Észak-Magyarország, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1989. november 4., szombat Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Mellékelten a lapban való közlését kérve megküldöm a művelődési központ igazgatók megyei munkaközössége által az átadás előtt álló szerencsi vár megtekintése után fogalmazott nyílt levelét. A munkaközösség határozata alapján kérem Öntől a levél mielőbbi nyilvánosságra hozatalát. - Üdvözlettel: Szabolcsi András igazgató Nyílt levél a szerencsi vár ügyében 2api! íiif IMe és is isi A Levéltár restaurátormühelyének kiállításán A megye művelődési központjainak igazgatói munka- közössége, október 12-i ülésén megtekintette az átadás elölt álló szerencsi várat. Az igényes műemléki helyreállítás következtében a város igen sokoldalúan hasznosítható, .centrális elhelyezkedésű, sajátos hangulatú kulturális komplexummal gazdagodik. Az épületegyüttes megfelelő hasznosítása esetén komplex módon kielégíthetné az idegenforgalom, a vendéglátás, a kulturális szolgáltatás igényeit. Az épület jótékony hatását a város kulturális arculatának formálásában, véleményünk szerint, csak egységes szervezeti keretben, a tevékenységek és funkciók tudatos összehangolása alapján fejtheti ki. A működés szervezeti kereteinek, tárgyi, anyagi, személyi és térszükségleteinek kialakításakor meggyőződésünk szerint, a városi kulturális infrastruktúra, a biztosított ellátás, és a hiányok tényleges feltárásából kell kiindulni. A jelenlegi helyzet és a megismert tervek arra engednek következtetni, hogy az elképzelések kialakításánál nem a város kulturális ellátásának helyzetéből, a használók igényeiből indultak ki. A különböző intézményegységek számára biztosított terek nagysága és elhelyezkedése esetleges, az elosztás intézményi presztízsokokra, és nem a funkcionális racionalitásra vezethető vissza. A majdani intézmény funkcionális rendszerének kialakításánál, a működés struktúrájának meghatározásához egy régóta okkal kritizált, ma már alapvetően meghaladott, elavult intézményi szemlélet biztosította az elvi alapot. A vár felújítása és kulturális hasznosítása országos és nemzetközi tekintetben is példamutató értékű tet,t. Ezért kötelező érvényűnek tartjuk a szakmai működésre vonatkozó elképzeléseknek az alapdöntéshez méltó szakmai, funkcionális újragondolásai. A jelenlegi és végsőnek szánt elhatározás három kulturális intézmény és két vendéglátó egység, egymástól térben és intézményi struktúrában szigorúan elkülönítetten kapna helyet, amely a tevékenységi elkülönítettséget demonstrálja. Az elkülönült intézményi szempontok szerinti működés akadályozza az eredeti elképzelések megvalósítását és a sokszínű, demokratikus művelődési aktivitás társadalmi méretű, változatos formában történő kialakulását. Képviseljük, hogy a felújított vár hasznosítását a tényleges lakossági igényekre és szükségletekre alapozva, és nem az intézmény ff ff | arisztokratizmus szempontjai szerint kell meghatározni. E3z csak úgy képzelhető el, ha az optimális döntést megelőzi a város kulturális infrastruktúrájának és a helyi kulturális szükségleteknek, a hagyományoknak, igényeknek tényszerű, tudományos feltárása. (Ez ugyan a tervezés fázisában lett volna célszerű, de még ma sem késő!) Az elemzés időhiányra hivatkozó elmulasztása a mai helyzetben megengedhetetlen pazarláshoz vezet. A közösségi — művelődési célokra szánt helyiségek egy része alapvető közegészség- ügyi hiányok miatt — természetes megvilágítás, szellőzés — emberi tartózkodásra alkalmatlanok. (Például a jelenlegi felosztás szerint a művelődési központnak szánt helyiségek.) A