportszövetség volt elnökét, a nyugdíjas miniszterelnök-helyettest, akire szinte mutogattak. Nos, az én hátam mögött ne súgjanak össze, hogy „mit keres ez az öregúr a megyei diáksporttanács élén?” Továbbra is segíteni fogom a testületet, annak tagja maradok, de — az elmondottak miatt — nem első számú vezetőként.

— Milyen szempontok alapján választották ki Fazekas Miklósáét?

Daragó Lászlóné: — Több jelöltünk volt. Szétnéztünk Miskolcon, Borsod megyében. Az MDT elnökének sokat kell dolgoznia: a látogatások, utazások, értekezletek rabolják az időt, ezért a beosztott testnevelő tanárokat eleve „kilőttük”. Hiszen nekik órákat kell tartaniuk, kevés szabad, vagy inkább kötetlenül felhasználható idővel rendelkeznek. Ennek szellemében csak igazgatók, igazgatóhelyettesek és szaktanácsadók jöhettek szóba. Akikhez bekopogtunk, akiknél érdeklődtünk, sorra nemet mondtak. Egy kivételével.

Kettős jelölést akartunk, de ez nem sikerült. Fazekasnét végül egyhangúan megszavazták. Régi „bútordarab” a szakmában, mindenki elfogadja, ismeri. Kiépített rendszere van, napi kapcsolatban áll a szakigazgatási szervekkel. Rátermettebb, agilisabb embert nem is találhattunk volna.

— Térjünk vissza az 1987—89-es időszakra, az MDSZ és az MDT indulására, ha úgy tetszik, „hőskorára”.

H. J.: — Megerősödött a középiskolai versenyrendszer, és ugyanez létrejött az általános iskolai vonalon. Sikerült bemozdítani az alsó tagozatosokat is, a legkisebbeket, és ez igen nagy eredmény. Megalakultak a diáksportkörök és egyesületek, a körzeti diáksportbizottságok. Javult a szervezettség, nőtt az önbizalom, így napjainkban már senki nem kérdőjelezheti meg az átszervezett diáksport létét, jelenét. Lelkes aktívákra, szimpatizánsokra leltünk, bebizonyítottuk, hogy a magyar diáksport ügye nem csupán pénzkérdés!

— Értesüléseink szerint a békési, tolnai és budapesti diáksporttanácsok már önálló jogi személyek ...

H. J.: — Igen, a hír megfelel a valóságnak. A jövő az önállósodásé! Hiszem, hogy ez előbb-utóbb Borsodban is így lesz. Mi szükséges hozzá? Az induláskor nélkülözhetetlen az állami, azaz a tanácsi támogatás. A diáksport ügye állami feladat! Ha az MDT ugyanazt a pénzt megkapja, amit manapság, és a tanács magára vállalja a működéséhez szükséges anyagiak folyósítását (gondolok az irodalmi helységre, a világítás, fűtés, takarítás, posta- és telefonköltségre, utazási térítésre), akár hozzá is lehetne látni. Ha az MDT önállóvá válik, lényegesen növekszik a szerepe és felelőssége, szponzorok után nézhet, pénzt szerezhet és így tovább. Hangsúlyozom: ez a jövő útja.

— A megyei tanács szakigazgatási szerveinek átszervezése, a művelődési, valamint az ifjúsági és sportosztály összevonása hatással volt-e a diáksport- tanács tevékenységére?

D. L.-né: — Nem. Az összevonásnak az elkövetkezendőkben érezzük majd a hasznát. Az új osztály ugyanis funkciójából eredően több támogatást nyújthat majd a testületnek, mint azt az elődei tették.

— Az elmúlt hónapokban, években kiemelték: kulcsszerep vár a körzeti diáksportbizottságokra, hiszen szervezniük kell az alapfokú versenyeket, a

városok, községek, falvak közötti — úgymond költségkímélő — bajnokságokat, viadalokat. A dsb. vezetői, elnökei viszont panaszkodtak, mondván: napi munkájuk mellett nem maradt idejük a koordinálásra, önök többször elmondták: felvetésüket, panaszukat „odafönt” jelzik. Nos, történtek-e konkrét intézkedések?

H. J.: — Borsodban a dsb-elnökök — egy kivételével — gyakorló pedagógusok, hetente átlagban húsz órát tartanak, persze, hogy nem marad idejük a diáksportkörök és -egyesületek látogatására, munkájuk segítésére, az alapfokú versenyek, bajnokságok koordinálására, szervezésére. A Magyar Diáksportszövetség vezetői ezt a gondot jelezték a művelődési miniszternek és kérték: járuljon hozzá a dsb-elnökök kötelező óraszámának csökkentéséhez. Végleges döntés még nem született. Saját véleményem: nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. (Ha ugyanis kevesebb órát kell majd tartaniuk — mondjuk húsz helyett csak tizet —, kiesnek az iskolai vérkeringésből, ennek következtében több teher hárul kollégáikra, a tantestületekre és a dsb-elnök pedagógusokat előbb-utóbb kinézik. Mert nem a munkahelyükön állnak majd helyt, hanem a közügyek intézésében. Szóval várjuk meg a minisztérium, a miniszter remélhetőleg bölcs döntését.

— Eddig úgyszólván nem is beszéltek a zászlóbontás óta eltelt két esztendő gondjairól, nehézségeiről. Vagy nem voltak az MDSZ-nek, és a Borsod Megyei Diáksporttanácsnak gyenge pontjai ?

D. L.-né:'— Dehogynem. Hirtelenjében csak kettőt említek. Annak idején, akik igényelték a sportcsoport-ve- zetői díjakat, kivétel nélkül megkapták. Aztán egyik-másik csoport elsorvadt, a pénzt pedig automatikusan még most is utalják. A baj az, hogy ezeket az összegeket, vagy az iskolák, vagy a tanácsok — szóval ott, ahol marad — másra használják fel. Lefordítva: adni már tudunk, visszavonni még nem. Gyenge pontunk volt a propaganda is. Nem a sajtóra, a televízióra gondolok, bár a diáksport még többet is kaphatott volna a nemzeti médiáktól. Ha az induláskor a gyerekek kezébe kedvcsináló kiadványok"* adunk, sokkal többre