szerencsi vár kulturális hasznosításának tartalmi és gazdasági szempontból is sikeres működtetése egy új típusú fúzió létrehozását, a múzeumi, könyvtári, művelődési otthoni, vendéglátó, idegenforgalmi tevékenységek magasabb minőségi szintézisét feltételezi! Miskolcon, a József Attila Könyvtár kiállítóterme korábban szinte megszakítás nélkül tárlatokat kínált. A képzőművészetnek elsősorban az az ága nyert itt otthont, amely közel állt a könyvhöz. Könyvillusztrációk, könyvtervezői, könyvművészeti munkák kaptak itt gyakran helyet, de természetesen más képzőművészeti jellegű alkotások is. Hosz- szű sor kiadóvállalat és könyvtervezö művész munkáit ismerhette meg itt a közönség, nyerhetett betekintés1! a művészi könyv- készítés műhelymunkáiba. Mostanában nem ennyire folyamatos itt a kiállítások sora, de napjainkban — november közepéig — ismét igen érdekes, megkülönböztetett figyelemre számotlar- tó tárlat várja a látogatókat: a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Levéltár restaurátorműhelyének munkáját, azon belül is a papírrestaurátor tevékenységét mutatja be az a kiállítás, amit a restaurátorműhely vezetője, B. Balsai Jolán, Teliinger István társaságában rendezett. Lapunkban néhány esztendeje rendszeresen szó esik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadói tevékenységéről, és ezzel összefüggésben nyomdai, könyvkötői, restaurátori munkájáról is. Az is tudott, hogy a Levéltárban őrzött iratanyag hosszú-hosszú évtizedeken keresztül milyen mostoha körülmények között hányódott, teljesen alkalmatlan pincékben, és egyéb, nem irattárolásra való helyeken, s hogy ez az értékes anyag milyen nagy mértékben károsult, rongálódott. Most nem a levéltári munkáról kell szót ejtenünk, hanem a restaurátoroknak a kiállításon érzékeltetett tevékenységéről. 1971-ben egy könyvkötő műhely és azon belül egyetlen könyvkötő jelentette ennek a munkának a kezdetét. Az első és legnagyobb feladat sokáig az anyakönyvi másodpéldányok kötése volt, majd sorra következtek az egyéb megóvó, restauráló munkák. Ma már • országos hírnevű alkotóműhelyként tartja számon a szakma ezt a restaurátorműhelyt, és az igen sok jó kiállítású, új kiadvány mellett papírrestaurátor tevékenységük is széles körben ismert és elisA most látható kiállítás a műhely ’80-as évekbeli munkáiból kínál válogatást. Oklevelek, térképek, tervrajzok, kötetek, iratok sorakoznak üveg alatt és a tárlókban, és, ha körbejárjuk a termet, néhány friss levéltári kiadványt is megismerhetünk a körút végén, mintegy jelezve, hogy a régi anyagok új- játeremtése mellett eredetiben is mit. produkál ez a műhely. Akik Miskolcon járatosak, nagy érdeklődéssel nézhetik azokat a múlt századi tervrajzokat, amelyeknek nyomán egyes miskolci épületek életre keltek, például 1884-ben, 1883-ban, 1882ben, tehát többségben száz évvel ezelőtt; megismerhető néhány régi miskolci építész és építőmester neve, például a Sztrakovics Jánosé, vagy a Székely és Korall építészeké, meg a Cservenyi et Blau cégé és másoké. A sok magánház terve mellett — amelyekből az is kitűnik, kik rendeltek akkor házakat, kik építtettek — nem érdektelen megismerni a mai megyeháza 1811-ben készült tervrajzát, és egy 1900-ban készült tervet, a hatvanas években lebontott Palóczy utcai zsinagóga csodás épületének terveit. De talán ezeknél is sokkal érdekesebbek az olyan régi okiratok, mint például Kondai Kis Mihály bíró büntető perének irata 1658- ból, az egri káptalan 1560- ból, 1569-ből és 1651-ből való ..hiteleshelyi kiadványa”, I. Lipót 1666-ban kelt. nemeslevele Deső Mártonnak, a nagyon szép iniciáléval gazdag és 1405-ből való ítéletlevél, amelyet Zsigmond király adott ki. Vagy II. Mátyás nemeslevele 1610-ből Kozáry Pálnak, III. Ferdi- nánd hasonló oklevele 1637- ből, Bethlen Gábor Gönc számára kiadott oklevele 1626-ból. Ez utóbbi restaurá- latlan állapotban látható, mintegy annak érzékeltetésére, ' milyen állapotból kell a papírrestaurátoroknak ezeket a felbecsülhetetlen értékeket újjáteremteni. Itt látható egy sor jegyzőkönyvi töredék, V. Ferdinand 1837-es okirata, és a legfiatalabb talán mindezek között Ferenc József 1909-ből való, Miskolc város címerét megújító, csodásán szép diplomája. Az érdeklődő nagyon sokáig elnézegetheti a gyönyörű könyvkötészeti munkákat. Például a Képes Krónika 1867-es kötetét, vagy Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyveinek kötetét, amely az említett iratokat 1569. és 1721. közötti időkből tartalmazza. Itt van például a régi katolikus gimnázium tanszerleltára az 1875—1876-os tanévről. És igen-igen sok, egyéb értékes kötet, amelyek közül a legtöbbnek a kötése fém verettel, csodás ötvösmunkákkal is gazdag. Mindezeken kívül nagyon sok restaurált régi térkép, és a műhelymunkát érzékeltető sok egyéb darab ad számot arról, mit is csinál a papír- restaurátori műhely a \Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. (benedck) Művelődési központ igazgatók megyei munkaközössége mert. A betűkből nevek állnak össze, szám szerint hetvenöt. Hetvennégy férfi, egy nő. A kisváros második világháborús áldozatai. A véső alatt betűrendben állnak a nevek némán, csendben mint katonák a zárt oszopban, vagy az állománynaplóban, A-.tóI, Z-ig, s ahogy a szolgálattevő is olvasta reggel és este. „Parancs”. Szólt aki élt, aki nem; az utolsó rovatba került. „Elesett, év, hó, nap, hol?”. Betűket vések, a betűkből nevek állnak össze, a nevekből érctáblák és minden név egy embert, egy értelmetlenül, de törvényesen megölt embert takar aki boldog volt, akit apja és anyja féltő gonddal nevelt, aki tábori levelezőlapot írt, aki éhezett, káromkodott, imádkozott, fázott, keréknyomból itta a vizet, vagy havat evett. Akit még életében meggy aláztak, megütöttek, kikötöttek, vagy kivégeztek, ha megszegte a törvényt. Akit úgy hívtak; András, Bandi Bandika, kisfiam, vagy apu. Betűket vések. Azt hittem, könnyebb lesz. Tévedtem. Nem ott jár az eszem. Katonákat látok csűrben, kekiben, borjúval, bakaszagúak a mosdatlanságtól, a savanyú-kenyértől, a komisztól. A konyhára korán érkező rajt, akiket a tiszt lekáromkodva zavart vissza. A VITÉZ — moziban hangszórók zsongták; Muszkaföldről lassan jár a posta..., vagy; Táltos paripákon haza szállunk, Haza hív fű, fa, lomb, virág. .. Kasza bácsi cukorkát és csokoládét árult nyakába akasztott tálcájáról. fi már visszajött a frontról de nem táltos paripákon, hanem falábon, Pintér bácsi hatalmas pumpájából pacsulit porlasztott időnként a nézők fölé. A vásznon szürkeköpenyes hadifoglyokat hajtanak lábszárig érő sárban. • Láttam nálunk a szökött katonát, aki anyám falubelije volt, s az átvonulás után egy héttel indult apám civil ruhájában haza, gyalog, az országot átlósan átszelve, tele reménnyel és szorongással. Lapos kocsin halott katonákat, több rétegben, fejjel összeforgatva, lábuk kifelé állt, s egyen sem volt bakancs. Gödörásásra kivezényelt megtörteket, öregeket, asszonyokat, gyerekeket. Szabadrablást, fosztogatást, anyák és leányok meggyalá- zását, férfiak elhurcolását. Jöttek haza is. Maliga szomszéd egy lábon mankóval, s egy gyermekkel többet talált, Kecskés szomszéd bal karja maradt a fronton, s egyetlen levente fiát még a község határában gyilkolta meg egy bombaszilánk. Betűket vések, s mire elkészülök november közepe lesz, épp negyvenöt éve annak, hogy tizenegy évesen, több százezer halottjával elsöpört mellettem a front, az emberiség egyik legnagyobb gyalázata. íme az ember. Törvényeket alkot, hogy szentesítse az öldöklést, elméletet, filozófiát szül, hogy oka legyen erre. Pedig a törvény évezredek óta áll, az is táblákba vésve, s a Föld minden népének nyelvére lefordítva: ne ölj! Betűket vések... Pócsik István Teleki Pál haláláról Teleki László után a család másik híres sarja, Pál is megdöbbenésre és találgatásokra ad (ott) okot titokzatos halálával. 1941. április 3-án délelőtt a Magyar Távirati Iroda hírül adta a 62 éves „legmagya- rabb magyar” tragikus hirtelenséggel történő elhunytál. Csak a későbbi híradások tudatták, hogy grój dr. széki Teleki Pál m. kir. miniszterelnök, országos főcserkész, földrajzprofesz- szor öngyilkos lett. De tényleg öngyilkos letl-e? A kérdés már a hír első óráiban megfogalmazódott, sokan gyilkosságra gyanakodtak (s gyanakszanak ma is). Szabó Dezső a magyar öntudat újjáteremtőjének,- a megmaradás új reménységének nevezte korábban Telekit, most pedig a magyar Dolfuss jelzőt kapta. A történészek az öngyilkosság indítóokának többek között a miniszterelnök lelkiismeretfurdalását tartják. Oka: Magyarország a jugoszláv—magyar örökbaráti szerződés ellenére Jugoszlávia megtámadására készülődött. Ha pedig gyilkosság történt, annak oka: a németek útjában állt Teleki angolbarát, lavírozó, a lassú revíziót pártoló politikájával. Bár a könyv szerzője, a neves Teleki-kutató, Tilkovszky Lóránt az öngyilkosság mellett voksol, jó történészként ellentétes nézeteket is ismertet. Idézi Habsburg Ottó azon kijelentését, miszerint Teleki tudta, hogy a sorsa meg van pecsételve, tehát számított egy ellene irányuló merényletre. A pszichografológus is határozottan kijelenti, hogy öngyilkosság nem történhetett, sőt az egyik búcsúlevélen a dátum hamis, vagyis nem a levél szerzője (Teleki) írta. A legérdekesebb fejezet a „Történetírás és kriminalisztika” címet viseli. A Teleki-halálról valóban izgalmas krimibe illő „legendák” járnak ma is szájról szájra. Tilkovszky legnagyobb „vitapartnere” dr. Zakar András, Mind- szenty egykori titkárának Teleki haláláról írott műhelymunkája, mely a gyilkosság-elmélet pártján áll. Mindenesetre Tilkovszky nyomozóruhát öltött, s megpróbálta az utolsó napok történéseit rekonstruálni. Valószínűleg Üjpéter.v Elemér volt az aki utoljára életben látta Telekit. A nyomozómunka mindenre kiterjedt: a létező földalatti alagutaktól a sok- sok nyilatkozat állításainak megvizsgálásáig. Az ön- gyilkosság tényét bizonyítja, tehát április 3-án reggel, mellén a végzetes pisztolyt szorongató jobbkezével találtak rá. Viszont Zakar ellenérve elgondolkodtató: a revolver az eldördüléskor messzire kipattan a kézből, vagyis Telekit a karosszékben ölhették meg, átöltöztették, ágyba fektették, s a tettesek a titkos alagúton elmenekültek. Akár így, akár úgy történt, érdemes megszívlelni a könyv szerzőjének gondolatait, ki művét nem tekinti lezártnak: „A felelőtlen találgatások helyett fordítsuk energiánkat történelmünk megismerésére, elfogulatlan vizsgálatára. Társadalmilag, nemzetileg csak ennek látjuk igazán hasznát.” Tilkovszky munkáját alapos irodalomjegyzék zárja, mely a legfrissebb forrásokat (1989-es) is tartalmazza. A könyvet igen jó minőségű fényképek tarkítják, u reprodukciók Gyarmathy- né Szántai Ágota keze munkáját dicsérik. (Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál titokzatos halála. Helikon, Bp„ 1989. Labirintus könyvek). Eszenyi Miklós
